Megkezdődött az őszi félév, közben szervezzük a következő heti programokat,
8 előadással képviseljük a frissen indult
MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportot a IV. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlésen, készítjük elő a
Jövő hídja rendezvény vulkánkitörését és új programokat állítunk össze a
Kutatók éjszakájának Vulkán Napjára. Idő tehát rettentően kevés, pedig téma van bőven. A
Tűzhányó blog Facebook csoportjának megígértem, hogy röviden írok a Bocca Nuova északi részén létrejött beszakadásos kráterről és az Etna 4 hónap nyugalom utáni feléledés jeleiről. Aztán, aztán jött egy újabb téma... Rövid időn belül második alkalommal keresnek meg egy olyan hírrel kapcsolatban, amelyet bár lehetett volna korábban gyorsan kommentálni, némileg tompítani, elmagyarázni a hátteret, azonban mégsem tettem, mert az értékes időt inkább másra osztottam be. A téma persze nem hagy hidegen, mert a tudomány és annak eredményeinek média tálalásáról van szó, azaz hogyan jelennek meg a tudományos eredmények a média világában? Haladjunk azonban sorrendben!
Az Etna ismét éledezik! Nyáron hagyott némi teret a turisztikai szolgáltatásoknak, nem rémisztette agyon az érdeklődő turistákat, nyugodtan tűrte a látogatókat, aztán szeptember elején úgy gondolta, hogy
most már elég a szunyókálásból és mordult egyet. Szeptember 3-án, majd 5-én
kidobott némi kőzúzalékot, kitisztítva a kürtőt, majd azóta időszakos lávatűzijáték kitörések zajlanak az Új Délkeleti Kráterben. Ez szép és izgalmas, azonban a szakembert sokkal inkább lázba hozza a Bocca Nuova kráterében zajlott események. Szeptember 7-én, az éppen a csúcsrégióban bóklászó Marco Tomasello túravezető arra lett figyelmes, hogy
a Bocca Nuova kráter északi részén egy jókora üreg tátongott. A kráter alja az elmúlt hónapokban már lassan süllyedt azonban a mélyedés hirtelen alakult ki. Ezt beszakadásos kráternek nevezik, ami nem vulkánkitörés során alakul ki.
Az Etna Bocca Nuova kráterében létrejött beszakadásos kráter (balra) és annak helye egy 2013. június 10-én készült fotón (jobbra). Forrás: EtnaWalk
A beszakadásos kráterek létrejötte sok találgatásnak adott helyet. Többen úgy vélték, hogy a tápláló csatornában visszahúzódó magmatest felett keletkezett üreg omlik be. Azonban
Chris Okubo és Stephen Martel vizsgálatai érdekes felvetéssel szolgáltak. A hawaii beszakadásos krátereket elemezve úgy találták, hogy azok szorosan kötődnek szerkezeti elemekhez, mint például a riftzónákhoz. Modelljük szerint ezek úgy alakulnak ki, hogy az akár több kilométer mélyen lévő üregek lassan felfelé vándorolnak úgy, mint a buborék az ásványvízben. A
VolcanoWorld magyarázó ábráján a C betű egy 2-3 km mélyen lévő törést, magmacsatornát, arra merőleges vetületet jelent. Az üreg felett beomlik a kőzettest, ezzel az üreg egyre feljebb mászik, mígnem eléri a felszínt és ott egy kör alakú, meredek falú beszakadás alakul ki. A hawaii beszakadásos kráterek esetében ez a modell úgy tűnik működik, de ne feledjük a természet sokszínűségét, nem feltétlenül biztos, hogy mindenre ugyanazt a modellt lehet ráhúzni. Egy izgalmas kérdés, vajon mit jelent a Bocca Nuova kráterében létrejött beszakadásos kráter. Ezt talán a következő napok, hetek vagy hónapok eseményei válaszolják meg!
A beszakadásos kráter létrejötte a néhány kilométer mélyen kialakult üreg felfelé mozgásával. Forrás: VolcanoWorld
Figyelemre méltó, hogy mindeközben 4 hónap csend után újra vulkáni működés figyelhető meg az Etna csúcsterületén élvő kráterekben. Az elmúlt napokban szórványos
stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések zajlottak az Új Délkeleti Kráterben. A vulkanológus természetesen figyel, mint a horgász, amikor kapás van: ez valamit jelenthet! Azonban jelenleg még nem tudni ez vajon egy újabb vulkáni kitörési fázis előjátéka vagy az úszó mozgása abbamarad és a hal továbbáll... A figyelem viszont jogos, mert ki tudja?...
Nos, merüljünk tovább a mélybe!
Mit jelent a szakember szkepticizmusa? Talán kérdezhetik, miért nem szólaltam meg, amikor a média tele van a tűzhányókról szóló bombasztikus hírrel: megtalálták
a Naprendszer egyik legnagyobb vulkánját, avagy
felfedezték a világ legnagyobb vulkánját, sőt mi több
megtalálták a Föld legnagyobb vulkánját és jaj, bizony
eljött a nap, amikor előkerült a világ legnagyobb vulkánja (hogy hol a búbánatban volt eddig, hogy nem találtuk...)!! Remek, nos akkor kérem szépen hol vannak a vulkanológusok és miért nem gyújtanak örömtüzet e nagy felfedezés kapcsán, miért nincs velük a híradó, hogy akkor most hogyan változik meg a világ e nagy felfedezés kapcsán? Miért nem írt erről egy árva szót sem a Tűzhányó blog?
Hölgyek és urak! A kutatók szkeptikusak! A kutatók többsége olyan, akik állandóan gyűjtik a megfigyeléseket és adatokat, hogy abból aztán következtetést vonjanak le, modellt alkossanak. Az adatok, a megfigyelések fontosak - ezek a téglák. A modell, maga a ház. Ha a téglák nem megfelelőek, akkor a ház összeomolhat. Ezért jól meg kell építeni a házat, ezért jól alá kell támasztani a tudományos modellt - ez a mi életünk. A tudós élete az örök szkepticizmus - vajon minden tégla a helyén van, vajon állni fog a ház? Kell még gyűjteni újabb adatot, kell még újabb adag tégla a házhoz? Persze sokakat nem érdekelnek a téglák, csak a ház álljon, csak az a fontos! Hú, de ragyogóan néz ki, milyen merész! Aztán ki tudja meddig áll - sőt kit is érdekel egy idő múlva... Mi szakemberek, legalábbis a többség, igyekszünk időtálló házat építeni, jól megválogatni a téglákat, akár úgy, hogy megvitatjuk másokkal, vajon ez biztos jó helyen lesz, ez az ami kell nekünk? Olyan modelleket igyekszünk alkotni, amire akár lehet tovább is építkezni. Hát akkor mi is a baj ezzel az "óriási vulkánnal". Nos az, hogy nem látjuk benne a téglákat! A ház jól néz ki, eladható, sokan rámozdulnak, de vajon állni fog-e tartósan? Szerencsére nem vagyunk egyedül.
Erik Klemetti és
Dougal Jerram, kiváló vulkanológus kollégáim is megszólaltak e témában, azonban talán nem véletlenül nem őket idézve jelennek meg a médiahírek, mert kiderül a ház talán nem is olyan szép, mint ahogy mondják...
William Sager és munkatársainak következtetései, amit a Nature Geoscience folyóiratban publikáltak természetesen figyelem felkeltők. Azonban korántsem hívnám jól megalapozott modellnek, inkább spekulációnak, jó esetben hipotézisnek. Mi a gond vele? Egyrészt a tanulmány írói messze nem támasztják alá, hogy valóban egyetlen hatalmas vulkánt találtak. Nem tudni, hogy mennyi idő alatt épült fel ez az irtózatos mennyiségű lávaösszlet, nincs bizonyíték arra, hogy ez egyetlen kürtőből származott, azaz semmi alapja nincs annak, hogy ez valóban egyetlen tűzhányó... Sőt, a megállapítás ellentmond annak, amit ismerünk a hatalmas kiterjedésű kontinentális platóbazalt területekről. Ott úgy gondoljuk, hogy a lávaöntés hosszú repedések, hasadékok mentén zajlott és aztán mindent elborított a többszáz méter vastag lávatakaró. A víz alatt persze sok minden másként történik. Az biztos, hogy ekkora mennyiségű lávatömeg kialakulásához az kell, hogy nagyon nagy intenzitással törjön a felszínre a bazaltos magma. Vélhetően azonban ez nem egyetlen egy ponton, nem egyetlen egy kürtőn keresztül történhet, hanem hosszabb, akár több tíz kilométer hosszan megnyíló hasadékok mentén. Így sokkal inkább elérhető az a kitörési intenzitás (adott idő alatt felszínre kerülő magmamennyiség), ami ahhoz kell, hogy ilyen vastag és ilyen kiterjedésű lávatömeg kialakuljon. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy Sager és csapata hiábavaló munkát végzett! Sőt, munkájuk úttörő kezdeményezés! Nagyon keveset tudunk ugyanis ezekről a hatalmas víztömeg alatt húzódó kiterjedt, a kontinentális területen lévő, azaz a szibériai vagy a Parana és Etendeka platóbazalt területekkel vetekedő vulkáni térségekről. Hogyan alakultak ki, hogyan épülnek fel? - ezek a kérdések valóban megdobogtatják a vulkanológus szívét! Addig is azt kell mondanunk, hölgyek és urak, a ház még nincsen kész, azonban a téglák, amiket rakunk egymásra nagyon fontos lépcsőfokok a megismerés ösvényén - kísérjék figyelemmel munkánkat, mert ebből egy remek ház lehet! Csak idő előtt el ne kiáltsuk!
Európa földrengés veszélyeztetettsége. Az ábra a maximális vízszintes gyorsulás értékeket mutatja. 0.2-0.5 érték nagyjából megfelel 6-os magnitúdójú földrengésnek az alapkőzet mínőségétől függően. Forrás: SHARE projekt
Botorság, mertem nem sokkal korábban mondani - és megint az a fránya szkepticizmus! Néhány hete az borzolta fel a kedélyeket, hogy a francia Le Monde lapban közölték:
Minden eddiginél nagyobb földrengések várhatók Európában a következő évtizedekben! Igen, ezt egyetlen szóval reagáltam le a Kossuth rádió riporterének. Mert senki nem tudja megjósolni, mi több előre jelezni, hogy a jövőben mekkora földrengések és hol pattannak ki!!! A kategorikus állítás viszont veszélyes, mivel félelmet kelthet. Romániában, de Törökországban is nagy ijedelem fogadta a hírt. Déli szomszédunknál még egy lapáttal is rátettek: szakértőkre hivatkozva már ebben az évben
nagy földrengést jeleznek előre a Vráncsa térségben. Botorság ilyet állítani, még akkor is ha van valamennyi esélye, hogy ez valóban bekövetkezik. De mikor, hol és mekkora lesz ez a rengés? Ez az, amit senki nem tud megválaszolni! Félelemkeltés? Nos, maga a térkép nem újdonság a szakember számára. Ismerjük hol vannak a földrengés veszélyeztetett területek és azt is tudjuk mi ennek az oka. A tanulmány eredménye nem ebből a szempontból fontos. Nem azzal kell ijesztgetni a jó népet, hogy nagy eséllyel a következő évtizedekben a történelmi időket meghaladó erősségű földrengések söpörnek végig Európán! Az üzenet az, hogy igen, tudomásul kell venni, hogy vannak földrengés veszélyeztetett területek és ott erre fel kell készülni. Sosem lehet tudni, mikor jön az a nap! De felkészülni lehet! Leginkább tájékoztatással, gyakorlással, földrengésbiztos épületekkel.
Hölgyek és urak, sose feledjük: a lényeg a részletekben van! Nem biztos, hogy az annyira figyelem felkeltő, nem biztos, hogy az annyira ragyogó házat mutat! De a téglák! Igen, a téglák azok, amik a házat hosszú életűvé teszik!
