Helyzetjelentés a Grímsvötnről

A jökulhlaup már a harmadik napja zúdul le a tenger felé, ma 9:30-ko (UTC) elérte a maximális vízhozamot, 2600 m³/s-ot, közben a víz elektromos vezetőképessége folyamatosan nőtt. 1.5-5 Hz frekvenciájú kis erejű rengéseket mérnek a kaldera környezetéből, azonban a rengések nem utalnak vulkáni tevékenységre. A rengések egy része valószínűleg a jég mozgásához, a víz kiáramlásához köthető nagyon gyenge esemény. GPS mérések alapján a felszín nem emelkedik/süllyed. Kitörés tehát nincs, de azért nem árt figyelni a híreket.

Jökulhlaup a Grimsvötnnél - kitörés várható?

Október-november fordulóján az izlandi Grimsvötn vulkán feletti tóból egy jökulhlaup (jeges áradat) zúdult le a környező síkságra. A tó a legnagyobb európai jégmező, a Vatnajökull közepén található, létrejöttét az alatta elhelyezkedő vulkán hőjének köszönheti. Épp emiatt vízszintje jelentős ingadozást mutat és néha bizony annyira megárad, hogy a fölös víz utat talál magának a gleccseren át egészen akár a tengerig. Az ilyen áradatokat nevezik az izlandiak jökulhlaupnak.
Az áradás a Gígjukvísl folyó völgyében zúdult le, a folyó egyik hídjánál lévő hidrológiai mérőállomás regisztrálta adatok is jökulhlaupra utalnak. Október 31. 15 órától november 1-jén 10 óráig (UTC) a folyó vízhozama 143 m³/s-ról 455-re ugrott, a vízszint 1 métert emelkedett (1. ábra, felső diagram). A víz hőmérséklete 0 Celsius fok körüli volt, egyáltalán nem követve a légkör hőmérsékletét (1. ábra, középső diagram), a vezetőképessége pedig jelentősen megugrott (1. ábra, alsó diagram), ami arra utal, hogy hidrotermális víz keveredett a jégből olvadt vízzel. Mindezek arra utalnak, hogy a Grímsvötn feletti olvadéktóból származott a víz. A szeizmográfok ezen az éjjelen 3-asnál erősebb földrengést észleltek a vulkán közelében, lehetséges, hogy ez vezetett az áradáshoz, nem egyszerűen a tó túltöltődése.

1. ábra: A Gígjukvísl folyó hidrológiai állomásának mérési adatai az áradás idejéről. Forrás: IMO

A jelenlegi áradat nem számít igazán nagynak. A közelmúltban is történtek jóval nagyobbak is, a két legnagyobb a 2004-es és az 1996-os volt.
Álljon itt az utóbbiról szóló összefoglalásom az "Adsumus III - tanulmányok az V. Eötvös Konferencia előadásaiból (2004)" c. kötetből:


"Árvíz izlandi módra: a jökulhlaup


Több jégmező is a vulkanikusan aktív területeken helyezkedik el, ezért alattuk több működő tűzhányó is található. Vulkánkitörés estén ez pusztító árvízhez vezethet. Lássuk ezt egy konkrét példán:
A Grímsvötn 1996-os kitörése:
Ez a vulkán a Vatnajökull északi része alatt helyezkedik el.
A kitörés menete:
1996. szeptember 29-én, 10:48-kor (GMT) a Richter-skála szerinti 5,4-es erősségű földrengést észleltek a Vatnajökull jégsapkája alatt a Bárđarbunga-kaldera térségében, melyet kisebb erősségű rengések követtek. Hasonló földrengések az utóbbi 22 év alatt gyakran előfordultak. A szeizmikus tevékenység szeptember 30-án is folytatódott, erősödő intenzitással.. Több száz földrengést észleltek ezen a napon, köztük 10 meghaladta a 3-as erősséget. A rengések a Bárđarbunga északi észe alatt pattantak ki, és délre, a Grímsvötn felé vándoroltak. Olyan, magas frekvenciájú (>3Hz), folytonos rengéseket észleltek, mint amilyeneket 1975-84. között a Krafla vulkanikus rendszerben gyakran figyeltek meg intruzív tevékenységek során. 22 óra körül a szeizmográfok kititörésre utaló rengések jeleit fogták a Grímsvötn környékéről, 22 és 23 óra között kitört a vulkán. Október elsejére a 4 km hosszú hasadékból feltörő láva és gázok annyi jeget olvasztottak meg, hogy a jég felszínén egy több mint 1 km hosszú, 100 méter mély, a Bárđarbungától DDK-re elhelyekedő árok alakult ki. A kalderában 0,3 km³ víz gyülemlett fel kevesebb, mint 24 óra alatt. Ezen a területen a jég 400-600 m vastag. Október 2-ára a kitörés ereje áttörte a jeget, és a kitörő gőz mintegy 10 km magasságig emelkdett. Október 3-án a víz szintje 200 m-rel volt az eredeti jégfelszín alatt, 1460 m-es tengerszint feletti magasságban. Október 16-ra a víz szintje 1504 m-re emelkedett. Október 17-ére még egy métert emelkedett a vízszint, apró földrengéseket észleltek a Grímsvötn felől, a víz gyarapodása 400-500 m³/s volt. Október 25-én 1509,5 méteren volt a vízszint, a rengések csillapodtak, a víz gyarapodása 200 m³/s volt.
A gleccsernek a Skeiőarársandur-síkságot elérő nyúlványából november 5-én délelőtt kezdett kiömleni a víz, és a tó három nap alatt (november 7-éig) csaknem teljesen kiürült, vízszintje 165 méterrel csökkent. A meginduló özönvíz egy órával később már elsodorta egy 380 méter hosszú híd keleti felét. Ekkor az áradás másodpercenként 6000 köbméter vizet szállított, s a vízhozam másnap (november 6-án) késő este érte el maximumát, 45 000 m³/s-ot. (Budapestnél a Duna középvízhozama 2150 m³/s) Addigra az előbb említett híd már teljesen eltűnt. A gleccserárvíz a síkságon november 5-én délelőtt egy 3–5 méter magas, gyorsan rohanó vízfal formájában jelent meg, majd a pusztító víz mennyisége fokozatosan növekedett. A hőmérséklete 3–5 Celsius-fok körüli volt, színe a nagy mennyiségű vulkáni por és hamu miatt fekete. Sziklákat és sötétre színeződött jégtömböket sodort magával, a jégtömbök némelyike elérte a 10–15 méteres magasságot és az 1000 tonnás tömeget is. Az áradás szétszórta ezeket a sziklákat és jégtömböket az 50 kilométer széles síkságon. Összesen kb. 3 km³ víz ömlött ki a vulkán felett keletkezett tóból. A tengerbe hozzávetőlegesen 100 millió tonna vulkáni eredetű anyag került.
"

Ez a kitörés a Grímsvötn-kaldera Gjálp nevű hasadékához volt köthető. Jól látható, hogy nagy szerepet játszott a jökulhlaup kialakulásában a földrengéseknek is és hogy viszonylag hosszú ideig gyűlt az olvadékvíz a kalderában.
Fontos különbség a mostani és az 1996-os események közt, hogy jóval kevesebb víz ömlött ki és egyelőre nincs kitörése utaló jel, valószínűleg csak a hosszabb ideje meglévő, esetleg lassan gyarapodó tó vize a földrengések következtében utat talált magának. Mindazonáltal érdemes felidézni, hogy a 2004-es kitörés ehhez hasonló előjelekkel nyitott: az első kisebb jökulhlaup után öt nappal kitört a vulkán!

Harangi Szabolcs az MTV-nek nyilatkozik

Tegnap a Merapi kitörése kapcsán volt az MTV "Ma reggel" című műsorának vendége Harangi Szabolcs. Az alábbi videó ezt örökíti meg:

Krakatau gyermeke (Anak Krakatau): friss videó a kitörésről

Sűrű, dolgos nap, így csak egy gyors bejegyzés: James Reynolds fantasztikus képeire és felvételeire már korábban is felhívtuk a figyelmet. A vulkánvadász néhány napja a Merapi kitöréséről tudósított, most már az Anak Krakataunál van! Most álljon itt egy újabb remek helyszíni felvétel: ahogy Krakatau gyermeke "játszik", azaz az Anak Krakatau kitörése:

Forrás: James Reynolds - YouTube

Merapi: mi várható?

A Merapi vulkán kialakulásának története több tízezer évre tekint vissza, amelynek során többször előfordult, hogy a felépülő vulkáni felépítmény jelentős részét lerombolta a vulkáni kitörés, hasonlóan az egyesült államokbeli Mt. St. Helens 1980. májusi kitöréséhez. Az úgynevezett modern Merapi vulkán ezen ősi tűzhányó roncsokon nőtt ki, akárcsak a Vezúv kúpja a korábbi Somma felépítményen.

Forrás: Decade Volcanoes

A történelmi időkben zajlott vulkáni működésről hűen mesélnek az akkori hindu és buddhista templomromok. Mintegy 1000 évvel ezelőtt a Mataram civilizáció hirtelen keletre vándorolt. A kutatások szerint ebben jelentős szerepet játszott a Merapi vulkáni működése, amelynek hamuanyaga Jáva középső területét teljesen beborította. A 15. században egy újabb pusztító vulkáni kitörés történt, ami számos templomot, köztük a shíva Sambisarit is elpusztította. A vulkáni hamu vastagsága Yogyakarta közelében (a kürtőtől mintegy 27 km távolságban) a 8 métert is eléri! Azóta ilyen pusztító erősségű kitörés nem volt, a Merapi modern történetét kisebb, illetve ritkán közepes erősségű kitörések jellemzik.

A shíva Sambisari templom romjai. A templomot közel fél méter vulkáni hamu borította be

1548 óta közel 70 jelentősebb vulkáni kitörése volt a Merapinak, ebből 32 esetben izzófelhők zúdultak le a hegy oldalán. Volt olyan nap, amikor 40 forró vulkáni törmelék-ár rohant le a tűzhányóról! Mint a tűzhányók többségének, így a Merapinak a működése is ciklikus. A korábbi vulkáni aktivitást figyelembe véve, két-három évente történik kisebb vulkáni kitörés, 10-15 évente ennél nagyobb erejű, 50-60 évente pedig nagyobb pusztítást végző, közepes erősségű. A legutolsó nagy vulkáni kitörés 1930-ban zajlott, ennél is pusztítóbb volt azonban az ezt megelőző 1872-es vulkanizmus. Egy hasonló méretű vulkáni működés ma mintegy 100 ezer embert veszélyeztethet a vulkán dél-délnyugati oldalán.

Mi várható tehát, milyen kitörés történhet a Merapin?
A Merapi korábbi vulkáni működése alapján négy lehetséges esemény történhet. Az első változat szerint a tűzhányó továbbra is folytatja a 20. századra jellemző, csendesebb működését, ami lávadóm növekedéssel és kisebb izzófelhők keletkezésével jár. Ezek közül 10-12 évente történik egy jelentősebb kitörés, ami legutóbb 1994-ben volt… Akkor halálos áldozatokat is szedett a lerohanó vulkáni törmelék-ár!
A második változat egy ennél rosszabb lehetőséggel számol, ahhoz hasonló kitöréssel, ami 1930-ban történt. Ebben az esetben az izzófelhők nagyobb távolságba (akár 10-15 km-re) is eljuthatnak, benyomulva a településekkel elszórt területekre is, emellett a kitörési felhőből hulló hamu Yogyakartában is gondot okozhat.
A harmadik lehetőség az 1872-es kitörést veszi alapul, aminek valószínűsége évszázadonként egy esemény. Akkor mintegy 16 km magasságba jutott fel a kitörési hamufelhő, a vulkáni anyag beborította a Merapitól délre fekvő területet, ahol jelenleg közel 1 millió ember él és még 400 km távolságban is észleltek hamuhullást. Ennek egy még intenzívebb, még pusztítóbb változata az, ami a 15. század elején a shíva Sambisari templomot is elpusztította.
Végül a negyedik, legrosszabb lehetőség az, ami a tűzhányó mintegy 10000 éves életében csupán néhányszor fordult elő. A vulkán dél-délnyugati oldala hirtelen lecsúszik és hatalmas törmeléklavina zúdul a Föld egyik legsűrűbben lakott területére.

Merapi kitörés 2010 október végén. Forrás: Reuters

Végül, álljanak itt Chris Newhall, az általam egyik legnagyobbnak tartott vulkanológus, szavai egy 2000-ben megjelent tanulmányból: "Nincs semmi okunk feltételezni, hogy a Merapi működése a 20. századot jellemző, viszonylag nyugodt mederben folyik tovább, valószínűbb, hogy a következő évtizedekben visszatérnek a hevesebb robbanásos kitörések". A mostani októberi kitörés már a második esetet idézi, aztán hogyan tovább? A Merapi esetében nem egyszerű feladat a vulkáni előrejelzés, mivel a múltban sokszor minden előjel nélkül történtek pusztító kitörések.

Merapi: újabb kitörés riadalommal

Frissítés (23:10)
A Merapi működése továbbra is eltér a megszokottól (ha lesz időm, akkor a múltbeli tapasztalatok alapján összefoglalom majd a lehetséges kimeneteleket). Helyi idő szerint péntek éjjel és szombat reggel is heves robbanásos kitörések történtek. A kialakult helyzetről ismét James Reynolds képei és videofelvételei a legbeszédesebbek. Nézzék és gondolkozzunk...!

Forrás: James Reynolds

Gyors hír (9:04): a Merapi helyi idő szerint szombat kora reggel újabb kitöréssel kergette riadalomba a környéken élőket. Áldozatokról nincs hír, egy ember azonban meghalt a kaotikus kitelepítés közben, amikor egy teherautó ütötte le.
A kitörés során légtérbe kerülő vulkáni hamufelhő miatt ideiglenes lezárták Yogjakarta repterét.

Etna: élménybeszámoló képekben

*

Több, mint egy hete értünk haza a szicíliai Etnáról, egy képes beszámolót adunk a felejthetetlen kirándulásról. Hatalmas élmény volt Európa legnagyobb és legaktívabb tűzhányóján járni, és a vulkán oldalain található körülbelül 350 kráterből legalább néhányhoz eljutni (a csúcsrégiójában további négy kráter helyezkedik el, melyek közel folyamatosan aktívak).

Az Etna ÉK-i irányból, a Messina-Catania autópályáról fotózva.

Az Etna É-i oldalán található Vulcanetto Mojo salakkúp,...

...és annak egy gyönyörű feltárása, melyet nem csak mi csodáltunk meg :).

Az Etna 1981-es lávafolyása a tűzhányó ÉNY-i oldalán, mely elérte egy közeli kis város, Randazzo szélét is,...

...és több házat - mint például ezt is - jelentősen megrongált.

Az Etna 2003-as lávafolyása a vulkán ÉK-i oldalán, melynek pusztító erejéről a képen látható elhalt fák tanúskodnak.

Egy, a tűzhányó ÉK-i oldalán található fröccssánc belseje, háttérben pedig a 2003-as lávafolyás és az abba épített Piano Provenzana (síközpont), mely az Etna csúcsrégiójába induló buszos utak egyik kiinduló állomása.

Az Etna legmagasabb (3330 m), ÉK-i csúcskrátere felhőbe burkolódzva, tőle K-DK-re (a képen balra) a híres Valle del Bove nevű völgy pereme, a kép előterében pedig lávafolyások és kisebb salakkúpok.

Az Etna D-i oldalának egy részlete: a 2001-es lávafolyás, salakkúpok (bal oldalt a legszélső: Monti Silvestri) és a Rifugio Sapienza turistaközpont, mely az Etna csúcsrégiójába induló buszos utak másik kiinduló állomása, valamint innen indul a 2500 m magasságig szállító kötélpálya is.

Az Etna csúcsrégiójába tartó buszoknak (melyek végállomása a 2920 m-en található Torre del Filosofo menedékház) kialakított út, mely salakkúpok és lávafolyások között kanyarog. A kép jobb oldalán a Laghetto salakkúp oldalának egy része látható.

A 2001-ben képződött Laghetto salakkúp krátere, melynek egyik oldalában (a kép jobb oldalán) kénkivirágzások, kisebb kigőzölgések tapasztalhatók, és a hidegben itt lehet melegedni, ugyanis forró a föld :).

A cataniai Castello Ursino vár udvara és az 1669-es lávafolyás (heves, robbanásos kitörések is zajlottak ekkor az Etna D-i oldalán, a lávafolyás pedig a Jón-tenger partját is elérte), mely alatt a középkori Catania szintje, felette pedig a mai városszint látható.

A Jón-tenger partján található Acicastello: a vár egy gyönyörű párnaláva összletre (tengeralatti lávafolyás) épült, mely az Etna legidősebb (körülbelül 500 ezer évvel ezelőtti) kitörési fázisának terméke.