Vulkáni kitörés következtében elpusztult települések: "Pompeji" esetek a 20.-21. században...

Az indonéziai Sinabung kitörése továbbra is intenzíven tart, naponta átlagosan száz (!) izzófelhő zúdul le, most már 5-6 km távolságba is eljutva.

A Sinabung egyik lélegzet elállító izzófelhője. Forrás: AP

A korábbi lávadóm január 10 körül összeomlott és most egy friss, izzó lávadóm türemkedik ki a kürtőből, aminek instabil oldala olykor percenként csúszik meg és minden alkalommal egy nagy sebességű, nagy hőmérsékletű, izzó kőzetdarabokból és forró gázokból álló áradat rohan le a tűzhányó oldalán. A kitelepítettek száma már meghaladja a 25 ezret! A kitörések következményeként települések pusztulnak el, akárcsak 79-ben történt a Vezúv melletti Pompeji és Herculaneum esetében. Pompeji történetét sokan ismerik, de talán kevesen tudják, hogy az elmúlt évszázadban is tucatnyi ilyen eset történt, nem egy alkalommal több ezer áldozattal. A Kemenes Vulkánpark Vulkánházában az eredeti tervekben szerepelt egy terem, ahol ezeknek a tragikus eseményeknek állítottunk volna emléket, hogy a látogatók jobban tisztában legyenek a vulkáni működés okozta veszélyekkel. Ha már ott nem valósulhatott meg, álljon itt néhány példa, hogy lássuk, nem kell csak a szupervulkáni kitörésekre gondolnunk, ha a vulkáni veszélyről van szó. Kisebb kitörések is emberek ezreinek, tízezreinek életét változtathatja meg és még nem volt olyan esemény a történelemben, amikor egy ilyen kitörés egy milliós nagy város mellett következett volna be... Induljon hát akkor most virtuálisan az "Elpusztult városok emlékútja"

1902. május 8.: St. Pierre, Martinique
A Mt. Pelée kürtőjéből kitüremkedő lávadómot az alatta feldúsuló gázgazdag magma robbanása vetette szét. Ennek következtében egy izzófelhő zúdult le a vulkán oldalán. A völgyből aztán oldalirányban kicsapott ennek felhígult, forró gázokban gazdag anyaga és a több száz fokos torlóár percek alatt végzett a város mintegy 28 ezer lakosával.

St. Pierre városa a Mt. Pelée 1902-es kitörés előtt és után! Fotók: balra ismeretlen szerző, jobbra: Angelo Heilprin

1944. június: San Juan Parangaricutiro, Mexikó
1943. február 20-án egy vulkán kezdett kinőni a mexikói parasztember, Dionisio Pulido kukoricaföldjén. A Parícutín vulkán káprázatos kitörések közepette mintegy 400 méter magasra emelkedett. 1944-ben lávafolyások indultak ki a vulkánból, amelyek két falut pusztítottak el.

San Juan Parangaricutiro temploma a Parícutin kitörés kezdetén és utána. Fotók: balra egykori képeslap, jobbra: Florence Courtel

1973. január: Heimaey, Izland
1973. január 23-án több évezres szünet után újra megnyílt a föld a Vestmannaeyjar szigetvilág legnagyobb szigetén. Izzó lávacafatok csaptak fel közvetlen a békés halászfalu mellett. A kiinduló lávafolyások több tíz méter vastagon elfedték a Heimaey település keleti felét. A falu 5000 lakosát sikeresen kitelepítették és vízágyúkkal sikerült idejében megállítani a lávát, nehogy elvágja Izland egyik legvédettebb kikötőjét. A városka mintegy harmadát azonban több méter láva fedte be...

Heimaey halászfalu egyik háza az Eldfell vulkán 1973-as kitörése előtt és után. Fotók: Harangi Szabolcs

1985. november 13: Armero, Kolumbia
A mintegy 25 ezer lakosú kolumbiai város légvonalban 48 km távolságban feküdt a Nevado del Ruiz tűzhányótól. A lakosok és a városvezetés vajmi keveset tudtak arról, hogy a település egy korábbi kitörés nyomán kialakult iszapár (lahar) üledékére épült. A vulkanológusok hiába figyelmeztettek, a vészcsengőt nem vették komolyan. A 70 év nyugalom után kitörő vulkán ismét mindent elsodró lahart küldött a keletre futó völgyben, ahol 70 km megtétele után november 13-án lerombolta a teljes várost. A tragédiát nem sokan élték túl, a sebesen lezúduló iszapár mintegy 22 ezer áldozatot szedett...

Armero városát a Nevado del Ruiz kitöréséhez kapcsolódó iszapár pusztította el, 22 ezer estek áldozatul... Fotók: balra - Darrell G. Herd, USGS, jobbra - Frank Fournier

1990. április - 1991. január: Kalapana, Hawaii
A hawaii Kilauea vulkáni területen 1983. óta folyamatosan zajlik a vulkáni működés. Ennek során több kilométer hosszú lávafolyások alakultak ki, amelyek sokszor a tengerpartot is elérték és növelték a sziget területét. Többen úgy vélik, hogy ez egy békés, csupán turistacsalogató vulkáni működés. A helyiek azonban másra is emlékeznek... 1990-ben a lávafolyás a békés halászfalu, Kalapana fele vette az irányt és több méter vastagon beborította. A település házai közül a templomot sikerült arrébb vontatni és ezzel megmenteni a pusztulástól.

Kalapana városát fél év alatt több méter láva fedett be Fotók: USGS, Hawaiian Volcano Observatory

1994: Rabaul, Pápua Új-Guinea
A település a térség fővárosa volt, azonban a közeli tűzhányó kitörése több tíz centiméteres hamuval borította be. A kapcsolódó esőzés miatt a tetőkön lévő vulkáni hamuréteg súlya olyannyira megnőtt, hogy a házak 80%-ának beszakította a födémjét. A lakosok nagy részének sikerült elmenekülniük, a pusztításnak "csupán" öt halálos áldozata volt. Az új főváros 20 km távolságba épült újjá.

Rabaul 1994 előtt és után... Fotók: balra ismeretlen szerző, jobbra: E. Endo, USGS

1997: Plymouth, Montserrat
A történelmi időkben nyugalomban lévő vulkán 1995-ben ébredt fel és változtatta szürkévé a valamikor színes, turistacsalogató karibi sziget déli részét. 1997-ben a Soufriére Hills ismétlődő kitörése romba döntötte a sziget kulturális és gazdasági központját, a fővárost Plymouth-t. Több ezren menekültek el a szigetről. A kitörés során megsemmisült Montserrat reptere is.

Plymouth, a Karibi Paradicsom, azaz Montserrat szigetének fővárosa 1994-ben és 1997 után... Fotók: balra Phil Estes, jobbra: MVO

2008: Chaitén, Chile
2008. május 2-án minden előjel nélkül kitört a Chaitén tűzhányó. Mindez olyan gyorsan zajlott, hogy kezdetben még a szakemberek sem tudták melyik vulkán bocsájt vulkáni hamufelhőt több kilométer magasságba. A heves robbanásos kitörés során a levegőbe kerülő hamuanyag megakasztotta légi forgalmat és beterítette a közeli kis tóparti falu házait. Az esős időben a laza vulkáni anyag mobilizálódott és iszapárak adták meg a kegyelemdöfést a már elnéptelenedett településnek.

Chaitén település a vulkáni működés után... Fotók: balra Jorge Morales Flores, jobbra: Javier Rubillar

"Időt megállító" vulkánkitörések

És újra blog-közelben! Az elmúlt hetek, hónapok meglehetősen intenzívek voltak, elsősorban a Kemenes Vulkánpark kiállítási tervének elkészítése és elfogadtatása igényelt és igényel még most is jelentős energiát, jelentett sokszor éjjel-nappali munkát. A kivitelezési időszak már a végéhez közeledik, csak remélni lehet, hogy minden az eredeti tervek szerint készül el és a tervezett attrakciókkal nyílik majd meg ez a különleges bemutatóhely! Szintén éjjel-nappal dolgoztunk egy új kutatási pályázaton, amely a Kárpát-medence legfiatalabb vulkánját, a Tusnád melletti Csomád alapos megismerését tűzi ki célul a legmodernebb vizsgálati eszközöket bevetve. Döntés erről nyár körül várható. Most pedig jöjjön akkor egy friss hír, egy friss bejegyzés!

Megállt az idő! Montserrat egykori fővárosát a Soufriére Hills vulkáni működése és a kapcsolódó iszapárak temették el. Az egykori bíróság épülete a homlokzatán lévő órával éppen csak kilátszik az iszapár üledékből. Forrás: Richard Roscoe

Kr.u. 79-dik esztendő őszén a közel 1000 éven keresztül szunnyadó Vezúv feléledt és másfél nap alatt szürkévé változtatta a virágzó római településekkel tagolt zöldellő tájat. A heves vulkáni kitörés számos települést elpusztított, a leghíresebb közülük Pompeji és Herculaneum. A sűrűn hulló horzsakövek, a második nap ismétlődően lezúduló torlóárak teljesen betemették, elfedték e két települést, amelyeket csak több száz évvel később ástak ki. A vulkáni üledék azonban konzerválta az egykori római utcákat, házakat, a benne lévő falfestményeket, a különleges mozaikokat, mondhatni megállt itt az idő. Van azonban számos modern kori Pompeji is, mint például a karibi Montserrat szigetének fővárosa, Plymouth, ahol 1997-ben a Soufriére Hills kitörése és az azt követő iszapárak állították meg az időt.
Az előző héten az amerikai Proceedings of the National Academy of Sciences lapban jelent meg egy jóval régebbi "pompeji esemény" leírása. Hermann Pfefferkorn és kínai kutatótársa Jun Wang egy közel 300 millió éves mocsári erdő fantasztikusan ép maradványaira bukkantak egy észak kínai szénbányában.

Közel 300 millió éves épen megmaradt növénylenyomatok a wudai szénbánya tufarétegében. Forrás: Wang és munkatársainak tanulmánya a PNAS-ban

A mintegy 1000 négyzetméteres nagyságú területen előkerült növénylenyomatok hűen őrzik a 298 millió évvel ezelőtti növényvilág gazdagságát, a vulkáni működés e helyen ekkor állította meg az időt és konzerválta a növénytársulást. A 66 cm vastag vulkáni réteg arról árulkodik, hogy napokig hullhattak az apró vulkáni hamuszemcsék, amelyek lekopaszították a fákat és lágyan befedték a lehullott leveleket, megőrizték a lágy szárakat. A számos növénycsoport között különlegesnek számítanak a legkorábbi páfrányok rokonainak tekintett ritka Noeggerathiales-ek.

298 millió évvel ezelőtt itt megállt az idő. Az akkori mocsári erdő így nézhetett ki Hermann Pfefferkorn és Jun Wang rekonstrukciója szerint. Forrás: Wang és munkatársainak tanulmánya a PNAS-ban

Ámulunk és bámulunk, pedig nem kell messzire menjünk, hogy hasonló időutazást tegyünk és egy több millió évvel ezelőtti trópusi növényvilág remek darabjait láthassuk. Sőt, a közeli itatóhelyen megfordult állatvilág nyomait is megnézhetjük! A hely nem egy távoli ország egzotikus vidéke, hanem a Nógrád megyei Ipolytarnóc, ahol egy mintegy 18 millió éves, hatalmas fenyvesekkel, babérlevelűekkel jellemzett gazdag növényvilágot őrzött meg a távoli heves robbanásos vulkáni működés hamuanyaga. A fenyőfák között voltak 3 méter átmérőjű, akár 50-60 méter magasba nyúló egyedek is, ezek egyikének, a titkokat rejtő "Gyurtyánkű-lócza" megmaradt kovásodott darabjait féltve őrzik, de a látogatóknak büszkén mutatják be a Természetvédelmi terület egyik csarnokában. Emellett kúszópálmák, ősi diófélék, tölgyek, platánok megmaradt darabjai kerültek elő, több mint 15000 növénylenyomat!!

Az ipolytarnóci "pompeji", a 17,5 millió évvel ezelőtt megállított idő: ezernyi levéllenyomat és állatnyom található itt!

A homokos patakparti fövenyen különböző állatok oltották szomjukat. Közel 2000 négyzetméter felületen (azaz a mostani világszám kínai lelőhely kétszeresén), 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát sikerült beazonosítani, ősorrszarvúak, őzek, szarvasfélék, ragadozók és madarak hagyták ott lábnyomaikat. Láthatók ragadozók bemélyedt karmai, apró madarak pici nyomai, de csúszásnyomok is megőrződtek. A vulkáni hamurétegből kioldott kovaanyag mindezeket konzerválta. A kitörések egymást követték és a kezdeti hamuhullás után egy több száz fokos vulkáni hamuár söpört végig a területen, ami a még megmaradt növényeket szénné égette és üledékébe keverte. Ipolytarnóc mellett ez a vulkáni működés 17,5 millió évvel ezelőtt állította meg az időt, és őrizte meg kivételes módon az akkori gazdag növényvilágot és a Föld egyik leggazdagabb lábnyomos rétegét. A vulkáni működésnek úgy tűnik voltak rémisztő előjelei és az állatok el tudtak menekülni. Mindez idáig ugyanis egyetlen állatmaradvány nem került elő.

Elszenesedett növénymaradványok árulkodnak a vulkáni hamuár magas hőmérsékletéről Ipolytarnócon.

Van tehát itthon is felfedezni való, különleges és mondjuk ki, világhíres földtani hagyaték, és akinek kedve van ellátogatni erre a különleges helyre, nem fog csalatkozni! Három dimenzióban kelnek életre az egykori állatok, sőt akár négydimenziós időutazáson is részt lehet venni, de az igazi nagy élmény a vulkáni működés által megállított idő csodálatos növénylenyomatai és lábnyomai. Bónuszként pedig ne feledkezzünk meg a mintegy 23 millió évvel ezelőtti sekélytenger 25 cápafajának többezer cápafog maradványáról sem... Mozduljunk ki, megéri!