"Időt megállító" vulkánkitörések

És újra blog-közelben! Az elmúlt hetek, hónapok meglehetősen intenzívek voltak, elsősorban a Kemenes Vulkánpark kiállítási tervének elkészítése és elfogadtatása igényelt és igényel még most is jelentős energiát, jelentett sokszor éjjel-nappali munkát. A kivitelezési időszak már a végéhez közeledik, csak remélni lehet, hogy minden az eredeti tervek szerint készül el és a tervezett attrakciókkal nyílik majd meg ez a különleges bemutatóhely! Szintén éjjel-nappal dolgoztunk egy új kutatási pályázaton, amely a Kárpát-medence legfiatalabb vulkánját, a Tusnád melletti Csomád alapos megismerését tűzi ki célul a legmodernebb vizsgálati eszközöket bevetve. Döntés erről nyár körül várható. Most pedig jöjjön akkor egy friss hír, egy friss bejegyzés!

Megállt az idő! Montserrat egykori fővárosát a Soufriére Hills vulkáni működése és a kapcsolódó iszapárak temették el. Az egykori bíróság épülete a homlokzatán lévő órával éppen csak kilátszik az iszapár üledékből. Forrás: Richard Roscoe

Kr.u. 79-dik esztendő őszén a közel 1000 éven keresztül szunnyadó Vezúv feléledt és másfél nap alatt szürkévé változtatta a virágzó római településekkel tagolt zöldellő tájat. A heves vulkáni kitörés számos települést elpusztított, a leghíresebb közülük Pompeji és Herculaneum. A sűrűn hulló horzsakövek, a második nap ismétlődően lezúduló torlóárak teljesen betemették, elfedték e két települést, amelyeket csak több száz évvel később ástak ki. A vulkáni üledék azonban konzerválta az egykori római utcákat, házakat, a benne lévő falfestményeket, a különleges mozaikokat, mondhatni megállt itt az idő. Van azonban számos modern kori Pompeji is, mint például a karibi Montserrat szigetének fővárosa, Plymouth, ahol 1997-ben a Soufriére Hills kitörése és az azt követő iszapárak állították meg az időt.
Az előző héten az amerikai Proceedings of the National Academy of Sciences lapban jelent meg egy jóval régebbi "pompeji esemény" leírása. Hermann Pfefferkorn és kínai kutatótársa Jun Wang egy közel 300 millió éves mocsári erdő fantasztikusan ép maradványaira bukkantak egy észak kínai szénbányában.

Közel 300 millió éves épen megmaradt növénylenyomatok a wudai szénbánya tufarétegében. Forrás: Wang és munkatársainak tanulmánya a PNAS-ban

A mintegy 1000 négyzetméteres nagyságú területen előkerült növénylenyomatok hűen őrzik a 298 millió évvel ezelőtti növényvilág gazdagságát, a vulkáni működés e helyen ekkor állította meg az időt és konzerválta a növénytársulást. A 66 cm vastag vulkáni réteg arról árulkodik, hogy napokig hullhattak az apró vulkáni hamuszemcsék, amelyek lekopaszították a fákat és lágyan befedték a lehullott leveleket, megőrizték a lágy szárakat. A számos növénycsoport között különlegesnek számítanak a legkorábbi páfrányok rokonainak tekintett ritka Noeggerathiales-ek.

298 millió évvel ezelőtt itt megállt az idő. Az akkori mocsári erdő így nézhetett ki Hermann Pfefferkorn és Jun Wang rekonstrukciója szerint. Forrás: Wang és munkatársainak tanulmánya a PNAS-ban

Ámulunk és bámulunk, pedig nem kell messzire menjünk, hogy hasonló időutazást tegyünk és egy több millió évvel ezelőtti trópusi növényvilág remek darabjait láthassuk. Sőt, a közeli itatóhelyen megfordult állatvilág nyomait is megnézhetjük! A hely nem egy távoli ország egzotikus vidéke, hanem a Nógrád megyei Ipolytarnóc, ahol egy mintegy 18 millió éves, hatalmas fenyvesekkel, babérlevelűekkel jellemzett gazdag növényvilágot őrzött meg a távoli heves robbanásos vulkáni működés hamuanyaga. A fenyőfák között voltak 3 méter átmérőjű, akár 50-60 méter magasba nyúló egyedek is, ezek egyikének, a titkokat rejtő "Gyurtyánkű-lócza" megmaradt kovásodott darabjait féltve őrzik, de a látogatóknak büszkén mutatják be a Természetvédelmi terület egyik csarnokában. Emellett kúszópálmák, ősi diófélék, tölgyek, platánok megmaradt darabjai kerültek elő, több mint 15000 növénylenyomat!!

Az ipolytarnóci "pompeji", a 17,5 millió évvel ezelőtt megállított idő: ezernyi levéllenyomat és állatnyom található itt!

A homokos patakparti fövenyen különböző állatok oltották szomjukat. Közel 2000 négyzetméter felületen (azaz a mostani világszám kínai lelőhely kétszeresén), 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát sikerült beazonosítani, ősorrszarvúak, őzek, szarvasfélék, ragadozók és madarak hagyták ott lábnyomaikat. Láthatók ragadozók bemélyedt karmai, apró madarak pici nyomai, de csúszásnyomok is megőrződtek. A vulkáni hamurétegből kioldott kovaanyag mindezeket konzerválta. A kitörések egymást követték és a kezdeti hamuhullás után egy több száz fokos vulkáni hamuár söpört végig a területen, ami a még megmaradt növényeket szénné égette és üledékébe keverte. Ipolytarnóc mellett ez a vulkáni működés 17,5 millió évvel ezelőtt állította meg az időt, és őrizte meg kivételes módon az akkori gazdag növényvilágot és a Föld egyik leggazdagabb lábnyomos rétegét. A vulkáni működésnek úgy tűnik voltak rémisztő előjelei és az állatok el tudtak menekülni. Mindez idáig ugyanis egyetlen állatmaradvány nem került elő.

Elszenesedett növénymaradványok árulkodnak a vulkáni hamuár magas hőmérsékletéről Ipolytarnócon.

Van tehát itthon is felfedezni való, különleges és mondjuk ki, világhíres földtani hagyaték, és akinek kedve van ellátogatni erre a különleges helyre, nem fog csalatkozni! Három dimenzióban kelnek életre az egykori állatok, sőt akár négydimenziós időutazáson is részt lehet venni, de az igazi nagy élmény a vulkáni működés által megállított idő csodálatos növénylenyomatai és lábnyomai. Bónuszként pedig ne feledkezzünk meg a mintegy 23 millió évvel ezelőtti sekélytenger 25 cápafajának többezer cápafog maradványáról sem... Mozduljunk ki, megéri!