2014. augusztus 12., kedd

Stromboli és Etna: menni vagy távol maradni?

Az elmúlt napokban ismét a figyelem központjába került a két aktív olasz tűzhányó, az Etna és a Stromboli. Turistaszezon van, sokan látogatnak el a Föld e különleges helyszíneire, ahol életre szóló élményt adhat egy látványos lávatűzijátékkal, izzó lávafolyással zajló vulkáni működés. A tűzhányók azonban nem csak felejthetetlen látványt nyújtanak, tudni kell azt is, hogy veszélyesek, és nem lehet megmondani, hogy mikor következik be egy olyan kitörés, ami akár az érdeklődő turisták életét is veszélyezteti. Az Etna folyamatos, július eleje óta látványos, és „turistabarát” kitöréseket produkált, az elmúlt napokban azonban egy stílusváltás történt és még nem tudni, hogy ez milyen irányba viszi az eseményeket. Közben a figyelem az Eoli-szigetek egyik piciny tagjára, a Strombolira fordult és ide igyekeztek a cataniai INGV Etna Obszervatórium vulkanológus szakemberei is. Nem véletlenül, különleges események zajlottak az elmúlt napokban!
Tipikus, több mint 1500 éve folyamatosan zajló, stromboli-típusú lávatűzijáték kitörés. Fotó: Marco Fulle, VolcanoDiscovery

A Stromboli – a napokban megjelent híradásokkal szemben – nem hosszú idő (4 év) után tört ki újra, sőt! A Földközi-tenger világítótornyának nevezett vulkán idén áprilisa óta a szokottnál is hevesebb robbanásos kitöréseket produkál. Mindez a turisták legnagyobb örömére, akik bár már jó néhány éve nem kapaszkodhatnak fel a csúcsra helyi vezető nélkül és nem éjszakázhatnak fenn a tetőn, gyönyörködve a rendszeresen ismétlődő kitörésekben, mégis az aktív kürtőktől biztonságos távolságban, de kiváló rálátással elhelyezkedve élvezhetik a természet pompázatos folyamatait. Április óta a megszokott 15-25 perces időközök helyett gyakrabban és erőteljesebben zajlanak a tűzijátékszerű robbanásos kitörések. Ez az a vulkáni kitörés típus, amit a Stromboliról neveztek el, és amit nem más okoz, mint a kürtőcsatornát kitöltő magmában lassan feláramló és egyre növekvő gázbuborékok szétpukkadása. Ez a folyamat már több mint 1500 éve rendszeresen, ismétlődve történik a Strombolin.
A Stromboli megszokott életét azonban időszakonként más vulkáni kitörések is jellemzik. Ezek jóval veszélyesebbek az előbbiekben leírt stromboli-típusú kitöréseknél, amelyek esetében az izzó lávacafatok a kürtők közelében néhány tíz méter távolságban hullnak le, békés távolságban a szemlélődő turistaseregtől. E veszélyes, ritkább kitörések általában váratlanul történnek, hatalmas robbanással járnak, és a kitörési felhő akár néhány kilométer magasba is emelkedhet, miközben méteres kőzettömbök repülnek a csúcs több száz méteres körzetében, sőt egyesek a jó 2 kilométer távolságban lévő tengerparti településeket is elérhetik. Ez történt legutóbb 2003-ban, majd 2007-ben. Akkor, ezek a paroxizmálisnak nevezett kitörések szerencsére nem a turistaszezon kellős közepén zajlottak, így nem okoztak személyi sérüléseket. Azonban azóta is ott lebeg a potenciális veszély, mi lesz, ha mindez, akkor történik, amikor turisták ezrei tartózkodnak a szigeten? Menekülni nagyon nem lehet, hiszen egy kicsiny szigetről van szó…
Ritka, nagy erejű, heves robbanásos kitörés a Strombolin (2003-ban és 2007-ben történt ilyen kitörés). Fotó: Andreas Franssen

Az elmúlt hónapok és az elmúlt napok eseményei mindenesetre olyan történéseket mutattak, amik figyelmeztetőek! A szakemberek felidézik azokat a folyamatokat, amelyek a 2003-as és 2007-es paroxizmális kitöréseket előzték meg, és amelyek sok hasonlóságot mutattak, és amelyekhez a mostaniak is nagyon hasonlóak: a szokottnál intenzívebb lávatűzijáték kitörések (most a Strombolin április óta), majd hirtelen megszűnnek ezek a kitörések, és lávafolyam indul el a vulkán meredek oldalán (ez történt idén júniusban és júliusban, majd most augusztus elején). Kulcsmomentum a lávafolyások mennyisége. Az olasz vulkanológusok azt figyelték meg, hogy a nagy paroxizmális kitörések előtt kb. 4 millió köbméter magma anyag tört a felszínre. Ez hozzávetőleg megegyezik azzal a magma térfogattal, ami a vulkán alatt tárolódik. A nagy, heves robbanásos kitöréseket a tűzhányó alatt mélyebben elhelyezkedő, nagyobb gáztartalmú magma felszínre törése okozza. Ahogy ez a kb. 4 millió köbméter idősebb magma anyag a felszínre jut, következik a friss magma és benne a gázbuborékoktól felhabzott kőzetolvadék, ami a felszínközelbe érve hatalmas robbanással tódul a felszínre. A kérdés tehát az, hogy vajon most ennek az eseményláncnak a kellős közepén vagyunk-e? Van erre jó esély, hiszen augusztus 6 és 8 között meglehetősen intenzív lávafolyás zajlott, de nem lehet megjósolni azt, hogy ez valóban bekövetkezik-e és ha igen, azt végképp lehetetlen megmondani, hogy mikor! 2007-ben gyorsabb volt a magma feláramlása és a lávaöntő szakasz után jó 2 héttel bekövetkezett a paroxizmális, robbanásos kitörés, míg 2003-ban erre több mint 3 hónapot kellett várni. Itt van tehát a vulkáni kitörés előrejelzés nehézsége! Láthatóak bizonyos jelek, folyamatok, amik gyanúsak, amiből arra lehet következtetni, hogy akár egy erősebb kitörés is várható, de nem lehet megmondani azt, hogy ez pontosan mikor! A paroxizmális kitörések nagyon gyorsan zajlanak le, előtte nincsenek kézzel fogható, világos jelek!
Lávafolyás a Sciara del Fuoco lejtőjén Fotók: Angelo Cristaudo és Jason Bourne

Amikor a láva és a tengervíz találkozik: tipikus litorális robbanásos kitörés. Fotó: Boris Behncke


Mit lehet tanácsolni azoknak, akik történetesen a Strombolira szeretnének menni augusztus végén vagy szeptemberben? Vélhetően nem lehet felmenni a csúcsra, még vezetővel sem, csupán a 400 méter tengerszint feletti magasságban lévő kilátóhelyig. Még onnan is pazar látványt nyújthat a tűzhányó, azonban senki sem feledkezhet meg a fejet védő sisakról és jó az óvatosság, érdemes érdeklődni a cataniai INGV szakembereinél, a helyi hatóságoknál, akik a legaktuálisabb információk birtokában vannak. Az eseményeket természetesen innen távolból, itt, a Tűzhányó blogban, annak Facebook oldalán is követjük!

Best Blogger Tips

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése