A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 2

Pontosan a mai napon, 200 évvel ezelőtt, 1815. április 10-én, késő este egy újabb hatalmas robbanás rázta meg a Tambora tűzhányót. A környék lakói még az 5 nappal ezelőtti jelentős vulkáni kitörés során mindent beborító vulkáni hamut igyekeztek eltakarítani és megnyugodtak, hogy a váratlan kitörés után ismét minden nyugodtnak tűnt. De nem! A tűzhányó másodszor is kopogtatott és elemi erővel zúdult ki belőle több tucat köbkilométer mennyiségű vulkáni anyag. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt." - idézte fel a történteket Sanngir fejedelme, aki csodával határos módon maradt életben.

"Három lángnyelv csapott fel, majd mintha a teljes Tomboro hegy tűzben állott volna". A berni konferencián Adjat Sudradjat, az indonéziai Padjadjaran egyetem professzora idézte fel a 200 évvel ezelőtt történteket.

Az erőteljes robbanásos kitörést követően néhány óra múlva a kitörési felhő összeomlott és mindent elsöprő piroklaszt-ár zúdult le a tűzhányó lejtőjén. Több mint 10 ezer ember halt meg azonnal, egyes településeket több méter vastag vulkáni hamu fedett be. A további következmények pedig az egész Földön katasztrofálisak voltak! A Tambora kitörése az egész világot megrengette. A Bernben ezen a héten, április 7. és 10. között tartott Tambora konferencia fantasztikus tapasztalatokat adott arra, hogy hol áll a tudomány egy ilyen ritka, de jelentős hatású természeti esemény megértésében. Az itt szerzett élmények, ismeretek feldolgozása még napokon keresztül meghatározza gondolataimat és minden bizonnyal meghatározzák majd a további kutatásainkat is.

Stephen Self volt munkatársaival az első, aki részletes vulkanológiai kutatás alapjánrekonstruálta és publikálta a kitörés lefolyását.

A konferencián a legkiválóbb klímakutató szakemberek, vulkanológusok, történészek gyűltek össze, ami eleve megadta a találkozó hatalmas szakmai rangját és jelentőségét. Az itt elhangzott eredmények, az élén viták nagyban elősegítik azt is, hogy számba véve és értékelve a 200 évvel ezelőtt történt eseményeket fel lehessen készülni egy jövőbeli globális kihatású vulkáni kitörés kezelésére. A konferencián két beszámoló (egy poszteres bemutató és egy előadás) összesítette a térségünket érintő hatásokat, amelyek sokak számára újdonság volt és amit Christian Pfister, a berni egyetem nemzetközi szaktekintélye, emeritus professzora a következőképpen kommentált:

Európában a Tambora kitörése következményeként az egyik legnagyobb mértékben sújtott terület a Kárpát-medence, Magyarország és környezete volt.

Mi történt Magyarországon 1815-1816-ban, milyen hatások érték a Tambora kitörése nyomán? Ezt mutattuk be poszteren és előadásban, az eredmények kiemelt figyelmet kaptak

Mindkét bemutató aláhúzta, hogy a Magyarország térségét különösen súlyosan érintő hatásban szerepet játszottak a korábbi nehéz évek is, azaz a lakosság már sokat szenvedett, a társadalom már különösen érzékeny volt, amikor elérkezett 1815 nyara, majd 1816, amikor még súlyosabb időjárási viszonyok jöttek és olyan extrém események, ami miatt tízezrek haltak meg. Kiss Andrea, a bécsi egyetem munkatársa hangsúlyosan mutatta be, hogy gyakorlatilag hónapokon keresztül vízben tocsogott az ország, Szegeden a Tisza 6 hónap folyamatos áradás után 1816. nyarán az egyik legnagyobb árvízét produkálta. A konferencián fontos volt jelenlétünk, hiszen szakmai eredményeinkkel, a térségünket érintő különleges időjárási viszonyok, a társadalmai következmények összefoglalásával, a Kárpát-medencéből első alkalommal közölt, 1200-ig visszamenő, éves felbontású dendrokronológiai idősor közlésével az egyik legrészletesebb dokumentált területi feldolgozást sikerült nyújtanunk a Tambora kitörésnek Európára gyakorolt hatásáról.

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 1

A Tambora kitörésének 200-dik évfordulójának alkalmából a svájci Bernben 2015. április 7. és 10. között zajlik egy nemzetközi konferencia, ahol többek között vulkanológusok, légkörfizikusok, éghajlatkutatók, történelmi környezetkutatók gyűltek össze, hogy összefoglalják a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének lefolyásáról, hatásáról és következményeiről rendelkezésre álló ismereteket, valamint mindezek alapján értékeljék azt, hogy milyen hatása lenne egy ilyen vulkánkitörésnek a jövőben.

Emlékbélyeg a Tambora kitörésének 200-dik évfordulójára

A konferencia első napján Stefan Brönnimann a Berni egyetem munkatársa nyitotta meg a rendezvényt a szervezők nevében. Brönnimann megvilágította azt is, hogy miért éppen Bernben tartják ezt a konferenciát. A vulkáni kitörés klimatikus hatása katasztrofális hatással volt Svájc lakosságára is, mellesleg a svájci Genfi-tó partján született meg Frankenstein története Mary Shelley írásában és itt írta Lord Byron apokaliptikus, az akkori környezetet hűen tükröző „Sötétség” c. versét is. Ezt követően Thierry Courvoisier, a Svájci Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a konferencia mintegy 100 részvevőjét. Megjegyezte, hogy 2015-ben van a svájci akadémia alapításának 200-dik évfordulója is. Az akadémia kezdeti kulcskérdései között szerepelt az is, hogy vajon mivel magyarázható az Alpok térségének különösen hideg klimatikus viszonya, ami részben a Tambora kitörésével volt magyarázható.

A Tambora 1815. áprilisi kitörése nyomán a pajzsvulkán felső 1000 méteres része eltűnt, helyette egy tátongó kaldera maradt. Fotó: Iwan Setiyawan és NASA Observatory

Az első nap Clive Oppenheimer, Stephen Self és Heryadi Rachmat foglalta össze a vulkánkitörésről rendelkezésre álló ismereteket. Érdekes módon meglehetősen kevés kutatómunka irányult a Tambora vulkáni működésére és magára az 1815-ös kitörésre. Ennek legfőbb oka, hogy a terület nehezen megközelíthető és nem túl biztonságos. Ennek ellenére, az egykori feljegyzésekből, akárcsak a Vezúv 79-es kitörését lejegyző ifjabb Plinius leveleiből kibontakozik a kitörés katasztrofális lefolyása. Oppenheimer átfogó előadásában rámutatott arra, hogy milyen érzékeny kapcsolat van a természeti folyamatok, például nagy vulkánkitörések, az éghajlat, az élelmiszer ellátás, a társadalmi reakció között és feszegette azt is, hogy vajon merre forgott volna a történelem kereke, ha néhány nagy vulkánkitörés nem következett volna be. Egy anomális vulkáni esemény láncreakció folyamatot indíthat el ebben a kapcsolatrendszerben, aminek megértése és minden aspektusának feltárása kulcskérdés a jövőre nézve. Steve Self hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egyre pontosabban tudjuk megbecsülni a nagy vulkánkitörések során felszínre került magma mennyiségét és mindezek alapján előrejelzést tudjunk adni a különösen nagy vulkánkitörések ismétlődési gyakoriságáról.

1816 nyári hőmérséklet eloszlása az 1971-2000. évi átlaghoz képest. Forrás: NOAA

Susan Solomon az elmúlt évtizedek vulkánkitöréseinek éghajlati hatásáról mutatott be kutatási eredményeket, amelyekből kiviláglott, hogy a 21. század elején számos vulkánkitörés együttes hatása hozzájárult ahhoz, hogy nem emelkedett olyan mértékben a globális átlaghőmérséklet, ahogy azt a hivatalos tanulmányokban előzetesen jósolták. Mindezt figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó éghajlatváltozási modellekben. Alan Robock azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket jelent a sokak által javasolt és szorgalmazott emberi klíma beavatkozás, azaz globális éghajlatmérnökség (’geoengineering’). Maga az ötlet a vulkáni működés éghajlat módosító hatásából származik, azonban Robock számos példával érzékeltette, hogy mindebből mennyi kár származhat.
a konferencia folytatódik...

Vulkán a tanteremben - látványos földrajzórák

Ezen a héten zajlott az ELTE Természettudományi Karán a Természettudomány Tanítása Korszerűen és Vonzóan konferencia. A rendezvény célja, hogy a középiskolás tanulók számára közérthetőbbé és érdekesebbé tegyük a természettudományos tárgyakat. A konferencia köszöntőjéből néhány sor:

"A természettudományok tanítása, ezen belül is a kémia, fizika és újabban már a matematika is az egész világon problémákkal küzd. A diákok érdeklődése elfordul a nehéz tantárgyaktól, a kémia és fizika tanárképzés megszűnőben van, s egyre nő a mindennapi életünk szempontjából is fontos tudásanyag. Az interdiszciplináris ismeretek helyet követelnek maguknak, s szinte szétfeszítik a tanterveket. Hogyan szerezhetjük vissza diákjaink érdeklődését? Mi a megoldás a klasszikus tudományos ismeretek és a modern témák közötti egyensúly megtartására? Hogyan tehető közérthetővé az új felfedezések bonyolult fogalomrendszerű elméleti háttere? Mivel lehetne meggyőzni a többséget, hogy érdemes (és a mindennapi életben is hasznos) természettudományos ismereteket tanulni? Ezek a kérdések foglalkoztatják a felsőoktatásban és középiskolákban oktató tanárokat világszerte.[...] Az új utak keresésére szervezte meg az ELTE 2009-ben a 'Fizikatanítás tartalmasan és érdekesen konferenciát'. [...] Ezért szervezzük 2011 augusztusában a korábbi munkát folytató 'Természettudomány tanítása korszerűen és vonzóan' konferenciát [...]."

A konferencián Vulkanológiai Csoportunk is megjelent, a Földtudomány szekcióban tartottam előadást ismeretterjesztő tevékenységünkről Hogyan működnek a tűzhányók? (Látványos demonstrációk a földrajzórán) címmel. Bemutattam az általunk már számos fórumon, nagyon gyakran teljesen hétköznapi anyagok felhasználásával elvégzett kísérleteket a megjelent földrajztanárok nagy örömére. Természetesen felhívtam figyelmüket a Blogra és a legközelebbi rendezvényekre is, mint a Kutatók Éjszakája (szeptember 23.) vagy a Tudományok Hídja (szeptember 17.), melyeken ott leszünk!

Ízelítő az ELTE KGT Vulkanológiai Csoportot bemutató előadásból.

A szekció számos érdekes előadása közül néhányat emelek ki:
Tímár Gábor, az ELTE Geofizikai Tanszékének vezetője plenáris előadásában példákat mutatott, hogyan lehet könnyebben felhívni a tanulók figyelmét az egyes természeti képződmények méretének nagyságrendbeli különbségeire és tippeket is adott arra, hogyan fejleszthetjük könnyen a tanulók azon képességét, hogy meg tudják becsülni például a Bakony és az Alpok közti méretbeli különbséget. Szalai Zoltán, az MTA FKI munkatársa nagyon jó, könnyen és olcsón kivitelezhető módszereket mutatott a talajtannal való ismerkedéshez. Ütőné Visi Judit az Eszterházy Károly Főiskoláról pedig felhívta a figyelmet, hogy a környezettudatos nevelés akkor a legjobb, ha nem kampányszerű, hanem az egész éves oktatást áthatja. Nagyon jó ötleteket mutatott fiatal, általános iskolás tanulók figyelmének lekötésére és természettudományos ismereteik bővítésére.

IMA 2010 Konferencia Budapesten

Ezen a héten zajlik Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán a Nemzetközi Ásványtani Társaság (International Mineralogical Association - IMA), a legnagyobb ásványtudományokkal foglalkozó nemzetközi szakmai szervezet, 20. világkonferenciája. Óriási megtiszteltetés ez a hazai földtudománynak, hogy egy ilyen rangos konferenciát Budapesten rendeznek. A 2010‐es konferencia rendezéséért Budapest 1988‐ban kezdett szervező munkába. A törekvést végül, 2004‐ben, Párizzsal folytatott erős verseny nyomán siker koronázta. A 2014‐es (Dél‐Afrika) és a 2018‐as (USA)konferenciák helyszíne is eldőlt már. Európára várhatóan legközelebb 2026‐ban kerül sor. A budapesti konferencián 74 országból 1700 résztvevő vesz részt, ahol az előadások 78 tudományos szekcióban zajlanak.

Természetesen kutatócsoportunk is ott van a rendezvényen (ez elmúlt napokban keményen készültünk erre; így a bloghírek csak lassan csordogáltak). Tegnap délután négy előadásunk hangzott el és két posztert mutattunk be a 'Volcanoes - The mineral factory' szekcióban. A konferenciára ma érkezik Olgeir Sigmarsson, aki holnap tart plenáris előadást az Eyjafjöll vulkán kitörésének okairól. Sigmarsson részletesen vizsgálta a vulkáni hamu anyagát, az ásványok és a kőzetüveg összetételét, amiből rekonstruálni lehet azt, hogy mi zajlott a vulkán alatt, miért és hogyan változott a vulkáni kitörés jellege. Az előadásról részletesen beszámolunk a Tűzhányó blogon!

Figyelem a vulkánokra

A vulkánok már ott vannak a köztudatban, köszönhetően az Eyjafjöll tűzhányó kitörésének. Azonban e kitörés arra is lehetőséget adott, hogy ráirányítsuk a figyelmet, hogy a Földön számos helyen zajlanak vulkánkitörések, amelyek sok gondot okoznak a környező lakosságnak. Az izlandi vulkánkitörésről pedig az Utazó magazin legújabb, április-májusi számában jelent meg írás, kitekintve a vulkáni működés tágabb okaira is.
A vulkánokra sok helyen nagy figyelem irányul. A hawaii Nagy-szigeten 28 éve folyamatosan ömlik a láva, 2008 tavaszán pedig Pele lakhelye, a Halema`uma`u is aktivizálódott, kéngőzös szmogot bocsátva a környékre.

Képek forrása: Hawaiian Volcano Observatory

Ebben az évben van a Kapoho kitörés félévszázados évfordulója is. Itt tehát különösen fontos megérteni azt, hogyan lehet együttélni a vulkáni működéssel. Ehhez kapcsolódik, hogy idén januárt a helyi kormányzó a tűzhányókra irányuló figyelem hónapjának nyílvánította, amelynek során számos program várta a hawaii Nagy-szigeten az érdeklődőket.
Az előző héten Tenerifén gyűltek össze a vulkanológusok, ahol a Cities on Volcanoes 6 konferencián vitatták meg a vulkáni működés sokszínűségét, annak okait, a kitörés előrejelzés lehetőségeit és társadalmi kapcsolatait. A tudósításban beszámoltam arról, hogy a Kanári-szigeteken számos történelmi időkben zajlott kitörés volt és a következő évtizedekben várható egy újabb vulkánkitörés valamelyik szigeten. Ennek tudható be, hogy a konferencia végén számos neves vulkanológus egy kiáltványt fogalmazott meg és juttatott el a spanyol kormányhoz, szorgalmazva egy vulkanológiai obszervatórium felállítását Tenerifén.
El Chinyero salakkúp, az 1909-es kitörés helyszíne Tenerifén és a Hoyo Negro krátere La Palmán, ahol 1949-ben zajlott vulkáni működés.

Lanzarote szigetén 1730 és 1736 között a történelmi idők harmadik legnagyobb lávaöntő kitörése zajlott.

A konferencián Steve Sparks professzor előadásában jelezte, hogy a következő 90 évben 20-30% esélye van annak, hogy egy az 1815-ös Tambora kitöréshez hasonló erősségű vulkánkitörés történjen. A Tambora kitörés utáni globális klímaváltozásnak jelentős társadalmi következményei voltak. A konferencia több szekcióban foglalkozott a vulkánokról szóló ismeretterjesztéssel, a vulkánparkokkal, a geoparkokkal, a vulkán turizmussal. Ebben a témában tartottam előadást a készülő Kemenes Vulkán Parkról, valamint a Novohrad-Nógrád Geopark vulkáni értékeiről. Mindkét bemutató nagy érdeklődést váltott ki. Szóba került az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszék Vulkanológiai csoportjának ismeretterjesztő tevékenysége is. A konferencián felkértek egy külön előadás megtartására e témában, a szakemberek minta értékűnek tartották tevékenységünket! Érdekesség, hogy ugyanezekben a napokban a csoport tagjai Ipolytarnócon és a budapesti Millenráison tartottak Vulkán-napokat, ahol látványos kísérleteken, különböző feladatokon keresztül ismertették meg a vulkáni működés okait a sok érdeklődővel.
Végül, visszatérve az izlandi vulkán működésére: megvannak az első tudományos eredményeink a vulkáni hamu kutatásáról! Az előzetes eredményekről a hétvégén, a Magyarhoni Földtani Társulat által Gárdonyban rendezett első Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlésen számolunk be. Itt álljon néhány újabb mikroszkópos kép (Bendő Zsolt, Kiss Balázs és Lukács Réka jóvoltából) az izlandi vulkáni hamuról:

Újabb tudósítás vulkanológiai konferenciáról, Teneriféről

A tenerifei (Kanári-szigetek) Puerto de la Cruz városában zajló 6. Cities on Volcanoes vulkanológiai konferencia második napja is sok érdekességet tartogatott. Jesus Ibanez bemutatta, hogy geofizikai eszközökkel, hogyan lehet körvonalazni a vulkánok alatti magmakamrát. Hazel Rymer arról beszélt, hogy szintén geofizikai eszközökkel észlelték, hogyaz izlandi Askja alá az elmúlt években friss magmatömeg érkezett. Kérdés, hogy ez a jövőben felszínre fog-e törni? Millan Millan a vulkanológiában ma már nélkülözhetetlen eszköz, a COSPEC 40 éves történetét tárta fel. Ezzel az eszközzel mérni lehet a tűzhányókból távozó kén-dioxid mennyiségét (ez a gáz lehet felelős adott esetben klimatikus változásért). Chris Newhall, aki óriási szerepet játszott a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörés pontos előrejelzésében és a veszélyelőrejelzés alapján végrehajtott kitelepítés jelentős mértékben csökkentette az áldozatok számát, nos ő arról beszélt, hogy miért is vannak még mindig vulkáni katasztrófák annak ellenére, hogy egyre nagyobb tudással és eszköztárral rendelkeznek a vulkanológus szakemberek. A kulcs a kommunikációban van: mennyire sikeres a párbeszéd a politikus döntéshozókkal, mennyire hatékony a tájékoztatás a lakosság felé és természetesen az is fontos, hogy mennyire sikerül megértetni a döntéshozókkal és az emberekkel, hogy a vulkanológus szakemberek ismeretanyaga miért fontos a társadalom számára? Persze ehhez nem elég a szakemberek felhívása, szükséges az is, hogy a másik irányból is meglegyen az igény és a megbecsülés!
Ezen a napon terítékre került már az izlandi vulkánkitörés is. A poszter bemutatók idejében sikerült hosszan beszélgetni Claire Horwellel, aki Angliában a vulkáni hamut és annak egészségügyi hatásait vizsgáló szervezet (International Volcanic Health Hazard Network) egyik vezetője. Bemutattam az ELTE KGT Vulkanológiai csoport e témában végzett kutatásainak eddigi eredményeit, ami alapján a jövőben közös vizsgálatokra is sor kerülhet. Megvitattuk többek között a vulkáni hamu gyűjtésének legmegfelelőbb módszereit is.
A konferenciának különös jelentőséget adott, hogy ezekben a napokban két nagy vulkánkitörés is zajlik. Az ecuadori Tungurahua kitörésének következtében az ottani kiváló szakemberek nem tudtak elutazni a konferenciára – hiába, a munka az első! Ugyancsak most volt egy nagy erejű kitörése a kamcsatkai Bezimjannij vulkánnak is. Délután egy orosz kutató éppen azt ecsetelte, hogyan lehet e vulkán kőzeteiben található ásványok kémiai összetétele alapján rekonstruálni a mélybeli folyamatokat. A Bezimjannij esetében arra a következtetésre jutott, hogy friss magmatömeg nyomult a sekély magmakamrába. Lehet, hogy ez is közrejátszott a mostani kitörésben?

Végül, egy kuriózum: a CoV6 konferenciához kapcsolódóan egy külön teremben több mint száz, helyi gyerekek által készített tűzhányó festményt, különböző alapanyagból készült vulkánmakettet mutatnak be. Szép élmény volt végignézni ezeket, különösen azzal a szemmel, hogy az általunk otthon rendezett Vulkán napokon is a gyerekek hasonló gyönyörű műveket készítenek. A fenti képeken a hazai termésből mutatok be néhány alkotást. Ezen a héten a csoportom tagjai Ipolytarnócon (június 3.), majd a budapesti Millenárison (június 5. szombat) tartanak Vulkán-showt, amit azt gondolom érdemes lesz megnézni!

Tudósítás vulkanológiai konferenciáról, Teneriféről

Ma kezdődött el a tenerifei (Kanári-szigetek) Puerto de la Cruz városában a 6. Cities on Volcanoes vulkanológiai konferencia. Két héttel korábban még izgalommal figyelte mindenki az izlandi vulkáni hamu terjedéséről szóló jelentéseket, az Eyjafjöll tűzhányó azonban megpihent és átadta helyét a szakembereknek, hogy megvitassák a vulkáni működés okait és társadalmi kapcsolatait. A konferencián 4 magyar szakember vesz részt, ami jelzi a hazai vulkanológiai iskola eredményes munkáját.

A konferencia előtt volt lehetőségem bejárni Tenerife és Lanzarote történelmi időkben zajlott vulkáni kitöréseinek színhelyeit, szerdán pedig sorra kerülnek La Palma legutolsó kitöréseinek helyei is. Ezek a terepi tapasztalatok és a szakmai beszélgetések nagyban segítenek megérteni az esetleges jövőbeli vulkáni kitörések lehetőségét. A kérdés: mikor, hol és mekkora lesz? Ez volt az egyik központi téma a konferencia első napján, ahol neves szakemberek (Hans-Ulrich Schmincke, Ray Cas, Mercedes Ferrer, Carmen Romero) beszéltek a tudományos eredményekről és az ezekből levonható következtetésekről.
A Kanári-szigetek fontos turisztikai célpontot jelentenek számos magyar embernek is. A szigeteket évente több mint 2 millió turista keresi fel. A kérdésfelvetés tehát kényes: mikor lesz vulkáni kitörés, melyik szigeten és ez mennyiben befolyásolja az ott tartózkodókat? Az előadók mindegyike hangsúlyozta, hogy az eddigi adatok alapján várható egy újabb vulkáni kitörés, mégpedig feltehetően a következő egy-két évtizedben. A legvalószínűbb helynek Tenerife és La Palma tűnik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ettől félni kellene, hogy ezért ne utazzon bárki is a közeljövőben a Föld e gyönyörű pontjára, sőt, csak ajánlani tudom (mint ahogy érdemes ellátogatni Izlandra és a hawaii Nagy szigetre is)! De, jó ha tudunk erről is!
Tenerifén 1492-ben (erről az éppen arra hajózó Kolumbusz is megemlékezett), 1704-1706-ban (az 1706-os kitörés megsemmisítette Garachico védett kikötőjét), 1798-ban és 1909-ben volt vulkáni kitörés. La Palma is viszonylag aktív volt az elmúlt bő 500 évben: 1430, 1470, 1585, 1646, 1677, 1712, majd közel 250 év után 1949 és 1971 a vulkáni működések időpontjai. Lanzarote-on több mint tízezer évig nem volt vulkáni kitörés, majd 1730-tól hat éven keresztül ömlött ki a bazaltos láva, beterítve számos falut. Ezután még egyszer megnyílt a föld, 1824-ben újabb vulkáni kúpok keletkeztek a vulkáni kitörések során.
A jövő kulcsa a múltbeli események vizsgálatában van: mikor és hogyan zajlottak a vulkáni kitörések? Ebből következtethetünk a jövőbeli folyamatokra. Tenerifén például úgy tűnik 90-250 év szünet telik el a vulkáni kitörések között. Ez azt jelenti, hogy már benne vagyunk abban az időszakban, amikor a következő kitörés megtörténhet. Ez a korábbi tapasztalatok alapján kis intenzitású bazalt vulkáni kitörés lehet. Ennek veszélyessége attól függ, hogy a föld lakott terület közelében nyílik-e meg (l. 1706-os Garachico kitörés) vagy lakatlan területen (l. 1909-es El Chinyero kitörés)? La Palmán is meglehetősen rendszertelenül működnek a vulkánok. Volt, amikor 250 évig nyugalom volt, aztán néhány évtized múlva felújult a vulkanizmus.
Gondoljunk csak bele, amennyiben 1950-ben tesszük fel a kérdést, hogy mikor lesz a következő kitörés, akkor az előző vulkáni működés óta eltelt hosszú szünet alapján akár azt is mondhattuk volna, hogy legalább egy év század múlva. Ehelyett, csak 22 évet kellett erre várni. Még bonyolultabb a helyzet Lanzarote szigetén. Mondjuk 1720-ban megkérdezik, hogy várható-e vulkáni kitörés a szigeten, akkor bizonyára a válasz az lett volna, hogy nem valószínű, mert már több mint 10 ezer éve nem volt itt vulkáni működés. Aztán egyszer csak megnyílik a föld és a szigeteken a legutóbbi évszázadok leghosszabb vulkáni kitörése zajlik. Ezután egy újabb kérdés esetén, valószínűleg ismét az a válasz érkezne – bár most már kicsit óvatosabban – hogy nem valószínű újabb kitörés a jövőben, feltehetően megint hosszú ideig alszik a vulkáni sziget. Nem egészen egy évszázadon belül aztán egy következő kitörés következett be. Talán ebből is látható, hogy mennyire nehéz megjósolni azt, hogy mikor és hol fog kitörni egy tűzhányó. Ez pedig még mindig nem minden!
A Kanári-szigeteken és különösen Tenerifén nem csak bazalt vulkáni kitörések voltak. Nem véletlenül tartják a konferenciát Puerto de la Cruz-ban, ami a hatalmas Teide vulkán közelében fekszik. A Teide már veszélyesebb tűzhányó, mert nagyobb szilícium-dioxid tartalmú magma táplálja. Utoljára 1150 éve tört ki (jaj, de régen mondhatnánk), ami kisebb lávafolyást eredményezett és egy friss kúp épült fel a tetején. Kétezer éve azonban egy nagy robbanásos kitörése volt, aminek a vulkáni hamufelhője akár 10 kilométer magasba is emelkedhetett és a vulkáni hamu nagy területet borított be. A szakemberek szerint nincs kizárva, hogy a jövőben egy ehhez hasonló nagy erejű kitörés is bekövetkezhet a Teidén. Nem véletlen, hogy 2004-ben nagy riadalmat keltettek a kipattanó földrengések. Az újságok rögtön egy közelgő vulkáni kitörésről írtak. Ez végül nem következett be, de az eset nagyon tanulságos volt és ennek máig tartó hatása is van. A konferencián ez a téma is terítékre kerül: mi a szakemberek felelőssége, milyen kapcsolat szükséges a szakemberek és a hírre éhes média között, mit és hogyan lehet, kell kommunikálni, hogyan kerülhetők el a szenzációhajhász hírek?
Befejezésül – és megnyugtatásul – személyes véleményem az, hogy a szakembereknek szükséges tájékoztatni a közvéleményt, például arról, hogy várható-e vulkáni kitörés egy adott területen? Nem hallgatható el, hogy akár a Kanári-szigeteken, akár Izlandon a közeljövőben bekövetkezhet vulkáni kitörés. A természeti folyamatok nem állnak le, eddig is volt vulkáni működés és a jövőben is lesz, ezzel együtt kell élni, erre adott egy „baráti” figyelmeztetést az Eyjafjallajökull kitörés az elmúlt időszakban. A fontos üzenet pedig az, hogy jobb megismerni a természet folyamatait, mintsem homokba dugni fejünket és úgy tenni, mintha semmi sem történhetne. A tudás hatalom, a tudás segít döntéseket hozni, a tudás segíthet felkészülni olyasvalamire, ami valamikor bekövetkezhet. Ezért is gyűlnek össze rendszeresen a vulkanológusok, hogy megvitassák mit tudunk a vulkáni működés okairól és a vulkáni kitörések hogyan hatnak a társadalmakra, a mi életünkre. Most bőven van mit megbeszélni és van mit elmondani az embereknek is – visszafogottan, nem pánikot keltve, de józan adatokra támaszkodva, segítve a jövőbeli eligazodást.