A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 2

Pontosan a mai napon, 200 évvel ezelőtt, 1815. április 10-én, késő este egy újabb hatalmas robbanás rázta meg a Tambora tűzhányót. A környék lakói még az 5 nappal ezelőtti jelentős vulkáni kitörés során mindent beborító vulkáni hamut igyekeztek eltakarítani és megnyugodtak, hogy a váratlan kitörés után ismét minden nyugodtnak tűnt. De nem! A tűzhányó másodszor is kopogtatott és elemi erővel zúdult ki belőle több tucat köbkilométer mennyiségű vulkáni anyag. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt." - idézte fel a történteket Sanngir fejedelme, aki csodával határos módon maradt életben.

"Három lángnyelv csapott fel, majd mintha a teljes Tomboro hegy tűzben állott volna". A berni konferencián Adjat Sudradjat, az indonéziai Padjadjaran egyetem professzora idézte fel a 200 évvel ezelőtt történteket.

Az erőteljes robbanásos kitörést követően néhány óra múlva a kitörési felhő összeomlott és mindent elsöprő piroklaszt-ár zúdult le a tűzhányó lejtőjén. Több mint 10 ezer ember halt meg azonnal, egyes településeket több méter vastag vulkáni hamu fedett be. A további következmények pedig az egész Földön katasztrofálisak voltak! A Tambora kitörése az egész világot megrengette. A Bernben ezen a héten, április 7. és 10. között tartott Tambora konferencia fantasztikus tapasztalatokat adott arra, hogy hol áll a tudomány egy ilyen ritka, de jelentős hatású természeti esemény megértésében. Az itt szerzett élmények, ismeretek feldolgozása még napokon keresztül meghatározza gondolataimat és minden bizonnyal meghatározzák majd a további kutatásainkat is.

Stephen Self volt munkatársaival az első, aki részletes vulkanológiai kutatás alapjánrekonstruálta és publikálta a kitörés lefolyását.

A konferencián a legkiválóbb klímakutató szakemberek, vulkanológusok, történészek gyűltek össze, ami eleve megadta a találkozó hatalmas szakmai rangját és jelentőségét. Az itt elhangzott eredmények, az élén viták nagyban elősegítik azt is, hogy számba véve és értékelve a 200 évvel ezelőtt történt eseményeket fel lehessen készülni egy jövőbeli globális kihatású vulkáni kitörés kezelésére. A konferencián két beszámoló (egy poszteres bemutató és egy előadás) összesítette a térségünket érintő hatásokat, amelyek sokak számára újdonság volt és amit Christian Pfister, a berni egyetem nemzetközi szaktekintélye, emeritus professzora a következőképpen kommentált:

Európában a Tambora kitörése következményeként az egyik legnagyobb mértékben sújtott terület a Kárpát-medence, Magyarország és környezete volt.

Mi történt Magyarországon 1815-1816-ban, milyen hatások érték a Tambora kitörése nyomán? Ezt mutattuk be poszteren és előadásban, az eredmények kiemelt figyelmet kaptak

Mindkét bemutató aláhúzta, hogy a Magyarország térségét különösen súlyosan érintő hatásban szerepet játszottak a korábbi nehéz évek is, azaz a lakosság már sokat szenvedett, a társadalom már különösen érzékeny volt, amikor elérkezett 1815 nyara, majd 1816, amikor még súlyosabb időjárási viszonyok jöttek és olyan extrém események, ami miatt tízezrek haltak meg. Kiss Andrea, a bécsi egyetem munkatársa hangsúlyosan mutatta be, hogy gyakorlatilag hónapokon keresztül vízben tocsogott az ország, Szegeden a Tisza 6 hónap folyamatos áradás után 1816. nyarán az egyik legnagyobb árvízét produkálta. A konferencián fontos volt jelenlétünk, hiszen szakmai eredményeinkkel, a térségünket érintő különleges időjárási viszonyok, a társadalmai következmények összefoglalásával, a Kárpát-medencéből első alkalommal közölt, 1200-ig visszamenő, éves felbontású dendrokronológiai idősor közlésével az egyik legrészletesebb dokumentált területi feldolgozást sikerült nyújtanunk a Tambora kitörésnek Európára gyakorolt hatásáról.

Laki kitörés 230 éve...

A június számunkra, egyetemi oktatóknak mindig az év egyik legelfoglaltabb hónapja, hiszen folyamatosan kell vizsgáztatnunk, államvizsga, mester szakos felvételi, doktori iskola felvételi bizottságban való részvétel tölti ki a naptárunkat, amihez persze egyéb kötelezettségek is társulhatnak. Így van ez most is, de az élet azért közben nem áll meg, hiszen június 8-án volt 230 éve, hogy Izland déli részén szó szerint több kilométer hosszban megnyílt a föld és elkezdődött az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb környezeti hatású vulkánkitörése. Az alábbiakban részben a Vulkánok c. könyvemben írtak alapján, részben egy korábbi blogbejegyzésem ismételt közlésével emlékezem meg erről az eseményről. A vulkáni működésről részletesen írtam a Természet Világa 2008. évi II. különszámában is, amelynek anyaga letölthető. Úgy vélem, e vulkánkitörés kimeríthetetlen tanulsággal szolgál mind a mai napig, nem véletlenül jelenik meg most is oly sok írás erről több helyen és ezért gondoltam, hogy újraközlöm a másfél évvel ezelőtt írt bejegyzésemet - mert nem árt tudni...!

230 éve Izland déli részén megnyílt a föld és izzó láva spriccelt ki, majd öntött el tekintélyes területet

Bő 200 évvel ezelőtt, 1783 tavaszán földrengések rázták meg Izland déli részét. Az ilyen jelenségek nem ritkák ezen a tájon, az emberek hozzászoktak ehhez. Ez alkalommal azonban sokakban ébredt némi félelem. Az 1700-as években ugyanis több nagy vulkáni kitörés zajlott a szigeten. Az 1783 nyarán történtekről Jón Steingrímsson tiszteletes (akit aztán „Tűz-plébánosnak” neveztek el) napi részletességgel lejegyzett naplójából nyerhetünk képet. Ebben kibontakozik egy hatalmas lávaöntő kitörés folyamata és annak helyi lakosságra gyakorolt hatása. Naplóját Steingrímsson így kezdte: “1783. június 8-án, Pünkösd reggelén tiszta, csendes idő volt, azonban 9 órakor egy fekete felhő emelkedett fel a Siða terület farmjaihoz közel eső hegyek irányában. A hulló hamuszerű szemcsék olyanok voltak, mint az égett szén. Emellett, hajszerű anyag is esett, amit a kézben könnyen szét lehetett morzsolni [megj.: Pele haja]. A vulkáni hamuanyag beborította a teljes Siða térséget úgy, hogy a földön a lábnyomok is megmaradtak. Sötétség borult a tájra és otthonokra. Az eleredő eső sós és kénszagú volt, marta a szemet, csípte a bőrt. A leveleket átégette és apró lyukakat hagyott rajtuk. A frissen nyírt birkák bőrén szintén égési nyomokat lehetett megfigyelni… A földfelszín feldomborodott, majd kettévált… Lángok és tüzek csaptak fel a kialakuló dombocskákból. Nagy kőzetdarabok emelkedtek a magasba és hulltak vissza nagy csattanással, tüzes fellángolással. Emellett homok [megj.: lapilli], gáz és füst lövellt ki. Oh, milyen ijesztő nézni Isten haragjának jeleit és megnyilatkozását!” 1783. június 8-án a történelmi idők egyik legnagyobb lávaöntő kitörése kezdődött Izland déli részén a Vatnajökull hatalmas jégsapkájától nyugatra. A kitörést néhány hetes földrengés sorozat előzte meg, majd június 8-án egy erős rengés kíséretében, ahogy az a tiszteletes leírásában is megjelenik, több kilométer hosszan, szó szerint, megnyílt a föld! Hatalmas, sötét vulkáni hamufelhő tört fel, majd egy több mint 1000 méter magas lávaszökőkút csapott ki egy kürtőből. A Nap vérvörös színűre változott, fojtó gázok terjedtek szét a levegőben, az emberek és állatok szemét, bőrét marta a kénsavas levegő és csapadék.

A történelmi idők legnagyobb lávafolyásainak helyszíne. A Laki lávaöntés 1783-84-ben 15 köbkilométer mennyiségű bazaltos kőzetolvadékot hozott a felszínre.

Steingrímsson naplójában június 12-én a következő bejegyzések szerepelnek: „Izland egyik legnagyobb folyója, a Skaftá hozama az elmúlt napokban egyre csökkent, majd a mély völgy teljesen kiszáradt. A mai napon hihetetlenül hangos recsegő, zörgő, csattogó zajjal az izzó rézhez hasonló színű lávafolyam hullámzott le a völgyben, aminek hozama hasonló volt a Skaftá folyóéhoz. A láva olymértékben kitöltötte a folyó völgyét, hogy egészen a peremig ért. A gyorsan lezubogó lávaáradat beborította az apátsághoz tartozó földeket és legelőket, elpusztította a környező farmokat. A föld folyamatosan remegett, olyan zaj volt, mintha folyamatosan ágyúk dörögnének. Éjszaka egy percet sem lehetett nyugodtan aludni.”
Június 12-én a Skaftá folyó völgyében tehát már nem víz csobogott le, hanem hasonló sebességű izzó lávafolyam! A következő 45 nap hullámszerűen érkező lávaáradatai teljesen feltöltötték a korábban 100 m mély folyószurdokot. A több mint 25 km távolságba eljutó bazalt láva több farmot és megművelt területet betemetett. A lávaöntést időszakonként hatalmas robbanásos kitörések szakították meg, amelyek során a vulkáni hamu 10-13 km magasságba emelkedett. A hasadék pedig továbbnyílt északkelet felé. Augusztus 9-én a Fljótshverfi folyó völgyében ereszkedett le a lávafolyam és mintegy 20 km távolságba jutott el. A láva szakaszokban, hullámokban haladt előre, amit az ingadozó magma kiömlési ráta irányított. Az első lávafolyások olykor vízzel telített, mocsaras területen haladtak keresztül, ahol a forró láva és a vizes üledék keveredése kisebb robbanásos feltöréseket okozott és különleges, gyökértelen (azaz kürtő nélküli) vulkáni kúpokat hozott létre. Később, a lávaöntés már csak a hegyi, magasan fekvő területre koncentrálódott.
A vulkáni működés nyolc hónapon keresztül tartott, ebből azonban az első néhány hét volt a legintenzívebb. Ekkor került felszínre a teljes lávatömeg 40%-a. A vulkáni kitörés 10 szakaszban zajlott, mindegyiket egy újabb hasadék felnyílása és egy rövidéletű, 1-2 napos, robbanásos kitörési fázis vezetett be, ami után bőséggel ömlött ki a bazaltos láva. Bár a kitörés alapvetően lávaöntéses volt, a robbanásos vulkáni működés nagysága sem volt elhanyagolható. A tefra anyag 7000 km2 területet borított be, térfogata meghaladta a Hekla 20. századi kitöréseinek összmennyiségét! A vulkáni hamu és a jelentős mennyiségű kén-dioxid gáz bejutott a sztratoszférába és több éves klimatikus változást okozott az északi féltekén . A 27 km hosszú hasadék mentén végül 140 vulkáni kúp nőtt ki.
A Laki kitörés a történelmi idők második legnagyobb lávaöntő eseménye volt. Az első helyet a 934 és 940 között zajló Eldgjá tartja, ami szinte ugyanott történt, ahol a Laki hasadék húzódik. Akkor néhány év alatt 18 km3 láva folyt a felszínre, a Laki esetében 8 hónap alatt közel 15 km3. Mit is jelent ez a számérték? A Laki kitörés bazalt lávája több mint hétszer akkora, mint a Balaton teljes vízmennyisége! A hawaii Nagy-szigeten 1983 óta, azaz 30 éve zajló folyamatos lávaöntés pedig mindeddig kevesebb, mint 2,5 km3 lávát produkált! A Laki kitörés intenzitása tehát rendkívül nagy volt, a kezdeti kitörési szakaszban másodpercenként 5000-6600 m3 láva ömlött a felszínre! Hihetetlenül nagy számok ezek, nem véletlenül nevezik az ilyen vulkáni kitöréseket árbazalt kitörésnek.


A 2011. szeptember 27.-i blog bejegyzésem újraközlése:

Mit hoz a jövő? - mit hoz egy a társadalom számára váratlan vulkáni kitörés? Régóta foglalkoztat ez a kérdés, a legutóbbi bejegyzésem is e problémakör körül forgott és már akkor jeleztem, hogy rövidesen visszatérek e témára egy új tanulmány kapcsán. A leedsi egyetem munkatársainak és az együttműködő kutatók tanulmánya az előző héten [megj.: 2011. szeptember elején] jelent meg, amelyben egy Laki-nagyságú kitörés mai Európára gyakorolt hatását elemzik.
A Laki hasadék 1783. június 8-án nyílt fel és 8 hónapon keresztül ömlött ki a bazaltos kőzetolvadék, miközben olykor több kilométer magasra csaptak fel a robbanásos kitörések kén-dioxidban és fluorban is gazdag hamufelhői. A vulkáni működés következtében Európára fojtó, száraz köd szállt, a társadalmi következmények tragikusak voltak.

1783 nyarán megnyílt a föld Izlandon és 8 hónapon keresztül hihetetlen mennyiségű bazalt láva ömlött a felszínre.

A vulkáni működés során 122 millió tonna kéndioxid került a levegőbe, ami meghaladja az emberiség által 2005-ben kibocsátott teljes évi kéndioxid mennyiséget (115 millió tonna) és hatszorosa a Pinatubo 1991-es kitörése során felszínre került kéndioxid mennyiségnek. 1783 nyarán jelentősen megugrott számos országban a halálozási arány, ami a vulkáni szmognak és az akkori időjárási viszonyoknak, azaz a nyári hőségnek volt tulajdonítható. Mi lenne, ha ez a kitörés most vagy a közeljövőben következne be? Erről szól Anja Schmitt és munkatársainak tanulmánya.
Mindenekelőtt, fontos tudnunk azt, hogy mi az esélye egy ilyen jövőbeli kitörésnek, van-e egyáltalán ennek tudományos alapja! Nos, az elmúlt 1150 évben 4 nagy lávaöntő kitörés volt Izlandon: Eldgjá 934-938-ben 20 köbkilométer láva, Hallmundarhraun kb. 950-ben 8 köbkilométer láva, Frambruni a 13. században 4 köbkilométer láva és 1783-84-ben a Laki kitörés 15 köbkilométer lávát produkált. Átlagosan tehát kb. 290 évente történik egy ilyen esemény, bár látjuk azt is, hogy ez lehet rövidebb és hosszabb időszak is, mindenképpen ami fontos az az, hogy Izlandon előfordulhatnak még a jövőben is újabb árbazalt kitörések, ezek hatásával tehát foglalkozni kell!
A vulkáni működés során a levegőbe kerülő kéndioxid egy része felszínközelben marad, másik része pedig a sztratoszférába kerül. A kéndioxid reagálva a vízgőzzel kénsav aeroszollá alakul, olyan szemcsékké, amelyek mérete nanométer nagyságú (1 nanométer a milliméter milliomodrésze). A sztratoszférába bekerülő kénsav aeroszol felhő hosszú ideig, akár évekig megmaradhat és globális éghajlati változásokat okoz, míg az alsó légrétegekben lévő kénsavas felhő a vulkán - akár néhány ezer kilométeres - környezetében jelent egészségügyi kockázatot. Ez teljesen más eset, mint ami tavaly az Eyjafjallajökull kitörés során történt. Itt nem a légkörbe jutó vulkáni hamu okozza a veszélyt, hanem a vulkáni gázok!
Az immunológiai vizsgálatok egyértelmű kapcsolatot találtak a levegőszennyezés (különösen a 2,5 mikrométernél kisebb szemcsékből álló szennyezés) és a halálozási arány között. Az icipici szulfátrészecskékből álló levegőszennyezés különösen veszélyes, megnövelheti a megbetegedéseket, növelheti a halálozások számát. Egy kén-gazdag magma kitörése, amire számos példa volt a múltban Izlandon is, hirtelen emelheti meg a levegő kénsav szennyezését, amire a modern időkben nem volt példa. Fontos tudni azt, hogy a kénsavas felhő (avagy vulkáni szmog) elterjedése sokkal nagyobb lehet, sokkal nagyobb területet érinthet, mint magának a vulkáni hamunak az elterjedése! Az emberi egészségre gyakorolt közvetlen káros hatása mellett pedig számos további környezeti veszélye is lehet, mint például állatok és növények pusztulása, aminek következményei beláthatatlanok. Nem hiába való tehát, ha a szakemberek, továbbá a döntéshozók és a társadalom is e kérdéssel foglalkozik, ilyen eseményekre is készít stratégiát!

A megnövekedett halálozás száma Európában egy Laki-típusú kitörés esetén, a kitörést követő évben. Forrás: Scmitt és munkatársainak tanulmánya a PNAS folyóiratban

A kutatócsoport modellszámításai szerint Európában mintegy 150 ezer ember áldozattal járna egy Laki-típusú kitörés légszennyezési hatása. Ebben csak a szív- és tűdőbetegségek és az ezzel kapcsolatos halálozási esetek vannak és nem szerepelnek a további lehetséges járulékos veszélyforrások... A megnövekedő halálozási szám pedig egész Európát érintené (gondoljunk abba is bele, hogy a Kárpát-medence ennek különsen kitett lehet, mivel itt a szenyezett levegő hosszabb ideig is megülhet!)!
Mielőtt sokan a sötét jövő felfestését látnák és világvége hangulatba kerülnének, fontos hangsúlyoznom, hogy tudnunk kell ezekről a kis valószínűségű, de nagy hatású események lehetséges hatásairól is, mert egyszer majd egy generációnak szembe kell nézni ezekkel és nem tudjuk még azt, hogy mikor. A tudás viszont segíthet a felkészülésben!