Hova vezet a Hekla?

Már jó egy hete figyeljük folyamatosan a Kanári-szigetek nyugati végén lévő El Hierro sziget közelében, mintegy 15-20 km mélységben, magma felnyomulás miatt kipattanó földrengéseket, értékeljük nagyságukat és napi számukat, igyekszünk kitalálni, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy ebből vulkánkitörés is legyen. Ebből is érezhető, hogy nem könnyű a vulkánkitörés előrejelzés. Vajon hány földrengés kell hozzá, mennyire kell felpúposodni a vulkáni területnek? Nincs erre szabály, minden vulkán más, minden tűzhányónak más a személyisége! Van, ahol elég akár néhány földrengés is, hogy megkongassák a vészharangot és emeljék a készültségi fokot! Ez történt most az izlandi vulkánok királynője esetében, amely mellesleg a középkorban a pokolba vezető utat is jelentette. Valami történik a Hekla alatt!

Méltóságteljesen terül el az izlandi vulkánok királynője, a Hekla. Fotó: Várhelyi Levente

Az Izlandi Meteorológiai Intézet az első fokozatra, azaz készültségi szintre emelte a Hekla vulkán állapotát, aminek az oka az, hogy március 10 óta legalább 7 mikro-földrengésrajt (0,4-1 magnitúdó erősségű rengéseket) regisztráltak, ami bár nem tűnik nagynak (El Hierro térségében az ilyeneket nem is tartják számon), azonban a Hekla esetében ez már elegendő ahhoz, hogy a szakemberek felkapják a fejüket. Ez ugyanis egy nyugodt, egy királynőhöz méltóan kevéssé renitens, nem sokat mozgolódó tűzhányó. További figyelmet okoz az is, hogy a rengések fészekmélysége 11-12 km, azaz valahol a mélybeli magmatározó környékén van.
A Hekla mozgolódása nem véletlenül kap figyelmet. A sok izlandi vulkán közül ugyanis ez okozhatja az egyik legnagyobb veszélyt Európa számára, ez küldhet a 2010-es Eyjafjallajökull kitörést jóval meghaladó vulkáni hamut az öreg kontinens felé. A számok sejtethetnek valamit, a vulkánok azonban nem nagyon szeretik a matematikát, így a szunnyadási idők hosszából nem lehet egyértelmű következtetést levonni. Tény, hogy a Hekla Izland egyik legaktívabb tűzhányója, íme az elmúlt mintegy 1000 év kitörési kronológiája: 1104, 1158, 1206, 1222, 1300, 1341, 1389, 1440(?), 1510, 1554, 1597, 1636-37, 1693, 1725, 1845-46, 1878, 1913, 1947, 1970, 1980-81, 1991, 2000. Az utolsó kitörés óta tehát már 13 év eltelt, ami az elmúlt mintegy fél évszázad kitörési gyakoriságát tekintve elég hosszúnak tűnik. "Mostanában" ugyanis 10 évente rendszeresen kitört a Hekla! Elaludt hát a drága? Valami azért történik odalenn, erre utalnak a felszín emelkedési adatok.

A Hekla kibillenésének mértéke minden vulkánkitörés után erősödik, ami a mélybeli magma nyomását tükrözi. A legutolsó kitörés óta jelentős mértékű a deformáció, azaz egyre nő a nyomás... Forrás: Erik Sturkell és munkatársainak friss tanulmánya

Mi várható, ha kitör a Hekla? Az eddigi kitörések nagy változatosságot mutatnak. Volt, amikor hosszú hasadék mentén megnyílt a tűzhányó és lávafüggöny tört fel, izzó láva folyt ki, némileg a Hawaii-szigetek vulkánosságát idézve. Máskor hatalmas robbanással sűrű hamufelhő emelkedett fel és jelentős mennyiségű vulkáni anyag került a felszínre, beborítva Izland jelentős részét és sokszor Európát is. Egyszer bazaltos magma, máskor riolitos magma tör ki. Nem mindegy, mert egészen más a kitörés lefolyása és mások a veszélyek. Annyit tudunk, hogy általánosságban eddig a szunnyadó időszak hossza és a kitörés hevessége és a felszínre került vulkáni anyag mennyisége között összefüggés volt. Minél hosszabb a szunnyadási időszak, annál inkább várható a hevesebb robbanásos kitöréssel felszínre kerülő riolitos magma megjelenése.

A Hekla kitörések két arca: izzó lávafüggöny (1980-as kitörés) vagy heves robbanásos kitörés nyomán felemelkedő sűrű, sötét hamufelhő (1947) Forrás: www.trekearth.com és www.stampboards.com/

A Hekla az egyik legjobban megfigyelt izlandi tűzhányó. Azonban azt is tudjuk, hogy a kitörése előtt nem sokkal ad csak jelet, ez olykor nem több mint fél óra... Ezért jobb tehát készültségben lenni, mert ki tudja mikor kezdődik az a bizonyos bő 30 perc! Egyelőre a műszerek adatai nem jelzik a közelgő kitörés előjeleit, de valamikor ez bekövetkezik! Érdemes tehát néha a felszín alatti feszültség mérő műszerek adataira és a szeizmográfok adataira vagy éppen a Hekla webkamerára tekintenünk!

A jel! 2000. február 26-án fél órával a kitörés előtt jelentkezett az első figyelmeztető jel a feszültség mérés adatsorán! Forrás: IMO

Izlandi útibeszámoló

El Hierro mellett természetesen továbbra is figyelünk az izlandi tűzhányókra: a Hekla és a Katla elvileg bármikor kitörhet úgy, hogy nem ad sok előjelet, legfeljebb annyit, mint a Grimsvötn idén tavasszal. A Katla már nyár óta nyugtalan, időszakonként kisebb-nagyobb földrengésrajok pattannak ki alóla, nyáron egy kisebb kitörése is volt. Az elmúlt napokban egy újabb rengésrajt lehetett megfigyelni a vulkánon:

Földrengésraj a Katlán, köztük két 3-as magnitúdónál nagyobb rengéssel! Forrás: IMO

Nemsokára (napok, hetek, hónapok múlva...) valószínűleg a hírek élére törhet a Katla, aminek 1918-ban volt utolsó nagy kitörése és a hosszú csendes időszak vészjósló... a következő vélhetően heves robbanásos kitörés lehet, akár VEI=5 nagyságú.

A következőkben egy kedves olvasónk osztja meg friss élményeit. Dr. Várhelyi Levente nemrég Izlandon járt és erről az útról ad rövid, képes összefoglalást kifejezetten a Tűzhányó blog olvasói számára. Köszönjük!

Vihar utáni és előtti csend

Izlandot már a honfoglaló norvég vikingek is a titkok és talányok földjének tartották. Ez nemcsak a hiedelmek szerint itt tanyázó trollok, elfek és egyéb misztikus lények vonatkozásában van így, hanem földtani értelemben is sok jelenség ad okot a találgatásra.
A múlt héten nyílt lehetőség arra, hogy bejárjuk az egyik legutóbbi és a talán soron következő kitörés színhelyét, az Eyjafjall és a Katla vulkánok vidékét. Előbbi tavalyi kitörése során két alkalommal is szerencsém volt jelen lenni, így alkalmam nyílt összehasonlítani a kitörés előtti, közbeni és után állapotokat.
Elsőként az Eyjafjallajökull lehetőség szerinti megközelítése volt a célunk. Eredetileg Þórsmörk felől szerettünk volna a Fimmvörðuháls vidékére felkapaszkodni, de a Markarfljót és a Krossá folyók igen magas vízállása miatt be sem jutottunk a menedékházig. A gleccserre így északnyugat felől a Skerin útvonal mentén jutottunk fel. A tetőkráter régiójához a Goðasteinnt elhagyva vezet az út de itt már nem lehetett továbbjutni. A gleccserjég felülete az olvadást követő ismételt ráfagyás miatt járhatatlannak bizonyult, így nem sokkal a tető alatt, még a közeledő napnyugta előtt vissza kellett fordulni. A hegyen minden csendes, csak a helyenként látható frissen hullott vulkáni hamu utal a másfél évvel ezelőtti kitörésre. A hamu termékenyítő hatásának köszönhetően az alacsonyabban fekvő területeken az éjszakai fagyok ellenére még mindig dús növényzet zöldell. Odafentről azonban kitűnő kilátás nyílt a Tindafjallajökull és Torfajökull vulkánokra valamint a Heklára, amely épp téli álmát alussza. Ahogyan azonban a tűzhányó szokásait ismerjük, gyanítható, hogy 2000 után ismét hamarosan ébredezni kezd.

Az Eyjafjallajökull és a Hekla 2011 október elején. Fotók: Várhelyi Levente

Utunk következő állomása egy napnyi esőszünet után maga Katla volt, melyről izgalmas hírek érkeznek mostanság: erősödő szeizmikus aktivitás hónapok óta. Sőt, júliusban egy kisebb jökulhlaup, azaz gleccseráradás indult a hegy alól, melyet több szakember egy kis erejű gleccser alatti aktivitás következményének tart. Az izgalmak indulásunk előtt egy nappal tovább fokozódtak, hiszen egy nagyobb rengéssorozat indult a vulkáni kaldera mélyén. A Mýrdalssandur síkon kelet-nyugati irányban haladva és a Múlakvísl folyón átkelve vettük az útirányt a Mýrdalsjökull irányába. E folyón várják egy jövőbeni kitörés kapcsán az olvadékvíz nagy részének érkezését. Júliusban is ez történt, a képen láthatók az elsodort régi híd roncsai. Új, végleges hidat nem építettek, mert mindenki biztos abban, hogy a kitörés nem sokáig várat magára. Az emberek országszerte sokat beszélnek róla, a tudósok mérési adatokra, a farmerek évszázados tapasztalataikra alapozzák jóslataikat. Mindenki nagyon komolyan veszi a fenyegetést, tudván, hogy a tavalyi kitörés csak lágy fuvallat lehet egy esetleges Katla-kitöréshez képest (a Boszorkány legutóbb 1918-ban hallatott magáról). Modelleket és forgatókönyveket dolgoztak ki a kitörés következményeinek mérséklésére és rendszeres polgári védelmi gyakorlatokat tartanak a potenciálisan veszélyeztetett településeken. Meghatározták a lehetséges jökulhlaup útvonalakat és az útba eső farmokat figyelmeztették a veszélyre. Az izlandiak figyelmét persze nem kell külön felhívni egy esetleges kitörés veszélyeire, hiszen ők 1300 éve a vulkánok közelében élnek. Otthon mindenki a keze ügyében tart egy gondosan összekészített hátizsákot, amelyben a legszükségesebb holmikat viszi magával egy esetleges katasztrófahelyzetben.

A Katla és a Múlakvísl folyón nyáron elsodort híd 2011 október elején. Fotók: Várhelyi Levente

A Mýrdalsjökull többek között dél felől a Höfðabrekka felé vezető úton közelíthető meg. Kerlingardalsheiði vidékét elhagyva Hvolhöfuð mellett található az ösvény, amely a Barð hegyre (463 m) vezet, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Katla vulkánnra, kelet felé pedig a Laki-hasadék irányába. Ottjártunkkor minden csendes volt, csak a szél sivítását lehetet hallani a hegy felől...
A szeizmográfok érkékelőit azonban nemcsak a Katla tartja mozgásban. A Reykjanes-félsziget tövében, az 1. Számú főút oldalában Hveragerði geotermális mezői alatt reng a föld folyamatosan, immár hetek óta. Önmagában nem túl izgalmas hír ez egy szeizmikusan mindig is aktív területen, de a rengések gyakorisága és erőssége egyaránt emelkedő tendenciát mutat. Nem tudni, hogy ezzel összefügg-e, hogy egy hónapja egy több, mint egy méter széles hasadék nyílt meg a közeli Þingvellirben, az izlandiak történelmi helyén, ott, ahol az ösvény indul a Törvényszikla, a Lögberg felé. A balesetveszély miatt a völgy egy része még mindig le is van zárva a látogatók elől.
A másik érdekes esemény a Reykjanes-félszigeten, hogy Krýsuvík geotermális mezején is egyre forróbb a talaj az ember lába alatt. Az ezév májusában tapasztaltakkal összehasonlítva látható, hogy a felszíni vizek csaknem mindegyike állandó forrásban van és a kigőzölgések intenzitása is jóval erősebb. A hegy oldalában pedig egy teljesen új kürtő nyílt, melyen át a gőzoszlop több, mint 100 m magasra tör.
Odalent, a föld alatt tehát minden mozgásban van, a csúcsokon azonban már/egyelőre vihar utáni és előtti csend honol.

Hűha, itt vulkánkitörés lesz?

Lesz vagy nem lesz? Ez nem mindig egyszerű kérdés, még olyan tűzhányók közelében sem, mint az Etna! Európa egyik legaktívabb tűzhányója az idei évben már többször is hallatott magáról. Eddig négy alkalommal szórakoztatta a közeli és távoli vulkánszerelmeseket, közben pedig csiki-csukit játszik. Mikor lesz a következő látványos lávaszökőkút és lávatűzijáték? Mikor rohanjunk fényképezőgéppel és filmfelvevővel az Etnára? Mikor tartsuk szemünket valamelyik Etna webkamerán? Lehet, hogy már ma éjszaka történni fog valami!

Látványos lávaszökőkút kitörés az Etna legutóbbi, május 12-i kitörése során. Forrás: Radio Studio 7 webkamera Mikor látunk újra hasonlót? Ma éjszaka, vagy a következő napokban?

A földremegések intenzitása növekszik, június vége felé a Bocca Nuova kráterében történtek kisebb robbanásos kitörések, amelyekben még nem jelentek meg a magma darabjai (jobbára csak idősebb kőzettörmelékek repültek a felszínre, a freatikus kitöréseket azonban feltehetően a felszínközeli magma hőhatása okozhatta), eközben erős gázkiáramlás volt tapasztalható. Tegnap délután óta aztán a Délkeleti kráter keleti oldalából is robbanások hangja hallatszott és a mai napon már kisebb stromboli-jellegű lávatűzijáték kitörések is történtek! Hasonló események előzték meg ebben az évben három paroxizmus kitörést is, azaz jó eséllyel jelezhető előre, hogy bármikor újra kitörhet az Etna! Aki szeretne vulkánkitörést látni, hát akkor most figyeljen!...
Hacsak,... hacsak, a tűzhányó királynő meg nem gondolja magát és jót kuncogva, ismét visszavonulót fúj. Mindenesetre, most érdemes lenne akár egy nagyobb pénzösszeget tenni valamelyik londoni fogadóirodában az Etna kitörésére. De mondjuk, ki merne arra fogadni, hogy holnap az izlandi Hekla fog kitörni? Ez már azért kockázatosabb, hiszen a Hekla kitörése előtt nem ad előjeleket! Legfeljebb fél órával, egy órával a kitörés előtt pattannak ki figyelmeztető földrengések a tűzhányó alól! Ami azonban már évek óta, a legutolsó, 2000-ben történt kitörés óta megfigyelhető, az a tűzhányó folyamatos feldomborodása, ami azt jelenti, hogy nő a feszültség a vulkán alatt, a magma egyre inkább nyomja fel a hegyet!

A Hekla "lélegzése". A Hekla felszíne az 1991-es és 2000-es kitörése előtt is folyamatosan domborodott felfelé. Ma már nagyobb mértékben nőtt a felszíne, mint az elmúlt időszakok kitörései előtt! Forrás: Erik Sturkell és munkatársainak tanulmánya Mi lesz ebből?

A Hekla az elmúlt fél évszázadban nagyjából 10 évente tört ki, utoljára 2000-ben volt kitörése... Tehát?... Benedikt G. Ofeigsson és munkatársai egy idén megjelent tanulmányban körvonalazni tudták a Hekla alatti magmatározót. De, mikor indul el a magma és ha elindul, akkor mi lesz? Leadbetter és Hort 2011-ben megjelent tanulmánya az esetleges vulkáni hamufelhő terjedését modellezte, De ki mondja meg, hogy mikor fog kitörni a tűzhányó?
A vulkanológusok, a szakemberek vállán nyilvánvalóan nagy a felelősség. Mit lehet nyilatkozni? Kell-e egyáltalán nyilatkozni? Egy tűzhányó várható kitörésének felvetése figyelmeztetés vagy félelemkeltés? Kell-e beszélni arról, hogy akár hosszan szunnyadó vulkánok is kitörhetnek, vagy akár most békésnek tűnő tájakon, mint például Arizona, Idaho, Nevada, vagy éppen Közép-Olaszország, a németországi Eifel, a francia Auvergne esetleg Ausztrália délkeleti részén lévő területeken vagy Auckland városában nyílhat meg a föld és robbanhat ki magma? A média, különösen az elmúlt évben érzékenyebben reagál az esetleges vulkáni működésekre és a még esetleg visszafogott szakértői előrejelzéseket is felpörgetve tálalja a katasztrófa-várásban felizgult olvasó elé. Erre jó példa a napokban megjelent hírzuhatag arról, hogy az ausztráliai Victoria térségben bármikor bekövetkezhet egy vulkánkitörés! Nos, erre egy penny-t sem tennék fel az angol fogadóirodában! Erre az eseményre bizonyára nem kerül sor sem holnap, sem holnapután, de azért nincs kizárva, hogy valamikor bekövetkezhet. Évszázadok, évezredek, vagy év-tízezredek múlva? Ezt már képtelenség megjósolni, olyannyira mint egy földrengés idejének bekövetkeztét! De, azért emlékezzünk arra is, hogy a kukoricaföldjén rendszeresen dolgozó mexikói Dionisio Pulido sem gondolta volna, hogy egyszer nem kukorica, hanem egy tűzhányó nő ki a földjén (aztán 1943. február 20-án mégis bekövetkezett ez a hihetetlennek tűnő esemény). Tehát, azért bánjunk csínján azzal is, aki látszólag farkast kiállt és a még valóban teljesen túlzó, sőt mi több már-már "nevetséges" híradások mögött is azért lássuk meg azt, hogy a Föld egy "élő" bolygó, ahol voltak, vannak és lesznek vulkánkitörések és ki tudja nem a mi életünkben következik be egy olyan "váratlan" esemény, aminek korábban évezredekig nem volt előzménye. Nem félni kell tehát, hanem ismereteket gyűjteni és akkor nyugodtabban, hátradőlve olvashatjuk akár a Yellowstone-ról, akár a Victoriáról szóló vulkáni hírkacsákat, tudva azért azt, hogy az ördög nem alszik... Addig is, érdemes megismerni Victoria gyönyörű, és geológiai értelemben vett fiatal (!) vulkáni képződményeit, mindazonáltal ha fogadni kell, akkor persze én inkább az Etna közeli kitörésére tennék fel pénzösszeget!...

A Mt. Schank az ausztráliai Victoria államban: az ép vulkáni forma egy kb. 5000 évvel ezelőtti kitörés emléke!