Idén az Etna már
tíz paroximális kitöréssel örvendeztette meg a tűzhányók szerelmeseit, most pedig várunk a tizenegyesre, azaz a 11. paroximális kitörésre. Mi is a paroximális kitörés? Erről már korábban is többen kérdeztek, többek között egy
közelmúltbeli rádióriportban. Boris Behncke, a cataniai INGV munkatársa néhány napja részletesen kifejtette
e szakszónak történetét és magyarázatát.
 |
A paroxizmus, illetve paroximális kitörés kifejezéseket először Giuseppe Imbó (a cataniai Geofizikai obszervatórium igazgatója) használta a Stromboli 1930 szeptember 11-i kitörésére. Az elmúlt évtizedben többnyire az Etna kitörése során használták ezt az elnevezést arra az eseményre, amikor a vulkáni működés (többnyire a csúcsi régióban) teljes erejével kibontakozik és a lávaszökőkút akár több száz méter magasra emelkedik fel. Természetesen továbbra is a paroxizmus szóval jellemzik a Stromboli szokottnál hevesebb kitöréseit (pl. 2003 április 8. vagy legutóbb 2009 november 8-án és 24-én) is.
Az Etna esetében az idén már tízszer lejátszódott vulkáni működés igen hasonló rendezésben került a színre: kezdetben lávatűzijáték-szerű kitörések (ez a jellemző stromboli-kitörés) zajlanak, majd néhány óra múlva következik be a paroxizmus, amikor már lávaszökőkút csap fel akár 400-500 méter magasra. Ebben a legintenzívebb kitörési szakaszban a pici, vulkáni hamu részecskék akár néhány kilométer magasra is feljutnak, majd a szelek szárnyán a tűzhányó oldalán hullanak le, olykor megállítva a cataniai reptér forgalmát is. Ekkor gyakran lávafolyás is elindul a kráterből, mivel jelentős mennyiségű kőzetolvadék jut rövid idő alatt a felszínre. A láva akár több kilométer távolságba is eljuthat. A paroximális kitörés nem tart hosszú ideig, van amikor nem több mint 10-15 perc, de van amikor egy-két óráig is bűvöli a szemlélőket. A hanyatlás viszonylag gyors, a lávacafatok egyre kisebb magasságba repülnek fel, majd mintha elzárnák a csapokat, vége szakad a kitörésnek. Kisebb láva kifröccsenések még előfordulhatnak, a lávafolyam még egy ideig halad lefelé majd fekete kőfolyammá dermed.
Az Etnán a paroximális kitörések jellemzően időszakonként követik egymást. Idén eddig 10 volt, 1977 júliusa és 1978 márciusa között 20, 1989 szeptemberében 15, 2000 január és június között pedig 64 (!) ilyen kitörés történt. Az idei 10 kitörés tehát mondhatni szokványos az Etna életében, kérdés, hogy még mennyi követi?
A mai napon a cataniai INGV vezetői sajtóértekezleten ismertették az Etna és a Stromboli jelenlegi vulkáni működésével kapcsolatos információkat. Hangsúlyozták, hogy az Etna esetében nem várható egy szokványostól eltérő nagy kitörés, semmiképpen sem egy szupervulkáni kitörés (megjegyzem ilyet az Etna nem is produkálhat). Az Etna jelenlegi kitörési fázisa tavaly augusztusban kezdődött, ami előtt vagy 20 hónapon keresztül "töltődött fel a tűzhányó", azaz viszonylag békés üzemmódban volt. A paroximális kitörések sorozata idén januárban indult meg. A kitörések gyakoriságának növekedése az elmúlt hetekben azzal magyarázható, hogy gázokban gazdag kőzetolvadék érkezett fel a csúcsi terület alatti magmatározóba. Ezt számos műszeres megfigyelés is alátámasztotta, többek között a vulkán felszínének kis mértékű emelkedése. Ez a felpúposodás úgy tűnik abbamaradt az augusztus 12-i kitörést követően, azaz elképzelhető, hogy a paroximális kitörések gyakorisága csökkenni fog. Ugyanakkor Boris Behncke nem zárta ki, hogy az idei 11-ik paroximális kitörés akár néhány napon belül bekövetkezhet. Ez a vulkáni kitörési szakasz a későbbiekben átválthat egy a tűzhányó oldalában nyíló hasadékból történő lávaöntő kitörésre, ami már akár lakott területeket is veszélyeztethet. Azonban azt nem lehet megjósolni, hogy ez mikor és hol következik majd be! Meg kell érteni azt, hogy az ilyen eseményt csupán valószínűségi mutatókkal lehet megjósolni, pontosan előrejelezni nem lehet!
A Stromboli esetében annyit mondtak el a szakemberek, hogy a működés viszonylag intenzív szakaszban van, de nem tér el lényegesen az elmúlt évtizedek jellegétől. Most úgy tűnik nyomás alatt van a kráter alatti magmás rendszer (azaz jelentős mennyiségű gázbuborék halmozódhatott fel a sekély mélységű magmatározóban), ami elvezethet esetleg egy paroximális kitöréshez, de ennek bekövetkeztét sem lehet pontosan előre jelezni.
Végül, szemünket természetesen rajtatartjuk a Kanári-szigetek kis nyugati szigetén El Hierro-n, ahol az elmúlt hetekben a mélyben zajlanak nyugtalan földmozgások. Tegnap és ma különösen intenzív rengésrajt lehetett megfigyelni, tegnap több mint 300, mai napon idáig pedig már 314 rengés pattant ki, elsősorban 9-18 km mélységközből.
 |
El Hierro alatt kipattant földrengések napi száma idén, augusztus hónapban. Forrás: AVCAN
Nagyon valószínű, hogy mindez mélybeli magma feltöltést jelent, azonban azt ismételten nem lehet megjósolni, hogy ez vajon elvezet-e egy vulkánkitöréshez? A Kanári-szigetek elmúlt évszázadban zajlott vulkáni működését tekintve azonban ez nem is lenne annyira meglepő...
A Toulouse VAAC legfrisebb hamufelhő-térképén is jól látszik a kicsi, délkelet felé sodródó kitörési felhő, ami az Etna mai kitörése során jött létre. A felhő nem lesz hosszú életű, az előrejelzés szerint ma délutánra teljesen feloszlik.
