A Tambora kitörésének 200-dik évfordulójának alkalmából a svájci Bernben 2015. április 7. és 10. között zajlik egy nemzetközi konferencia, ahol többek között vulkanológusok, légkörfizikusok, éghajlatkutatók, történelmi környezetkutatók gyűltek össze, hogy összefoglalják a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének lefolyásáról, hatásáról és következményeiről rendelkezésre álló ismereteket, valamint mindezek alapján értékeljék azt, hogy milyen hatása lenne egy ilyen vulkánkitörésnek a jövőben.
A konferencia első napján Stefan Brönnimann a Berni egyetem munkatársa nyitotta meg a rendezvényt a szervezők nevében. Brönnimann megvilágította azt is, hogy miért éppen Bernben tartják ezt a konferenciát. A vulkáni kitörés klimatikus hatása katasztrofális hatással volt Svájc lakosságára is, mellesleg a svájci Genfi-tó partján született meg Frankenstein története Mary Shelley írásában és itt írta Lord Byron apokaliptikus, az akkori környezetet hűen tükröző „Sötétség” c. versét is. Ezt követően Thierry Courvoisier, a Svájci Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a konferencia mintegy 100 részvevőjét. Megjegyezte, hogy 2015-ben van a svájci akadémia alapításának 200-dik évfordulója is. Az akadémia kezdeti kulcskérdései között szerepelt az is, hogy vajon mivel magyarázható az Alpok térségének különösen hideg klimatikus viszonya, ami részben a Tambora kitörésével volt magyarázható.
Az első nap Clive Oppenheimer, Stephen Self és Heryadi Rachmat foglalta össze a vulkánkitörésről rendelkezésre álló ismereteket. Érdekes módon meglehetősen kevés kutatómunka irányult a Tambora vulkáni működésére és magára az 1815-ös kitörésre. Ennek legfőbb oka, hogy a terület nehezen megközelíthető és nem túl biztonságos. Ennek ellenére, az egykori feljegyzésekből, akárcsak a Vezúv 79-es kitörését lejegyző ifjabb Plinius leveleiből kibontakozik a kitörés katasztrofális lefolyása. Oppenheimer átfogó előadásában rámutatott arra, hogy milyen érzékeny kapcsolat van a természeti folyamatok, például nagy vulkánkitörések, az éghajlat, az élelmiszer ellátás, a társadalmi reakció között és feszegette azt is, hogy vajon merre forgott volna a történelem kereke, ha néhány nagy vulkánkitörés nem következett volna be. Egy anomális vulkáni esemény láncreakció folyamatot indíthat el ebben a kapcsolatrendszerben, aminek megértése és minden aspektusának feltárása kulcskérdés a jövőre nézve. Steve Self hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egyre pontosabban tudjuk megbecsülni a nagy vulkánkitörések során felszínre került magma mennyiségét és mindezek alapján előrejelzést tudjunk adni a különösen nagy vulkánkitörések ismétlődési gyakoriságáról.
Susan Solomon az elmúlt évtizedek vulkánkitöréseinek éghajlati hatásáról mutatott be kutatási eredményeket, amelyekből kiviláglott, hogy a 21. század elején számos vulkánkitörés együttes hatása hozzájárult ahhoz, hogy nem emelkedett olyan mértékben a globális átlaghőmérséklet, ahogy azt a hivatalos tanulmányokban előzetesen jósolták. Mindezt figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó éghajlatváltozási modellekben. Alan Robock azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket jelent a sokak által javasolt és szorgalmazott emberi klíma beavatkozás, azaz globális éghajlatmérnökség (’geoengineering’). Maga az ötlet a vulkáni működés éghajlat módosító hatásából származik, azonban Robock számos példával érzékeltette, hogy mindebből mennyi kár származhat.
a konferencia folytatódik...
 |
Emlékbélyeg a Tambora kitörésének 200-dik évfordulójára
A konferencia első napján Stefan Brönnimann a Berni egyetem munkatársa nyitotta meg a rendezvényt a szervezők nevében. Brönnimann megvilágította azt is, hogy miért éppen Bernben tartják ezt a konferenciát. A vulkáni kitörés klimatikus hatása katasztrofális hatással volt Svájc lakosságára is, mellesleg a svájci Genfi-tó partján született meg Frankenstein története Mary Shelley írásában és itt írta Lord Byron apokaliptikus, az akkori környezetet hűen tükröző „Sötétség” c. versét is. Ezt követően Thierry Courvoisier, a Svájci Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a konferencia mintegy 100 részvevőjét. Megjegyezte, hogy 2015-ben van a svájci akadémia alapításának 200-dik évfordulója is. Az akadémia kezdeti kulcskérdései között szerepelt az is, hogy vajon mivel magyarázható az Alpok térségének különösen hideg klimatikus viszonya, ami részben a Tambora kitörésével volt magyarázható.
 |
 |
A Tambora 1815. áprilisi kitörése nyomán a pajzsvulkán felső 1000 méteres része eltűnt, helyette egy tátongó kaldera maradt. Fotó: Iwan Setiyawan és NASA Observatory
Az első nap Clive Oppenheimer, Stephen Self és Heryadi Rachmat foglalta össze a vulkánkitörésről rendelkezésre álló ismereteket. Érdekes módon meglehetősen kevés kutatómunka irányult a Tambora vulkáni működésére és magára az 1815-ös kitörésre. Ennek legfőbb oka, hogy a terület nehezen megközelíthető és nem túl biztonságos. Ennek ellenére, az egykori feljegyzésekből, akárcsak a Vezúv 79-es kitörését lejegyző ifjabb Plinius leveleiből kibontakozik a kitörés katasztrofális lefolyása. Oppenheimer átfogó előadásában rámutatott arra, hogy milyen érzékeny kapcsolat van a természeti folyamatok, például nagy vulkánkitörések, az éghajlat, az élelmiszer ellátás, a társadalmi reakció között és feszegette azt is, hogy vajon merre forgott volna a történelem kereke, ha néhány nagy vulkánkitörés nem következett volna be. Egy anomális vulkáni esemény láncreakció folyamatot indíthat el ebben a kapcsolatrendszerben, aminek megértése és minden aspektusának feltárása kulcskérdés a jövőre nézve. Steve Self hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egyre pontosabban tudjuk megbecsülni a nagy vulkánkitörések során felszínre került magma mennyiségét és mindezek alapján előrejelzést tudjunk adni a különösen nagy vulkánkitörések ismétlődési gyakoriságáról.
 |
1816 nyári hőmérséklet eloszlása az 1971-2000. évi átlaghoz képest. Forrás: NOAA
Susan Solomon az elmúlt évtizedek vulkánkitöréseinek éghajlati hatásáról mutatott be kutatási eredményeket, amelyekből kiviláglott, hogy a 21. század elején számos vulkánkitörés együttes hatása hozzájárult ahhoz, hogy nem emelkedett olyan mértékben a globális átlaghőmérséklet, ahogy azt a hivatalos tanulmányokban előzetesen jósolták. Mindezt figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó éghajlatváltozási modellekben. Alan Robock azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket jelent a sokak által javasolt és szorgalmazott emberi klíma beavatkozás, azaz globális éghajlatmérnökség (’geoengineering’). Maga az ötlet a vulkáni működés éghajlat módosító hatásából származik, azonban Robock számos példával érzékeltette, hogy mindebből mennyi kár származhat.
a konferencia folytatódik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése