Pontosan ezen a napon, 200 éve tört ki elemi erővel az indonéziai Tambora tűzhányó! A Tambora 1815. április 5-i, majd április 10-i kettős kitörése megrengette az egész világot. A következmények megrendítőek voltak. A vulkáni kitörés körülményeiről, egy inaktívnak vélt vulkán drámai kitöréséről már beszámoltunk, most a közvetlen hatásokat vesszük számba. Jövő héten a svájci Bernben tartják a vulkáni működés rengeteg aspektusáról szóló nemzetközi konferenciát, amelynek eseményeiről folyamatosan beszámolunk a Tűzhányó blogban!
A Sanggar félsziget a kitörést követően teljesen megváltozott, a pusztítás mértékét először a Benares és a Dispatch hajók legénysége mérte fel, akik április 19-én, illetve 22-én közelítették meg Sumbawa szigetét. Raffles kormányzó Owen Phillips hadnagyot küldte Sumbawa szigetére nagy adag rizs szállítmánnyal, hogy tájékozódjon az ott történtekről. Phillips több szemtanúval beszélve küldte meg jelentéseit. Többek között sikerült találkoznia Sanngir fejedelmével is, aki csodával határos módon élte túl a vulkánkitörést. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt. Hamarosan kőzetdarabok kezdtek hullni, némelyikük két ököl nagyságúak, többnyire dió méretűek voltak. Ezt sűrű vulkáni hamu hullás követte, majd egy heves forgószél kerekedett, ami levitte a házak tetejét, számos falat ledöntött. Hatalmas fákat tépett ki gyökerestül és sodorta el emberekkel és állatokkal együtt." A forgószél valójában egy mindent elsöprő hatalmas piroklaszt-ár volt
Amikor a félszigetet megközelítő hajók legénysége partra szállt, a települések elhagyatottak voltak, a házak lerombolva, többüket teljesen beterítette a vulkáni hamu. A szökőár csónakokat vonszolt a sziget belsejébe, rengeteg halott teteme hevert szerteszét. A szennyezett víz, a rossz higiéniás körülmények között a túlélők között járványok szedtek további áldozatokat. Az első részletes vulkanológiai felmérést végző Haraldur Sigurdsson és Steven Carey becslése szerint 100 millió tonna klór (mint HCl) és 70 millió tonna fluor (mint HF) került a légkörbe a kitörés során. A HF könnyen megkötődik a vulkáni hamuszemcséken, majd kerül be innen a talajba, a vizekbe, illetve a növényekbe. Mindez az a legelő állatok és emberek szervezetébe jutva halálos dózist jelent, minden bizonnyal sokan haltak meg a fluorózis következtében. Philipps igyekezett összegezni az áldozatok számát. "A Tomboro közeli egyik faluban negyvenen laktak, csupán egy maradt életben. Pekáté településen egy ház nem maradt épen. A vulkán közelében a kitörés idejében 12 ezer ember lakhatott, közülük csak néhány élte túl a kitörést. A növényzet, a termések teljesen elpusztultak..." Később, 1855-ben Heinrich Zollinger misszionárius szembesült a pusztítás következményeivel. Sumbawa szigetén becslése szerint 10 ezer ember esett áldozatul a kitörésnek, őket a piroklaszt-ár pillanatok alatt elsodorta. A szigeten több mint 1 méter vulkáni hamu lepett el mindent, de a szomszédos Lombokon is 60 centiméter, Baliban pedig 30 centiméter vastag volt a hamuüledék. A vulkáni hamu terméketlenné tette a rizsföldeket, elszennyezte a vizeket. Elhulltak az állatok és éhínség terjedt el, aminek közel 60 ezren estek áldozatul (Sumbawán közel 40 ezren, 20 ezren pedig a közeli szigeteken) és tízezrek menekültek el. Jáva keleti részén a tömeges menekülteket nem fogadták barátságosan és összetűzések alakultak ki. E területen is súlyos volt amúgy is a helyzet, hiszen itt is 10-20 centiméter vastag vulkáni hamuréteg halmozódott fel. A néhány napos teljes sötétség után is a Nap fénye alig szűrődött át a vulkáni gázokkal telített légkörön.
A Tambora kitörés első részletes vulkanológiai vizsgálatát Haraldur Sigurdsson és Steve Carey, az amerikai Rhode Island egyetem vulkanológusai végezték az 1980-as években. Akkor már a helyiek beszéltek arról, hogy a vulkántól jó 25 kilométer távolságban festett kerámiák és bronz érmék találhatók. Sigurdsson 2004-ben tért vissza a helyszínre, ekkor a cél már e leletek feltárása volt. A munka a dzsungel kellős közepén folyt. A kutatók először radartechnikával mérték fel a terepet és jelölték ki az ásatás helyét. Rövidesen egy teljes házat találtak 3 méter vulkáni üledék alatt. Habár teljesen elszenesedett, viszonylag épen megmaradt. A házon belül festett kínai porcelán, réz edények kerültek elő, ami arra utal, hogy jómódú kereskedő emberek élhettek itt. Rövidesen emberi tetemek is előkerültek, volt, amelyik fekvő helyzetben, másik ülve. Előkerült olyan tetem is, amelyik törmelékhalom alatt volt, keze a fejét védte. A települést vélhetően a forgószélnek leírt, mindent elsodró piroklaszt-ár pusztította el, majd fedte be vastagon vulkáni hamuval. A keleti Pompeji, ahogy Sigurdsson elnevezte. A feltárt házak, eszközök arra utalnak, hogy egy jól prosperáló kereskedő nép élt a félszigeten, egy egyedi kultúrával. Ők voltak a Keleti-Indiai térség kereskedői; állatokkal, mézzel, vörös festékkel, tömjénnel, gyógyanyagokkal kereskedtek. A feltárt tárgyakon lévő díszítések arra utalnak, hogy a Mon-Khmer nyelvcsoporthoz tartozó népek éltek itt. Az 1800-as évek elején mind a holland, mind a brit utazókat meglepte, hogy Sumbawa szigetén az indonéz nyelvjárástól eltérően beszélő, fejlett kultúrájú embereket találtak. A Tambora 1815. áprilisi kitörése teljesen eltüntette e népet. A vastag vulkáni hamuüledék őrzi csupán emléküket, amelyről az azóta is folyó ásatások alapján tudunk meg egyre többet.
A Sanggar félsziget a kitörést követően teljesen megváltozott, a pusztítás mértékét először a Benares és a Dispatch hajók legénysége mérte fel, akik április 19-én, illetve 22-én közelítették meg Sumbawa szigetét. Raffles kormányzó Owen Phillips hadnagyot küldte Sumbawa szigetére nagy adag rizs szállítmánnyal, hogy tájékozódjon az ott történtekről. Phillips több szemtanúval beszélve küldte meg jelentéseit. Többek között sikerült találkoznia Sanngir fejedelmével is, aki csodával határos módon élte túl a vulkánkitörést. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt. Hamarosan kőzetdarabok kezdtek hullni, némelyikük két ököl nagyságúak, többnyire dió méretűek voltak. Ezt sűrű vulkáni hamu hullás követte, majd egy heves forgószél kerekedett, ami levitte a házak tetejét, számos falat ledöntött. Hatalmas fákat tépett ki gyökerestül és sodorta el emberekkel és állatokkal együtt." A forgószél valójában egy mindent elsöprő hatalmas piroklaszt-ár volt
 |
 |
Fotók forrás: National Geographic
Amikor a félszigetet megközelítő hajók legénysége partra szállt, a települések elhagyatottak voltak, a házak lerombolva, többüket teljesen beterítette a vulkáni hamu. A szökőár csónakokat vonszolt a sziget belsejébe, rengeteg halott teteme hevert szerteszét. A szennyezett víz, a rossz higiéniás körülmények között a túlélők között járványok szedtek további áldozatokat. Az első részletes vulkanológiai felmérést végző Haraldur Sigurdsson és Steven Carey becslése szerint 100 millió tonna klór (mint HCl) és 70 millió tonna fluor (mint HF) került a légkörbe a kitörés során. A HF könnyen megkötődik a vulkáni hamuszemcséken, majd kerül be innen a talajba, a vizekbe, illetve a növényekbe. Mindez az a legelő állatok és emberek szervezetébe jutva halálos dózist jelent, minden bizonnyal sokan haltak meg a fluorózis következtében. Philipps igyekezett összegezni az áldozatok számát. "A Tomboro közeli egyik faluban negyvenen laktak, csupán egy maradt életben. Pekáté településen egy ház nem maradt épen. A vulkán közelében a kitörés idejében 12 ezer ember lakhatott, közülük csak néhány élte túl a kitörést. A növényzet, a termések teljesen elpusztultak..." Később, 1855-ben Heinrich Zollinger misszionárius szembesült a pusztítás következményeivel. Sumbawa szigetén becslése szerint 10 ezer ember esett áldozatul a kitörésnek, őket a piroklaszt-ár pillanatok alatt elsodorta. A szigeten több mint 1 méter vulkáni hamu lepett el mindent, de a szomszédos Lombokon is 60 centiméter, Baliban pedig 30 centiméter vastag volt a hamuüledék. A vulkáni hamu terméketlenné tette a rizsföldeket, elszennyezte a vizeket. Elhulltak az állatok és éhínség terjedt el, aminek közel 60 ezren estek áldozatul (Sumbawán közel 40 ezren, 20 ezren pedig a közeli szigeteken) és tízezrek menekültek el. Jáva keleti részén a tömeges menekülteket nem fogadták barátságosan és összetűzések alakultak ki. E területen is súlyos volt amúgy is a helyzet, hiszen itt is 10-20 centiméter vastag vulkáni hamuréteg halmozódott fel. A néhány napos teljes sötétség után is a Nap fénye alig szűrődött át a vulkáni gázokkal telített légkörön.
 |
 |
Fotók forrás: National Geographic
 |
 |
Az ásatások során épen maradt házakat, eszközöket és emberi tetemeket tártak fel. Az utóbbiakból egyértelműen kitűnt: az embereknek esélyük sem volt a menekülésre. A piroklaszt-ár pillanatok alatt végzett velük. Fotók forrás: Rik Stoteman
A Tambora kitörés első részletes vulkanológiai vizsgálatát Haraldur Sigurdsson és Steve Carey, az amerikai Rhode Island egyetem vulkanológusai végezték az 1980-as években. Akkor már a helyiek beszéltek arról, hogy a vulkántól jó 25 kilométer távolságban festett kerámiák és bronz érmék találhatók. Sigurdsson 2004-ben tért vissza a helyszínre, ekkor a cél már e leletek feltárása volt. A munka a dzsungel kellős közepén folyt. A kutatók először radartechnikával mérték fel a terepet és jelölték ki az ásatás helyét. Rövidesen egy teljes házat találtak 3 méter vulkáni üledék alatt. Habár teljesen elszenesedett, viszonylag épen megmaradt. A házon belül festett kínai porcelán, réz edények kerültek elő, ami arra utal, hogy jómódú kereskedő emberek élhettek itt. Rövidesen emberi tetemek is előkerültek, volt, amelyik fekvő helyzetben, másik ülve. Előkerült olyan tetem is, amelyik törmelékhalom alatt volt, keze a fejét védte. A települést vélhetően a forgószélnek leírt, mindent elsodró piroklaszt-ár pusztította el, majd fedte be vastagon vulkáni hamuval. A keleti Pompeji, ahogy Sigurdsson elnevezte. A feltárt házak, eszközök arra utalnak, hogy egy jól prosperáló kereskedő nép élt a félszigeten, egy egyedi kultúrával. Ők voltak a Keleti-Indiai térség kereskedői; állatokkal, mézzel, vörös festékkel, tömjénnel, gyógyanyagokkal kereskedtek. A feltárt tárgyakon lévő díszítések arra utalnak, hogy a Mon-Khmer nyelvcsoporthoz tartozó népek éltek itt. Az 1800-as évek elején mind a holland, mind a brit utazókat meglepte, hogy Sumbawa szigetén az indonéz nyelvjárástól eltérően beszélő, fejlett kultúrájú embereket találtak. A Tambora 1815. áprilisi kitörése teljesen eltüntette e népet. A vastag vulkáni hamuüledék őrzi csupán emléküket, amelyről az azóta is folyó ásatások alapján tudunk meg egyre többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése