Calbuco: hatalmas vulkánkitörés Chilében

A chilei tűzhányók nagyon gyorsan ébrednek és tüzelnek! 2008-ban a Chaiten vulkán úgy ébredt hatalmas robbanással, hogy először a szakemberek sem tudták melyik vulkán tört ki. Csupán néhány órás előjelet adott hatalmas kitörése előtt. Most a Calbuco tett hasonlóképpen. Helyi idő szerint tegnap délután fél 6-kor tört ki váratlanul úgy, hogy csupán egy rövid földrengés raj előzte meg mindössze 2 órával a kitörést. Nem volt különösebb előjel, a szakemberek inkább a közeli Villarica folyamatos és látványos kitörését figyelték.

A képek magukért beszélnek... Hatalmas erejű vulkánkitörés kezdődött Chilében helyi idő szerint tegnap délután. Fotók forrása: twitter fotók és Nacional

A vulkáni hamuanyag elementáris erővel tört ki a tűzhányóból és jutott fel több mint 10 kilométer magasba, ahol szélesen szétterült (a felhő valószínűleg elérhette a sztratoszféra alsó részét). A lemenő nap fantasztikus színekbe festette a kitörési felhőt. Este felé egy kicsit elcsendesedett a vulkán, majd éjfél után egy még erősebb robbanásos kitörés kezdődött. A kitörési felhőben villámok cikáztak még félelmetesebbé téve az éjszakát. A vulkántól délre található a közel 200 ezer lakosú Puerto Montt, szerencsére úgy tűnik, hogy a népes várost kevéssé éri a hamuhullás, az inkább az északi területeken okoz gondot. Több ezer embert telepítettek ki, egyelőre áldozatokról nincs jelentés.
A Calbuco vulkán utoljára 1972 augusztusában tört ki, jelentősebb kitörése 1961-ben volt, ami bő két hónapig tartott (ez VEI=3 erősségű volt). A vulkán történetében azonban bőven vannak jelentősebb, VEI=4 erősségű kitörések is, sőt 8700 éve volt egy VEI=5 nagyságú kitörése is! A tűzhányó robbanásos működése jelenleg is tart, friss információkkal még jelentkezünk!

A éjjeli második erőteljesebb kitörés képei. Fotók forrása: twitter fotók, Jorge Nauto és Nacional

aki pedig mozgásban szeretné látni... első felvonás - a kezdeti kitörés:

második felvonás - az éjjeli, még erőteljesebb folytatás:

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 2

Pontosan a mai napon, 200 évvel ezelőtt, 1815. április 10-én, késő este egy újabb hatalmas robbanás rázta meg a Tambora tűzhányót. A környék lakói még az 5 nappal ezelőtti jelentős vulkáni kitörés során mindent beborító vulkáni hamut igyekeztek eltakarítani és megnyugodtak, hogy a váratlan kitörés után ismét minden nyugodtnak tűnt. De nem! A tűzhányó másodszor is kopogtatott és elemi erővel zúdult ki belőle több tucat köbkilométer mennyiségű vulkáni anyag. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt." - idézte fel a történteket Sanngir fejedelme, aki csodával határos módon maradt életben.

"Három lángnyelv csapott fel, majd mintha a teljes Tomboro hegy tűzben állott volna". A berni konferencián Adjat Sudradjat, az indonéziai Padjadjaran egyetem professzora idézte fel a 200 évvel ezelőtt történteket.

Az erőteljes robbanásos kitörést követően néhány óra múlva a kitörési felhő összeomlott és mindent elsöprő piroklaszt-ár zúdult le a tűzhányó lejtőjén. Több mint 10 ezer ember halt meg azonnal, egyes településeket több méter vastag vulkáni hamu fedett be. A további következmények pedig az egész Földön katasztrofálisak voltak! A Tambora kitörése az egész világot megrengette. A Bernben ezen a héten, április 7. és 10. között tartott Tambora konferencia fantasztikus tapasztalatokat adott arra, hogy hol áll a tudomány egy ilyen ritka, de jelentős hatású természeti esemény megértésében. Az itt szerzett élmények, ismeretek feldolgozása még napokon keresztül meghatározza gondolataimat és minden bizonnyal meghatározzák majd a további kutatásainkat is.

Stephen Self volt munkatársaival az első, aki részletes vulkanológiai kutatás alapjánrekonstruálta és publikálta a kitörés lefolyását.

A konferencián a legkiválóbb klímakutató szakemberek, vulkanológusok, történészek gyűltek össze, ami eleve megadta a találkozó hatalmas szakmai rangját és jelentőségét. Az itt elhangzott eredmények, az élén viták nagyban elősegítik azt is, hogy számba véve és értékelve a 200 évvel ezelőtt történt eseményeket fel lehessen készülni egy jövőbeli globális kihatású vulkáni kitörés kezelésére. A konferencián két beszámoló (egy poszteres bemutató és egy előadás) összesítette a térségünket érintő hatásokat, amelyek sokak számára újdonság volt és amit Christian Pfister, a berni egyetem nemzetközi szaktekintélye, emeritus professzora a következőképpen kommentált:

Európában a Tambora kitörése következményeként az egyik legnagyobb mértékben sújtott terület a Kárpát-medence, Magyarország és környezete volt.

Mi történt Magyarországon 1815-1816-ban, milyen hatások érték a Tambora kitörése nyomán? Ezt mutattuk be poszteren és előadásban, az eredmények kiemelt figyelmet kaptak

Mindkét bemutató aláhúzta, hogy a Magyarország térségét különösen súlyosan érintő hatásban szerepet játszottak a korábbi nehéz évek is, azaz a lakosság már sokat szenvedett, a társadalom már különösen érzékeny volt, amikor elérkezett 1815 nyara, majd 1816, amikor még súlyosabb időjárási viszonyok jöttek és olyan extrém események, ami miatt tízezrek haltak meg. Kiss Andrea, a bécsi egyetem munkatársa hangsúlyosan mutatta be, hogy gyakorlatilag hónapokon keresztül vízben tocsogott az ország, Szegeden a Tisza 6 hónap folyamatos áradás után 1816. nyarán az egyik legnagyobb árvízét produkálta. A konferencián fontos volt jelenlétünk, hiszen szakmai eredményeinkkel, a térségünket érintő különleges időjárási viszonyok, a társadalmai következmények összefoglalásával, a Kárpát-medencéből első alkalommal közölt, 1200-ig visszamenő, éves felbontású dendrokronológiai idősor közlésével az egyik legrészletesebb dokumentált területi feldolgozást sikerült nyújtanunk a Tambora kitörésnek Európára gyakorolt hatásáról.

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 1

A Tambora kitörésének 200-dik évfordulójának alkalmából a svájci Bernben 2015. április 7. és 10. között zajlik egy nemzetközi konferencia, ahol többek között vulkanológusok, légkörfizikusok, éghajlatkutatók, történelmi környezetkutatók gyűltek össze, hogy összefoglalják a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének lefolyásáról, hatásáról és következményeiről rendelkezésre álló ismereteket, valamint mindezek alapján értékeljék azt, hogy milyen hatása lenne egy ilyen vulkánkitörésnek a jövőben.

Emlékbélyeg a Tambora kitörésének 200-dik évfordulójára

A konferencia első napján Stefan Brönnimann a Berni egyetem munkatársa nyitotta meg a rendezvényt a szervezők nevében. Brönnimann megvilágította azt is, hogy miért éppen Bernben tartják ezt a konferenciát. A vulkáni kitörés klimatikus hatása katasztrofális hatással volt Svájc lakosságára is, mellesleg a svájci Genfi-tó partján született meg Frankenstein története Mary Shelley írásában és itt írta Lord Byron apokaliptikus, az akkori környezetet hűen tükröző „Sötétség” c. versét is. Ezt követően Thierry Courvoisier, a Svájci Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a konferencia mintegy 100 részvevőjét. Megjegyezte, hogy 2015-ben van a svájci akadémia alapításának 200-dik évfordulója is. Az akadémia kezdeti kulcskérdései között szerepelt az is, hogy vajon mivel magyarázható az Alpok térségének különösen hideg klimatikus viszonya, ami részben a Tambora kitörésével volt magyarázható.

A Tambora 1815. áprilisi kitörése nyomán a pajzsvulkán felső 1000 méteres része eltűnt, helyette egy tátongó kaldera maradt. Fotó: Iwan Setiyawan és NASA Observatory

Az első nap Clive Oppenheimer, Stephen Self és Heryadi Rachmat foglalta össze a vulkánkitörésről rendelkezésre álló ismereteket. Érdekes módon meglehetősen kevés kutatómunka irányult a Tambora vulkáni működésére és magára az 1815-ös kitörésre. Ennek legfőbb oka, hogy a terület nehezen megközelíthető és nem túl biztonságos. Ennek ellenére, az egykori feljegyzésekből, akárcsak a Vezúv 79-es kitörését lejegyző ifjabb Plinius leveleiből kibontakozik a kitörés katasztrofális lefolyása. Oppenheimer átfogó előadásában rámutatott arra, hogy milyen érzékeny kapcsolat van a természeti folyamatok, például nagy vulkánkitörések, az éghajlat, az élelmiszer ellátás, a társadalmi reakció között és feszegette azt is, hogy vajon merre forgott volna a történelem kereke, ha néhány nagy vulkánkitörés nem következett volna be. Egy anomális vulkáni esemény láncreakció folyamatot indíthat el ebben a kapcsolatrendszerben, aminek megértése és minden aspektusának feltárása kulcskérdés a jövőre nézve. Steve Self hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egyre pontosabban tudjuk megbecsülni a nagy vulkánkitörések során felszínre került magma mennyiségét és mindezek alapján előrejelzést tudjunk adni a különösen nagy vulkánkitörések ismétlődési gyakoriságáról.

1816 nyári hőmérséklet eloszlása az 1971-2000. évi átlaghoz képest. Forrás: NOAA

Susan Solomon az elmúlt évtizedek vulkánkitöréseinek éghajlati hatásáról mutatott be kutatási eredményeket, amelyekből kiviláglott, hogy a 21. század elején számos vulkánkitörés együttes hatása hozzájárult ahhoz, hogy nem emelkedett olyan mértékben a globális átlaghőmérséklet, ahogy azt a hivatalos tanulmányokban előzetesen jósolták. Mindezt figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó éghajlatváltozási modellekben. Alan Robock azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket jelent a sokak által javasolt és szorgalmazott emberi klíma beavatkozás, azaz globális éghajlatmérnökség (’geoengineering’). Maga az ötlet a vulkáni működés éghajlat módosító hatásából származik, azonban Robock számos példával érzékeltette, hogy mindebből mennyi kár származhat.
a konferencia folytatódik...

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - 2: Az elveszett királyság, azaz a keleti Pompeji

Pontosan ezen a napon, 200 éve tört ki elemi erővel az indonéziai Tambora tűzhányó! A Tambora 1815. április 5-i, majd április 10-i kettős kitörése megrengette az egész világot. A következmények megrendítőek voltak. A vulkáni kitörés körülményeiről, egy inaktívnak vélt vulkán drámai kitöréséről már beszámoltunk, most a közvetlen hatásokat vesszük számba. Jövő héten a svájci Bernben tartják a vulkáni működés rengeteg aspektusáról szóló nemzetközi konferenciát, amelynek eseményeiről folyamatosan beszámolunk a Tűzhányó blogban!
A Sanggar félsziget a kitörést követően teljesen megváltozott, a pusztítás mértékét először a Benares és a Dispatch hajók legénysége mérte fel, akik április 19-én, illetve 22-én közelítették meg Sumbawa szigetét. Raffles kormányzó Owen Phillips hadnagyot küldte Sumbawa szigetére nagy adag rizs szállítmánnyal, hogy tájékozódjon az ott történtekről. Phillips több szemtanúval beszélve küldte meg jelentéseit. Többek között sikerült találkoznia Sanngir fejedelmével is, aki csodával határos módon élte túl a vulkánkitörést. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt. Hamarosan kőzetdarabok kezdtek hullni, némelyikük két ököl nagyságúak, többnyire dió méretűek voltak. Ezt sűrű vulkáni hamu hullás követte, majd egy heves forgószél kerekedett, ami levitte a házak tetejét, számos falat ledöntött. Hatalmas fákat tépett ki gyökerestül és sodorta el emberekkel és állatokkal együtt." A forgószél valójában egy mindent elsöprő hatalmas piroklaszt-ár volt

Fotók forrás: National Geographic

Amikor a félszigetet megközelítő hajók legénysége partra szállt, a települések elhagyatottak voltak, a házak lerombolva, többüket teljesen beterítette a vulkáni hamu. A szökőár csónakokat vonszolt a sziget belsejébe, rengeteg halott teteme hevert szerteszét. A szennyezett víz, a rossz higiéniás körülmények között a túlélők között járványok szedtek további áldozatokat. Az első részletes vulkanológiai felmérést végző Haraldur Sigurdsson és Steven Carey becslése szerint 100 millió tonna klór (mint HCl) és 70 millió tonna fluor (mint HF) került a légkörbe a kitörés során. A HF könnyen megkötődik a vulkáni hamuszemcséken, majd kerül be innen a talajba, a vizekbe, illetve a növényekbe. Mindez az a legelő állatok és emberek szervezetébe jutva halálos dózist jelent, minden bizonnyal sokan haltak meg a fluorózis következtében. Philipps igyekezett összegezni az áldozatok számát. "A Tomboro közeli egyik faluban negyvenen laktak, csupán egy maradt életben. Pekáté településen egy ház nem maradt épen. A vulkán közelében a kitörés idejében 12 ezer ember lakhatott, közülük csak néhány élte túl a kitörést. A növényzet, a termések teljesen elpusztultak..." Később, 1855-ben Heinrich Zollinger misszionárius szembesült a pusztítás következményeivel. Sumbawa szigetén becslése szerint 10 ezer ember esett áldozatul a kitörésnek, őket a piroklaszt-ár pillanatok alatt elsodorta. A szigeten több mint 1 méter vulkáni hamu lepett el mindent, de a szomszédos Lombokon is 60 centiméter, Baliban pedig 30 centiméter vastag volt a hamuüledék. A vulkáni hamu terméketlenné tette a rizsföldeket, elszennyezte a vizeket. Elhulltak az állatok és éhínség terjedt el, aminek közel 60 ezren estek áldozatul (Sumbawán közel 40 ezren, 20 ezren pedig a közeli szigeteken) és tízezrek menekültek el. Jáva keleti részén a tömeges menekülteket nem fogadták barátságosan és összetűzések alakultak ki. E területen is súlyos volt amúgy is a helyzet, hiszen itt is 10-20 centiméter vastag vulkáni hamuréteg halmozódott fel. A néhány napos teljes sötétség után is a Nap fénye alig szűrődött át a vulkáni gázokkal telített légkörön.

Fotók forrás: National Geographic

Az ásatások során épen maradt házakat, eszközöket és emberi tetemeket tártak fel. Az utóbbiakból egyértelműen kitűnt: az embereknek esélyük sem volt a menekülésre. A piroklaszt-ár pillanatok alatt végzett velük. Fotók forrás: Rik Stoteman

A Tambora kitörés első részletes vulkanológiai vizsgálatát Haraldur Sigurdsson és Steve Carey, az amerikai Rhode Island egyetem vulkanológusai végezték az 1980-as években. Akkor már a helyiek beszéltek arról, hogy a vulkántól jó 25 kilométer távolságban festett kerámiák és bronz érmék találhatók. Sigurdsson 2004-ben tért vissza a helyszínre, ekkor a cél már e leletek feltárása volt. A munka a dzsungel kellős közepén folyt. A kutatók először radartechnikával mérték fel a terepet és jelölték ki az ásatás helyét. Rövidesen egy teljes házat találtak 3 méter vulkáni üledék alatt. Habár teljesen elszenesedett, viszonylag épen megmaradt. A házon belül festett kínai porcelán, réz edények kerültek elő, ami arra utal, hogy jómódú kereskedő emberek élhettek itt. Rövidesen emberi tetemek is előkerültek, volt, amelyik fekvő helyzetben, másik ülve. Előkerült olyan tetem is, amelyik törmelékhalom alatt volt, keze a fejét védte. A települést vélhetően a forgószélnek leírt, mindent elsodró piroklaszt-ár pusztította el, majd fedte be vastagon vulkáni hamuval. A keleti Pompeji, ahogy Sigurdsson elnevezte. A feltárt házak, eszközök arra utalnak, hogy egy jól prosperáló kereskedő nép élt a félszigeten, egy egyedi kultúrával. Ők voltak a Keleti-Indiai térség kereskedői; állatokkal, mézzel, vörös festékkel, tömjénnel, gyógyanyagokkal kereskedtek. A feltárt tárgyakon lévő díszítések arra utalnak, hogy a Mon-Khmer nyelvcsoporthoz tartozó népek éltek itt. Az 1800-as évek elején mind a holland, mind a brit utazókat meglepte, hogy Sumbawa szigetén az indonéz nyelvjárástól eltérően beszélő, fejlett kultúrájú embereket találtak. A Tambora 1815. áprilisi kitörése teljesen eltüntette e népet. A vastag vulkáni hamuüledék őrzi csupán emléküket, amelyről az azóta is folyó ásatások alapján tudunk meg egyre többet.