L'Aquila ítélet - Ki a hibás?

Ha valami tragikus történik, mindig ott lebeg a kérdés, ki a hibás? Van, amikor ennek megválaszolása elkerülhetetlen, segít a történtek feldolgozásában, segít az előremutatásban. Azonban mi a helyzet a természeti katasztrófák esetében? Amennyiben emberéletben esik kár, amennyiben óriási anyagi veszteségek történnek, vajon ott is meg lehet nevezni egy felelőst? Van, kell-e felelős, lehet-e hibás bárki is? A válasz sokszor nem egyszerű. Az elmúlt napok történései hullámokat korbácsolnak: lehet-e egy földtudományi szakember felelős egy természeti csapásért?
A hét elején megszületett az első fokú, nem jogerős ítélet a közép-olaszországi L'Aquila települést 2009-ben romba döntő földrengés előrejelzése kapcsán indított perben. 2009. április 6-án egy 6,3 magnitúdójú földrengés rázta meg a várost és az összedőlő épületek alatt 309 ember vesztette az életét. Ki a hibás? - szakad fel ilyenkor a torkokból, hiszen sokan szeretett közeltartozóikat vesztették el. Ki felel ezért, hogyan lehetett volna megelőzni, hogyan lehetett volna elkerülni ezt a csapást? Le kell szögezni gyorsan: a természeti eseményt, a földrengést magát nem lehetett elkerülni, a kérdés tehát az, hogy a katasztrófát vajon el el lehetett volna kerülni? A kettő ugyanis nem ugyanaz! Az egyik egy természeti folyamat, ami tőlünk függetlenül zajlik, a másik viszont az emberi élet, az emberi javak, amit egy adott természeti esemény, legyen az földrengés, vulkánkitörés vagy éppen árvíz, meredek sziklafal vagy löszfal leomlás veszélyeztet. Mit lehet tenni? Meg lehet óvni emberéletet, emberi javakat? Ha igen, hogyan? Mi a szerepe, a felelőssége a szakembereknek?

L'Aquila romokban a 2009. április 6-i földrengés nyomán. Forrás: Wikipedia

Az olasz bíróság hat olasz szakembert (Franco Barberi, Enzo Boschi, Giulio Selvaggi, Gian Michele Calvi, Claudio Eva, Mauro Dolce) és egy polgári védelmi tisztviselőt (Bernardo De Bernardinis) egyenként 6-6 év börtönbüntetésre ítélt, továbbá közel 8 millió euro megfizetésére kötelezték gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával. Hibáztak a tudósok, vagy mondjuk ki, öltek? - hirdetik a szalagcímek. Az ítélet súlyos, akárcsak a vád! Gondatlanságból elkövetett emberölés! Sokan ezt úgy értelmezik, a vád az, hogy nem jelezték előre a pusztító földrengést. A vád azonban nem ez, hanem az, hogy nem megfelelően közvetítették a veszélyt a lakosság felé, azaz a megvádolt 7 szakember kommunikációs hibát követett el. A kérdés az, vajon ez kimeríti a gondatlanságból elkövetett emberölés tényállását? Meggyőződésem, hogy nem, és mindehhez ismerni kell sok egyéb körülményt is. A bírói döntés következményei azonban beláthatatlanok. Mindezek után még komolyabban vetődik fel, hogy milyen súlya van egy szakértői véleménynek, egyáltalán milyen súlya van bármilyen véleménynek, ami embereket érint? Itt van egyik kulcskérdés ebben az esetben, ami rengeteg megfontolandó tanulságot ad! Egy dolgot ne feledjünk, a l'aquilai térséget az olasz szeizmológusok jóval 2009 előtt a földrengések szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb területnek jelölték! Ki vizsgálta azt, hogy vajon az épületek ennek megfelelően földrengés-biztosak, ki vizsgálta azt, hogy vajon volt-e megfelelő felkészítés a lakosság körében, hogy adott esetben mit kell csinálni?
Az ítélet után a reakció egyértelmű, az olasz és nemzetközi szakember gárda szinte egyöntetűen megroppant! Sorra mondanak le az olasz szakemberek a katasztrófavédelemben betöltött szerepükről, a tudósok arról értekeznek, arra hívják fel a figyelmet, hogy ez az ítélet súlyosan érintheti a szakemberek és döntéshozók közötti párbeszédet, megbéníthatja a szakembereket, hogy időben jó döntéseket hozzanak, amikkel emberéleteket, emberi javakat védhetnek meg. A szakemberekre ugyanis most már "pisztoly szegeződik": ha hibázol, akkor baj lesz!
Világosan kell látni, hogy a következő évtizedekben szembe kell majd nézni olyan természeti eseményekkel, amelyek akár nagy népsűrűségű területen történhetnek, ahol a potenciális veszély felmérhetetlen! Amennyiben például vulkáni rengések kezdenek majd kipattanni a Vezúv alól, vajon ki fogja megmondani mekkora a veszély, ki fogja figyelmeztetni a lakosságot, hogy mi várható, esetleg mikor kell valóban elrendelni a lakosság - több százezer (!!!) ember - kitelepítését? 2010. október 25-én Indonéziában, Surono egy súlyos döntést hozott meg. Ismerve a Merapiról érkező adatokat azt javasolta a hatóságoknak, hogy késedelem nélkül telepítsenek ki több tízezer embert. Egy nappal később a tűzhányó hosszú évtizedek óta nem látott hevességgel tört ki. Bár a vulkáni működésnek több mint 300 halálos áldozata volt, a vulkanológus szakember döntése tízezrek életét óvta meg! Mi lett volna ha vár még egy napot, hogy még biztosabb legyen abban, hogy valóban nagyon erős kitörés várható? Lehet, hogy akkor már késő és tízezrek halnak meg. Vajon Surono elítélhető lett volna ebben az esetben? Ki a hibás, ki a felelős? Ki hozza meg időben azt a döntést, amivel elkerülhető egy természeti katasztrófa vagy csökkenthető annak hatása? Hogyan lesz ez a jövőben, különösen Olaszországban, ahol számos terület kiemelten földrengésveszélyes, illetve kitett a vulkáni veszélynek?
Az elítélt szakemberek, kiváló tudósok, többet magam is ismerek. Franco Barberi például számos hasonló esetet élt meg. 1985 októberében ő vezette azt a vulkanológus szakember csapatot, akik rámutattak arra, hogy a kolumbiai Nevado del Ruiz kitörése beláthatatlan veszélyekkel járhat és különösen figyelni kell a környező folyómedrekben lerohanó esetleges iszapárak pusztító hatására. Javasolták ezért egy gyors előrejelző rendszer felállítását. A hatóságok nem fogadták meg a szakszerű véleményt, az eredmény egy teljes város - Armero - elpusztulása, több mint 22 ezer áldozat!!!... Barberi később számos sikeres akciót vezetett az Etnán (pl. 1992-ben a Zafferánát veszélyeztető kitörés során), aminek a célja a lávafolyások eltérítése volt, hogy azok elkerüljék a településeket. Nincs kétség afelől, hogy nagy tapasztalatokkal rendelkező, kiváló szakember! Most 6 év börtönbüntetés elé néz!... Ki a hibás?
Sokan valóban leegyszerűsítik a kérdést, csupán arra keresve a választ, hogy mennyire jelezhetők előre a földrengések? A válasz viszonylag egyszerű, a tudomány jelenlegi állása szerint NINCS erre mód! Mégis, az emberek ebbe nehezen tudnak belenyugodni! A l'aquilai eset értékelése során sem kerülhető meg egy fontos körülmény, ami igen, akár a szakemberek kommunikációjára (ez a vád alapja!) is kihathatott. Egy bizonyos Giampaolo Giuliani radon kiáramlási adatokra alapozva 2009 március elején azt állította (nem előre jelezte, hanem állította!!!), hogy romboló földrengés következik be, mégpedig Sulmona település (L'Aquilától 50 km-re) területén és pontosan március 30-án (megj.: egyik sem jött be... - ezt lehet büntetlenül csinálni?). Maga a módszer felkeltette a szakma érdeklődését is, azonban elfogadásra nem talált, mivel ennek egyértelmű bizonyítékai hiányoztak, és így az előrejelzésben betöltött szerepe is erősen megkérdőjeleződött. Giuliani azonban mindent megmozgatott, hogy jóslata (figyelem, nem előre jelzése!!) minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. Ezek után elképzelhető, hogy a szakembereken egy újabb nyomás volt: mit válaszoljanak Giuliani felvetésére. Az ellenszél nagy, sokan gondolják azt, hogy biztos vannak olyanok, akik nem szakemberek létükre is meg tudnak oldani olyat, amit a tudósok nem. Akikre inkább hallgatni kell, az embereknek szükségük van erre! Valóban, szükség van erre? A szakembereknek számtalan ilyen problémával is meg kell megbirkózniuk egy természeti veszélyhelyzet esetén. Van, aki mindenkinél jobban tud mindent, mert ő megmondta!... Nos, Giuliani akciója nem volt más, mint megalapozatlan pánikkeltés, ami nem kizárt, hogy befolyásolhatta a szakemberek nyilvánosság előtt elmondott véleményét is. Ahogy Tóth László, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének szeizmológusa is megjegyezte egy korábbi interjúban: "Egy-egy kisebb-nagyobb hazai földrengés után nálunk is többször terjednek rémhírek várható nagy földrengésekről. A századik telefonálónak már mi is gyakran röviden és leegyszerűsítve - és inkább megnyugtatóan - válaszolunk."
Egy feszültségekkel teli krízis helyzetben, amikor sokszor azt is el kell mondaniuk a szakembereknek, hogy ők nem tudnak csak igen-t vagy nem-et mondani, ők nem tudják azt megmondani, hogy pontosan mikor, hol és mekkora földrengés lesz, ők csak valószínűsíteni tudják bizonyos események bekövetkeztét, nehéz csupán a szakmai érveket hangoztatni. A szakemberek "bizonytalanságát", legalábbis ami a szavaikból kivehető, el kell fogadni a társadalomnak! Egy szakember legfeljebb valószínűsíteni tudja egy természeti esemény bekövetkeztét, az újságcímekben viszont mindez sokszor mint egy határozott állítás jön le. Ki a hibás, ki a felelős? Vajon el tudjuk fogadni az előre jelzés bizonytalanságát? Ez nem jelenti azt, hogy a tudomány nem tud hasznos válaszokat adni, dehogynem! Életeket menthet, amit számos eset támaszt alá. Tudni kell azonban azt, hogy mi jelezhető előre és mi nem, mi a különbség a jóslás és előre jelzés között! Szögezzük le, jelenleg senki, de senki nem tudja napra és helyre pontosan megjósolni, hogy milyen természeti csapás következik be! Mondjuk ki, aki ilyet tesz, az hazudik, pánikot kelt!
A tudósok, szakemberek, felelőssége nagy, át kell látniuk a meglévő adatok, értékelni és értelmezni kell azokat, levonni a megfelelő következtetéseket és mindebből modellt alkotni, ami alapján tanácsot tudnak adni a döntéshozóknak és az eredményeket meg tudják ismertetni az emberekkel is. A veszély előrejelzés e két feladat együtteséből áll: szakmailag megalapozott vélemény és kommunikáció. A siker csak akkor jöhet el, ha mindkét elem profi módon működik. Ehhez azonban mindezek megértése és a megfelelő körülmény biztosítása is szükséges! Szükséges a bizalom, hogy a szakemberek megfelelően végzik a dolgukat, hogy képesek megalapozott és a társadalmat segítő döntéseket meghozni, szükséges az, hogy a társadalom, a döntéshozók felismerjék azt is, hogy egyáltalán vannak ilyen szakemberek, akik segíteni tudják a társadalmat, akiknek a szavát érdemes meghallani. A l'aquilai bírósági döntés ebben nyilván nem segít, mert kérdés, hogy érkeznek-e majd ezek után időben meghozott, segítő szakmai vélemények. Ebben most nyilvánvalóan segíteni kell a társadalomnak is és természetesen a szakembereknek is le kell vonni a tanulságokat, amit a l'aquilai eset ad. Mert ez a fontos!
Ki a hibás? Vajon kell-e hibás? Mindez sajnos már nem segít azokon, akik áldozatul estek a l'aquilai földrengésnek! Meggyőződésem, hogy rossz és veszélyes bírói ítélet született, ami nem segíti a hasonló esetek elkerülését. Ami viszont elkerülhetetlen: megfelelő stratégia kidolgozása, hogy miképpen kezelhetők a természeti katasztrófák, a szakmai előrejelzéstől a kommunikáción keresztül , beleértve a széles körű és objektív tájékoztatást is, a döntéshozatali mechanizmusig. Csak remélni lehet, hogy ez a jövőt érzékenyen érintő kérdés nem marad ki például az EU elkövetkezendő Horizon 2020 keretprogramjának stratégiailag kiemelt területei közül sem... Mert ezekre a tapasztalatokra túlnépesedett világunkban egyre nagyobb szükség lesz!

Hivatalos szakmai szervezetek tiltakozó felhívásai:
AGU (American Geophysical Union): Conviction of Italian Scientists May Hinder Open Discussion of Seismic Risk
EGU (European Geosciences Union): Scientists alarmed by verdict of Italian court
IAVCEI (International Association of Volcanology and Chemistry of the Earth's Interior): Conviction of Scientists in Italy Involved in the 2009 l’Aquila Earthquake Disaster, Italy - A Response from IAVCEI

Amikor vulkáni hamu lövell fel: Sivelucs az űrből

A NASA űrszondák ismét fantasztikus felvételekt készítettek vulkáni működésről! A Terra műhold október 6-án, helyi idő szerint délben haladt el Kamcsatka felett, ahol minden nyugodtan tűnt. Két órával később érkezett az Aqua űrszonda, amelynek a képe már egy működő tűzhányót mutat! A műhold kép pontosan a Sivelucs kitörésének kezdetét mutatja, amikor a tűzhányó mintegy 3 km magasra lövellte fel a vulkáni hamut. A KVERT jelentése szerint a vulkáni hamufelhőt az uralkodó szelek délkeleti irányba térítették el, ahol még 220 km távolságban is kimutatható volt.

A Sivelucs kitörése október 6-án: balra a Terra űrszonda képe helyi idő szerint délben, jobbra pedig az Aqua műhold képe két órával később. Forrás: NASA Earth Observatory

A Sivelucs Kamcsatka egyik legaktívabb tűzhányója. 1964-ben egy hatalmas robbanásos kitörés nyomán vulkáni törmeléklavina lezúdulása kíséretében a vulkán déli oldala megsemmisült (ennek nyoma látható a felvételeken is szürke színnel). A vulkáni "sebhelyen" azóta több alkalommal türemkedtek ki viszkózus lávadómok, amelyek vagy a meredek oldaluk összeomlásával vagy robbanásos kitörések nyomán megsemmisültek.

Végül, e vulkáni működéshez is némileg kapcsolódó, rövid megjegyzés: a vulkánok nem "füstöt" (no smoke!), nem "port" (no dust!) "köpnek" (no spew!) ki magukból, ahogy ezt sajnos számtalan esetben, mint például most az indonéziai Lokon kitörése kapcsán olvashatjuk az angol és ennek nyomán magyar nyelvű médiában is. Már korábban is felhívtam a figyelmet arra, hogy a tűzhányók vulkáni hamut lövellnek ki a robbanásos kitörések során!

Itt a földköpeny kőzete! De akkor mit adhat az új Mohole projekt, miért kell lefúrnunk?

Igen, itt a földköpeny kőzete!! A Kutatók Éjszakája Vulkán nap programján a budapesti Műjégpályán tartott központi rendezvényen sokan megtekinthették, megfoghatták a zöld színű peridotit kőzetet, ami mintegy 50-60 km mélységből származik. Ez csak egy a sok közül, amit a bazaltos magma hozott fel és amelynek tanulmányozásával sok mindent megtudtunk a térségünk alatti felső földköpenyről, a litoszféra alsó részéről.
Nos, akkor miért is kell egy milliárd dollárt költeni azért, hogy lefúrjunk a földköpenybe, kérdezheti olvasónk. Természetesen nem azért, hogy onnan "talajmintát" vegyünk, mert hogy a talaj csupán a földkéreg legeslegkülső, laza, termékeny rétegét képviseli, vastagsága nem több mint legfeljebb néhány méter! Ez alatt már kemény kőzetek vannak, a cél tehát, hogy e kemény kőzetrétegen átfúrjanak addig, amíg el nem érik a földköpenyt! Mindenek előtt tisztázni kell azt, hogy a fúrásnak nem az a célja, hogy elsőként vegyünk mintát a földköpenyből és megismerjük milyen kőzet van ott! Ezt tudjuk, hiszen az elmúlt pénteken is sokan láthatták saját szemükkel a zöld kőzetet. Tudjuk azért, mert számos földköpenyből érkező magma sodor kisebb-nagyobb kőzetdarabot magával és hozza azokat a felszínre. Ilyen kőzetzárványokat (xenolitok) számos helyen találhatunk a Kárpát-medence bazalt területein is. Másrészt a szerkezeti mozgások miatt néhány helyen a felszínre bukkan az egykori földköpeny kőzete és akár hosszan sétálhatunk mellette. Ez utóbbira példa a spanyol Ronda, az olaszországi Lanzo vagy a marokkói Beni Bousera. A kérdés tehát továbbra is az, hogy akkor minek az igyekezet, a tömérdek pénz beleölése ebbe a projektbe?

A földköpeny zöld peridotit kőzete robbanásos vulkáni működés képződményében (Káli-medence) és lávakőzetben (Persány-hg.)

Gyorsan le kell szögeznem, igen, ennek a kutatásnak van értelme, igen, megéri az óriási anyagi befektetést! A Mohole projekt 1957-ben indult, amikor a lemeztektonikai elmélet egyik legnagyobb alakja Harry Hess, valamint egy másik fantasztikus nagy kutató elme, Walter Munk egy beszélgetés során arra jutott, hogy valami nagyon nagyot, valami igazán újszerű kutatást kellene végezni: "fúrjunk bele a földköpenybe"! A projektre megszerezve az amerikai kormány támogatását megkezdték a fúrást a Guadalupe sziget mellett. Közel 4000 méter vízmélységben átfúrták a tengeri üledéket és behatoltak az óceáni földkéreg kőzetanyagába, ahonnan elsőként vettek mintát. Bár a tudományos érték - különösen az akkori időben - hatalmas volt, a projekt, anyagi okokból, nem folytatódhatott tovább.
Az ötlet azonban nem halt el és közel négy évtized után újra összeálltak kutatók, hogy meggyőzzék a döntéshozókat, hogy támogassák e kutatási projektet. Közel egy évtizedes előkészítő munka, számos workshop előzte meg a projekt végleges tervének elkészülését. A terv még a 21. század technológiailag fejlett körülményei között is szédítő: valahogy úgy kell elképzelni, mintha egy emberi hajszálhoz hasonló vékonyságú acélszálat akarnának leereszteni egy mély úszómedencébe, aztán betalálni vele egy 1/10 mm széles gyűszűbe és néhány méter befúrni a medence talapzatába. Nem véletlen, hogy sokan úgy vélik, mindez technológiailag jóval nagyobb kihívás, mint akár a Holdra szállás előkészítése volt! 2011-re azonban már minden készen állt. A szakemberek kidolgozták a technológiai háttért, megtalálták az alkalmas fúróhajót, a japán Chikyu személyében, amelyik képes akár 10 km összhosszúságú fúrócsövet szállítani és stabilan leereszteni a mélybe! A 2011-es Tohoku földrengés egy időre megakasztotta a programot, mert más feladatra kellett bevetni a kutató- és fúróhajót, azonban úgy tűnik most már valóban indulhat a projekt, ami feltehetően több mint egy évtizedig tart - igen, a földköpeny kőzetét feltehetően 2020 körül érik majd csak el!

A Chikyu fúróhajó, ami a 21. század egyik legfantasztikusabb kutatását hivatott kiszolgálni. Forrás: Shizuoka egyetem

Mi a tudományos célja ennek az óriási vállalkozásnak, mit adhat többet mint a peridotit xenolitok, a peridotit masszívumok kutatásai? A leglényegesebb pont, hogy a földköpeny kőzetét helyben mintázza meg! Ez azt jelenti, hogy ez a minta lesz a legfrissebb kőzetdarab a földköpenyből, mivel azon nem tükröződik a forró magmával való kölcsönhatás, a földfelszíni átalakulás stb. Egy másik nagyon fontos pont pedig az, hogy ezzel a földköpeny egy olyan része vizsgálható, ami nem is olyan rég még az asztenoszféra, azaz a lassú konvektív mozgásra képes földköpeny anyagát alkotta! A fúrást ugyanis olyan helyre jelölték ki, ahol viszonylag gyors a kőzetlemezek mozgása (átlagosan kb. 8 cm évente). Ez azt jelenti, hogy a földkéreg alatti földköpeny kőzet néhány tíz millió éve még az óceáni hátság alatti földköpenyt képviselte! Itt van tehát a kulcspontja a projektnek! A bazaltokban lévő peridotit xenolitok jelentős része a kontinentális litoszféra alsó részéből származik, olyan földköpeny anyagból, ami már nagyon régen elkülönült a konvektív földköpeny anyagától és amit azóta sok további hatás ért. A peridotit masszívumok is több-kevesebb átalakuláson mentek keresztül, azonban az új Mohole program (MoHole To the Mantle, azaz M2M) megcélzott földköpeny területe olyan, amelyik nem is olyan régen még a Föld egyik legmegrendítőbb eseményének volt részese: az óceáni kéreg keletkezésének! Jelenleg ez a folyamat a Föld óceáni hátságai mentén, mintegy 70 ezer kilométer hosszban zajlik. E folyamat mintegy 200 millió évente újrateremti a Föld külső kéreganyagának kb. 60 százalékát! Innentől kezdve természetes, hogy a kutatók olyannyira várják az első kőzetmintát, mint ahogy a Holdról! A kutatás révén első alkalommal lesz lehetőség, hogy folyamatos fúrási szelvénnyel átszeljék a földkéreg és földköpeny határát, a Moho-felületet, amit csupán a földrengéshullámok sebesség változása alapján húznak meg a geofizikusok. Hol van azonban a kőzettani földköpeny-földkéreg határ, vajon egybeesik-e a szeizmikus Moho-val? Milyen a kőzettani változás, folyamatos vagy éles? Hogyan történik a földkéreg születése és gyarapodása? A vizsgálatok ezekre a kérdésekre is keresik a választ! A folyamatos magfúrás fantasztikus új ismereteket adhat az óceáni földkéregről, annak szerkezetéről, kőzettani változásáról. A kőzetekből kiolvasható a magmás kőzetképződés folyamata, mi zajlik az óceáni hátságok alatt, hogyan válik el a tengeralatti felszínre nyomuló bazaltos magma és mi marad a felszín alatti magmakamrában? Hogyan zajlik a friss kőzettest és a tengervíz kölcsönhatása? Meddig nyomozható az élet a földkéreg anyagában?
Természetesen kiemelt kérdés maga a földköpeny kőzetének tulajdonságai: homogén vagy változatos, milyen benne a kémiai elemek eloszlása, különösen az illékony elemeké és vegyületeké, mint a víz és a széndioxid. Ez utóbbiak nagy szerepet kaptak a Föld korai fejlődése során a légkör, a hidroszféra és önmagának az élet kialakításában. Vajon mekkora mennyiségben, milyen eloszlásban vannak most a földköpenyben? A megcélzott földköpeny anyag földtanilag nem is olyan rég még részese volt egy kiterjedt olvadási folyamatnak, a kőzet az olvadás után visszamaradt anyagot képviseli. Mi olvasható ki ebből, vajon hogyan zajlik a magmaképződés és feláramlás az óceáni hátságok alatt?
Sorolhatnánk még sok-sok izgalmas tudományos kérdést, amelyek megválaszolása hozzásegíthet jobban megérteni bolygónk dinamikus folyamatait, a kémiai elemek és vegyületek, köztük a víz és szén körforgását. Van értelme? Hát hogyne volna! Meggyőződésem, hogy a projekt tudományos értéke összevethető - ha nem haladja meg - a Hold és a Mars kutatásának céljait. Ha elindul a fúrás, akkor évtizedekig újabb és újabb vizsgálandó anyagokat, újabb és újabb kérdéseket ad a tudománynak. Ez pedig motorja lehet a fejlődésnek és olyan technológiai újításokat is hozhat, ami alapvetően meghatározhatja a 21. század tudományát úgy, ahogy ezt a Hold kutatás is megtette új vizsgálati módszerek, új berendezések kialakításával.

Harry Hess magyarázza a Mohole projekt lényegét 1958-ban. Forrás: Nature

Végül, nem fejezhetjük be e rövid eszmefuttatást másként, mint Harry Hess egyszerű szavaival, aki 1958 áprilisában az amerikai tudományos akadémián többek között a következőképpen fejezte be érvelését a Mohole projekt mellett: "Lehet, hogy egy fúrás alapján nem fogunk annyi minden újat megtudni a földköpenyről, amennyit szeretnénk. Azonban, azoknak akik ez alapján ellenzik a projektet, azt mondom, ha nincs első fúrás, akkor nem lesz második és nem lesz tizedik vagy századik sem. Valamikor el kell kezdenünk!"