A történelmi időkben zajlott nagy vulkánkitörések többsége olyan tűzhányón történt, ami működését megelezően évszázadok, esetenként évezredek óta szunnyadt. A Pinatubo 1991 júniusi kitörése előtt 450 évig nem működött, a montserrati Soufriére Hills tűzhányó szintén nyugodt volt mióta a sziget benépesedett, a Tambora közel 5000 évig szunyókált, a chilei Chaitén 2008-ban pedig 9000 év után ébredt fel. A vulkanológusok számára ma már egyre inkább világossá válik, hogy a következő évszázad nagy és potenciálisan akár klimatikus hatással járó és így globális kihatású kitörését nem feltétlenül egy jól ismert tűzhányó fogja szolgáltatni, hanem esetleg egy olyan, aminek talán most még a neve sem ötlik fel. Ilyen potenciálisan aktivizálható "szunnyadó bomba" van bőven: az észak-amerikai Cascades vonulatában méltóságteljesen emelkednek ki olyan gyönyörű hegyek, mint a Glacier Peak (utoljára vélelmezhetően 1700-ban tört ki, magmája a Mt. St. Helenshez hasonló dácit), a Mt. Shasta (utoljára 1786-ban működött), a Mt. Hood (bizonyíthatóan 1865-ben tört ki utoljára), a Mt. Baker (1880-ban működött utoljára), a Rainier (szintén az 1800-as évek végén működött utoljára), és a több mint 1000 éve alvó vulkánok, mint a Mt. Adams és a három Sisters, aminek felszíne egyértelműen emelkedik vagy a több mint 3000 éve csendes, de egykor nagy kitöréseket mutató Crater Lake. Ezek a tűzhányók esetenként közel vannak sűrűn lakott területekhez, azaz egy váratlan ébredés akár katasztrofális hatású lehet. Hasonlóan hosszú ideje alvó vulkán tucatjával található a dél-amerikai Andokban is, ahol a bolíviai Uturuncu az elmúlt 20 évben 50 centimétert emelkedett, feltehetően mélybeli magma felnyomulás miatt. Egyes szakemberek szerint ez a felszíni deformáció akár szupervulkánokra jellemző magmatérfogatot is jelezhet. A potenciálisan élő vulkán - figyeljünk! - 270 ezer éve nem tört ki!
A jövő kulcsa a múltban van, mondhatjuk a vulkáni működésre is. Számos olyan kitörési esemény van, amelyből tanulhatunk és amelyeket használhatunk arra, hogy felkészüljünk egy valamikor bekövetkező hasonló történésre. 30 évvel ezelőtt is valami ilyesmi zajlott...
Mexikó déli részén, a Chiapas területen az 1970-es években egy erdővel sűrűn borított kis kúp emelkedett ki a békés természeti környezetből: az El Chichón.
 |  |
1982 végére pedig már így nézett ki a táj:
 |  |
Az El Chichon vulkáni hegyét az 1980-as évek elején is már inaktív vulkáni kúpnak tartották. Valóban, a tűzhányó utoljára bizonyíthatóan 1360-ban működött, jóllehet akkor egy igen nagy, VEI=5 nagyságú kitörést produkált. Azonban a vulkán ember emlékezet óta nem működött. Ha nem működött, és békésnek látszik, akkor mi ok feltételezni, hogy kitörhet? - kérdezhette volna akkor bárki is. Igen, a kitörés váratlanul történt, nem sokan tudták, hogy egykor a vulkán jóval gyakrabban működött és sok nagy kitörése is volt.
1982. március 28-án közel éjféltájt, azaz pontosan 30 éve, a békés hegy váratlanul felrobbant! Váratlanul, de nem előzmények nélkül. 1980. óta a hegy körül lakók már éreztek kisebb-nagyobb földlökéseket, de ez Mexikóban nem ritka. Közvetlen vulkán megfigyelés pedig nem volt a hegy térségében. A kitörés mindenesetre gyorsan és hirtelen következett be. A 20 km magas kitörési felhőt eredményező robbanásos vulkáni működés hajnal 6-ig tartott. Sűrű vulkáni hamueső hullott a környékre, több ház teteje beroskadt, az utak járhatatlanokká váltak. Nem kétséges, hogy az éjjel váratlanul jött kitörés hatalmas pánikot keltett a lakosságban és az emberek menekültek amerre láttak! Ez a kitörés lerombolta a korábbi vulkáni működés során felépült lávadóm kiemelkedést és egy széles robbanásos kráter alakult ki.
A következő héten a kitörés kisebb megszakításokkal folytatódott, de jóval kisebb erővel, mint az első éjszakán. Az emberek nem tudták mit tegyenek? Túl vannak már a nehezén, kiadta az alvó vulkán a mérgét? Nem, nem ez történt, ahogy az a Tambora 1815-es kitörése során is előfordult, a "postás kétszer csengetett"... Április 3-án este felé, fél 8-kor, majd április 4-én hajnalban újabb hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Bár ezek a kitörések nem tartottak többet két óránál, mégis ezek mérték a halálos csapást a környéken élőkre! A magasba nyúló vulkáni hamufelhő alja összeroskadt és szédítóen gyors vulkáni törmelékárak rohantak le a környező völgyekben, elsöpörve számos települést 5-10 kilométer távolságban is, és több mint 2000 ember halálát okozva! A robbanásos kráter kiszélesedett és egy 1 km széles, 230 méter mély mélyedés jött létre. Az egykor zöldellő tájat több centiméter vastag szürke vulkáni hamu borította. Ez volt Mexikó legsúlyosabb, vulkáni kitöréshez kapcsolódó tragédiája! A következmények azonban ennél nagyobb távolságban is éreztették hatásukat!
 |
Az El Chichon magmája kénben igen gazdag volt, hasonlóan a fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-ea dácitos magmájához. A vulkáni kitörés során számítások szerint több mint 7 millió tonna kén-dioxid jutott a levegőbe egészen a sztratoszférába. Ott a vízgőzzel reagálva kénsav aeroszol szemcsékból álló felhőt alkotott, ami visszaverte a napsugarakat. Az érezhető globális lehűlést valószínűleg csak az ugyanebben ez évben beköszöntött El Niňo felmelegedés kompenzálhatta némileg. A kéngazdag vulkáni hamufelhő a magasban nyugati irányba sodródott és 3 hét alatt megkerülte a Földet!
 |
Ez a vulkáni működés alapjaiban változtatta meg a vulkáni kitörések klimatikus hatásáról addig alkotott nézetet. Addig a légkörbe jutó pici vulkáni hamuszemcséknek tulajdonították a a hőmérséklet visszaesést, az El Chichon 1982-es kitörését követően azonban már légi mintagyűjtéssel kimutatták a kénsav aeroszolok jelenlétét a légkörben és világossá vált, hogy a kénsav aeroszol felhő kialakulása a felelős a vulkáni kitörésekhez kapcsolódó klimatikus hatásért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése