A Piton de la Fournaise látványos kitörése után egy újabb óceáni sziget vulkánja lépett akcióba. A Wolf vulkán (nevét Theodor Wolfról kapta, aki egy német természettudós volt, a Galápagos szigetek egyik nagy kutatója) hasadékából 33 év szünet után ömlik újra bazaltos láva. A vulkánkitörésnek nem volt sok előjele... Az első földrengés május 25-én, helyi idő szerint 0:50-kor (5:50 UT) jelentkezett a szeizmogramon, majd 1:58-kor (6:58 UT) egy erőteljes, 4,7 magnitúdójú, 10 km fészekmélységű földrengés kiséretében indult meg a vulkáni működés. Izzó lávacafatok csaptak fel, a vulkáni hamufelhő 10-15 km magasra emelkedett. Az első, éjjel készült képek fantasztikus látványt mutattak. Vöröslőn izzó hegyoldal, magasba csapó lávafüggöny, több ágban leereszkedő lávafolyam...
A hajnali órákban végzett repülőgépes megfigyelések szerint egy közel 1 km hosszú hasadékból csaptak fel a lávacafatok, majd sebesen indultak le a lávafolyamok a pajzsvulkán délkeleti oldalán. Az éjjeli órák alatt már közel 5 kilométer távolságba jutottak! Az első híradások aggódóan számoltak be arról, hogy veszélyben lehet a csak itt élő különleges rózsaszín leguán (Iguana rosada), azonban rövidesen kiderült, hogy szerencsére nincs erről szó.
A ma reggeli órákra a kitörés erőssége jelentősen csökkent, a helyi hatóságok igyekeznek felmérni az esetleges károkat. A lávafolyamok biztos nem veszélyeztették a helyi élővilágot, azonban a kitörés során jelentős mennyiségű kéndioxid is a légtérbe került, ami azért okozhat gondot.
A Wolf vulkán a Galápagos szigetek legnagyobbik szárazföldjén, az Isabela sziget északi részén helyezkedik el. A sziget öt egykor különálló pajzsvulkán (Alcedo, Cerro Azul, Darwin, Sierra Negra és Wolf) egyesülésével alakult ki. Közülük a Wolf pajzsvulkánja emelkedik a legmagasabbra (1710 tengerszint feletti magasság), tetején egy 6x7 km kiterjedésű, és közel 500 méter mély kaldera található. A meredek (helyenként 35 fokos szögben dőlő) lejtőin a lávafolyamok gyorsan elérhetik a tengert. Az 1982-es lávaöntő kitörés szintén a délkeleti oldalban lévő hasadékrendszeren kezdődött, majd néhány nap múlva leállt. Ezt követően, egy kis szünet után azonban a csúcsi területen folytatódott tovább a vulkáni működés, mégpedig jóval intenzívebben. A kaldera belsejében több ponton csaptak fel lávaszökőkutak, a lávafolyam pedig 6 négyzetkilométer nagyságú területet fedett be, a kaldera alapzat felét. A kitörés egy héten keresztül tartott. A vulkáni működést a földköpeny mélyebb részeiből származó nagy magnéziumtartalmú, úgynevezett pikrites bazalt magma táplálja. Kérdés, hogy vajon a mostani szusszanásnyi szünetet követően folytatódik-e ismét a kitörés? Marco Bagnardi tavaly megvédett PhD dolgozatában a Galápagos szigeteken lévő vulkánok felszínalak változásaival is foglalkozott. Kimutatta, hogy 1992 és 2009 között több mint fél métert (pontosan 59 centimétert) emelkedett a pajzsvulkán felszíne. Ezt Bagnardi szerint az 1-3 km mélyen lévő magmakamrába érkező friss kőzetolvadék (kb. 5 millió köbméter mennyiségű) nyomóereje okozhatta. Ez azonban jóval kisebb mennyiség, mint amennyi a jóval aktívabb galápagosi vulkánok, a Cerro Azul, a Fernandina és a Sierra Negra alatt nyomul felfelé.
Látványos éjszakai vulkánkitörés az Isabela sziget északi részén lévő Wolf vulkán oldalában. Fotók: Diego Paredes
A hajnali órákban végzett repülőgépes megfigyelések szerint egy közel 1 km hosszú hasadékból csaptak fel a lávacafatok, majd sebesen indultak le a lávafolyamok a pajzsvulkán délkeleti oldalán. Az éjjeli órák alatt már közel 5 kilométer távolságba jutottak! Az első híradások aggódóan számoltak be arról, hogy veszélyben lehet a csak itt élő különleges rózsaszín leguán (Iguana rosada), azonban rövidesen kiderült, hogy szerencsére nincs erről szó.
A ma reggeli órákra a kitörés erőssége jelentősen csökkent, a helyi hatóságok igyekeznek felmérni az esetleges károkat. A lávafolyamok biztos nem veszélyeztették a helyi élővilágot, azonban a kitörés során jelentős mennyiségű kéndioxid is a légtérbe került, ami azért okozhat gondot.
A Wolf vulkán elhelyezkedése, alul pedig az 1992 után mért felszínalak változása - 59 centiméter emelkedése. Forrás: Marco Bagnardi
A Wolf vulkán a Galápagos szigetek legnagyobbik szárazföldjén, az Isabela sziget északi részén helyezkedik el. A sziget öt egykor különálló pajzsvulkán (Alcedo, Cerro Azul, Darwin, Sierra Negra és Wolf) egyesülésével alakult ki. Közülük a Wolf pajzsvulkánja emelkedik a legmagasabbra (1710 tengerszint feletti magasság), tetején egy 6x7 km kiterjedésű, és közel 500 méter mély kaldera található. A meredek (helyenként 35 fokos szögben dőlő) lejtőin a lávafolyamok gyorsan elérhetik a tengert. Az 1982-es lávaöntő kitörés szintén a délkeleti oldalban lévő hasadékrendszeren kezdődött, majd néhány nap múlva leállt. Ezt követően, egy kis szünet után azonban a csúcsi területen folytatódott tovább a vulkáni működés, mégpedig jóval intenzívebben. A kaldera belsejében több ponton csaptak fel lávaszökőkutak, a lávafolyam pedig 6 négyzetkilométer nagyságú területet fedett be, a kaldera alapzat felét. A kitörés egy héten keresztül tartott. A vulkáni működést a földköpeny mélyebb részeiből származó nagy magnéziumtartalmú, úgynevezett pikrites bazalt magma táplálja. Kérdés, hogy vajon a mostani szusszanásnyi szünetet követően folytatódik-e ismét a kitörés? Marco Bagnardi tavaly megvédett PhD dolgozatában a Galápagos szigeteken lévő vulkánok felszínalak változásaival is foglalkozott. Kimutatta, hogy 1992 és 2009 között több mint fél métert (pontosan 59 centimétert) emelkedett a pajzsvulkán felszíne. Ezt Bagnardi szerint az 1-3 km mélyen lévő magmakamrába érkező friss kőzetolvadék (kb. 5 millió köbméter mennyiségű) nyomóereje okozhatta. Ez azonban jóval kisebb mennyiség, mint amennyi a jóval aktívabb galápagosi vulkánok, a Cerro Azul, a Fernandina és a Sierra Negra alatt nyomul felfelé.