Etna: a postás kétszer csenget

Frissítés (2015.12.07. 10:00):

Nem lanyhul a vulkáni működés az Etnán! Tegnap este parádés látványt nyújtott a Valle del Bove völgyébe leereszkedő lávafolyam. A földremegés intenzitás még mindig magas, azaz folyamatos a magma utánpótlás. A ma reggeli hőkamerás felvételek szerint pulzálva kisebb lávaszökőkút kitörések is zajlanak az új - Puttusiddu - kürtőből a Voragine mellett.

Ereszkedik le a lávafolyam a Valle del Bove völgyében december 6. este és a két működő kráter a lemenő Nap fényében. Fotó: Pocina Giovanni és Gruppo Guide Etna Nord

Frissítés (2015.12.06. 12:20):

Ma délelőtt még mindig magas a földremegés intenzitása, visszamászott nagyjából arra a szintre, ahol a negyedik paroxizmus volt, azaz folyamatos a vulkáni működés! Jelenleg két kráterben zajlanak kitörések. A Voragine mellett az Új Délkeleti kráter kúpjának oldalában nyílt friss kürtőből is hömpölyög ki a vulkáni hamu. Reggel egy kisebb piroklaszt-ár is keletkezett, ami a Valle del Bove völgyében zúdult le. Úgy tűnik pulzálva érkezik fel friss gázgazdag magmatömeg, ami a lávaszökőkút kitöréseket okozza és van esély arra is, hogy akár újabb paroxizmális kitörés történjen. Az Etna csúcsa tehát joggal van lezárva, oda most életveszélyes felmenni!

Az Új Délkeleti Kráter kúpjának oldalában nyílt egy új kürtő, ami december 4. óta együtt dolgozik a Voragine kürtővel. Fotó: balra december 4-i fotó Francesco Mangiaglia jóvoltából, jobbra mai webkamera felvétel (Radiostudio7)

Frissítés (2015.12.05. 22:50):

Ma délután megvolt a negyedik paroxizmális kitörés is! A stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések délután 4 órakor váltottak át folyamatos lávaszökőkút kitörésbe, ami bő fél óráig tartott. Az erősen felhős időben távolról nem mutatott most olyan impozáns látványt, azonban a közeli webkamerák ismét felejthetetlen élményt adtak a kitörés menetéről:

A Radiostudio7 webkamera képei adták vissza közelről december 5. délutáni paroxizmális kitörést

és még két különleges fotó a délutáni kitörésről Alessandro Lo Piccolo és Vera Torrisi jóvoltából :-)

Frissítés (2015.12.05. 11:30):

December 4. este megvolt a 48 órán belül a harmadik paroxizmális kitörés is az Etnán! A lávaszökőkút kitörést most is egyre intenzívebb stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések vezették be, majd hirtelen váltott át több száz méter magasra csapó lávaszökőkúttá. A paroxizmus csupán fél óráig tartott, majd a vulkáni működés ismét visszaállt lávatűzijáték kitörésekkel jellemzett "alapjáratba". A földremegés intenzitása még mindig magasabb a normál értéknél, azaz a vulkáni kitörési fázis jelenleg is tart.

48 órán belül a harmadik paroxizmális kitörés az Etnán december 4-én, este, ahogy Lipari szigetéről látták. Fotó: Gabriele Costanzo

Mozgásban még fantasztikusabb! Turi Caggegi felvétele a december 4-i lávaszökőkút kitörésről

Eredeti bejegyzés:

Régen volt ilyen napunk, amikor az Etnára tapadt a szemünk és csak ámultunk és ámultunk... Fantasztikus ez a tűzhányó, amelyik felvonultatja mindazt a hátborzongató szépséget, dinamizmust és természetesen borzongást, amit egy vulkánkitörés adhat. Kétszer csengetett a postás, azaz rövid idő alatt kétszer is magasba csapot a lávaszökőkút és emelkedett több mint 10 kilométer magasba a sötét hamufelhő, elhomályosítva Szicília egét.
Mindennek megvoltak és nem is az előzményei. Az Etna október óta takaréklángon jelezte, hogy ébredezik. Hol az Új Délkeleti Kráterben, hol a Bocca Nuovában, hol a Voragine kráterben voltak kisebb stromboli jellegű, lávatűzijáték kitörések. Most már tudjuk, hogy ők voltak az előhírnökei egy mélyből érkező, gázdús magmatömegnek, ami december 2-án estefelé közelítette meg a felszínt. Este még csupán azt jeleztük, hogy vöröslik az Etna csúcsa, majd az esti órákban ez a vöröslés egyre erősödött. A Voragine kráterben a lávatűzijáték egyre magasabbra repítette az izzó lávacafatokat. Volt már ilyenre példa az elmúlt egy évben, azonban a látványos lávaszökőkutak elmaradoztak. Nos, éjjel 3:20-kor minden egyszerre megváltozott. Ahogy az korábban is történt, a vulkáni működés jellege szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott és a Voragine kráter környékét izzó lávabombák sokasága lepte el. Néhány perc alatt hatalmas sistergéssel robbant ki a friss gázdús magmahab és több mint 300 méter magasra emelkedett a lávaszökőkút. A kitörés erejét jelzi, hogy ekkor már 1-1.5 kilométer magasba repültek az lávacafatok. A paroxizmus 15 perc alatt érte el csúcspontját, majd amilyen gyorsan jött, úgy távozott, egyik pillanatról a másikra lecsengett a kitörés. Hajnal 4 óra körül ismét a "csendesebb" lávatűzijáték kitöréseké lett a főszerep. Az éjjeli kitörés kéndioxidban gazdag vulkáni hamufelhője keleti irányba sodródott és rövid idő alatt már Görögország felett járt. Nehéz visszaadni egy ilyen vulkánkitörés minden szépségét, a Tűzhányó blog Facebook csoportjában is egyre másra tettük fel a legszebb képeket, íme egy csokor az ámulathalmazból:

Ámulatba ejtő éjjeli paroxizmális vulkánkitörés december 3-án az Etnán. Fotók: Domenico Notarnicola (első kép) és Marco Restivo (többi kép)

Miközben az első kitörés hamufelhője már elérte Kis-Ázsiát, december 4 reggelén ismét emelkedni kezdett a földremegés intenzitása. A változás ismét nagyon gyorsan jött: háromnegyed 10-kor pillanatok alatt felcsapott az izzó lávaszökőkút és emelkedett több mint 10 kilométer magasságba a sötét vulkáni hamufelhő. Mintha csak azt mondta volna a szicíliai Hölgy: mutatok nektek egyet éjjel és nappal is - ámuljatok! A földremegés ismét visszaesett, azonban azóta is folyamatos a hamukibocsátás. Sőt! Bekapcsolódott a történésekbe az Új Délkeleti Kráter is. A vulkáni kúp oldalán egy új kráter nyílt, amiből vulkáni hamu gomolyog kifelé és izzó lávafoszlányok röpülnek ki. A mostani intenzív vulkáni működés a 90-es évek végét idézi. Mi lesz ebből, mi lesz a folytatás? Ezt nem lehet még most megmondani, az azonban biztos - izgalmas napok, hetek jönnek! Addig is lássuk milyen volt a mai nap, a második paroxizmális kitörés:

Ámulatba ejtő délelőtti paroxizmális vulkánkitörés december 4-án az Etnán. Fotók: Massimo Romano (első két kép), Marco Crimi és Alfio Cariola

Könyv a vulkánokról: Megjelent a Vulkánok - A Kárpát-Pannon térség tűzhányói második kiadása!

2011-ben jelent meg a könyv első kiadása, ami bő egy év alatt elfogyott. A GeoLitera könykiadó gondozásában most jelent meg a könyv javított és egy új fejezettel bővített, második kiadása 480 oldalon.

Kedvcsinálóként álljon itt a második kiadás előszava:

Nagy örömömre szolgál, hogy immár a Vulkánok - A Kárpát-Pannon térség tűzhányói c. könyvem második kiadásához írhatom az előszót. Jelenti mindez azt, hogy a könyv első kiadása érdeklődést váltott ki, hogy sokan megvásárolták a könyvet és ennek következtében bő egy év alatt elfogytak nyomtatott példányai. Jelenti mindez azt, hogy van igény a hazai kiadású természettudományi ismeretterjesztő könyvekre és ezen belül sokan szeretnék mélyebben megismerni a tűzhányók természetét. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy könyvem alapján 2013-ban a Magyarhoni Földtani Társulat Vendl Mária Emlékéremmel tüntetett ki. Azonban, nem csak a könyv első kiadásának gyors elkelése jelentett pozitív visszajelzést, hanem az olvasói vélemények és a különböző helyeken megjelent könyvismertetések is. Ez utóbbiak közt különösen fontos volt számomra a vulkanológia egyik vezető szakfolyóiratában, a Bulletin of Volcanology 2012. júniusi számában megjelent recenzió, amit Németh Károly, Új-Zélandon dolgozó kiváló vulkanológus, a nemzetközi vulkanológiai társulat (IAVCEI) vezetőségi tagja írt. Természetesen jól estek a dicsérő sorok, de ugyanolyan fontosak voltak számomra a tanulságos kritikai észrevételek is. Pál-Molnár Elemér, a Geolitera kiadó vezetője és a könyv szerkesztője folyamatosan ösztönzött, hogy készítsük el a második kiadás anyagát, amit időszerűvé tett az azóta is fennmaradó érdeklődés. Ez jó lehetőséget adott arra, hogy az első kiadásban szereplő néhány elütésbeli és nyomtatásbeli hibát korrigáljunk, de arra is mód nyílott, hogy némileg bővítsük a könyv anyagát. Fontosnak tartottam ugyanakkor, hogy az első kiadás fejezetei ne változzanak még akkor sem, ha az eltelt 3 év után bizonyos tématerületeket már némileg másképpen fogalmaznék meg. Változást csupán ott tettem, ahol azóta lényeges új eredmények születtek, és amelyek ismereteinket pontosították vagy bővítették. Lehetőség nyílt továbbá arra is, hogy a könyv egy főleg szakmai körökben hiányolt hivatkozáslistával bővüljön. A könyvet elsősorban az érdeklődő nagyközönségnek írtam és ezért nem szerepeltek benne a tudományos munkáktól elvárt pontos hivatkozások. A megjelenés után azonban kiderült, hogy nagy igény van rá az oktatásban is és hasznos lenne, ha a fejezetekhez az adott téma fontosabb tartalmi elemeit tartalmazó hivatkozások és további hasznos olvasnivaló tanulmányok listája is kapcsolódna. Remélem ez a tartalmi bővítés további ösztönzést ad a vulkáni működés minél jobb megismeréséhez. A leginkább lényegi változást azonban egy új fejezet megírásának lehetősége jelentette. Az első kiadás megjelenése után publikált új tudományos eredmények, a további kutatásaink, amelyek megalapozták a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport létrejöttét, a vulkanológia 21. századi lehetőségeiről és új kihívásairól tartott előadásaim, valamint a Magyar Tudomány hasábjain megjelentetett gondolataim számos kérdésben alakították felfogásomat a tűzhányók működésének megismeréséről. Az új fejezetben – „A tűzhányók alá nézünk” – ezt a szemléletmódot igyekeztem összefoglalni.

Az új, 7. fejezet Kiss Balázs által készített nyitóképe a csomádi dácis egy plagioklász kristályokból álló csoportját mutatja, jobb oldalt pedig feltárul, hogy mi van a vulkánok alatt.

Merre tovább, vulkanológia? Mennyiben segít a vulkáni működés megismerése a mai világunkban? A 21. században még nem volt igazán nagy vulkánkitörés, azonban nincs kétség efelől, hogy lesznek ilyen események a következő évtizedekben! Lesz, ami csak a közvetlen környezetet érinti és bizonyára lesz olyan is, aminek távoli hatás is lesz. A vulkáni kitörés előrejelzés módszerei egyre finomodnak, egyre bővülnek és az új eredmények új lehetőségeket is teremtenek. A műholdas radarmérések adatai alapján ma már a nehezen megközelíthető és ezért nehezen vizsgálható tűzhányók viselkedéséről is információt kaphatunk. Ma már egyre több, hosszú ideje szunnyadó vagy éppen már inaktívnak vélt tűzhányóról derül ki, hogy magmatározójuk feltöltés alatt van, azaz potenciálisan kitörhetnek. Az új tudományos eredmények tehát felhívják a figyelmet arra, hogy akár a nagyon hosszú, akár több tízezer éve nyugalomba lévő vulkánok is feléledhetnek. Ma már több mint 600 millióan élnek potenciálisan aktív tűzhányó közelében, azaz potenciális vulkáni veszélyben. Ez sok új kérdést vet fel és ezt a helyzetet többek között az új-zélandi Auckland térségében különösen komolyan veszik. Új-Zéland legnagyobb települése egy vulkáni mezőn fekszik, ahol mintegy 600 éve volt a legutolsó kitörés. A vulkanológusok, akik között magyar származásúak is vannak, a polgári védelemmel és a város vezetésével együtt igyekeznek kidolgozni a lehetséges forgatókönyveket és felkészülni egy esetleges vulkáni kitörés következményeire. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport munkája is szervesen beilleszkedik a modern vulkanológiai kutatásokba. Új tudományos eredményeink hasznosíthatóak más vulkáni területek megismerésében is. A kutatómunka azonban csak az egyik fontos alappillérét adja a lehetséges vulkáni veszély elhárításnak. A másik fontos alappillér a tudományos megismerés átadása, a tudományos ismeretterjesztés. Az elmúlt időkben zajlott vulkáni krízishelyzetek kezelésének egyik fontos tanulsága, hogy ott működik hatékonyan a vulkáni kitöréssel szembeni védekezés, ahol a lakosok megfelelő tudással, megfelelő tapasztalattal rendelkeznek. Az indonéziai Sinabung izzófelhői, az ezekhez kapcsolódó veszélyek például ismeretlenek voltak a vulkán közelében élők körében és részben ennek tudható be, hogy a vulkáni működés számos áldozattal járt. Ugyanakkor, egy másik indonéz vulkán, a Kelud 2014. februári erőteljes kitörése kapcsán éjféltájban sikerült több mint 100 ezer embert rendben kitelepíteni és ezzel emberek életét megóvni. Itt az emberek már megtapasztalták, hogy miképpen működik a tűzhányó és adott esetben rögtön tudták, hogy a hatóságok felhívására mit kell tenni. Fontos tehát a tudás, fontosak tehát az ismeretek. Felmerül bizonyára a kérdés, hogy így van-e ez olyan térségekben is, ahol nincs aktív tűzhányó? Meggyőződésem, hogy igen és nem csak azért, mert példálózhatnék azzal, hogy egyes vulkánkitörések hatása akár térségünket is érintheti. Fontos azért is, hogy a természet folyamatairól minél többet tudjunk, hogy megértsük a bolygónkat alakító eseményeket, hogy tudjuk értékelni azt a földtani hagyatékot, amelyek a földtörténet különböző időszakai jöttek létre, és amelyek ott vannak körülöttünk. Tudjuk azt, hogy egy hegy, egy szikla nagyon sok mindenről tud mesélni és ezek a kőzetekbe rejtett történetek szervesen hozzátartoznak térségünk értékeihez. Ezek a gondolatok vezettek oda, hogy felvessem a Ság-hegy lábánál kialakítandó Kemenes Vulkánpark gondolatát és hosszú évek során dolgozzak kivitelezésén. Habár végül nem az valósult meg, amit megterveztem, amit megálmodtam, azonban tudom, hogy a kiinduló gondolatok és tervek nélkül ma nem lenne egy vulkánparkunk, a tűzhányók viselkedését bemutató interaktív kiállításunk.
E könyv második kiadásának létrejöttében sokan segítettek. Hálás vagyok Pál-Molnár Elemérnek, a Geolitera könyvkiadó vezetőjének a folyamatos támogatásért és a szakszerű, szép kivitelű szerkesztési munkáért. Köszönöm sokak visszajelzését, nem csak a pozitív megjegyzéseket, amelyek mindig visszaigazolták, hogy érdemes volt nekiállni a tűzhányók világáról írni, hanem a kritikai észrevételeket is, ezek közül különösen sokat jelentettek Németh Károly szakszerű megjegyzései. A Tűzhányó blog és annak Facebook csoportjának egyre duzzadó érdeklődő köre, az egyre gyarapodó hozzászólások folytonos megerősítést jelentettek, hogy van érdeklődés a természet erői és szépségei iránt és van igény a szakszerű magyarázatokra. Feleségem, Lukács Réka szeretete, türelme és támogatása nélkülözhetetlen volt és meg nem szűnő inspiráló erőt adtak gyermekeim is. Édesanyám lelki támogatása, amelyben mindig ott volt Édesapámnak már gyerekkorban bennem elültetett kritikai szemléletű kíváncsisága is, mindig erőt adott. Könyvem második kiadásával bízom benne, hogy egyre több érdeklődőhöz jut el a megismerés vágya, a természet folyamataira rácsodálkozó, annak kőzetekbe vésett hagyatékát értékelő szemlélet. Ezzel a gondolatokkal kívánok izgalmas felfedezésekkel teli olvasást!
Tartalomjegyzék:

Előszó
Bevezetés
1. Mi a vulkán?
2. Magma: ami a tűzhányókat táplálja
3. Vulkáni kitörések hírmondói: vulkáni kőzetek
4. Utazás a Föld belsejébe
5. Hol vannak vulkánok a Földön? A nagy lemeztektonikai kirakójáték
6. A vulkáni tevékenység kiindulása: a magma keletkezése
7. Bekukkantunk a vulkánok alá
8. Miért és hogyan törnek ki a vulkánok?
9. Vulkánkitörések: milyen hosszan, milyen gyakran?
10. Vulkánkitörések: milyen nagy?
11. A sokszínű láva: a kötéllávától a lávatűig
12. Az égbetörő, gomolygó kitörési felhőktől az izzófelhőkig
13. Vulkáni kitörési típusok: hawaii- és stromboli-típusú kitörés
14. Segít a víz! Surtsey- és vulcanoi-típusú kitörések
15. Égig érő hamufelhők és mindent betakaró hamuleplek: pliniusi-típusú kitörések
16. Vulkáni időutazás a Kárpát-Pannon térségben
17. Pusztító horzsakő-ár leplek időszaka
18. Égbe nyúló tűzhányók felépülése és összeomlása
19. Mocsárból kicsapó hamufelhőktől az izzó lávatavakig
20. A Kárpát-Pannon térség legutolsó vulkáni kitörései – lehet-e még folytatás?
21. A Kárpát-Pannon térség tűzhányói
További olvasnivalók vulkanológiai témákban
Vulkán index
Földrajzi nevek
A szerzőről
Utószó


érdeklődés: szabolcsharangi@gmail.com

GeoLitera könyvkiadó

Az UNESCO világörökség címért: Chaîne des Puys - egy fantasztikus vulkáni terület Európa szívében

A Föld egyik legkorszerűbb, leglátványosabb attrakciókat kínáló vulkánparkja Franciaország közepén, Clermont-Ferrandtól jó 15 kilométerre található. Valószínűleg olvasóink többsége alaposan meglepődik ezen, hogyan kerülhet egy ilyen tematikus látogatóközpont pont erre a helyre? A meglepődés csak fokozódhat a válaszon, miszerint a hely nem véletlen, hiszen egy fantasztikus vulkanológiai látványosságokat kínáló területen épült fel a „Vulkáni működés Európai Parkja”, azaz a Vulcania. Sőt, egy olyan területen, ahol még nyitva áll a lehetőség arra, hogy akár tovább folytatódjon a vulkáni működés! Innentől kezdve pedig már igazán izgalmas úti cél, hogy ellátogassunk Auvergne tartományba. A Chaîne des Puys, azaz a Puy-k lánca most komoly esélyekkel pályázik az UNESCO Világörökség cím elnyerésére!

Vulcania, Clermont Ferrand közelében: "A vulkáni működés Európai Parkja"

A Chaîne des Puys területén szinte érintetlen frissességben tárulnak elénk a változatos vulkánformák, a salakkúpoktól, a maar krátereken keresztül a lávadómokig. Különleges hely ez, hiszen egy viszonylag kicsiny területen mintegy 65 millió évre nyúlik vissza a vulkáni működés története és azóta, bár olykor hosszabb szünetekkel, de folyamatosan tart. A legutolsó vulkánkitörés mindössze 6700 éve történt, ami egy jókora mélyedést hagyott hátra. A szabályos kerek Pavin-tó egy 92 méter mély krátert tölt ki, ami egy maar-vulkáni kitörés során keletkezett. A táj most hívogatóan békés, azonban akkor turbulensen mozgó, mindent elsöprő torlóárak zúdultak végig a felszínen és sűrű hamueső hullott több kilométer távolságban is. Nem messze, egy másik bájos tó bújik meg egy kis kiemelkedés mögött. Itt nem sokkal a Pavin kitörése előtt zajlott látványos vulkánkitörés, lávatűzijátékkal, több kilométer távolságba eljutó izzó lávafolyammal. Ennek során egy salakkúp (Puy de Montcineyre) épült fel, ami felduzzasztott egy vízfolyást és egy tavat hozott létre a vulkán lábánál. Hasonlóan keletkezett a Chambon-tó, aminek vizét a Tartaret kinövő vulkáni kúpja torlaszolta fel. Néhány száz év alatt, egy maihoz nagyon hasonló táj képét alaposan megváltoztatta a váratlanul meginduló vulkáni működés!

A bűbájos Pavin-tó - a Chaîne des Puys legutolsó, mintegy 6700 éve zajlott heves robbanásos vulkáni kitörésének helyszíne Forrás: http://france3-regions.francetvinfo.fr

A Massif Central hirtelen, éles törésvonalakkal elvégződő keleti peremétől induló Clermont medencében azonban másfajta vulkáni működés nyomai is megőrződtek, amelyek arról tanúskodnak, hogy itt jóval erőteljesebb vulkánkitörések is voltak. A 10-20 centiméter vastag tefra rétegek 8000-14000 évvel ezelőtt zajlott heves robbanásos kitörésekre utalnak. A vulkáni üledékek késői őskőkorszaki régészeti lelőhelyeken is megjelennek, utalva arra, hogy az akkor élt embereknek szembe kellett nézni e vulkáni működések hatásaival. Dörgött a Puy Chopine, a Puy Vasset és a Kilian krátere, közelükben mindent elsodró piroklaszt-árak zúdultak le, a napot vulkáni hamufelhő sötétítette be. A vulkáni hamuanyag messzire jutott és még a svájci tavak üledékeiben is megtalálható. A Chaîne des Puys vulkáni terület szabályos salakkúpjai (pl. Nouveau Pariou, Puy des Goules) mesebeli tájat varázsolnak a Vulcania modern épülete köré. Ezek heves lávatűzijáték kitörésekkel keletkeztek, amelynek során akár méteres nagyságú, izzó kőzetbombák repültek ki több száz méter távolságba. A Vulcania közelében lévő Puy de Lantegy kőbányászat miatt felnyílt belseje, mint képeskönyv mesél erről a mozgalmas időszakról. Az itt feltárt, repedezett felszínű vulkáni bombák remekei a vulkánpark bejárata mentén sorakoznak. A salakkúpok oldalát aztán több kilométer távolságba eljutó bazaltos lávafolyamok törték át, amelyek karéjos sebhelyet hagytak vissza. A Nouveau Pariou két ágra szakadt lávafolyama a mai Clermont Ferrand település peremét is elérte. A város déli része szintén vulkáni képződményre épül, mégpedig a Puy de Gravenoire mintegy 60 ezer éves lávakőzetére és a vulkán meredek oldalának összeomlása során lezúdult törmeléklavina anyagára.

Chaîne des Puys: változatos tűzhányók tárháza: Balra a Puy de Dôme remekbe szabott trachit lávadómja, jobbra pedig a piciny bazalt salakkúpok sorozata. Fotók: Benjamin van Wyk de Vries

A salakkúpok közül méltóságosan emelkedik ki 1465 méter tengerszint feletti magasságba a Puy de Dôme, az Auvergne vulkáni térség egyik jelképe, amit két lávadóm kinyomulás hozott létre 10800 évvel ezelőtt. Az első lávadóm kitüremkedést egy robbanásos kitörés követte, ami szétrombolta a lávatest nagyobb, keleti részét. A mélyedést rövidesen egy újabb, nehezen mozgó lávaanyag töltötte ki. A viszkózus trachit magma alig volt képes szétterülni, ehelyett szinte függőleges fal mentén emelkedett ki. A Puy-k lánca, csak úgy, mint a Mont Dore és a Cantal területe még számtalan vulkanológiai érdekességgel várja a látogatókat, hogy a Vulcania szédítő, három- és négydimenziós élményével feltöltött vendégek rádöbbenhessenek, hogy milyen gyorsan átalakulhat egy békés táj, hogy akár egy látszólag inaktív vulkáni terület is újra megmozdulhat. E rejtett vulkáni csodák remélhetően rövidesen felkerülnek az UNESCO Világörökség listájára, ami még nagyobb rangot adhat e különleges vidéknek.

Chaîne des Puys: lélegzetelállító, fantasztikus, ép vulkáni formák Európa szívében. Fotó: http://www.baptemedelair.fr/

Nous croisons les doigts Auvergne, Nous croisons les doigts Chaîne des Puys!

Cotopaxi nagyobb kitörés előtt?

Az IGEPN friss jelentésben számol be a Cotopaxi vulkáni működéséről és a jövőbeli lehetséges folytatásról. Ecuador egyik legveszélyesebb tűzhányója augusztus közepén tört ki 75 év szunnyadás után. Azóta folyamatos a hamukibocsátás, a vulkáni hamu alapvetően a tűzhányótól nyugatra sodródik (még több mint 450 km távolságban is észlelték) és az ország nagy részén érezteti a hatását. A vulkáni hamuanyag vizsgálata alapján a kitörési felhőbe főleg nagyon pici méretű (<100 mikron), hidrotermálisan átalakult kőzetszemcsék kerültek, közvetlenül magmából származó szemcsék (üvegszilánk, magmás kristályok) csak augusztus 28. után jelentek meg. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti freatikus jellegű kitöréseket egyre inkább freatomagmás, de még mindig csekély mennyiségű felszínre jutó magma anyagot jelentő kitörések váltották. Szeptember 4 és 11 között mintegy 62 ezer köbméter térfogatú vulkáni hamuanyag került a felszínre (a kitörés kezdete óta ez az érték 740 ezer köbméter körüli). Az elmúlt két héten azonban csökkenni látszik a kitörés intenzitása, az egy héttel korábbi hamumennyiség csupán fele érkezett ki a tűzhányó torkából. Vajon ennyi volt és ezzel befejeződik a vulkáni működés, majd jön egy újabb hosszú alvási időszak? A felszín nem mindig mutatja, mi készül valójában, a pontosabb képhez a vulkán alá kell nézni és értékelni kell az onnan jövő jeleket.

A környező tájból méltóságosan kiemelkedő Cotopaxi szeptember 15-én és a vulkáni hamuszemcsék közeli képe (a jobboldali képen magmás eredetű, azaz juvenilis hamuszemcsét láthatunk). Fotó: Alejandra Romero, El Comercio és A. Proano, E. Gaunt, IGEPN

A jelek közül természetesen kiemelt fontosságúak a földrengések szeizmográfokon hagyott mintázata, amelyek arról is tájékoztatnak, hogy mi okozza és hol a földmozgásokat. Szeptember 10 óta egyre több vulkanotektonikus (VT) típusú földrengés, ami azt jelzi, hogy a tűzhányó alatt repedések, hasadékok nyílhatnak a magma feszítő nyomása következtében. Ahogy nő a vulkanotektonikus rengések száma, úgy csökkent a földremegés intenzitás. Ez jelezheti azt, hogy nő a belső nyomás a vulkán alatt. Ebből a szempontból fontos az is, hogy milyen mélységben zajlanak ezek a kőzet elmozdulások. A földrengések maximális fészekmélysége 9-12 km mélyen van a tűzhányó felszíne alatt, a hipocentrumok azonban egész 4 km mélységig felhúzódnak. A hipocentrum eloszlás alapvetően a magma feláramlási csatorna helyzetét jelöli ki, ami alátámaszthatja azt az értelmezést, hogy magma felnyomulásához kapcsolódó feszítőerők okozzák a földrengéseket. Ez megnyilvánul a felszínalak változásban is. A VT rengések számának növekedésével felszín emelkedést figyeltek meg, ami összhangban van a fenti értékeléssel.

A Cotopaxi alatti földrengések epicentrumai és hipocentrumai. Forrás: IGEPN

A kibocsátott vulkáni gázok közül a kén-dioxid jelenleg napi 2000 tonnát tesz ki. Ez jóval kisebb, mint a kitörés kezdetén, ami azt jelezheti, hogy a feltörő magma kén-dioxidban szegényebb vagy a gázok nehezebben szabadulnak ki a kőzetolvadékból. A kitörés erősségének csökkenése alapján arra következtethetünk, hogy a kezdeti vulkáni működést okozó folyamatok visszaszorulóban vannak. Ugyanakkor a növekvő számú VT-jellegű földrengés és a felszínemelkedés növekvő belső nyomásra utal a 3-7 km mélyen lévő magmakamrában. Mi lehet ebből? Az IGEPN szakemberei szerint vagy egy kisebb szünet után újra a korábbi kitörésekhez hasonló esemény várható, ami együtt járhat kisebb laharok (iszapárak) kialakulásával is, amennyiben jelentősebb mennyiségű hó olvad meg a vulkán tetején. A vulkáni működés egészét tekintve végül egy a tűzhányóra jellemző VEI=2-3 erősséget jelentő hamu kibocsátás történhet. Azonban nincs kizárva az sem, hogy hirtelen megváltozik a kitörés jellege és a belső nyomás egy intenzívebb, nagyobb mennyiségű magmát felszínre hozó kitörésbe torkollik. A hevesebb és nagyobb mennyiségű hamu szolgáltatással járó kitörés a Cotopaxi 1877-es kitörését idézheti, ami piroklaszt-árak keletkezésével és nagyobb iszapárak kialakulásával járhat, ami már nagyobb veszélyt jelent a környező lakosságra. Ekkor a kitörés erőssége akár a VEI=4-et is elérheti. A harmadik eshetőségben természetesen az is felmerül, hogy a vulkáni működés teljesen megszűnik. a magma nem nyomul a felszínre. Egy biztos! Az ecuadori vulkanológusokra folyamatos odafigyelést igénylő munka vár és a nagy felelősség, hogy idejében előre tudják jelezni, ha egy veszélyesebb kitörés közeleg!

Piton de la Fournaise: látványos vulkán show idén már negyedszer!

A Természet Világa legfrissebb, augusztusi számában megjelent Tűzhányó-hírek rovata legvégén azzal zártam a Piton de la Fournaise kitöréséről szóló beszámolót, hogy úgy tűnik, a tűzhányó egy jelentősebb kitörési periódusba léphet. Valóban, idén most már negyedik alkalommal kínál fantasztikus látványt a "Kemence-orom" területe. Most a Dolomieu kalderától északnyugatra hasadt fel a föld a Rivals kráter közelében, és freccsent, majd folyt ki a bazaltos láva. A tegnap este elkezdődött vulkánkitörés, ha követi a vulkán korábbi menetrendjét, néhány napig tarthat. Augusztus 25. reggelére a vulkáni működés intenzitása már 10 köbméter/sec-re csökkent az éjjeli 30-60 köbméter/sec magma kibocsátásról. Ezzel együtt csökkent a földremegés intenzitása is, úgy ahogy az a tavaszi és nyári kitörési események esetében is volt. Addig is az alábbi látványban lehet része a vulkánrajongó közönségnek, ha nem is a helyszínen, de az internet segítségével akár otthon a karosszékben is:

Forrás: Emmanuel Dinh, YouTube

A hasadékból több ponton lávatűzijáték módon feltörő bazaltos magma, aztán a szokott módon gyorsan terjedő lávafolyammá állt össze, ami most már az óceán felé néző meredek oldalon csordogál tova. A kitörést újonnan elhelyezett webkamerákon keresztül is követni lehet - már ha az időjárás megengedi... A legfrissebb hírek a vulkán obszervatórium oldalán olvashatók.

A vulkánkitörés szépsége a Réunion szigeten idén már negyedszer. Fotók: Gilles Adt és Serge Gélabert

75 év után ismét kitörésben az ecuadori Cotopaxi

A vizsgákkal, majd a forróságban is zajló terepmunkával és némi pihenéssel kitöltött hosszú nyári szünet után ismét jelentkezünk friss hírekkel a vulkánok világából. Az év első felének változatos vulkáni működéseiről a Természet Világa legfrissebb, augusztusi számában megjelent Tűzhányó-hírek rovata ad összefoglalót. Van bőven miből válogatni, a legfrissebb hírt azonban egy 75 évig szunyókáló, de már több hónapja (április közepe óta) világos jelzéseket adó tűzhányó szolgáltatja: pénteken kitört Ecuador egyik legpompásabb, de egyben egyik legveszélyesebb vulkánja, a Cotopaxi!

Kitörésben a Cotopaxi. Fotók: Diego Cobo és Sam Carvajal

Az elmúlt hónapokban több ezer földrengés pattant ki a tűzhányó alól, a kráterből gázfelhők szálltak fel, a hó részben megolvadt: egyértelműen az ébredés jelei voltak ezek, a kérdés már csak az volt, hogy mikor lesz a valódi ébredés és az hogyan zajlik majd? Nos, augusztus 14. este két robbanásos kitörés történt, ami feltehetően kürtőtisztító, freatikus jellegű volt, a környező településeket vékony hamuréteg lepte be. Enyhe hamuhullást jelentettek a jó 50 km távolságban lévő fővárosból, Quitóból is. A kitörést követően lezárták a vulkán környezetét és korlátozták a nemzeti parkba való belépést is. A kezdeti kitörést aztán továbbiak követték és ezek már néhány kilométer magasba feljutó hamufelhőt, sőt egyes felvételek szerint piroklaszt-árakat is okoztak. Ezek azonban még mindig jórészt litoklasztokat tartalmaztak, azaz a magma még nem jutott a felszínre. A robbanásos kitörést a felnyomuló forró magma feletti hidrotermás rendszer (forró vizes oldatokkal átjárt zóna) felhevítése okozta, amikor a hirtelen túlfűtés során az oldatok gáz halmazállapotba jutnak és ez gyors térfogatnövekedést, azaz erőteljes túlnyomást, végül robbanásos nyomásfelszabaduláshoz vezet. A robbanás szétveti a környező kőzettestet, aminek kisebb-nagyobb darabjai kerülnek a kitörési anyagba. A nagy kérdés, hogy megérkezik-e a felszínre mindezen folyamat elindítója, a magma is? Az ismétlődő robbanásos kitörések miatt mindenesetre a hatóságok emelték a készültségi szintet és kitelepítések is elkezdődtek.

75 után ismét vulkáni hamueső a Cotopaxi környékén. Fotók: Pablo Guayasamin és El Comercio

Fontos felkészülni arra, hogy a helyzet gyorsan veszélyessé válhat! A vulkán környezetében több százezren élnek és az elmúlt évtizedek csendje után nem biztos, hogy a lakosság megfelelően tud reagálni a vulkáni működésre, ami alapja a hatékony védekezésnek. A Cotopaxi bár most több mint 70 évig nem működött, azonban a korábbi kitörési története alapján egy nagyon aktív tűzhányó (1738 óta több mint 50 kitörése volt...). A közel 6000 méter tengerszint feletti magasságba emelkedő vulkán csúcsát folyamatosan hó borítja, ami egy kitörés során megolvadva pusztító iszapárakat okozhat (ezek akár 100 kilométer távolságba is eljuthatnak!). Ezek a meredek hegyoldalon nagy sebességgel zúdulnak le nem sok időt hagyva a védekezésre. Ugyancsak komoly veszélyt jelent egy komolyabb kitörés esetén a környező völgyekbe lerohanó piroklaszt-árak. Egy 1903-as vagy 1877-es kitöréshez hasonló nagyságú vulkáni működés pedig Quitóra is nagy veszélyt jelentene (elsősorban a jelentékeny hamuhullás és az ezzel járó légzési nehézségek miatt) és fennakadást okozna a légiközlekedésben. Jó tehát figyelő szemünket a Cotopaxin tartani...

Az 1877-es kitörés hatalmas Chillos völgyi laharjának (iszapár) térképi útvonala. Forrás: Pathy Mothes és munkatársainak tanulmánya

33 év után újra: kitört a Wolf vulkán a Galápagos-szigeteken

A Piton de la Fournaise látványos kitörése után egy újabb óceáni sziget vulkánja lépett akcióba. A Wolf vulkán (nevét Theodor Wolfról kapta, aki egy német természettudós volt, a Galápagos szigetek egyik nagy kutatója) hasadékából 33 év szünet után ömlik újra bazaltos láva. A vulkánkitörésnek nem volt sok előjele... Az első földrengés május 25-én, helyi idő szerint 0:50-kor (5:50 UT) jelentkezett a szeizmogramon, majd 1:58-kor (6:58 UT) egy erőteljes, 4,7 magnitúdójú, 10 km fészekmélységű földrengés kiséretében indult meg a vulkáni működés. Izzó lávacafatok csaptak fel, a vulkáni hamufelhő 10-15 km magasra emelkedett. Az első, éjjel készült képek fantasztikus látványt mutattak. Vöröslőn izzó hegyoldal, magasba csapó lávafüggöny, több ágban leereszkedő lávafolyam...

Látványos éjszakai vulkánkitörés az Isabela sziget északi részén lévő Wolf vulkán oldalában. Fotók: Diego Paredes

A hajnali órákban végzett repülőgépes megfigyelések szerint egy közel 1 km hosszú hasadékból csaptak fel a lávacafatok, majd sebesen indultak le a lávafolyamok a pajzsvulkán délkeleti oldalán. Az éjjeli órák alatt már közel 5 kilométer távolságba jutottak! Az első híradások aggódóan számoltak be arról, hogy veszélyben lehet a csak itt élő különleges rózsaszín leguán (Iguana rosada), azonban rövidesen kiderült, hogy szerencsére nincs erről szó.
A ma reggeli órákra a kitörés erőssége jelentősen csökkent, a helyi hatóságok igyekeznek felmérni az esetleges károkat. A lávafolyamok biztos nem veszélyeztették a helyi élővilágot, azonban a kitörés során jelentős mennyiségű kéndioxid is a légtérbe került, ami azért okozhat gondot.

A Wolf vulkán elhelyezkedése, alul pedig az 1992 után mért felszínalak változása - 59 centiméter emelkedése. Forrás: Marco Bagnardi

A Wolf vulkán a Galápagos szigetek legnagyobbik szárazföldjén, az Isabela sziget északi részén helyezkedik el. A sziget öt egykor különálló pajzsvulkán (Alcedo, Cerro Azul, Darwin, Sierra Negra és Wolf) egyesülésével alakult ki. Közülük a Wolf pajzsvulkánja emelkedik a legmagasabbra (1710 tengerszint feletti magasság), tetején egy 6x7 km kiterjedésű, és közel 500 méter mély kaldera található. A meredek (helyenként 35 fokos szögben dőlő) lejtőin a lávafolyamok gyorsan elérhetik a tengert. Az 1982-es lávaöntő kitörés szintén a délkeleti oldalban lévő hasadékrendszeren kezdődött, majd néhány nap múlva leállt. Ezt követően, egy kis szünet után azonban a csúcsi területen folytatódott tovább a vulkáni működés, mégpedig jóval intenzívebben. A kaldera belsejében több ponton csaptak fel lávaszökőkutak, a lávafolyam pedig 6 négyzetkilométer nagyságú területet fedett be, a kaldera alapzat felét. A kitörés egy héten keresztül tartott. A vulkáni működést a földköpeny mélyebb részeiből származó nagy magnéziumtartalmú, úgynevezett pikrites bazalt magma táplálja. Kérdés, hogy vajon a mostani szusszanásnyi szünetet követően folytatódik-e ismét a kitörés? Marco Bagnardi tavaly megvédett PhD dolgozatában a Galápagos szigeteken lévő vulkánok felszínalak változásaival is foglalkozott. Kimutatta, hogy 1992 és 2009 között több mint fél métert (pontosan 59 centimétert) emelkedett a pajzsvulkán felszíne. Ezt Bagnardi szerint az 1-3 km mélyen lévő magmakamrába érkező friss kőzetolvadék (kb. 5 millió köbméter mennyiségű) nyomóereje okozhatta. Ez azonban jóval kisebb mennyiség, mint amennyi a jóval aktívabb galápagosi vulkánok, a Cerro Azul, a Fernandina és a Sierra Negra alatt nyomul felfelé.

Mt. St. Helens: a történelmi idők egyik legmegrázóbb vulkánkitörése pontosan 35 éve történt...

35 éve, a mai napon, május 18-án, helyi idő szerint reggel 8:32-kor kezdődött a Mt. St. Helens katasztrofális kitörése. A tűzhányó mintegy 130 éves szunnyadás után 1980. március 15-én éledt fel. Bő két hónapon keresztül földrengések ezrei követték egymást, kisebb-nagyobb kitörések jelezték az ébredés jeleit, a tűzhányó északi oldala pedig a felfelé nyomuló magmás test felett egyre púposodott. A vulkán feléledése nem volt teljesen váratlan, Dwight Crandell és Donald Mullineaux 1978-ban megjelent részletes tanulmányukban már figyelmeztettek arra, hogy a Mt. St. Helens még a századforduló előtt kitörhet. Izgalmas előkészületek zajlottak, az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) legjobb vulkanológusai igyekeztek megfejteni a vulkán lélektanát és előrejelezi azt, hogy mi és mikor várható. Köztük volt David Johnston, egy fiatal, nagyon tehetséges vulkanológus, aki több alkalommal kifejtette nagy nyilvánosság előtt is, hogy a tűzhányó kitörése katasztrofális lehet és könnyen bekövetkezhet az, ami 1956-ban a kamcsatkai Bezimjannij esetében, azaz a vulkán oldala leomolhat és akkor oldalirányba egy pusztító robbanásos kitörés történhet. A hatóságok meghúzták a vörös zónát, ahova nem lehetett belépni. A tűzhányó azonban egyre csak váratta magát. A szakemberek napi 24 órában figyelték minden rezdülését - vajon mikor, mikor következik be az a perc, amikor?...

Az alábbi ritka felvételeket tartalmazó filmben Dave Johnston 6:40 percnél beszél arról, hogy milyen veszélyekkel járhat a Mt. St. Helens kitörése...

Május 18-án reggel Johnston volt a megfigyelő ponton, ahol mérésekkel igyekezett pontosítani a vulkán alakváltozását. Bob Christiansen hajnal 5:50-kor telefonált neki: "Mi újság odafenn?" - kérdezte. "Nagyon klassz minden, teljesen tiszta az idő, a hegy teljesen jól látszik." - válaszolt Johnston. Már nem sok ideje volt, nemsokára érkezik Don Swanson, hogy felváltsa. Swanson már készülődött, amikor még ránézett a szeizmogramra: egy óriási kilengést látott, a hegyet egy 5,1 magnitúdójú földrengés rázta meg....

A katasztrofális oldalirányú kitörés első percei... 08:27-kor a hegy még nyugodtnak tűnik, majd 08:32:47-kor, a földrengést követően mintegy 5 perccel az első kőzettömeg már lecsúszott és egy újabb indult lefelé. Fotók: Gary Rosenquist

08:32:49-kor, azaz 2 másodperc múlva a hirtelen felszabaduló nyomás hatalmas erővel robbantja ki oldalirányba a felszín alatti kriptodóm anyagát. 08:32:53-kor már függőleges irányba is elindul a kitörés, miközben a vulkán oldalán lecsúszó kőzettömeg egyre nagyobb mértékben nyitja fel a vulkánt. Már látható a kirobbanó magma sötét hamufelhője. Fotók: Gary Rosenquist

08:33:04-kor, közel 500 km/óra sebességgel tódul ki a vulkáni anyag és lassan utoléri a szintén nagy sebességgel lecsúszó vulkáni törmeléklavinát. 08:33:19-kor, kevesebb mint egy perccel a lejtő összeomláshoz kapcsolódó törmeléklavina megindulása után az oldalirányba kirobbanó vulkáni hamutömeg már megelőzi a törmeléklavina anyagát és hatalmas sebességgel teríti be a tűzhányótól északra és nyugatra lévő területeket. Fotók: Gary Rosenquist

Johnstonnak nem sok ideje volt, csupán annyit tudott a rádióüzenetbe mondani az USGS vancouveri főhadiszállására: „Vancouver! Vancouver! This is it!”... A mintegy 2,5 köbkilométer mennyiségű törmeléklavina közel 30 négyzetkilométer területet pusztított el, az oldalirányba kirobbanó gázokkal telített hamuáradat pálcikaként fektette el a hatalmas kiterjedésű erdők fáit. Az oldalirányú kirobbanás mindössze fél percig tartott és egy perc alatt mindent letarolt a vulkán közelében. A kürtőből felfelé kitóduló pliniusi kitörési felhő nem egészen 15 perc alatt több mint 20 kilométer magasra emelkedett, majd keleti irányba sodródott el és délutánra már több mint 1000 kilométer távolságban is hullott a vulkáni hamueső. A szintén lezúduló jég felolvadva sebesen terjedő iszapárakat indított el a vulkán környékén lévő folyómedrekben. Szörnyű pusztítás történt rövid idő alatt, 57-en estek áldozatul... Mondhatni "csak", ami részben annak köszönhető, hogy a vulkanológusok előrejelzése alapján lezárták a vulkán környékét, másrészt kora reggeli órában indult meg a kitörés és még nem voltak sokan a vulkán közelében. A pusztítás ugyanis túlnőtt a vörös zónán. Az áldozatok többsége azon kívül tartózkodott... Ekkora kitörésre ugyanis senki sem számított hiszen ilyen típusú kitörést még nem figyeltek meg, erre nem volt még tapasztalat!

A The Columbian interaktív térképe az áldozatok helyét mutatja. Részletek: interaktív térkép

Az áldozatok között Dave Johnstonon kívül további geológusok is voltak. James Fitzgerald, Jr., egy fiatal doktorandusz a Spud hegyen volt, jó 10 kilométerre nyugatra a Mt. St. Helenstől. A doktori munkájához végzett terepi megfigyeléseket és amíg két társa egy közeli szálláshelyen éjszakáztak, ő a terepen vert sátrat május 17. éjszaka. Holttestét vulkáni hamuval belepett autójában találták meg, halálát a belélegzett vulkáni hamu általi fulladás okozta. Bob Kaseweter, amatőr vulkanológus volt, aki társával egyedül lehetett bent a vörös zónában Harry Trumanon kívül (ő egyszerűen megtagadta a távozást). Egy akkumulátorról működtetett szeizmográfon gyűjtötte az adatokat és fotózta folyamatosan a hegyet. Autójuk ott volt a közelükben, ha menekülni kell, de erre idejük nem volt. A hatalmas törmeléklavina pillanatok alatt elsodorta őket. Mindhárman, ahogy Johnston is, munkájukat végezték, megfigyeléseikkel igyekeztek jobban megérteni a vulkán viselkedését. Emléküket megőrzi a szakma, ők egy kivételes időben, kivételes bátorsággal dolgoztak, hogy sok ember életét megmentsék! Fontos emlékezni rájuk, mert tudni kell azt, hogy a vulkanológus munkája adott esetben mit jelent. Dave Johnston volt többek között az, aki mindig világosan és egyértelműen fogalmazott és hívta fel a veszélyre a figyelmet akkor, amikor mások igyekeztek árnyaltabban fogalmazni. Ez is kellett ahhoz, hogy a hatóságok szigorúan vegyék a belépési tiltást akkor is, ha nem kis nyomás nehezedett rájuk, hogy oldjanak a szigorúságon. A világos állásponthoz persze kellett a szakmai tapasztalat (korábban az alaszkai Augustine vulkán esetében élte át mit is jelent egy piroklaszt-ár), valamint az a rengeteg mérés és megfigyelés, amit a Mt. St. Helens vulkánon tett, még percekkel a halála előtt is! Ezzel sok-sok életet mentett meg.

Vajon ki tenné meg? Szemben az oldalán egyre jobban púposodó vulkánnal a Coldwater II megfigyelő ponton. Itt volt Dave Johnston szolgálatban, amikor megindult a nagy kitörés. Ő tudta, hogy ez az esemény bármikor bekövetkezhet. Nem ő volt soron, de vállalta, hogy beugrik társa helyett... Április 30-án a vulkán kráterébe is leereszkedett, hogy mintát vegyen a kis tó vizéből. Ennek összetétele ugyanis fontos információt ad arra, hogy vajon közeledik-e a magma... Ki tenné meg? Forrás: USGS Volcanoes Facebook képgalléria a Mt St Helens kitörésének 35. évfordulója alkalmából

Végül, még egy fontos dolgot meg kell jegyezni... Vajon mennyire ismeri el a társadalom, hogy a vulkanológusok munkája elengedhetetlen, hogy kiemelten fontos, ami adott esetben életek ezreit óvhatja meg? 1980 előtt a döntéshozók nem nagyon gondolták azt, hogy ez egy fontos tevékenység. A vulkánok esetében Amerikában mindenki arra gondolt, hogy kitörések csak Hawaii-n történhetnek és azok inkább csak látványos lávafolyások, semmint hatalmas, pusztító robbanásos események. 1979-ben a USGS vulkáni veszély programja kevesebb mint évi 1 millió dollár költségvetési támogatást kapott. A Mt. St. Helens kitörése azonban az amerikai kormány figyelmét is felhívta, hogy úgy tűnik ezek a szakemberek hasznos és a társadalomnak értékes munkát végeznek. A program költségvetése 1981-ben 12,6 millió dollárra ugrott! Sajnos tragédiák kellenek mindig ahhoz, hogy az emberek észbe kapjanak: talán erre előre lehetett volna készülni?! Most az amerikai kormányzat ismét jelentősen csökkenteni akarja a földtudományos támogatását... Minek a földtudomány, miért is kell támogatni? Egyáltalán valós tudomány ez? - vetik fel, persze többnyire olyanok, akik nem nézik jó szemmel, hogy szakemberek, szakmai alapon fogalmaznak meg véleményeket, olyanokat is, amik nem feltétlenül jók az ipari lobbinak.
Mi a jó tudomány? Csak az, ami a döntéshozóknak tetszik? Csak az, ami úgymond innovatív, aminek eredményei rögtön visszaforgathatók a gazdaságba? Kell egyáltalán alapkutatás? Sokan teszik fel ezeket a kérdéseket és az irány aggasztó... nem csak Amerikában, hanem sok-sok más országban is, így Magyarországon is egyre kevéssé ismerik el az alapkutatás fontosságát. Lovász László, az akadémia elnöke, a közelmúltban Brüsszelben érvelt azért, hogy fontos az alapkutatások támogatása és úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság vezetői ezt megértették. Csak remélni lehet, hogy ezek itthon is nyitott fülekre találnak. A vulkanológia tudománya sem tartana ott, ahol most van, nem tartana itt, ha nem lenne az egyre bővülő és adott esetben emberek tízezreinek életét megmentő alapismeret a vulkánokról, a vulkáni működésről. Olyan ismeretek, amit az alapkutatások alapoznak meg! A Mt. St. Helens kitörésének 35. évfordulója, Dave Johnston, Fitzgerald, Kaseweter áldozata erre is kell, hogy emlékeztessen. Ezek is kellettek például ahhoz, hogy 2010. őszén a vulkanológusok időben meghozott döntései emberéletek ezreit óvják meg a Merapi kitörése esetében.
Jó lenne, ha a jövőben nem a természeti események okozta tragédiákból kellene tanulni, hanem lehetünk akár pro-aktívak és felkészültek is! Ehhez pedig kellenek az alapkutatási földtudományi ismeretek és a tudás minél szélesebb körben való terjesztése!