Nincs megállás, Etna Mamma beindult! Tegnap, február 23-án este, a korábbiaknál is intenzívebb paroximális kitörést mutatott be, a lávaszökőkút 600-800 méter magasra csapott fel, a vulkáni hamufelhőt a szél most északkelet felé sodorta el. A vulkáni működés jellegét jól mutatja, hogy a legintenzívebb, leggyönyörűbb kitörési fázis kevesebb, mint 1 órán keresztül tartott. Az erőteljesebb lávaszökőkút kitöréshez viszont a korábbiakhoz képest kisebb lávaöntés társult.
Ez a kitörési típus, ahogy arról kérdésekre válaszolva korábban is beszámoltam, inkább turistacsalogató, mint veszélyes. Veszélyt elsősorban a hulló vulkáni hamu jelenthet, amire a szélirányban lévőknek kell felkészülniük. Természetesen azt is tudni kell, hogy ilyen vulkáni kitörést azért tisztes távolból kell figyelni és fel kell készülni arra is, hogy egy tűzhányó esetében kiszámíthatatlan, hogy merre folyik tovább a kitörés jellege. Az Etna esetében a fő veszélyt az jelenti, ha a vulkán oldalában felnyíló hasadékból kezd intenzíven láva kiömleni, vagy ha egy erőteljesebb (ún. subpliniusi) robbanásos kitörés történik valamelyik csúcskráterben. Ez utóbbi azonban viszonylag ritka az Etnán, míg oldalhasadékból történő lávaömlés tulajdonképpen "bármikor" bekövetkezhet.
Jelenleg, ami zajlik nem más, mint a magmában lévő gázbuborékok hirtelen eltávoznak, valahogy úgy, mint amikor egy felrázott pezsgőspalackot nyitunk ki. A mélyből feláramló friss, gázdús magmából a csökkenő nyomás miatt kiválik a széndioxid és a vízgőz, a magma egyre jobban buborékosodni kezd. A gázbuborékok a kevéssé viszkózus magmában gyorsabban haladnak felfelé, mint maga az olvadék, ezért a magmaoszlop felső része felhabzik úgy, mint egy pohárba öntött sör (aki már részt vett csapatunk vulkán bemutatóin, mint például a Kutatók éjszakáján, az láthatta ennek szimulációját). A különbség az, hogy ez a magmahab még nyomás alatt van. A gázbuborékok belső nyomása azonban egyszer csak robbanásszerűen szétveti a felette lévő lávadugót és ekkor látjuk felszínen a magasba csapó lávaszökőkutat, ami tehát nem más, mint a magmahab kispriccelése. Ahogy elfogy a magmahab utánpótlás (ez most általában nem több mint 1 óra alatt megtörténik), akkor vége a paroximális kitörésnek, esetleg jön még, kifolyik még egy gázbuborékokban már elszegényedett láva és a mélyben kezdődik minden elölről. Ahogy megint kialakul egy kiadós magmahab, akkor jön a következő paroximális kitörés. Ez most viszonylag gyorsan bekövetkezik, valószínűleg azért mert van mindig friss magma utánpótlás. Amíg ez így van, addig tovább gyönyörködhetünk a hasonló pompás kitörésekben. Érdemes néha bekukkantani a webkamerákba!
A következő videofelvétel többek között jól mutatja a felszínre törő néhány nagyobb gázbuborék tűzijátékszerű szétpattanását is (a lávaszökőkút alsó részén).
Álljon itt még egy nem kevésbé remek HD video Turi Caggegi jóvoltából. Dőljünk hátra és egy remek olasz espresso mellett élvezzük a természet fantasztikus, szemet gyönyörködtető és közben hátborzongató bemutatóját!
 |
Február 23-án már 600-800 méter magasra csapott fel a lávaszökőkút! Forrás: Marco Restivo, EtnaWalk
Ez a kitörési típus, ahogy arról kérdésekre válaszolva korábban is beszámoltam, inkább turistacsalogató, mint veszélyes. Veszélyt elsősorban a hulló vulkáni hamu jelenthet, amire a szélirányban lévőknek kell felkészülniük. Természetesen azt is tudni kell, hogy ilyen vulkáni kitörést azért tisztes távolból kell figyelni és fel kell készülni arra is, hogy egy tűzhányó esetében kiszámíthatatlan, hogy merre folyik tovább a kitörés jellege. Az Etna esetében a fő veszélyt az jelenti, ha a vulkán oldalában felnyíló hasadékból kezd intenzíven láva kiömleni, vagy ha egy erőteljesebb (ún. subpliniusi) robbanásos kitörés történik valamelyik csúcskráterben. Ez utóbbi azonban viszonylag ritka az Etnán, míg oldalhasadékból történő lávaömlés tulajdonképpen "bármikor" bekövetkezhet.
Jelenleg, ami zajlik nem más, mint a magmában lévő gázbuborékok hirtelen eltávoznak, valahogy úgy, mint amikor egy felrázott pezsgőspalackot nyitunk ki. A mélyből feláramló friss, gázdús magmából a csökkenő nyomás miatt kiválik a széndioxid és a vízgőz, a magma egyre jobban buborékosodni kezd. A gázbuborékok a kevéssé viszkózus magmában gyorsabban haladnak felfelé, mint maga az olvadék, ezért a magmaoszlop felső része felhabzik úgy, mint egy pohárba öntött sör (aki már részt vett csapatunk vulkán bemutatóin, mint például a Kutatók éjszakáján, az láthatta ennek szimulációját). A különbség az, hogy ez a magmahab még nyomás alatt van. A gázbuborékok belső nyomása azonban egyszer csak robbanásszerűen szétveti a felette lévő lávadugót és ekkor látjuk felszínen a magasba csapó lávaszökőkutat, ami tehát nem más, mint a magmahab kispriccelése. Ahogy elfogy a magmahab utánpótlás (ez most általában nem több mint 1 óra alatt megtörténik), akkor vége a paroximális kitörésnek, esetleg jön még, kifolyik még egy gázbuborékokban már elszegényedett láva és a mélyben kezdődik minden elölről. Ahogy megint kialakul egy kiadós magmahab, akkor jön a következő paroximális kitörés. Ez most viszonylag gyorsan bekövetkezik, valószínűleg azért mert van mindig friss magma utánpótlás. Amíg ez így van, addig tovább gyönyörködhetünk a hasonló pompás kitörésekben. Érdemes néha bekukkantani a webkamerákba!
A következő videofelvétel többek között jól mutatja a felszínre törő néhány nagyobb gázbuborék tűzijátékszerű szétpattanását is (a lávaszökőkút alsó részén).
A február 23-i lávaszökőkút kitörés az Etnán. Forrás: Boris Behncke
Álljon itt még egy nem kevésbé remek HD video Turi Caggegi jóvoltából. Dőljünk hátra és egy remek olasz espresso mellett élvezzük a természet fantasztikus, szemet gyönyörködtető és közben hátborzongató bemutatóját!
A február 23-i lávaszökőkút kitörés az Etnán. Forrás: Turi Caggegi
