Igazi különlegesség: a Puyehue-Cordón Caulle obszidián lávafolyása az űrből és közelről

Jelenleg a Földön két vulkánon zajlik intenzív lávaömlés: a hawaii Nagy-szigeten, most már több mint 30 éve, és Kamcsatkán, a Tolbacsik vulkánon tavaly november óta. Ezek bazaltos lávafolyások, amelyek mozgása látható, a felszínre bukkanás helyén olykor akár gyors folyásúnak is tűnhetnek. A bazaltos láva ugyanis kis viszkozitású, azaz könnyen folyós anyag, szilíciumdioxid tartalma viszonylag alacsony (45-50 tömeg%) és ez azt jelenti, hogy szerkezetében nem épül ki polimerizált, azaz kötött szilikát-hálózatos szerkezet. Amennyiben a láva kémiai összetételében nagyobb a szilíciumdioxid koncentrációja (dácitos, fonolitos, riolitos lávák), akkor egy stabilabb szilikát-hálózat alakul ki, ezért a láva kevéssé folyós, azaz nagyobb viszkozitású lesz. E fizikai tulajdonságból következően, a bazaltos lávák messzire, akár 10 kilométert is meghaladó távolságba képesek eljutni, míg a viszkózusabb lávák kisebb távolságba cammognak el. Egy másik következmény az, hogy az utóbbiak jóval nagyobb vastagságot érhetnek el, ami akár több tíz méter nagyságra is rúghat! Képzeljük tehát el, hogy egy dácitos-riolitos lávafolyás emeletes családi ház magasságú, meredek oldalú kőzettörmelék-folyamként közelít alig láthatóan felénk. A folyás lassú, de megállíthatatlan és mindent tarol. Ez nem olyan láva, ami képzetünk van! Hatalmas, még forró kőzetdarabok borítják a felszínét, amely réteg jól szigetel és ezért a láva belsejében az izzó olvadék képes magával vinni, nyomni, sodorni előre ezt a kiterjedt kőhalmazt. A „folyás” szemmel alig látható, az előrehaladást a kőzetdaraboknak a lávatömeg elülső oldalán történő időszakonkénti legördülése jelzi. Az ilyen lávák azonban viszonylag ritkák. A nagy szilíciumdioxid-tartalmú magmák ugyanis az esetek többségében robbanással jutnak a felszínre. Ha azonban egy gázbuborékokban szegényebb magmatömeg nyomul fel, akkor az nehezen folyós lávaként jelenhet meg. Nos, a Földön jelenleg zajlik egy ilyen „lávafolyás”, mégpedig a chilei Puyehue-Cordón Caulle vulkán kürtőjéből. Mindez első alkalommal adott lehetőséget a vulkanológusoknak, hogy közvetlen megfigyeléseket gyűjtsenek e ritka lávaömlésről!

A Puyehue kürtőjéből (jobbra) felszínre bukkanó fekete obszidián lávafolyás jól kivehető a szürke hamuval borított tájon az EO-1 űrszonda műhold felvételén. Forrás: NASA Earth Observatory

A NASA Earth Observatory egy remek űrfelvételt tett közzé az obszidián lávafolyásról, nem sokkal korábban pedig Hugh Tuffen osztotta meg kiváló felvételeit a vulkánon tett látogatásukról. Mindez kivételes alkalom megismerni e ritka lávatípust. A Puyehue-Cordón Caulle 2011. június 4–én tört ki, a vulkáni hamufelhő megkerülte a déli féltekét és emiatt, több ezer kilométer távolságban, Ausztráliában reptereket kellett bezárni. 2011. június 20-án aztán viszkózus láva nyomult ki a kürtőből és majdnem egy éven keresztül (2012. áprilisáig) folyamatos volt az utánpótlás. A szerteágazó obszidián lávanyelvek néhány kilométer távolságba kúsztak el, vastagságuk helyenként elérte a 30 métert! A természetes színt mutató műhold képen jól elkülönül a fekete lávafolyam a szürke hamuval borított tájon. De menjünk közelebb!

A Puyehue-Cordón Caulle még mindig mozgásban lévő obszidián lávafolyása. Forrás: Hugh Tuffen

Hugh Tuffen, vulkanológus csapata eljutott e kietlen vidékre és megosztott felvételein keresztül ritka élményben lehet részünk! Szakmai élményeiről először az Európai Geológiai Unió (EGU) tavalyi konferenciáján számolt be. Akkor már közel 0,2 köbkilométernyi láva türemkedett a felszínre, amely mennyiség aztán több mint kétszeresére nőtt. Végül 16 négyzetkilométer nagyságú területet fedett be a törmelékfolyam, ami kb. 2200 focipálya nagyságot jelent! A láva mozgása nem egyenletes. Egyes részeken feltorlódnak a forró állapotban még némileg képlékeny kőzetblokkok, máshol kissé megnyúlik a láva. A felszínén így karéjos alakú gyűrődések jelennek meg. Tuffen és csapata 2013 januárjában ismét a helyszínen volt és azt találták, hogy az obszidián lávafolyás még mindig mozgásba van. Éjszaka a lávatömegből kiszűrődő vörös izzás egyértelmű jelét adta, hogy a láva még nem szilárdult meg teljesen. A mozgás hangja Tuffen szerint olyan volt, mintha ezernyi összetört tányérdarabka gördülne lassan egymáson. A több méter vastag lávatömeg még mindig komótosan ereszkedik lefelé annak ellenére, hogy már nincs utánpótlása.
További remek képek a Puyehue-Cordón Caulle obszidián lávafolyásról Hugh Tuffen képmegosztóján!