Tűzhányó: A Szépség és a Szörnyeteg

Az elmúlt hétvége meglehetősen mozgalmas volt a vulkánkitörések terén. Ezek közül két kitörési esemény érdemel különös figyelmet, ami ráirányítja a figyelmet a tűzhányók, a vulkánkitörések kettős természetére: szépek, vonzóak, de egyben veszélyesek és pusztítóak is. Az Etna az elmúlt napokban parádés kitöréseket produkált, míg az indonéziai Sinabung váratlan izzófelhője hét halálos áldozatot követelt.

Két vulkánkitörés a hétvégén: egy látványos (Etna) és egy pusztító (Sinabung) - a vulkáni működés két arca... (fotók: Fernando Famiani és Beidar Sinabung)

Az Etna több hónapos szünet után éledt fel újra a látványos 2015. december eleji kitörése után. Május 17-én este az Északkeleti kráterben kezdődtek kisebb lávatűzijáték kitörések különösebb korábbi előjelek nélkül. Ez a vulkáni működés a következő nap reggelén felerősödött és az erőteljes hamukibocsátás a tűzhányótól keletre okozott némi gondot. Délre a kráterek közelébe kihelyezett magasságmérő erős felszínemelkedést jelzett, félreérthetetlenül utalva arra, hogy friss magmatömeg nyomul fel. Nem sokkal dél után a Voragine kráter lépett működésbe, ahol pulzáló lávaszökőkút kitörés történt, a vulkáni hamuanyag pedig több mint 3 kilométer magasra emelkedett a tűzhányó fölé. Délutánra már láva is kicsordult és vékony folyamban ereszkedett lefelé a nyugati kráter peremen át. A lávaszökőkút kitörés mindeközben mérsékeltebb erősségű lávatűzijáték kitörésre váltott. Éjfélre ismét erőteljes felszínemelkedést mutattak a műszerek, az újabb feltóduló magma adag egy második paroxizmális kitöréshez vezetett a kora reggeli órákban, amit a rossz időjárási viszonyok miatt csak a műszerekkel lehetett érzékelni. Lapilli és vulkáni hamuszemcsék hulltak a tűzhányótól keletre eső területeken. A helyzet a következő napokban is hasonló volt. Egy újabb paroxizmális lávaszökőkút kitörés történt a Voragine kráter kürtőiből május 21. reggel, előtte és utána pedig csendesebb lávatűzijáték zajlott. Május 22-én a legfiatalabb kürtő, az Új Délkeleti kráter oldalában, is vulkáni hamut bocsátott ki, majd estére ismét az Északkeleti kráteré volt a főszerep, ahol folytatódtak a stromboli-típusú kitörések.

Az Etna látványos kitörései az elmúlt napokban (fotók: Francesco Tomarchio, Turi Caggegi, Alessandro Lo Piccolo)

Az Etna kitörése kisebb intenzitással a bejegyzés alatt is folytatódott. A vulkán ismét jelét adta, hogy hosszabb szünet után is nagyon gyorsan feléledhet és akár komolyabb figyelmeztető előjel nélkül is működésbe léphet. Ezt főleg a turistaszezon előtt fontos tudni!
Vulkánok mellett élni sok hasznot nyújt, azonban mindig ott van a fenyegetés is - mi van, ha megváltozik a vulkán természete és a szokotthoz képest eltérő módon működik? Ez az Etna esetében is fennáll, ami jelenleg jóval robbanásosabb kitöréseket mutat, mint korábban. Az indonéziai Sinabung tűzhányóról 2010. előtt azt gondolták, hogy már egy kialudt tűzhányó. Azonban 2010-ben váratlanul felébredt és jelenleg a Föld egyik legaktívabb és legveszélyesebb tűzhányója. Környezetéből több tízezer lakost telepítettek ki, a vulkán körül meghúztak egy veszélyzónát, ahova tilos belépni. Ez a helyzet azonban már 3 éve tart. Az ideiglenes táborhelyek sokak életét nehezíti meg. Az emberek hozzászoktak a gazdagon termő földek műveléséhez, a termések megélhetésüket biztosítják. Három éve azonban családok ezrei élnek nélkülözések között. Közben figyelik a vulkánt, vajon csendesedik-e, vajon befejeződik ez a hosszú vészhelyzet? A tűzhányó pedig folyamatosan és kiismerhetetlenül fenyeget. Csúcsán nehezen mozgó láva türemkedik ki, a lávadómok a meredek oldalon nem sokáig maradnak meg, egyszer csak szétesnek, leomlanak, amelyek mindent elsöprő izzófelhőket okoznak. A piroklaszt-árak kezdetben a vulkán déli oldalán söpörtek le, majd ezévben már a délkeleti oldal is veszélyessé vált. Az elmúlt hónapokban némileg változott a vulkáni működés jellege. Kevesebb volt az izzófelhő, többször volt rövid lefolyású vulcanoi-típusú robbanásos kitörés. Ez kisebb veszélyt jelentett a környező lakosságra.

Pusztító izzófelhő a Sinabung délkeleti oldalán május 21-én (fotók: Firdaus Surbakti, Beidar Sinabung)

A Sinabung körüli veszélyzónák és települések, köztük Gamber falu a vörös zónában

Az emberek pedig egyre jobban vágytak, hogy visszatérjenek otthonukba. Többen nekiindultak és léptek be a veszélyzónába is. Megtehették, hiszen a kitett figyelmeztető táblákon kívül nem akadályozta őket senki. A vörös zónában lévő Gamber településre is egyre többen szállingóztak vissza, hiszen hónapok óta nem volt olyan esemény, ami kárt okozott volna a településen. Május 21-én, helyi idő szerint délután fél 3-kor azonban a tűzhányó csúcsán lévő instabil lávadóm tömeg szétesett, ami hirtelen felszínre hozta a belsejében lévő, gázokban dús, ezért nagy nyomás alatt lévő lávaanyagot is. Hatalmas izzófelhő zúdult le a délkeleti oldalon, a feltornyosuló hamufelhőben villámok cikáztak ezzel is félelmetesebbé téve a több száz Celsius fokú, száz kilométer per óra sebességet meghaladó gyorsasággal mozgó gáz és kőzettörmelék anyagot. Az elmúlt bő egy évben ezek az izzófelhők 2-3 kilométer távolságba jutottak. Ez azonban több mint 4,5 kilométert tett meg és átgázolt Gamber faluján is. A jelentések szerint heten haltak meg, további néhány ember súlyos égési sérülést szenvedett. Állatok pusztultak el, mindent szürke hamulepel borított. A meginduló eső pedig mindezt sárrá változtatta. Szörnyű tragédia, hasonló ahhoz, ami 2014. február 1-én történt, amikor 16-an estek áldozatul annak, hogy egy viszonylag csendesebb időszakban beléptek a veszélyzónába. Akkor is váratlanul érkezett egy szokatlanul nagy izzófelhő.

A Sinabung csúcsán kitüremkedő lávadóm május 9-én és annak hűlt helye május 22-én(fotók: Endro Lewa)

Tanulság van bőven! Egy aktív, látszólag megbízhatóan, kiismerhetően működő tűzhányó esetében is kell váratlan eseményekre számítani. A szakemberek, a vulkanológusok nem tudják órára, percre pontosan megmondani mi fog történni, azonban a veszélyhelyzetet, a lehetséges folyamatokat fel tudják vázolni. A vulkáni kitörés veszély előrejelzésnek azonban ez csupán az első, jóllehet nélkülözhetetlen és kiemelten fontos lépése. A következő lépés, hogy a hatóságok, a döntéshozók ennek megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak. Azonban ez sem elég! A hatékony védekezéshez, a katasztrófa bekövetkezésének csökkentéséhez szükséges az is, hogy a vulkán közelében élő lakosok is értsék mi történik és mi történhet és ennek megfelelően hogyan viselkedjenek. Ez pedig a legnehezebb része mindennek. Szükséges hozzá a hatékony felvilágosító tevékenység, nem hiába egyre több vulkanológus kapcsolódik be abba a munkába, hogy ismeretterjesztéssel hívja fel a figyelmet a vulkánok veszélyes tulajdonságaira. A vulkanológusok tudják mi várható, azonban ezt tudni kell a vulkánok közelébe élő tízezreknek is. Sőt, millióknak, hiszen ma már közel 700 millió ember él potenciálisan aktív vulkán közelében. Ez azt jelenti, hogy a jövőben sokkal nagyobb tömegeket kell majd meggyőzni mit lehet, mit kell és mit nem szabad tenni egy vészhelyzet esetén. A Sinabung közeli visszatérő tragédiák figyelmeztetnek, miből KELL tanulni!