2012. június 29., péntek

Etna "rajongók" figyelem!

Izgalmas hírrel szolgálhatunk a szicíliai tűzhányó kedvelőinek. (Javítva: 2012. 06. 30.) (Frissítés 1: 2012. 07.01. a bejegyzés alatt)
Miközben árgus szemekkel figyeljük az El Hierro-ról érkező híreket és adatokat, úgy tűnik az Etna is készülődik valamire. Egy a meteoweb által közölt cikkben arról olvashatunk, hogy június 27, 28-án földrengésraj rázta meg Szicíliát az Etnát, köztük 6 db. 2-es magnitúdójúnál nagyobb is volt, amelyek az Etna csúcsrégiójához közel pattantak ki. Ezek közt a legnagyobb rengés pedig 3.12 magnitúdójú volt, de ennél is fontosabb, hogy a rengések hipocentrumai csupán 5-68 km mélységben voltak. További érdekesség, hogy az epicentrumok Milo, Zafferanea Etnea, Santa Venerina, Sant'Alfio és Giarre környékére, vagyis a tűzhányó keleti lejtőjére esnek.

A ggFöld képkivágaton a M2-esnél nagyobb rengések epicentrumai láthatók (piros kör) az EMSC földrengés-listájából kiválogatva. (A M2-esnél kisebb rengéseket nem listázták.) A sárga tüskék a szövegben említett városokat jelölik.
 Meglepő lehet az epicentrumok elhelyezkedése, de nem szabad elfelejteni, hogy az Etnán gyakoriak az un. (flank eruptions) lejtőmenti kitörések, amikor nem a csúcsrégióban tör felszínre a magma. Éppen ettől válik az Etna amolyan 2 az egyben tűzhányóvá, ugyanis a központi felépítményhez egy monogenetikus salakkúpokból álló vulkáni mező is tartozik. Ezeket a vulkáni kúpokat hívják sokszor (szerintem nem túl szerencsésen) parazita kúpoknak is. Az Etna esetében pedig éppen ez a vulkáni veszély fő forrása, hiszen a vulkán lejtőin kb. 700 ezer ember él. A cikkben egyelőre ilyen eshetőségről konkrétan nem írnak, csak egy kicsit homályos félmondat szól arról, hogy a rengések az Etna újabb kitörési fázisának előjelei lehetnek és ez a kitörési fázis eltérő lehet attól, mint amit az eddigi 25 paroximális kitörési esemény során tapasztaltunk.
Az Etna legutóbbi kitörése április 24-én volt, és azóta a jelen kitörési fázis elmúlt kb. 1.5 évének leghosszabb szünete zajlik. Ezt a szünetet persze nem úgy kell érteni, hogy teljes leállt a vulkáni aktivitás, mindössze annyi történik, hogy a magma elakadt a vulkán kürtőrendszerében és egyelőre, azt várja, hogy valami elősegítse a további felemelkedését. A mostani földrengések pedig akár azt is jelezhetik, hogy a magma új utat keres/talál magának, és oldalirányú mozgást követően éri majd el a felszínt, de ez még csak felvetés.
Érdemes tehát egyik szemünkkel az Etnát is figyelni, míg a másikat a Kanári-szigetekre szegezzük. Szicíliában is, a megszokottnál akár jóval érdekesebb és izgalmasabb események következhetnek. De addig is a várakozás idejére mindenkinek ajánlom figyelmébe Boris Behncke nagyszerű fotósorozatát az Etnáról. A képeket június 27-én készítette egy helikopter fedélzetéről. Boris az Osservatorio Etneo vulkanológusa, az Etna egyik legjobb ismerője a világon, aki "német precizitással" írta le mi, hol látható a képen, így téve igazán értékessé ezt a néhány gyönyörű felvételt. Íme egy kis ízelítő:
Boris Behncke képeit idekattintva nézheti meg. Jobb oldalon kis piros nyíl jelöli a többi, helikopterről készült képet, érdemes azokra is rákattintani.


Frissítés 1:
Több sajtóhírt is elolvastam, a fent említett szeizmikus eseményről, de az INGV-Catania honlapján nem találtam jelentést az esetről, ezért úgy döntöttem, megkérdezem Boris Behncke-t az esetről, hogy ne csak újságírói véleményekből tájékozódjak. Boris részletes választ írt, amit az alábbiakban olvashatnak. A válasz lényege, hogy a június 27-28-án kipattant rengések az Etna keleti lejtőjének mozgásához kötődnek, ami egy régóta zajló esemény, azonban az elmúlt két évben szokatlanul ritkán voltak itt rengések. A rengések jó eséllyel egy közeledő lejtőmenti kitörés előjelei, azonban figyelembe véve a korábbi hasonló eseményeket, elmondható, hogy még jó ideig elhúzódhatnak az előkészületek.

A teljes üzenetváltás:

Az én üzenetem Borisnak:
"Dear Boris,
there are confusing articles about the EQ-s in Sicily and around Etna, what was mentioned before by Renato. The meteoweb articles suggest 40 EQ "on the Etna", however in "the last 30 day EQ" list of the INGV shows only 6. It is intresting however, that they were shallow and relatively large.
Is there any connections between Etna plumbing system and the EQs or they were "simple" structural (tectonic) events with possible effect on the plumbing system?"

Boris válasza:
Just an additional note - there were indeed many rather small earthquakes along with the somewhat larger ones, which is why they are not in the INGV earthquake catalog.
Dear Balazs, good questions ... These earthquakes that there has been so much talk about in the past few days were clearly related to movements of the eastern flank of Etna, a very common phenomenon at least in the past 150 years, which seems to have a rather complicated relationship with magma accumulation and movement below and within the volcano. As it seems, the accumulation of magma at different levels below and within Etna is pushing the eastern flank, which is not buttressed by surrounding mountains, outward into the direction of the Ionian Sea. Numerous faults (the so-called "Timpe") lie within this mobile flank sector, which is bounded by two major faults, the Pernicana to the north, and the Ragalna system to the west. Movements of this flank sector (or of parts of it) are often accompanied by shallow earthquakes along one or more of these faults, and the earthquakes of Thursday were of this type. They are typically very shallow and therefore strongly felt in the epicentral areas, and once they are magnitude 4 or higher, they can also be highly destructive, as those of October 1984 and October 2002.
Interestingly, the past two years or so have been unusually calm in terms of east flank earthquakes, calmer than any period that I know of in the last 40 years or so. For this reason, the latest earthquakes were something like Etna returning to some more normal business, and nothing out of the ordinary, really. Only that memory is growing shorter and shorter and every little event is now making big news, now that the attention is higher than ever before.
In my personal view, the earthquakes of 28 June (they were all in the area near Zafferana Etnea, on the east-southeastern flank of Etna) are a sign that there is increased stress on the eastern flank, caused by magma accumulation below the volcano. Magma accumulation is certainly taking place because the volcano is inflating (it has been inflating, sometimes slowly, sometimes more rapidly, since early 2009), and since no magma is reaching the surface since 24 April 2012, the pressure on the eastern flank might be increasing. We have seen similar dynamics during the months preceding many flank eruptions in the past 30+ years, so this might be a first sign that a new flank eruption is preparing, but if things go the same way as before, it will be still some time until a new flank eruption will occur. When, how, and where this will happen depends on how stable the volcano is - between 1994 and 2001 the volcano was swelling vigorously and there were numerous seismic sequences (including many much more intense ones) like the latest east flank earthquakes. However, it took 7 years until the flank eruption really took place. So for the moment, it is impossible to say how long it will take until the next one. The only thing that appears probable is that Etna has entered the preparatory phase for the next eruption, which until now was not the case.
 


Best Blogger Tips

2012. június 26., kedd

El Hierro újratöltve!

Frissítés (2012.07.10, kedd, 09:00)
Ismét egy 4-es magnitúdóhoz közeli földrengés! Részletek a Legfrissebb Rövidhírekben!

Frissítés (2012.07.03, kedd, 16:40)
Viszonylag csendesebb időszak után újabb erős (M>3, köztük egy 3.8-as magnitúdójú) földrengések pattantak ki a sziget nyugati csücske alól 18-21 km mélységben!

Frissítés (2012.07.03, kedd, 09:50)
Rémálom El Hierro szigetén... Részletek a Legfrissebb Rövidhírekben!

Frissítés (Csütörtök, 06:50)
A szerdai nap folytatódtak az intenzív földmozgások, ami több mint 160 M>1.3 földrengést jelentett, köztük 10 haladta meg a 3-as magnitúdó értéket és ezeket a lakosság is érezte. Tegnap, helyi idő szerint 18:55-kor egy 4-es magnitúdójú rengés pattant ki, az eddigi legnagyobb! Új és fontos fejlemény, hogy a földrengések mellett erős felboltozódást is jelentettek a sziget nyugati részén. A hivatalos szervezetek működését minősíti, hogy ezt a fontos információt egy civil vulkanológiai társaság, az INVOLCAN adta közre. A függőleges irányban 2 cm-es kipúposodás nagyon jelentős érték és igen erős alulról érkező nyomást jelent. Mindezek miatt különösen fontos lenne, hogy a deformációt az arra hivatott szakmai szervezet, azaz az IGN is folyamatosan, kontrollált körülmények között mérje.
Erős és gyakori földrengések, valamint gyors és szignifikáns felboltozódás - mindez kétségtelen jele a sziget alatti magma felnyomulásra. Ez most már elég volt a polgári védelemnek (PEVOLCA), hogy a sziget nyugati részén emeljék a készültségi fokozatot. A sziget többi, népesebb részén marad azonban az alapállapot - itt valóban nincs közvetlen veszély.
Sárga készültségi fokozaton El Hierro nyugati része, az El Julan és La Dehesa térség. A kép forrása: earthquake-report.com

A rengések hipocentrumai továbbra is 18-20 km mélységben vannak és most inkább El Julan partvidéke alatt zajlanak a magma felnyomulások. A hipocentrumok eltolódását többnyire a magmatest horizontális mozgásával magyarázzák, azonban csoportunk úgy véli, hogy ez nem feltétlenül így van, sokkal inkább azzal, hogy újabb és újabb magmacsomagok érkeznek a földköpenyből és repesztik tovább a földkéreg és földköpeny határán lévő kőzeteket. Mindazonáltal ezzel egyre nagyobb magmatömeg állhat össze a mélyben. Ez egyelőre még 18-20 km mélységben stagnál, de ha egyszer elindul fölfele... A felszínt akár néhány óra alatt elérheti. Emiatt is jogos és elengedhetetlen volt a készültségi fokozat emelése!

Frissítés (Szerda, 09:30)
Hétfő: 241 M>1.3 nagyságú földrengés, kedd: 235, azonban hétfőn 6, kedden viszont 19 M>3 nagyságú földrengés volt El Hierro szigetén! Ma már 53 földrengésnél járunk és ezek között is voltak M>3 nagyságúak... Lényeges fejlemény, hogy bár a hipocentrumok továbbra is 18-20 km mélységben vannak, ezek lassan tolódnak délnyugat felé, azaz most már nem pontosan a sziget alól pattannak ki, hanem egyre inkább a Las Calmas tenger irányába mozognak el.
Balra a földrengések epi- és hipocentrumai, jobbra a mai webicorder kép a földrengések jeleivel. Forrás: IGN


Eredeti bejegyzés (Kedd, 21:17)
Egyelőre csak röviden. Ahogy arról a Legfrissebb Rövidhírek rovatban Évi és Balázs közreműködésével beszámoltunk, El Hierro szigetén ismét folyamatosan reng a föld! A rengéssorozat június 24-én, helyi idő szerint este 10 óra után indult, tegnap az IGN honlapján megjelent adatok több mint 240 földrengést jeleztek! Hozzá kell tenni, hogy ez messze csupán egy minimum érték, mivel az IGN csak az 1,3 magnitúdónál erősebb földrengést adja közre, szemben az izlandi szervezettel (IMO), amelyik minden földrengést a weblapján is regisztrál. A mai nap eddig El Hierro szigetén több mint 140 földrengés volt. Ezen túlmenően fontos megjegyezni azt, hogy a földrengések között jelentős számban vannak a 2-es magnitúdónál erősebb rengések, és innentől kezdve a helyzet több mint komoly! Ez azt jelenti, hogy a mélyben recsegnek-ropognak a kőzetek és repedések, hasadékok nyílnak fel. A mélység egyértelmű, a hipocentrumok szinte kivétel nélkül 18 és 20 km között vannak, azaz hozzávetőleg a földkéreg és földköpeny határán.
Rövid értékelés: Az első alapvetés az, hogy ami El Hierro szigete alatt zajlik az teljesen normális, nincs abban semmi meglepő, hogy néhány hónapos szünet után ismét nyugtalanná vált a föld és magmabenyomulások történnek és nem lenne az sem meglepő, ha újra vulkáni működés kezdődne - és nem feltétlenül ott, ahol az elmúlt évben zajlott! Továbbá, mindenek előtt leszögezem, nem vagyok birtokában minden információnak, csupán arra támaszkodhatok, ami az IGN hivatalos honlapján megjelenik. DE! Kezdődik a nyári utazási szezon és számtalan esetben keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy mennyire biztonságos a Kanári-szigetekre utazni. Ezért ismételten figyelembe ajánlom a korábban bejegyzett kérdés-válaszokat. A mostani helyzettel kapcsolatban pedig fontosnak tartom megjegyezni azt, hogy biztonsággal lehet a Kanári-szigetekre utazni, azonban aki El Hierro szigetére készül annak számítani kell arra, hogy ott földrengés veszély van!! Mindez egyértelműen kijelenthető még akkor is, ha a helyi hatóságok az elmúlt 48 óra közel félezer földrengését, köztük tucatnyi 3-as magnitúdónál erősebb rengést figyelmen kívül hagyva nem emelték a készültségi szintet!!... Ez már nem az a helyzet, ami napokkal ezelőtt volt, itt kérem magma nyomul a földkéreg alsó részébe és ez nem csak erős földlökésekkel jár, hanem kiszámíthatatlan, hogy mikor jut a felszínre és okoz vulkánkitörést. Ez kérem szépen minimum készültségi állapot (sárga fokozat)! Az eseményeket figyelemmel követjük és folyamatosan beszámolunk a fejleményekről!
A következő ábra pedig mutassa világosan, hogy mi történik a spanyol hatóságok szerint teljesen békés szigeten. A mai földrengés kép és a három nappal ezelőtti állapot - a különbség kilvasható:
Balra a mai szeizmogram kép, jobbra pedig a 3 nappal ezelőtti állapot. A különbség nyilvánvaló... Recsegnek-ropognak a kőzetek 18-20 km mélyen El Hierro alatt! Forrás: IGN



Best Blogger Tips

2012. június 21., csütörtök

Távolban egy fehér tűzhányó...

A nagy hőségben tovább roskadunk a vizsgáktól, így nem sok időnk marad a vulkánok világából bejegyzéseket produkálni, de most legyen egy hűsítő látvány, az Aleuti-szigetív egyik igen aktív tűzhányója a Cleveland:
A Föld egyik tüneményes, remek alakú tázhányója távol az emberi szemektől és figyelő műszerektől. Forrás: Claire Smallwood

Az 1730 m magas Cleveland egy távoli lakatlan szigeten, a Chuginadak (neve az aleuti tűzistenről származik) sziget nyugati részén található. A tűzhányó tevékenységét semmilyen műszer nem figyeli, annak ellenére, hogy az Aleuti-szigetív egyik legaktívabb tűzhányója. Így van ez azonban a Föld aktív tűzhányóinak több mint fele esetében... Az eseményeket kis szerencsével egy távoli webkamerán keresztül lehet követni, ami azonban a 75 km-re lévő legközelebbi település, Nikolski közelében van. A képeken azonban csak ritkán jelenik meg a vulkán távoli alakja, többnyire csak a sűrű felhőzetet nézhetjük. A vulkán kitöréséről így többnyire a műhold képek alapján következtetnek az Alaszkai Vulkán Obszervatórium (AVO)l szakemberei. Az alábbi remek kép egy ilyen eseményt örökített meg:
...és pöffen egy kicsit... A Cleveland 2006 május 23-i kitörése. Forrás: ISS Crew Earth Observations experiment and the Image Science & Analysis Group, Johnson Space Center

A tűzhányó általában rövid ideig tartó hamukilövelléseket produkál, vélhetően ezek vulcanoi-típusú kitörések. Ekkor a hamufelhő 6-10 km magasba emelkedik. Ehhez olykor a meredeken lejtőn leereszkedő lávafolyások társulnak. A tűzhányó azonban képes ezeknél erősebb, VEI=3 nagyságú kitörésekre is, ilyen volt 1944, 1987, 1994, 2001 és 2006-ban. A szakemberek most is egy ehhez hasonló kitöréstől tartanak. Tavaly nyáron egyre nyugtalanabbá vált a tűzhányó, majd az elmúlt hónapokban egy lávadóm kitüremkedést mutattak a radar felvételek. Egy lávadóm elzárhatja a kürtőt, ami alatt jelentős nyomást fejthetnek ki a magmában ragadt gázbuborékok és ez növelheti a heves robbanásos kitörés esélyét. A Cleveland június 19-én ismét robbantott egyet, amit szerencsés módon a távoli webkamera képe is megőrzött. A pilóták becslése szerint több mint 10 km magasba emelkedett a hamufelhő. Az AVO szakemberei ennek hatására emelték a készültségi szintet, ami most a 4-fokozatú skálán a harmadik fokozaton, azaz a narancs szinten áll.
Robbanásos kitörés a távoli Cleveland vulkánon június 19-én. Forrás: AVO



Best Blogger Tips

2012. június 11., hétfő

A 20. század legnagyobb vulkánkitörése - a Novarupta-Katmai kitörés a szemtanúk és a vulkanológusok szemszögéből

Előzmények
A 20. század legnagyobb vulkánkitörése június 6-án déltájban kezdődött és 60 órán keresztül tartott, azaz ma - a bejegyzés június 9-én készült - 100 éve fejeződött be. A vulkáni működésnek úgy tűnik nem volt sok előjele. A Katmai-csoport területén élők a megszokott tevékenységüket végezték, egyes családok már a vadászat során szerzett húst szárították és tették el a szűkösebb téli időkre, sokan pedig még kint voltak vadászni és halászni, jórészt a Katmai vulkáni csoporttól délre, a tengerparti térségben. Május 31-én, nagyjából a vulkáni kitörés előtt egy héttel megremegett a föld. Ez elég nagy lehetett ahhoz, hogy Katmai tengerparti település lakói veszélyt érezve bőrcsónakjukba (bidarkas) üljenek és elhagyják otthonukat. Akkor még nem voltak szeizmográfok, amelyek folyamatosan vették volna a rengésjeleket és nem volt vulkán obszervatórium sem, hogy figyelmeztessék a lakosságot. 100 év távlatából nehéz megítélni, hogy a Novarupta kitörésnek mennyi előjele volt. Vajon valóban csak 6 nappal a kitörés előtt volt az első figyelmeztető földrengés? Nincs kizárva, hiszen hasonló példát számosat tudunk a közelmúltból is, mint például a chilei Chaitén 2008-as meglepetésszerű gyors kitörése során. A természettel együtt élő és a természet rezdüléseit jól ismerő alaszkaiak azonban érezték, hogy valami készül. Az alutiiq bennszülöttek öregjei továbbadtak minden fontos tudnivalót utódjaiknak, mint ahogy azt is, hogy: "Gyűjtsetek és raktározzatok el biztos helyen annyi vizet, amennyit csak tudtok. Ha bármikor is hullani kezd a hamu, nem lesz ivóvizetek… Fordítsátok fejtetőre a kajakotokat, mert hamu lepheti el." A modern, „civilizált” ember mindig meglepődik, hogyan tudtak ennyi mindent eleink a természet folyamatairól.
A vulkáni kitörés környezete. A vulkánkitörés a Novarupta ponton történt és a kapcsolódó piroklaszt-ár az ettől északra lévő Ukak folyó völgyét töltötte fel. Forrás: Witness - Katmai National Park

A Katmai vulkáni csoport és az Aleuti vulkáni ív
Az alaszkai Katmai-csoport vidéke valóban tűzhányók szorosan kapcsolódó láncából áll. Ez a mintegy 2500 km hosszan húzódó, több mint 40 történelmi időkben is működött tűzhányóból álló Aleuti vulkáni ív északkeleti vége. Itt a vulkánokat csupán néhány kilométer választja el egymástól. A vulkáni ívtől délkeletre, kb. 350 km távolságban bukik alá a Pacifikus kőzetlemez mintegy 60 millió éves óceáni kőzetburka, ami a vulkáni ív alatt már 100 km mélységben jár. Az alábukó kőzetlemezből felszabaduló vizes oldatok átjárják a felette lévő földköpeny kőzet anyagát, csökkentik annak olvadáspontját és elősegítik annak megolvadását. Ez a keletkező magma táplálja, építi a vulkáni ív tűzhányóit. Judy Fierstein és Wes Hildreth az USGS Volcano Hazard Team tagjai évtizedeket töltöttek el a Katmai-csoport és természetesen a Novarupta kitörés megismerésével. Kutatásaik szerint az elmúlt 10-15 ezer évben a térségben legalább 15 nagy robbanásos kitörés történt, a legutolsó kb. 250 évvel ezelőtt a Snowy Mt. vulkán működése során. A tűzhányó csoport legaktívabb tagja a Katmai, ami 12-16 ezer és 23 ezer éve az 1912-es kitöréshez hasonló erejű vulkáni működést produkált. A még oly ritka drámai vulkáni események megőrződtek a bennszülöttek emlékezetében és generációkról generációkra adták tovább a tapasztalatokat. Ennek köszönhető, hogy a május 31-i földrengés figyelmeztető jelére a lakosok többsége elhagyta a területet. Voltak azonban, akik még ott voltak a kitörés első óráiban…
A Katmai vulkáni csoport tűzhányói: előtérben a Katmai, az 1912-es kitörés során kialakult kalderával, mögötte a Trident csúcsai, háttérben a havas Mt. Mageik. Forrás: Wes Hildreth

Indul a kitörés! Mit láttak a közvetlen közelben levők?
1912. június 6. reggele már hatalmas detonációkkal indult, a robbanásokat 230 km távolságban is hallani lehetett. Délután 1 órakor pedig már látni is lehetett a több kilométer magasba tornyosuló vulkáni hamufelhőt. A sötét, gomolygó hamufelhőben villámok cikáztak, ami nagyon ritka látvány volt ezen a vidéken. Rövidesen minden elsötétült és 3 napon keresztül „nem kelt fel a nap”. A vulkáni működés megindulásáról hűen mesélnek a szemtanúk feljegyzései (érdemes erről Noli képes összeállítását is elolvasni!). A vulkáni kitörés helyétől 50 km távolságban, Kaflia halászfaluban tartózkodó 6 éves Harry Kaiakokonok így emlékszik vissza a kezdeti órákra: "Valamikor délután, derült, meleg, szélcsendes időben kezdődött el a vulkáni kitörés. Olyan volt, mintha havazna, vulkáni hamuszemcsék és horzsakődarabkák hulltak sűrűn, hangos zajt csapva. A vulkáni szemcsék akkorák voltak, mint a rizs szemek, voltak kisebbek is, de nagyobbak is, némelyik akkora, mint egy fazék. A Kaflia-öböl vidéke, mind a szárazföld, mind az egykor kék víz lassan egyre inkább elfehéredett a lerakódott nagy mennyiségű vulkáni hamurétegtől. Minden, minden fehér volt és aztán az ég egyre inkább besötétedett. Sötétebb, egyre sötétebb lett olyannyira, hogy ha a kezünket mintegy 10 cm-re tettük az arcunktól, már nem láttuk… és akkor az emberek elkezdtek összegyűlni.” A vélelmezhetően elképesztő módon felfelé gomolygó hamufelhő a gyerekekből nem félelmet, hanem a végtelen kíváncsiságot csalta elő. Egymással versenyt futva rohantak fel a szomszédos hegygerincre, hogy jobban lássák a még sosem tapasztalt természeti jelenséget, a „füstölgő” hegyet: „Rohantunk, ahogy tudtunk. Nem haza, hanem fel a hegyre. Versenyeztünk, ki lesz az első, közben pedig üvöltöttünk, hogy gyerünk fel a hegyre! Az egyik köztünk lévő gyerek vak volt, de még õ is üvöltve rohant velünk, jobban üvöltött, mint bárki más: Fel a hegyre! Egyszer csak elesett. Felsegítettem, mindkét kezét vállamra tette és így rohantunk együtt tovább fel. Felérve végre a hegyre láttuk, hogy az ég mindenhol teljesen elsötétedett, a sötét feketeséget cikázó villámok fénye törte csak át. Sosem láttunk még ilyet, ez teljesen ismeretlen jelenség volt számunkra. Nem is tudtuk mik ezek, csak bámultuk. Közben szüleink kiáltozni kezdtek, hogy rögtön rohanjunk le fűházainkba. A vak fiú kezeit vállamra tette és így rohantunk vissza…”. A kitörő vulkán közelében is volt még néhány ember - csoda, hogy túlélték a kitörést. Ezek közé tartozott Petr Kayagvak, aki az Ukak folyó völgyében igyekezett észak felé, amikor megindult a kitörés. A völgyet néhány óra múlva izzó törmelékár lepte be. A kitörés kezdete így maradt meg emlékezetében: „A Katmai hegy szinte felrobbant, tűz csapott fel, majd egy tűzfolyam rohant le a hegy oldalában hatalmas füsttel. Felgyorsítottuk lépteinket. Vittük bőrkajakjainkat is, amelyek pokolian nehezek voltak...”  A vulkáni hamueső 3 napon keresztül sötétséget hozott a térségre, a vulkán közelében lévőknek ez az időszak végtelennek tűnhetett: "A barabarast (a bennszülöttek fűházait) egyre inkább forróság öntötte el. Levettük minden ruhánkat. Vízbe áztattuk és arcunkra helyeztük. Akiknek volt tőzegmohájuk, bevizezték és azt tették orrukra és szájukra, hogy így lélegezzenek. Egy idő után kinyitottuk az ajtót, hogy kinézzünk. Minden sötét volt, minden! Egy kis madár szállt be a barabarasba, nem látta merre repül. Mi, gyerekek, kimostuk a szemét vízzel és bent tartottuk házunkban. "

"Fehér hamu fedett mindent..." Vastag vulkáni hamu fedi a tájat és az alaszkai bennszülöttek barabarasait (fűházait). Forrás: Wes Hildreth

A vulkáni működés 60 órája
A Novarupta kitörés, bár egy évszázada történt és annak nem volt vulkanológus szemtanúja, mégis az elmúlt évtizedekben végzett vulkanológiai vizsgálatoknak köszönhetően az egyik legjobban ismertté vált. A vulkáni üledékekben, a kőzetekben ott lapul a történet minden részlete, Fierstein, Hildreth és munkatársai aprólékosan tártak fel ebből mindent, amennyit csak lehet. A vulkáni kitörés 3 szakaszban zajlott, amelyeket néhány órás szünetek választottak el egymástól. Az első szakaszban került ki a 12,5 köbkilométer magma mintegy 70%-a. A kitörési felhő közel 30 km magasba emelkedett, majd délkelet felé sodródott (június 10-én már Virginia felett volt, egy héttel később pedig már elérte Algériát). Már az első nap délutánján sűrű hamueső hullt a vulkántól mintegy 170 kilométerre fekvő kisvárosra Kodiakra. A 16 óráig tartó vulkáni kitörési fázisban nem csak fölfelé tódult ki a vulkáni hamu, hanem mint amikor kifut a tej a lábasból, oldalirányba is kicsapott a forró vulkáni hamuanyag és észak felé az Ukak folyó völgyében több mint 20 km távolságba jutott el. A több szakaszban lezúduló 11 köbkilométer térfogatú, azaz a Balaton víztérfogatának több mint ötszörösét kitevő, horzsaköves vulkáni törmelékár helyenként 200 méter vastagságban töltötte fel a széles glaciális völgyet. Az eltemetett folyó vize felforrt, átgőzölgött a vulkáni üledéken és ahogy a néhány évvel a kitörés után a helyszínre érkező National Geographic expedíció vezetője, Robert Griggs megjegyezte "ezernyi, sőt tízezernyi helyen" tört fel. Griggs ezért a Tízezer füst völgyének nevezte el ezt az újonnan kialakult helyet. A második kitörés szakaszban közel 5 köbkilométer mennyiségű magma tört a felszínre, azonban most már nem riolitos, hanem kisebb szilícium-dioxid tartalmú, kristályokban gazdag dácitos kőzetolvadék táplálta a vulkáni működést. Június 8-án délután pedig az utolsó szakaszban még 3,4 köbkilométer magma tódult ki, a kitörés egészen június 9. hajnalig tartott.
A Katmai-csoport előterében a 200 méter vastagon vulkáni hamuval kitöltött Tízezer füst völgye (balra). Forrás: G. McGimsey, USGS. Jobbra a vulkáni működés második és harmadik szakaszában a kitörés helyétől 4 km távolságban felhalmozódott 12 méter vastag hullott vulkáni hamuüledék. Forrás: Judy Fierstein és Wes Hildreth, USGS

Június 6-án éjjelén, azaz a vulkáni működés első napjának végén erős földlökések pattantak ki olyan erősek, amelyek nem jellemzőek vulkáni kitörés alatt. 24 óra alatt több mint 50 erős földrengés történt, közülük 10 érte el a 6-7 magnitúdót! Mindennek oka pedig az volt, hogy a Katmai tűzhányó teteje beomlott és egy 1 km mély, 5.5 köbkilométer nagyságú kaldera alakult ki. Ez az esemény sokáig megtévesztette a kutatókat, mivel ebből arra következtettek, hogy a vulkáni kitörés központja a Katmai vulkánon volt. Csak majd fél évszázaddal később, Garniss Curtis vizsgálatai nyomán derült ki, hogy a kitörés központja nem ott volt, hanem jó 10 km-rel arrébb ott, ahol azt megelőzően nem volt vulkáni felépítmény. A temérdek vulkáni anyag egy idős üledékes kőzetsorozatban kialakult hasadék mentén tört a felszínre. Az új vulkáni központ neve Novarupta (="új kitörés") lett. A Katmai alatt még évtizedeken keresztül pattantak ki további földrengések, a Tízezer füst völgyében pedig még 4 évvel később is olyan forró volt a vulkáni üledék, hogy rajta felforrt a víz, a fumarolák egy része pedig még 15 évig működött. A vulkáni működés végén viszkózus kőzetolvadék, a már kigázosodott maradék magma anyaga türemkedett ki a felszínre. Az egyik a Katmai kalderában bukkant ki, a másik az új kitörés helyén. Ez utóbbit egy robbanás szétvetette, de nem sokkal később egy újabb lávakupac nőtt ki a helyén, a Novarupta riolit lávadóm, ami lezárta a kürtőt.
A 20. század legnagyobb kitörésének kürtője lezárva! A vulkáni működés végén egy 380 méter széles, 65 méter magas riolitos lávadóm türemkedett ki. Balra a lávalepény, jobboldalt pedig a hatalmas kőzetdarabokkal borított lávadóm belseje. Fotók: Lily Claiborne


A bejegyzés a várhatóan az augusztusi Természet Világában megjelenő cikk anyagából ad ízelítőt!


Best Blogger Tips

2012. június 6., szerda

Novarupta-Katmai kitörés 100 éve: a 20. század legnagyobb vulkánkitörése!

1912. június 6-án, helyi idő szerint délután 1 órakor kezdődött a 20. század legnagyobb vulkánkitörése, ami a történelmi időkben (az elmúlt bő 2000 évben), zajlott ismert vulkáni működések között is olimpiai pontszerző helyen van, azaz mindenképpen az első hatban! A kitörés mindössze 60 órán keresztül folyt 3 fázisban, amelyeket néhány órás szünet választott el. A helyszín: Alaszka, ahol akkor elsősorban bennszülött, eszkimó alutiiq indiánok éltek. A térség csupán néhány évtizede, 1867-ben került az Egyesült Államok fennhatósága alá. A korábbi egy évszázadban azonban sok orosz települt a zord időjárású, azonban kiváló vadászterületre, az orosz hatást számos településnév őrzi. Alaszka lakossága akkor nem volt több, mint 50 ezer, sokan a 19. század végi aranyláz sodrásában érkeztek. Akkor nem jártak légterében sugárhajtású repülőgépek, a természet érintetlen szépségű volt, adta az élelmet, adta az öltözetet, adta az életerőt.
1912-ben a Földön már addig is számos fontos esemény történt: megalakult a Kínai köztársaság véget vetve a mintegy 2000 évi császári uralomnak, április 15-én elsüllyedt a néhány nappal korábban indult luxushajó, a Titanic, Montenegro hadba lépett Törökországgal szemben, kitört az első balkán háború... Ez év januárjában Scott elérte a Déli-sarkot és megdöbbenve tapasztalta, hogy megelőzték, a norvég Amundsen 35 nappal korábban már ledöfte zászlaját. A földtudományban mérföldkőként Alfred Wegener előterjeszti kontinensvándorlás elméletét, amit akkor lehurrognak, ki gondolta volna azonban hogy később a tudományterületet forradalmasító lemeztektonikai elmélet kiindulása született meg! A vulkanológia területe még szintén bölcsőben ring, azonban éppen egy évtizede vagyunk túl a Mt. Pelée tragikus kitörésén, aminek nyomán többen felismerték, hogy szükség van a tűzhányók közvetlen megfigyelésére és ennek nyomán 1912 januárjában Thomas A. Jaggar megalapítja a Hawaii Vulkán Obszervatóriumot.
Térdig vulkáni hamuban... Kodiak településen, 170 km-re a vulkántól mintegy 30 cm vastag vulkáni hamu halmozódott fel... Forrás: National Geographic fotó

Milyen volt ez a hatalmas vulkáni működés és milyen tanulságokat közvetít? Az elmúlt hetekben rengeteg dokumentumot gyűjtöttem össze a kitörésről. Lilly Clairborne a néhány éve készített felvételeit bocsátotta rendelkezésemre, Judy Fiersteintől, a vulkáni működés egyik legjobb ismerőjétől felbecsülhetetlen értékű szakmai anyagot kaptam, ami most már az interneten is elérhető, Noli kiváló képes beszámolója hűen tükrözi e különleges természeti értékű térség életében bekövetkező drámai eseményt, amelyről remek összeállítás jelent meg az Alaska Park Science Journal legfrissebb számában. A kitörésről, annak képződményeiről és a kitörést megelőző magmakamra folyamatokról készült tudományos cikkeket rutinszerűen használjuk kutatómunkánk során. A bükkaljai horzsaköves vulkáni képződményeket bemutató Élet és Tudomány cikkünkben is kitértünk már a Novarupta kitörés körülményeire.
A következő napokban több részben vizsgáljuk, mutatjuk be a Tűzhányó blogban a 20. század legnagyobb vulkánkitörésének legfontosabb mozzanatait, a Természet Világa augusztusi számában pedig egy összefoglaló cikkben olvashatnak majd a 100 éve történt eseményről. Kövesse a Tűzhányó blog írásait, vásárolja meg a Természet Világa folyóiratot, reméljük nem csalódik!
Mekkora is? A Novarupta kitörés során 12,5 köbkilométer magma került a felszínre, jóval több mint számos ismert nagy történelmi vulkánkitörés során. (1 köbmérföld /mi3/ = 4.17 köbkilométer) Forrás: Judy Fierstein in Alaska Park Science Journal


Vajon különleges volt-e a 100 éve zajlott vulkáni kitörés? Alapvetően a pliniusi-kitörések általános jellemzőit mutatta, azonban ha belemerülünk a részletekbe, akkor egy rendkívül izgalmas és tanulságos történet tárul elénk. Nem véletlen, hogy a modern vulkanológia és kőzettan vezető kutatói, mint Wes Hildreth és Judy Fierstein évtizedeket áldoztak e terület megismerésére. Miért is volt mégis ez a vulkáni kitörés oly különleges? Nos, nézzük:
1. Ez volt Észak-Amerika legnagyobb vulkánkitörése a történelmi időkben. 12,5 köbkilométer magma, mintegy 28 köbkilométer vulkáni anyag került a felszínre (ez a Balaton vízmennyiségének kb. 14-szerese...)!
2. A történelmi idők egyik olyan ritka vulkáni eseménye volt, amelyet kaldera-beszakadás kísért, azaz a sekély mélységű, kiürült magmatározó felső része beomlott és egy kör alakú, 4 km széles, 1 km mély üreg alakult ki a felszínen. A kaldera-beszakadást erős földrengések kísérték, köztük 14 db 6-7 magnitúdójú rengés.
3. Igen ám, de a kaldera-beszakadás nem a kitörési központ területén történt, hanem attól kb. 10 km-re! A kitörés központja nem egy ismert vulkánon volt, amiből van bőven a környéken, hanem egy üledékes kőzetekkel fedett területen, azaz ott nyílt meg a föld, ahol a legkevésbé várnánk...
4. A történelmi idők azon kevés vulkánkitörésének egyike, amelynek során nagy szilícium-dioxid tartalmú, riolitos magma robbant a felszínre. További különlegesség, hogy a kitörés során hatalmas mennyiségű (kb. 11 köbkilométer térfogatú) horzsaköves vulkáni törmelékár üledék (ignimbrit) rakódott le, mégpedig szárazföldön (a Tambora és a Krakatau kitörése során ez a típusú vulkáni üledék alapvetően tengervíz alatt halmozódott fel). Az ignimbrit egy folyóvízi völgyet teljesen feltöltött, egyes helyeken közel 200 méter vastagságban!
5. A kilövellt vulkáni hamu kelet-délkelet felé terjedt és rövid idő alatt egészen Afrikáig sodródott. A kitörést követően globálisan visszaesett az átlaghőmérséklet az északi földtekén. Ennek oka, azonban nem a magas légrétegekbe jutó kénes gáz volt, hanem a légkörbe jutó hatalmas mennyiségű halogenid gázok (klór, fluor stb.) voltak.
6. A kitörésnek közvetlenül egyetlen halálos áldozata sem volt, azonban jelentős rombolást végzett a növény- és állatvilágban.
7. A kitörést nem egy szűk kémiai összetételű magma táplálta, a vulkáni képződményekben a riolittól a kisebb szilícium-dioxid tartalmú dácit és andezit kőzetig minden előfordul. Sőt, sok esetben ezek egy kőzetdarabban is megfigyelhetők, ahol sávokban váltakozik a riolit és andezit magma anyaga. A magmakamra folyamat tehát igencsak bonyolult volt és abban nem csupán egy magmatípus vett részt.
8. A kitörés nem a magmatározó felett zajlott, hanem attól kb. 10 km-re, azaz a kőzetolvadék először oldalirányba mozgott el, majd vette az irányt a földfelszín felé.
9. Az első értékelések szinte mind tévesek voltak vulkanológiai szempontból és csak évtizedekkel később sikerült feltárni a kitörés pontos eseményeit. Az első expedíció a vulkáni működés után 3 évvel érte el a területet. A National Geographic küldetésében érkezett, Robert F. Griggs botanikus által vezette csapat több alkalommal látogatott el a helyszínre, ahol pazar látvány fogadta őket.
10. A robbanásos kitörés után 3 viszkózus lávadóm türemkedett ki a felszínre, közülük egy maradt meg csupán, a 380 méter széles, 65 méter magas Novarupta lávalepény.
Ahogy Griggs meglátta a Novarupta kitörés vidékét: "...száz, ezer, nem... tízezer füst szállt fel..." Forrás: National Geographic fotó

A vulkáni törmelékanyaggal feltöltött folyóvölgy most... A Tízezer füst völgye. Forrás: Judy Fierstein


Sorolhatnánk tovább a különlegességeket, de talán ezek is elegendőek, hogy belemerüljünk egy hatalmas vulkáni esemény rejtelmeibe, amelynek során körvonalazható, hogy miképpen zajlanak az igazán nagy vulkánkitörések. Mert egy ehhez hasonló akár a 21. században is bekövetkezhet és ki tudja hol, akár sűrűbben lakott területhez közelebb. Jobb ha felkészülünk minderre és nem a szupervulkánok távoli jövőbe mutató lehetőségeinél kell leragadnunk...

Folytatása következik hamarosan... Kövesse centenáriumi sorozatunkat, látogasson el a következő napokban is a Tűzhányó blogra! Következő rész: Hogyan zajlott le a vulkáni kitörés?


Best Blogger Tips

2012. június 4., hétfő

Szupergyors szupervulkánok?

A tűzhányók világában a szuperhírek között van minden szupervulkánnal foglalkozó híradás! Szuper, szuper, minden szuper - na ezért szeretjük egyre kevéssé ezt az elnevezést mi vulkanológusok. Mondom ezt annak ellenére, hogy a vulkáni kitörések nagyságát jelző skálán a legmagasabb fokozatot, több mint 1000 köbkilométer vulkáni anyagot a felszínre dobó kitörést valóban szupervulkáni működésnek neveznek.
A vulkáni működés lefolyása, jellege alapvetően a tűzhányók alatti magmatározóban zajló folyamatoktól függ. Ezek a történések, a folyamatok körülményei (hőmérséklet, nyomás, oxidációs viszonyok, magma összetétel, illótartalom stb.) pedig kódokként rögzülnek a keletkező kőzeteket felépítő ásványokban. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban egyre több olyan kutatás folyik, ami az ásványokban rejlő információkat igyekeznek kihúzni. Mindez egy rendkívül izgalmas detektív munkaként fogható fel. A koronatanúk, a valamikori események szemtanúi az egyedi kristályok, amelyek megjelenésükben, kémiai összetételükben, összetételbeli változásukban hordozzák azokat a rejtett kódokat, amiket a vulkanológusoknak meg kell fejteniük. Ezt csináljuk mi is, amely kutatások egyes eredményeiről már korábban e helyen is beszámoltunk. A magmatározóban zajló folyamatok feltárása mellett újabban a kutatási célok egyre inkább arra irányulnak, hogy ezek mennyi idő alatt történnek. Mennyi idő alatt emelkedik fel a kitörést okozó magma, mennyi idő alatt olvad fel és válik kitörésre alkalmassá egy már-már megszilárdult, kristálygazdag magmatömeg - ezek kiemelkedő kulcskérdések, mivel a vulkáni veszély előrejelzésben, a felkészülésben megkerülhetetlen információk.
Az elmúlt héten a külföldi és hazai médiát is bejárta a hír, hogy a szupervulkánok gyorsan kitörésre alkalmassá válhatnak. A következtetés pedig nyilvánvalóan adódik: "Kiderült tehát, hogy történelmileg is átlátható időn belül is ki tudnak alakulni hatalmas magmakamrák. Ez azonban teljesen új problémákat vet fel." (Index.hu). Nos, nézzük miről is szól a történet?
A szuperhír alapja Guilherme Gualda és munkatársainak előző héten megjelent tanulmánya és az azt követő gyors médiareakció. A hazai hírek alapvetően ez utóbbi összefoglaló ismertető anyagán alapulnak. Fontos azonban bizonyos dolgokat helyre tenni!
A szupervulkáni magmatározókkal jó két évvel ezelőtt foglalkoztunk Lukács Réka doktori témájának kapcsán. Az akkor leírtak most jól jönnek, mert megvilágítják e hatalmas, mélybeli magmás rendszerek természetét és Gualda és munkatársainak cikkében írottak értelmezését! Az amerikai kutatók a szupervulkáni kitörések, nagy szilícium-dioxid tartalmú magmáinak lényeges ásványát fogják vallatóra. Következtetésüket alapvetően arra alapozzák, hogy a kvarc kristályok mennyi idő alatt alakulnak ki és milyen gyorsan zajlik a magma hűlése és kristályosodása az elméleti termális modellszámítások szerint. Lényeges hangsúlyozni azt, hogy ez a vizsgálat a magmatározó fejlődésének legutolsó szakaszára koncentrál csak! Ismételten hivatkozva a korábban leírtakra, a hatalmas, akár szupervulkáni kitörésre is képes magmatározók újabb és újabb magmabenyomulásokkal épülnek fel, amelynek során akár a tízezer köbkilométer térfogatot is jóval meghaladó, heterogén kristálypépes magmatest alakul ki (emlékeztetőül, az igen ritka szupervulkáni kitörések "csak" ezer köbkilométer térfogatot meghaladó vulkáni anyagot szolgáltatnak, azaz a magmatározó ennél többszörösével nagyobb!!). Ez azt jelenti, hogy a magmatest nagy része még a szupervulkáni kitörések során sem jön a felszínre! Mi az ami kijön: többnyire kristályokban szegény vulkáni anyag. Egyszerű fizikai szemléletben végiggondolva nyilvánvalóan következik két kulcspont:
1. egy kristályokban gazdag anyag kevéssé mozgékony, azaz nem tud egyszerűen a felszínre robbanni!
2. a szupervulkáni kitöréseket tápláló magmák kémiai összetétele (pl. nagy szilícium-dioxid tartalom, azaz több mint 70 tömeg% SiO2 koncentráció) olyan, hogy az csak erőteljes, sekély mélységben zajló kristályosodási folyamat során alakulhat ki. Ez pedig az, ami a magma kristályosodása után visszamarad: egy viszkózus kőzetolvadék.
Wes Hildreth és Colin Wilson modellje a Long Valley kaldera alatti magmatározóra és annak felépítésére. Az alsó ábra a kisebb kitöréseket tápláló magmatározót, míg a felső a már összeállt, kiterjedt olvadéktesttel rendelkező, Bishop tufa kitörést előidéző magmatározó képét mutatja. Forrás: Hildreth és Wilson tanulmánya a Journal of Petrology folyóiratban

Rendben, akkor foglaljuk össze ismereteinket:
A szupervulkáni kitöréseket tápláló magmák kialakulásához hosszú kristályosodási folyamat szükséges, mert csak így alakul ki az a kémiai összetétel, ami a szupervulkáni kőzeteket jellemzi. A szupervulkáni kitöréseket több mint 1000 köbkilométer, többnyire kristályokban szegény vulkáni anyag felszínre kerülése jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a kristályosodási folyamat során ekkora térfogatú kőzetolvadéknak kell visszamaradnia, mi több hatékonyan elkülönülnie a kristálypéptől! Ehhez valóban legalább tízszer akkora térfogatú magmatározónak kell kialakulni, ami a cirkon ásványok nagy pontosságú kormérései szerint több százezer év alatt jön létre! A kristálypép testekből kipréselődő szilíciumgazdag olvadék felfelé migrál és végül a magmatározó felső részén halmozódhat fel kisebb-nagyobb lencsékben. Szupervulkáni kitörések előtt ezek az olvadéklencsék összeállnak egy hatalmas olvadéktestté és innentől kezdve megvan a potenciális lehetőség a hatalmas vulkáni kitörésre! Itt és csak itt kezdődik Gualda és munkatársainak története! A kvarcok ugyanis ezekben az olvadéklencsékben alakulnak ki.
Mi következik ebből?
1. A szupervulkánok nem annyira szupergyorsak és semmiképpen nem alakulnak ki gyorsan! A kitörésre alkalmas összefüggő kőzetolvadék test létrejöttéhez ugyanis feltehetően több százezer év szükséges! Ha ez megvan, akkor onnantól kezdve valóban felgyorsulhatnak az események és akár néhány száz éven belül megtörténik a kitörés!
2. Jelenleg sehol sem mutattak ki kiterjedt, összefüggő kőzetolvadék testet vulkánok alatt! Jonathan Lees szeizmikus (azaz földrengéshullámok sebesség adatain alapuló) vizsgálatai alapján leszögezte: "It is also possible that large, consolidated accumulations of 100% melt do not exist in the crust and upper mantle as described in the classic cartoon models used in undergraduate textbooks (azaz, szabadon fordítva: "feltehető, hogy nagy, 100% olvadékot tartalmazó magmakamrák nem léteznek a földkéregben és a földköpenyben, ahogy azt a tankönyvekben általában ábrázolják"). Ez azt is jelenti, hogy még több évszázadon belül feltehetően nem várható szupervulkáni kitörés! Puff neked 2012 világvége jóslat!
3. Gualda és munkatársainak kutatása ettől függetlenül kiemelten fontos eredményeket hozott, ami segít megérteni a nagy magmás rendszerekben zajló, nagy vulkáni kitörésekhez vezető végső folyamatokat és általában is közelebb visz a tűzhányók alatti magmatározók természetének jobb megismeréséhez. Beleilleszkedik azokba az egymás után kijövő tanulmányokba, amit ez évben korábban Timothy Druitt és munkatársainak munkája vezetett be, majd következett az előző héten publikált Kate Saunders és munkatársainak tanulmánya. Feltehetően nem ezek voltak ez évben az utolsók. Az izgalmas detektívmunkák, a törvényszéki kristályvallatások tovább folytatódnak!
4. A nagy és pusztító kitörések nem mind szupervulkáni méretűek! A legutolsó szupervulkáni kitörés 26500 éve volt Új-Zélandon (Oruanui kitörés). Ezt követően több mint egy tucat olyan nagy vulkánkitörés történt, ami messze nem érte el a szupervulkáni mértéket, mégis alapvetően megváltoztatta társadalmak életét (ide tartozik az 1815-ös Tambora kitörés is, ami "csak" 150 köbkilométer vulkáni anyagot produkált a több mint 1000 helyett...)! Az ezeket a kitöréseket létrehozó magmatározó folyamatok és az ott zajló események időbelisége nyilvánvalóan más és ezek megértése kiemelten fontos.
5. A vulkanológiai kutatások, ezen belül a vulkáni kőzetekben lévő kristályok nagy felbontású vizsgálata nagymértékben hozzájárulhat azokhoz az ismeretekhez, ami alapján közelebb kerülhetünk az akár kisebb, de még mindig pusztító vagy akár a globális kihatású vulkáni kitörések okainak megértéséhez. Ezeket a kutatásokat támogatni kell! Ezt a döntéshozóknak is meg kell érteniük - legjobb "szupergyorsan", amíg nem késő!


Best Blogger Tips