Etna, május 11: újabb látványos lávatűzijáték!

Kedves Olvasóink! Amint arról Balázs rövid bejegyzésben beszámolt, az elmúlt napokban akadozott a Blogger szolgáltatása és sajnos ennek áldozatul esett az Etna május 11. éjszakai kitöréséről szóló, az eseményeket webkamerákon az elejétől folyamatosan követett beszámolóm... :-(

*** Frissítés (22:55): az eredeti bejegyzés visszakerült a helyére... :-) ***

Az Etna kitöréséről ismét elsőként közvetítettünk Magyarországon és amennyire tudjuk, az elsők között voltunk nemzetközi szinten is. Az eredeti riport kitörlődése miatt Balázs már nyújtott némi kárpótlást az Etna kitörését bemutató egy remek videofelvétellel.
Ilyenkor mindig Murphyt emlegetik, hogy ilyen eset persze, hogy akkor történik, amikor az ember azt a legkevésbé kívánja, hiszen az elmúlt 2 napban közel megtízszereződött a Tűzhányó blogra kattintók száma és sokan talán csalódtak abban, hogy nem találtak friss híreket a legutóbbi kitörésről. Az alábbiakban igyekszem hűen visszaadni a beszámolót az eredeti webkamera képekkel, talán az akkori izgalom okozta hangulat vesztésével, de cserébe néhány friss információval!

Mindenekelőtt, szeretném megosztani az eddig egyik legnagyobb élményt adó videofelvételt, ahol a vulkánkitörés Beethoven zenei kíséretében élvezhető!

Az Etna kitörése május 11-én este kezdődött. Előtte, május 8-tól már voltak kisebb lávatűzijáték kitörések, de a vulkáni remegések csak május 11-én délután erősödtek, jelezve, hogy a magma elindult felfelé. Az eseményeket tegnap magyar idő szerint 21:45-től követtem. Ekkor a webkamerákon már egyértelműen látható volt a stromboli-típusú kitörés és a meginduló lávafolyam:

Etna kitörésben. Forrás: cataniai INGV webkamera és Radio Studio 7 webkamera

A vulkáni működés szinte végig jellemzően stromboli-típusú lávatűzijáték volt, azaz néhány perces időközönként robbantak ki az izzó lávafoszlányok! Szerencsére mindez éjszaka történt, így a kitörés valóban pazar látványt nyújtott:

Etna kitörésben. Forrás: Radio Studio 7 webkamera

Egy óra múlva már káprázatos kitöréseket lehetett látni a webkamerákon:

Etna kitörésben. Forrás: Radio Studio 7 webkamera

Mindig magasabbra, mindig magasabbra... a látványos robbanásos kitörések egyre magasabbra freccsentették fel a lávacafatokat:

Etna kitörésben. Forrás: Radio Studio 7 webkamera

A kiteljesedő fináléra hajnalig kellett várni, 6 óra körül végül felcsapott a lávaszökőkút:

Etna kitörésben. Forrás: Etnaguide webkamera

Az Etna kitörése ezután, ahogy a Nap egyre magasabbra emelkedett gyorsan befejeződött. Ebben az évben ez volt a negyedik látványos műsor! Január 3-án volt az első kitörés, amit január 12-én követett egy újabb epizód. Ezt a kitörést is a kezdetektől követtük, látványos képeket adva közre. A január 14-i friss hírekben színes értékelés található erről a látványos eseményről, majd Boris Behncke felvételeiből "állítottam színpadra" a vulkáni működést. Február 18-án nem volt kegyes az idő, a robbanásos kitörés felhők takarásában folyt. Az Etna harmadik dobása április 10-én volt, amikor egy rövid ideig tartó kitöréssel adott életjelt a szicíliai óriás. Végül ismét bő egy hónapot kellett várni az újabb felvonásra és ha ez így megy tovább, akkor lehet tervezni a vulkántúrákat!

A május 11-i kitörésről persze ismét Boris Behncke készítette a legszebb felvételeket, de ott voltak olyan kiváló "vulkán-paparazzik" is, mint Marco Fulle a Stromboli Online-tól.

Ez a vulkáni kitörés még mindig inkább turistacsalogató, mintsem a környezetre veszélyes. Persze a hírekben központi helyet kapott az, hogy mi lesz a Giro di Italia bicajosaival. Nos, semmi... ugyanúgy tekerniük kell, mintha mi sem történt volna. Bár a kitörés során kirobbant vulkáni hamu miatt a cataniai repülőtéren rövid ideig nem szállhattak fel a gépek, a helyzet gyorsan rendeződött. A pálya tiszta, várja a bicajosokat!

Közben az Etna alatti magmakamrában újra "elkezdődött a munka", ismét össze kell gyűlnie annyi gázbuboréknak, ami kihajthatja a bazaltos magmát. Amíg ez történik, addig nem kell félniük az Etna közelében élőknek, várhatóan nem indul el lakott területeket veszélyeztető kitörés, a vulkáni szelep "kiengedi a túlnyomást". Készülhetnek inkább a kamerákkal felszerelt turisták, hogy állásaikat elfoglalják, vagy ha jobban tetszik, bő egy hónap múlva ismét webkamerák elé ülhetünk, hogy csodálhassuk a Föld lenyűgöző, látványos show műsorát!

Etna kitörés 2011. május 11-12.

Kedves Olvasóink!

Az Etna legutóbbi kitörését élőben közvetítette Szabolcs. Sajnos azonban a blogger (a blog felület szolgáltatója) rendszere az elmúlt napokban instabil volt, aminek következtében az élő közvetítés eredményeként készült bejegyzés elveszett. Emiatt bár a különböző kereső felületeken rátalálhatnak a bejegyzés linkjére, de már nem olvashatják azt.
Néhány órán belül azonban az akkori felvételekkel együtt "pótoljuk" a bejegyzést, továbbá értékeljük is a történteket.
Kérjük térjenek vissza kb. 2 óra múlva a a tűzhányóra, és elolvashatják Szabolcs szakértői véleményét az Etna legutóbbi kitöréséről.
Megértésüket és türelmüket köszönjük szépen!

Addig is tekintsék meg a kitörésről a BBC által közölt lélegzet elállító felvételt.

Etna: újabb lávatűzijáték!

Frissítés (2011.05.12 12:45)
Etna és Beethoven: Hallgassa és nézze az Etna tegnap esti kitörését!

Frissítés (2011.05.12 08:55)

Tegnap este, rögtön a kitörés megindulása után folyamatos képes beszámolót adtunk arról, hogy az Etna idén negyedik alkalommal kápráztatta el az éjszakában is webkamerák előtt ülőket és természetesen a környék lakosságát. A szicíliai tűzhányó tegnap késődélután induló, egyre erősödő, kisebb lávafolyással is járó stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések után hajnalban érte el paroxizmusát, magasba csapó lávaszökőkúttal. Ezt követően a földremegések is hirtelen visszaestek és leállt a kitörés. A legszebb kép természetesen ismét Boris Behncke weblapján látható. Most ismét néhány hetes szünet várható a korábbi események tükrében...

Forrás: Etnaguide webkamera, 05:41

Eredeti bejegyzés (2011.05.11 21:57)

Most!! 21:59-kor a következő webkamera képet láthatjuk:

Forrás: INGV Catania webkamera

...és már láva is folyik!

Forrás: Radio Studio 7 webkamera

Néhány nappal ezelőtti bejegyzésben már említettük, hogy kisebb kitörés volt az Etnán. A stromboli-jellegű kitöréseket most egy intenzívebb kitörés váltotta fel. Ez most már a negyedik ilyen kitörés az Etnán ebben az évben! Az év első napjaiban, január 3-án indult az Etna-show, majd január 12-én egy igen látványos kitörési szakasszal folyatódott, amit lávaszökőkút és lávafolyás kísért. Ennek részleteit, Boris Behncke felvételeit felhasználva 5 felvonásban közvetítettük. Ezt február 18-án egy felhők takarásában zajló kitörés követte. Április 10-én jött a harmadik dobás és most itt a negyedik! Ha szerencsénk van, akkor néhány óra múlva látványos kitörést láthatunk a webkamerákon. Hopps, és már itt is van:

Forrás: Radio Studio 7 webkamera, magyar idő szerint 22:25

Újabb szép stromboli-jellegű lávatűzijáték 22:45-kor:

Forrás: Radio Studio 7 webkamera

ez még mindig nem lávaszökőkút, de szép! egy erős stromboli-jellegű lávatűzijáték 23:40-kor:

Forrás: Radio Studio 7 webkamera, magyar idő szerint 23:40

Mindig magasabbra, mindig magasabbra... talán nem sokat kell várni, hogy a lávatűzijáték lávaszökőkútra váltson...

Forrás: Radio Studio 7 webkamera, magyar idő szerint 00:08-kor

Vulkáni kitörések évfordulói és további vulkáni hírmorzsák

Intenzív heteken vagyunk túl, Balázs és Éva már adott ízelítőt a montserrati tanulmányútról. Rékával ez előző héten Edinburgh-ban vettünk részt egy nemzetközi konferencián, ahol a téma az izlandi Eyjafjalljökull kitörésének tapasztalatai voltak. Eredményeink, például a vulkáni hamu kimutatása a budapesti levegő pormintájában, nagy érdeklődést váltott ki, mivel ez a tűzhányótól legtávolabb (kb. 3000 km távolságban) bizonyítottan azonosított vulkáni hamuanyag! Rövidesen e konferencia tapasztalatairól is beszámolunk! Május elején két fontos vulkánkitörésnek volt évfordulója. Az alábbiakban röviden ezekről emlékezünk meg. Mindkettő bőséges tanulságokkal szolgál a jövőre nézve...

Mt. Pelée (Martinique): vasárnap volt a Martinique-i Mt. Pelée tragikus kitörésének 109. évfordulója. Köszönjük Nolinak, hogy felhívta a figyelmet a sok korabeli felvételt tartalmazó francia dokumentumfilmre. Nagyon tanulságos, különleges élmény a film megnézése!

Balra: Izzófelhő a Mt. Pelée oldalában (a források szerint 1902. decemberi felvétel; Fotó: Alfred Lacroix). A szétrobbant lávadóm darabjai a földfelszínhez tapadva zúdultak le, ami fölött 1-2 km magas gomolygó hamufelhő alakult ki. 1902, május 8-án is egy ilyen izzófelhő zúdult le, amiből oldalirányban kivált egy kavargó, forró gázokban és vulkáni hamuban gazdag hamufelhő-torlóár és átrohant St. Pierre városán. Két emberen kívül senki sem élte túl ezt az eseményt... Jobbra: St. Pierre romjai a Morne d’Orange felől az 1902. májusi kitörés után. Fotók: Angelo Heilprin

Ez a vulkáni kitörés egy teljes várost (St. Pierre) elpusztított, közel 30 ezer halálos áldozatot szedve! Az esemény annyira megdöbbentette a tudományos világot, hogy sokak élete teljesen megváltozott! Frank Perret egy amerikai villamosmérnök volt, aki korábban Edisonnal is dolgozott. A Mt. Pelée kitörése után teljes energiájával a vulkáni működés, a vulkáni veszély felmérés felé fordult. Szemtanúja volt a Vezúv 1906-os és a Stromboli 1907-es, valamint 1912-es heves robbanásos kitöréseinek, amelynek során pontos előrejelzést adott a várható történésekről. Perret 1929-ben érkezett Martinique szigetére, amikor újra feléledt a Mt. Pelée. Egy kis megfigyelő kunyhóban berendezkedve, mindössze 30 m távolságból figyelte meg és fotózta le a lezúduló izzófelhőket. Az egyik külső szele őt is elérte, azonban súlyosabb sérülés nélkül megúszta a „forró” helyzetet. Gyors helyzetfelismerése alapján úgy ítélte meg, hogy most St. Pierre városa nincs veszélyben és nem szükséges a lakosok kitelepítése. Valóban, e kitörés a vulkán déli oldalán zúdította le az izzófelhőket és St. Pierre most megmenekült! Perretre, mint hősre tekintettek a helybéli lakosok. Thomas Jaggar, a Mt. Pelée tragikus kitörésének hírére a neves amerikai Massachusetts Institute of Technology professzori állását hagyta ott, hogy életét a hasonló katasztrofális esetek megelőzésére tegye fel. 1911-ben ő alapította meg a Hawaii Vulkán Obszervatóriumot, ahol Perrettel is együtt dolgozott. Végül még egy érdekesség. Valószínűleg kevesen tudják, hogy nem Alfred Lacroix volt az első, aki látta és leírta a vulkán oldalában lezúduló izzófelhőket. Angelo Heilprin, amerikai geológus professzor rögtön a májusi kitörés után a helyszínre sietett és számos értékes fotófelvételt készített és részletes megfigyeléseket tett. Május 31-én megmászta a még mindig aktív tűzhányót is. Heilprin, "természetesen" magyar származású, aki Sátoraljaújhelyen született 1853-ban, Heilprin Mihály, a Kossuth mellett is harcolt híres költő-irodalmár gyermekeként...

Chaitén (Chile): 2008. május 2-án meglepetésként hatott egy dél-chilei tűzhányó kitörése, amelyről először azt sem tudták melyik lehet. Csupán annyit lehetett tudni, hogy a vulkáni hamufelhő 15-20 km magasba emelkedett és sűrű hamuhullást tapasztaltak Argentínában. Vajon az utoljára 1835-ben kitört Minchinmavida kezdett ismét működésbe?

A Chaitén kitörése 2008. május 26-án (Fotó: J.N. Marso, Amerikai geológiai Szolgálat). Jobbra: Chaitén települését el kellett hagynia a lakosoknak. Háttérben az ok: a még mindig hamufelhőt eregető tűzhányó (Fotó: Javier Rubilar). A kitörést és következményeit számos kép örökítette meg, közülük mindenképpen ajánlom Martin Rietze remek fotófelvételeit.

Rövidesen aztán meglett a vulkán: a Chaitén ébredt fel több mint 9000 év csipkerózsika álom után! Ez az esemény több szempontból is nagy fontosságú volt: az újkori történelemben nem ismerünk vulkánkitörést ilyen hosszú nyugalmi idő után, továbbá ez volt az első olyan jelentős vulkáni működés, amit riolitos, azaz nagy szilícium-dioxid tartalmú magma indított el az 1912-es az alaszkai Novarupta kitörése óta. Hogyan lehet az, hogy egy már kialudni vélt tűzhányó elkezd hirtelen működni? Hogyan lehet az, hogy ezt észre se vették előre? A vulkáni kitörésnek ugyanis nem volt előjele, minden nyugodtnak tűnt még április végén… A vulkánt valóban nem tartották aktívnak, még a szakemberek sem! Nem voltak rajta megfigyelő műszerek, ezért csak később sikerült rekonstruálni azt, hogy mi előzte meg a kitörést. A vulkanológusoknak ez hozta az újabb meglepetést: az első vulkánszerkezeti földrengések mindössze 24 órával a kitörés előtt pattantak ki a mélyből! Donald Dingwell professzor és kutatótársa, Jonathan Castro kísérletekkel igyekezett megtudni azt, hogy a magma milyen gyorsan jött fel a mélyből? Az eredmény elképesztő volt: a magma sebessége kb. 1 m/mp volt, azaz a kőzetolvadék több mint 5 km mélységből kevesebb, mint 4 óra alatt emelkedett a felszínre! Ez azt jelenti, hogy ha lettek is volna előrejelzést segítő műszerek, akkor is rettentő kevés idő állt volna rendelkezésre, hogy a lakosságot figyelmeztessék, és ha szükséges, kitelepítsék!
A Chaitén kitörése rámutat arra, hogy akár inaktívnak hitt tűzhányók is újra kitörhetnek, akár több ezer (esetleg több tízezer...) éves szünet után is, továbbá a jövő, veszélyeket hordozó vulkánkitöréseinek helyszíneit valószínűleg pont az ilyen "elfeledett" tűzhányók között kell keresnünk!

Végül, néhány vulkáni hírmorzsa a mából:

Tegnap újra kisebb, de látványos kitörést produkált az Etna! Képes beszámoló a cataniai INGV és Boris Behncke honlapján.

Tovább is nyugtalankodik a Fülöp-szigeteki Taal! A PHIVOLCS mai jelentése szerint továbbra is gyakoriak a vulkáni földrengések, a tó vizének hőmérséklete tovább emelkedik, a pH-tartalma pedig csökken, azaz növekszik a savassága!

Továbbra is kitörésben az ecuadori Tungurahua! Az előző héten részletesen is beszámoltunk a kitörésről, a tűzhányó azóta is aktív!

12 kilométeres hamufelhő a tűz torkából

Frissítés: Balázs 05. 06.

További képekért a kitörésről kattintson ide.

Frissítés: Tomi, 05.05.

A kitörés azonos intenzitással folytatódik, a legutóbbi mérések (IG) alapján már azt is tudni, hogy április 26. és május 2. között átlag napi 3800 tonna volt a SO₂-kibocsátás, de 2600 alá soha nem csökkent, olykor pedig 5500 t/nap is volt. A hamuhullás egyre nagyobb területen okoz gondot.
Nagyon szép képeket közölt a kitörésről a National Geographic.

A NASA műholdas felvétele a Tungurahuáról.

Frissítés: Balázs 05. 04.

Tomi nagyszerű, részletes bejegyzését még egy lenyűgöző videóval egészítem ki! A videót nézve azon tűnődtem, hogy mennyire két arcú a kitörés. Éjjel káprázatos tűzijátékszerű kitörést észlelünk míg nappal megmutatkozik a vulkánkitörés valódi sokkal sötétebb oldala, hiszen ekkor láthatjuk a kitörés valódi arcát, az ég felé törő sűrű és veszélyes hamuoszlopot. Talán nem is kellene leírnom (de azon olvasók miatt, akik még nem láttak sok vulkánkitörést különböző napszakokban), hogy természetesen nem arról van szó, hogy eltérően működik a vulkán éjjel és nappal. Egyszerűen az érszékszerveink, ez esetben a szemünk csap be minket. Ha nagyon figyelmesen nézzük az éjszakai felvételeket néha láthatjuk ahogy az izzó lávacafatok megvilágítják a hamuoszlopot. A videó spanyol nyelvű, de így is nagyon élvezetes.

Bejegyzés: Tomi

Úgy tűnik, in medias res nyitja az évet a Tungurahua (A kecsua szó jelentése magyarul a 'tűz torka', ez most nagyon jól jellemzi a hegyet.). Eddig szinte semmilyen aktivitást nem mutatott, az április 21-én indult kitörés miatt azonban már 230 embert evakuáltak a környező településekről és az iskolák is bezártak. Hugo Yépez geológus szerint az elmúlt 11 év egyik legerősebb kitörése volt ez. A kutató szerint a magma nagyon gyorsan, szinte napok alatt érte el a felszínt. A heves kitörés a helyi geológiai és geofizikai szolgálat, az IG előző jelentése alapján (A vulkán aktivitása gyengül és a kitörési felhőkben már nincs vulkáni hamu, inkább csak gáz- és gőzfelhőkről van szó) tűnhet igazán meglepőnek. Az első jelek április 21-én mutatkoztak, a felfele nyomuló magma hatására kisebb vulkanotektonikus földrengések pattantak ki. A hegy északnyugati oldalán ugyan már februárban is megfigyeltek nagyon kismértékű deformációt, azonban az csak április végén erősödött fel. Kisebb hamufelhőket is pöfékelt a vulkán, belőlük hamu hullott Choglontús, Cahuají, Pillate, Cotaló, Juive és Baños településeken. Ezek a települések mintegy 8 km-re vannak a krátertől a hegy nyugati részén. Esténként a stromboli típusú kitörések lávatűzijátékában gyönyörködhettek a helyiek, a kiröpített kőtömbök 1 km-t re is legurultak a hegy lejtőin. Másnap is morajlott a hegy, kisebb robbanások kíséretében. Április 26-án aztán elszabadult a pokol, helyi idő szerint 09:20 után hat nagy kitörést is észleltek, közben egy 7 km magas hamufelhő emelkedett az égbe. A felhő később a 12 km magasságot is elérte, majd nyugat és északnyugat felé sodródott a szélben, folyamatos hamuhullást okozva az útjába eső területeken. Az egyre erősödő kitörés miatt a kutatók egy piroklaszt-ár kialakulásától tartottak. A felhő kisebb mértékben az Quitóba tartó és onnan felszálló gépek útvonalát is érinti, így néhány járat esetében némi eltérésre lehet számítani a menetrendhez képest. A kitörés okozta remegést a környező településeken is érezni lehetett. Nagyon szép képeket közölt a kitörésről a Daily Mail.

A Digtriad által közölt videó elején egy éjjeli stromboli típusú kitörést figyelhetünk meg, majd feltűnik a nappali, magasba tornyosuló hamufelhő. Jól megfigyelhető, hogy a vulkáni hamu folyamatosan áramlik ki a kráterből.

Április 28-án az északira forduló szél Baños felé fújta a hamufelhőt, de hamuhullást csak a csúcs környékéről jelentettek. Ugyan ezen a napon, helyi idő szerint 17 órakor a kráterperemen kialakult két kis törmelékkúp összeomlott, szerencsére a lejtőn leguruló darabjai nem okoztak semmiféle kárt. A hegy gyomrában növekvő nyomásra utaltak az április 29-én regisztrált szeizmikus adatok: erősödő remegés, a vulkanotektonikus rengések amplitudónak növekedése. Az IG kutatói megállapították, hogy a kürtőben folyamatosan tud feláramolni a magma, nincs lávadugó, emiatt nincsenek nagy robbanások, folyamatosan emelkedik a hamufelhő az ég felé. A nyugati kráterperem a leggyengébb láncszem a Tungurahua esetében, azonban a jelenlegi kitörési paraméterek mellett nem valószínű, hogy összeomlana, ennek ellenére folyamatosan megfigyelik a kutatók az egész csúcsrégióval egyetemben.
Április 30-án két robbanást regisztráltak, a föld továbbra is remegett és 2-7 km magas volt a hamufelhő. A munka ünnepén a kitörés kicsit felerősödött, a kitörési felhő folyamatosan 5-6 km magas volt és a hegytől északra tucatnyi településen hullott hamu. Éjszakai heves esőzések miatt laharveszély alakult ki. Május 2-án a kitörés intenzitása valamivel alábbhagyott, de a föld továbbra is remeg a tűzhányó körül, a kitörési felhő magassága 4 km körüli.

Montserraton jártunk - 1. rész

A konferencia hivatalos logója (forrás: Montserrat Volcano Observatory).


2011. április 4-8. között került megrendezésre a "Soufriere Hills Volcano 15 years on" nevű nemzetközi vulkanológiai konferencia a karib-térségi Montserrat szigetén. A konferenciát a Soufriere Hills tűzhányó 15. évfordulója (15 éve tartó újbóli működése) alkalmából rendezték meg a Montserrat Vulkanológiai Obszervatórium (MVO) munkatársai. A részvételi lehetőséget számunkra (Kiss Balázs, Jankovics M. Éva) az tette lehetővé, hogy sikerült támogatást nyernünk az Oktatásért Közalapítvány egyik pályázatán.


Montserrat szigete a Karib-tenger és az Atlanti-óceán között húzódó Kis-Antillák északi részén található. A Kis-Antillák egy vulkáni szigetív, amelynek kialakulása az Észak-amerikai kőzetlemeznek a Karib-lemez alá történő szubdukciójához (alábukásához) köthető. A szubdukcióhoz kapcsolódó vulkanizmus eredményeként felépülő Montserrat mindössze 16 km hosszú (észak-dél) és 10 km széles (nyugat-kelet).

Montserrat földrajzi elhelyezkedése és a sziget közeli műholdképe (a képek forrása: Google Earth).

A kis sziget négy vulkáni központból áll, melyek északról dél felé haladva a következők: Silver Hills, Centre Hills, Soufriere Hills, South Soufriere Hills. Korukat tekintve nem követik ezt a sorrendet: a legidősebb vulkáni centrum a Silver Hills, ezután épült fel a Centre Hills, majd a South Soufriere Hills, végül pedig a ma is aktív Soufriere Hills. A sziget főként andezites összetételű lávakőzetekből és vulkáni törmelékes kőzetekből áll.
A Soufriere Hills vulkáni komplexum bázisa közel 1 km-rel a tengerszint alatt található, melynek átmérője meghaladja a 25 km-t. A tűzhányó 1995-ben lendült újra működésbe, amit megelőzően legutóbb a 17. században voltak kitörései. 1995 óta szinte folyamatos a vulkáni aktivitás, melyet lávadóm-növekedés és ahhoz kapcsolódó kőomlások és piroklaszt-árak, illetve alkalmanként nagyobb lávadóm-összeomlások és robbanásos kitörések jellemeztek. A vulkán működése következtében már 1995-ben elkezdték kitelepíteni a sziget déli részének lakosságát. 1997-ben a piroklaszt-árak és -torlóárak elpusztították a sziget repterét, fővárosát (Plymouth) és számos kisebb települést is.
A sziget déli felét lezárták, és különböző veszélyzónákra osztották fel (A, B, C, F, V), továbbá a partvonalon túl, az óceánon, illetve tengeren is kijelöltek két zónát (E, W). A tűzhányón jelenleg a 3-as riasztási szint van érvényben, vagyis a V és E zónákba szigorúan tilos a belépés (kivéve az MVO munkatársainak).

A Soufriere Hills 1995 óta tartó működése következtében kijelölt veszélyzónák és a jelenlegi 3-as riasztási szint során érvényben lévő szabályok a különböző veszélyzónákra vonatkozólag (a térképek forrása: Montserrat Volcano Obszervatory).

A konferencia magában foglalt számos tudományos előadást és poszterbemutatót, melyeket a Soufriere Hills-en és egyéb aktív tűzhányón dolgozó neves szakemberek tartották. Mi két tudományos posztert mutattunk be az erdélyi Csomád vulkán kutatási eredményeiről. Ezek mellett nagyszerű terepgyakorlatokon vettünk részt, melyek során számos vulkáni képződményt figyelhettünk meg (ezekről majd egy későbbi bejegyzésben számolunk be). A konferencián való részvétel rendkívül hasznos és hatalmas élmény volt számunkra, ugyanis a Csomád vulkán egyik analógiájának tekinthető a Soufriere Hills, így az ott megfigyelt, jól dokumentált vulkáni képződmények és a kutatási eredmények segítséget nyújthatnak a Csomád vulkáni működésének rekonstruálásában. Továbbá, a vulkanológia kiváló szakembereivel találkozhattunk, és mutathattuk be előttük a Csomádon végzett kutatások eddigi eredményeit.

A Soufriere Hills vulkán és a konferencia-résztvevők egy része (az obszervatórium helikopter-leszállóhelye, 2011. április 8.). A tűzhányón jelenleg csak fumarola-tevékenység (kigőzölgés: vízgőzfelhők és kén-dioxid gáz felhők) figyelhető meg (fotó: Kiss Balázs).

Romániai földrengések: miért remeg a föld a Vráncsa-térségben?

A mai napon, vasárnap kora hajnalban a potsdami földrengésjelző intézet szerint 4,5, az Amerikai Geológiai Szolgálat szerint 4,7, míg hírügynökségi jelentések szerint 4,9 erősségű földrengés pattant ki a romániai Vráncsa térség alól. A hivatalos jelentéseket azonban geofizikus még nem erősítette meg, azaz a magnitúdó értéke még változhat. A földmozgást a fővárosban, Bukarestben is érezni lehetett, károkról nem érkezett jelentés. Ez a földmozgás bő egy évvel követte a legutóbbi viszonylag nagyobb földrengést, ami 5-ös erősségű volt. Korábban, 2004. október végén közel 6-os erősségű rengést mértek, míg 1977. március 4-én egy 7,2 erősségű földrengés pattant ki, ami több mint 1500 halálos áldozattal járt.
Az utóbbi időkben földrengés hírekhez szokott olvasók talán felkapják a fejüket: már Romániában is erősen reng a föld, nem csak Új-Zélandon és Japánban? Mi ennek az oka? A romániai földrengések közös jellemzője, hogy a hipocentrum, azaz a rengések kipattanási helye meglehetősen mélyen van. A mai 120-140 km mélységből indult ki, a korábbiak 90-100 km mélyről származtak. Ez megint furcsának tűnhet, mivel az új-zélandi és japán rengések viszonylag sekély mélységből pattantak ki (5-25 km). Mi van ilyen mélyen, amitől erős földrengések indulhatnak ki? A 100-140 km Magyarország alatt már a litoszféra alatti asztenoszférát jelenti, ahol a szilárd kőzetek már képlékeny alakváltozáson mennek keresztül, azaz a mozgások földrengést nem okoznak. A délkeleti Kárpátok, a Vráncsa térség alatt azonban más a helyzet! Ez valóban egy szeizmikusan aktív terület, amint azt az alábbi ábra is mutatja:

Földrengések epicentrumai Románia és Bulgária térségében 1990 óta. A zöld csillag a mai földrengés epicentrumát mutatja. Forrás: USGS

Ennek oka pedig a következő: A Föld legkülső merev héját kőzetburoknak, más szóval litoszférának nevezzük. Ez magába foglalja a földkérget és a földköpeny legfelső részét. A kőzetburok alatt a nagyobb sűrűségű asztenoszféra található, ami szintén szilárd kőzetekből áll, de a nagy hőmérséklet és a nagy nyomás miatt plasztikusan viselkedik, azaz képlékeny alakváltozásra képes. Alapvetően kétféle litoszférát különböztetünk meg: kontinentális és óceáni. Az utóbbi alkotja az óceáni medencék aljzatát. Az óceáni kőzetburok nagyobb sűrűségű kőzetekből áll, mint a kontinentális. Egy bizonyos vastagság elérése után (>100 km) a sűrűsége már nagyobb lesz, mint az alatta lévő asztenoszférát alkotó kőzeteké, ezért ekkor már nem képes az asztenoszférán "úszni", hanem alámerül, lebukik a földköpenybe. Ezt a folyamatot szubdukciónak nevezzük, ez történik például Japán előterében és ezzel volt kapcsolatos a néhány héttel ezelőtti nagy földrengés. A kontinentális litoszféra, különösen a kontinentális földkéreg kis sűrűségű kőzetekből áll, ezért nem képes az asztenoszférába merülni, olyan, mint egy lufi a vízen. A szubdukció addig tart, amíg az óceáni kőzetlemez egésze alábukik. Mögötte már a kontinentális kőzetlemez van, ami már nem "akarja" követni. Felül ekkor kontinentális kőzetlemez feszül kontinentális kőzetlemeznek (pl. Alpok, Himalája), míg alul az óceáni kőzetlemez nagy súlya miatt továbbra is lefelé húzó erőt fejt ki. Végül ennek szakadás lesz a vége, az óceáni kőzetlemez leválik és végleg a földköpeny mélyébe süllyed. E vázlatos lemeztektonikai ismertető után térjünk most vissza a Vráncsa térségbe. Ezalatt úgy tűnik, legalábbis a szakemberek többsége szerint pont az utolsó fázis állapota van, azaz amikor egy óceáni kőzetlemez már függőleges helyzetben van és szinte "cérnaszálon lógva" várja a végleges elszakadást a felső kontinentális kőzetlemeztől.

Mi van a mélyben? A szeizmikus tomográfia modell ábra látványosan megmutatja! A vörös területek a viszonylag lassabb rengéshullám terjedési sebességet jelentik, a kék színek pedig az átlagosnál gyorsabbakat. A Vráncsa terület alatt egy függőleges kék sáv figyelhető meg. A gyorsabb terjedési sebesség egy a környezeténél nagyobb sűrűségű, hidegebb kőzettestet jelez. Az első szaggatott vonal 410 km mélységet, a másdik szaggatott vonal 670 km mélységet jelenti. Az utóbbi az alsó és felső földköpeny határát jelöli ki. A kis fehér körök a földrengések hipocentrumait mutatják. Forrás: M.J.R. Wortel és W. Spakman Science cikke

A Vráncsa térség alatt a nagy mélységű hipocentrumok egyértelműen azt jelzik, hogy egy közel függőleges helyzetű kőzetlemez süllyed lefelé a földköpenyben, amit a mai modern szeizmikus tomográfia modellek is egyértelműen mutatnak. Ennek a környezeténél nagyobb sűrűségű és feltehetően hidegebb, néhány tíz kilométer széles kőzetdarabnak az alsó része már 410 km mélységben van, de felül még mindig összeköttetésben van a kontinentális kőzetburokkal. A legtöbb szakember által elfogadott magyarázat szerint a Kárpátok íve alatt folyt szubdukció kb. 10 millió évvel ezelőtt befejeződött, a mélyben azonban tovább folytak az események. Az alábukó kőzetlemez alsó része a nagy sűrűsége miatt tovább süllyedne, azonban a kontinentális kőzetburok, a földköpeny kőzeteihez képest kisebb sűrűsége miatt inkább úszva maradna. E kettős viselkedés miatt, az alsó egység (feltehetően egykor óceáni medence aljzatát alkotó óceáni kőzetlemez) egyre inkább hátragördülne és ez végül egy horizontális irányú szakadást idéz elő a kontinentális litoszféra alsó részén. Az alábukó nehéz "ballaszt" továbbra is merül egyre mélyebbre és most már függőleges helyzetbe került. Előbb-utóbb megtörténik majd a szakadás, amikor a nagy sűrűségű alámerülő kőzettestet "elengedi" a kisebb sűrűségű kontinentális litoszféra. Most még azonban ez nem történt meg. A kőzettest süllyedése ugyanúgy nem folyamatos, mint a szubdukció során az egyik kőzetlemez másik alá bukása. Földrengés akkor pattan ki, amikor a felhalmozódott felszültség egy kisebb lefelé való zökkenés során felszabadul. Az elmúlt évtizedek eseményei azt mutatják, hogy évtizedenként ez akár 5-6 magnitúdójú földrengést is eredményezhet, időszakonként pedig - főleg, ha hosszabb idő telik el nagyobb földrengés nélkül - akár 7-t meghaladó rengés is előfordulhat. A Vráncsa térség tehát az európai kontinens szeizmikusan egyik legaktívabb területe, ahol ritkán, veszélyes rengések is kipattanhatnak. Ezzel a lemeztektonikai helyzettel szorosan összefügghet a Csomád vulkáni működése, valamint a legutoljára 500-600 ezer éve aktív Alsórákos környéki (Persány-hegység nyugati pereme) bazalt vulkanizmus.

A Vráncsa térség alatt mélyről kipattanó földrengések leginkább elfogadott lemeztektonikai modellje. Girbacea és Frisch Geology folyóiratban megjelent ábrája alapján