Frissítés (2014.09.01. 15:00; Harangi Szabolcs): Lávaöntés csökkenő intenzitással!
A mai napon kezdetben még teljes intenzitással folyt a hasadékvulkáni kitörés. Mintegy 1800 méter hosszan spriccelt fel a láva, majd terült szét lassan folyó lávanyelvekben. A felszínre került láva mennyisége jelentősnek mondható, a becsült intenzitás másodpercenként mintegy 1000 köbméter mennyiségű magma, ami meghaladja az Eyjafjallajökull 2010-es kitörésének intenzitását és a 2011-es Grimsvötn kitöréssel vethető össze (megj. (16:00-kor): a legfrissebb szóbeli közlés szerint a kitörési intenzitás értéke ma már 250 köbméter/mp. A lávafolyam 3 négyzetkilométer területet fedett be, mennyisége 16-25 millió köbméter lehet. Igen jelentős a kéndioxid gáz kiáramlás is, amit 20000 tonna/nap értékre becsülnek). A helyszínen tartózkodó izlandi vulkanológusok megfigyelése szerint jelenleg egyre inkább csökken a kitörés intenzitása. Ez az ilyen hasadékvulkáni kitörések esetében nem meglepő, azonban várható, hogy a következő napokban újra felhasadhat a földfelszín és újabb lávaömlések történhetnek.
Ahogy gyengül a lávaöntő kitörés úgy erősödnek a földrengések. Ma már több mint 500 földrengést regisztráltak, köztük volt két M>5 magnitúdójú rengés a Bárdarbunga kaldera pereme alatt. A földrengések 3 területre csoportosulnak: legnagyobb részük a Dyngjujökull-Holuhraun alatti hasadékvonalhoz kapcsolódik, egyre több rengés pattan ki az Askjától kelet-északkeletre, míg ritkább, de erős földrengések jellemzik a Bárdarbunga környékét. Mindez azt jelzi, hogy a lemeztektonikai folyamat, azaz a két nagy kőzetlemez (Észak-Amerikai- és Eurázsiai-kőzetlemez) távolodása tovább zajlik, továbbra is hasadékok, repedések nyílnak fel és ezekbe friss magma nyomul. Mindez arra utal, hogy feltehetően még hosszan eltartó eseménysorral számolhatunk. A távolodás mértékét kiválóan jelzik a sűrűn elhelyezett GPS állomások. Augusztus 16 óta a Vatnajökull északi részén a távolodás mértéke már meghaladja a fél métert!
A továbbiakban ismét a hasadékvulkáni kitöréseknek van a legnagyobb valószínűsége, azonban kis valószínűséggel elképzelhetők hevesebb robbanásos kitörések is. A Bárdarbunga alatti kőzettestek a jelentős földrengések következtében egyre gyengülnek és adott esetben nem zárható ki itt egy komolyabb robbanásos kitörés. A feltörő magmának azonban 400-600 méter vastag jégtakarót kell felolvasztania mielőtt a felszínre ér. Ez hatalmas jökulhlauppal, jeges-iszapos áradással járhat. Adott esetben egy nagy robbanásos kitörés esetében a 2010-es eseményekhez hasonló freatomagmás kitörés és ehhez kapcsolódó finom vulkáni hamuszemcséket tartalmazó kitörési oszlop alakulhat ki. Ennek az európai légi közlekedésre gyakorolt hatása attól függ, hogy milyen az Izland feletti szélirány. Egy másik kis valószínűségű, de nem kizárható esemény, hogy az Askja vulkáni rendszer éled fel és az Askja kalderában történik egy heves robbanásos kitörés. 1875-ben, egy a mostanihoz némileg hasonló eseménysor során, hatalmas robbanásos kitörés történt az Askja vulkánon, aminek vulkáni hamuja Skandináviáig jutott. A kitörés oka friss bazaltos magma és a vulkán alatt lévő korábbi riolitos magmakása keveredése volt, aminek most is fennáll a lehetősége.
A jelenlegi vulkáni működés nem veszélyezteti a környezetet és nem okoz gondot a légi közlekedésben. Számottevő környezeti hatása lehet azonban egy hosszú ideig elhúzódó lávaöntő kitörésnek, amennyiben nagy mennyiségű bazaltos magma kerül a felszínre, amihez jelentékeny kéndioxid gázkiáramlás is társul. Amennyiben akár a Bárdarbunga, akár az Askja vulkánon robbanásos kitörés következik be, az adott esetben hatással lehet az európai légi közlekedésre is (megfelelő szélirány esetében). A 2010-es események óta új szabályozást vezettek be, ami alapján elképzelhető, hogy egy Európa felé tartó vulkáni hamufelhő esetén kisebb légtérzárt rendelnek el, azonban ennek értékelése csak az adott eset alapján (pl. vulkáni hamu koncentrációjának ismerete) történhet.
Frissítés (2014.08.31. 09:20; Harangi Szabolcs): Újabb hasadékvulkáni kitörés!
Ma reggel újabb hasadékvulkáni kitörés kezdődött a Holuhraun lávamezőn kb. 9 km-re a Dyngjujokull gleccsernyelvtől, azaz egyik kicsit északabbra a korábbi kitörési helytől. Az első becslések szerint 1.5 km hosszan repedt fel a föld és folyik ki a láva. Itt az első webkamera kép:
A RÚV legfrissebb információi szerint a mai reggeli hasadékvulkáni kitörés intenzívebben zajlik, mint a pénteki esemény. A lávafüggöny-lávaszökűkút 50-60 méter magasba csap, a hasadék hossza 1500-1800 méter. Armann Hoskuldsson helyszínen lévő vulkanológus szerint a mostani kitörés intenzitása legalább 10-20-szorosa a péntek hajnali kitöréshez viszonyítva. Sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt a webkamera képeken egyelőre nem követhető a kitörés folyamata, de ahogy a vulkáni működésben, úgy a látási viszonyokban is hamar beállhat változás.
És ez a változás be is következett, koradélután fellebbent a felhőtakaró és bár az erős szél folyamatos remegésben tartotta a kamerát, követni lehetett a hasadékvulkáni kitörést! Közben egy remek videofelvétel is megjelent az előrenyomuló láváról, ami most már több mint 3 km távolságba jutott el a hasadéktól. Magnús Tumi Guðmundsson szerint másodpercenként közel 1000 köbméter mennyiségű magma jut a felszínre, ami jelentékenynek számít és jóval nagyobb, mint ami az Eyjafjallajökull 2010-es kitörés kezdeti szakaszában volt.
további friss képek:
A mai nap mondhatni egy világcsúcs is született: kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt egy nem egészen 1 napos lávakőzetről részletes kőzettani és geokémiai elemzést készített az Izlandi egyetem Földtudományi Intézetének szakember csoportja és mindez megjelent az intézet honlapján is. Hamingjuóskir til íslendinga! A vizsgálatokban részt vett egykori diákunk, Bali Enikő is. Az eredmények roppant érdekesek!
A bazalt kőzet erősen hólyagüreges, ami azt jelzi, hogy a földfelszínhez közel, azaz sekély mélységben a magma gázbuborékokban dús volt. Ez elősegíti a kőzetolvadék kristályosodását és ezt tükrözik a lávakőzet kőzetüveges alapanyagában lévő piciny kristályok. Emiatt a felszínre került bazaltos láva viszkózusabbá vált, azaz nehezebben folyóssá, így salakos láva, azaz aa láva alakult ki (megj.: ezt látjuk most is a vasárnapi hasadékvulkáni kitörés során is). Fontos felismerés a kristályokba zárt apró szulfid zárványok. Ez azt jelenti, hogy a bazaltos magma viszonylag jelentős kén-tartalmú, azonban a kén egy része nem gázosodott ki, hanem kristályokba lépett be. Ez lényeges lehet annyiban, hogy egy esetleges robbanásos kitörés során vagy hosszú idejű vulkáni működés során mekkora mennyiségű kén-dioxid juthat a légkörbe.
Az első kémiai elemzések azt mutatják, hogy a friss lávakőzet hasonló a Holuhraun területen történt 1797-es lávaöntés bazaltjához. A magnézium-oxid relatív magas koncentrációja azt jelzi, hogy a bazaltos magma viszonylag primitív, azaz nem sok időt tölthetett a földkéregben és csupán csekély mértékben kristályosodott a földköpeny felső részén történt magma keletkezés óta. Egyelőre nem dönthető el, hogy ez a bazaltos összetétel a Bárdarbunga vulkáni rendszerre jellemző vagy az Askja vulkán kőzeteihez? Ehhez a szakemberek további, nyomelem és izotóp vizsgálatokat folytatnak. Ez fontos információ ahhoz, hogy a vulkáni működés mozgatórugóit, dinamikáját megértsük. A kőzettani vulkanológia, ami egyre fontosabb szerepet tölt be a vulkánok működésének megértésében és ami kutatócsoportunk tudományos munkáját is jellemzi, kiváló példát adott most arra, hogy ilyen vizsgálatokkal miképpen érthető meg gyorsan egy vulkáni működés jellege! Az új eredményekről természetesen rögtön beszámolunk!
Frissítés (2014.08.29. 17:10; Harangi Szabolcs): Folytatódó földrengések, lávaöntő közjátéknak vége
A felfrissítő hasadékvulkáni kitörés meglehetősen rövid volt és folytatódik minden tovább a korábbi napokhoz hasonlóan. A hivatalos jelentés szerint a vulkáni működés helyi idő szerint két perccel éjfél után indult meg. A 600 méter, max. 1 km hosszú hasadék mentén kisebb lávaszökőkút kitörések zajlottak, majd lávanyelvek ömlöttek a felszínre, amelyek nem több mint 500 méter távolságba jutottak. A vulkáni működés hajnal 4 óra körül befejeződött, de még órákon keresztül fehér vízgőz áramlott ki a repedésekből. Mindeközben a mai napon folytatódtak a földrengések és már ismét közel 1000 földrengés pattant ki éjfél óta. Néhány órája egy 5,2 magnitúdójú rengés pattant ki a Bárdarbunga kaldera pereme alól.
Úgy tűnik tehát, hogy a mai vulkáni működés egy rövid közjáték volt az augusztus 16 óta zajló tektono-vulkáni eseménysorban. A Dyngjujökull gleccsernyelvtől északra húzódó felszín alatti (kb. 8-12 km mélyen húzódó) hasadék tovább nyílik északi irányban és most már az Askja vulkáni rendszer keleti peremét keresztezi. A rövid életű vulkáni működést valószínűleg az okozhatta, hogy a Holuhraun lávamező alatti kőzettest az 1797-es hasadékvulkáni működés következtében gyengébb volt és ott könnyebben alakultak ki felszínig futó repedések. Azonban a felszínre került magma mennyisége roppant csekély, a földfelszín alatti hasadékban közel 1 köbkilométer térfogatú bazaltos kőzetolvadék lehet és nem ismert, hogy ennek a mélyebb földkéreg felé való folytatásában még mekkora mennyiségű magma tározódik.
A további lehetőségek tehát nem nagyon változtak: (1) a közeli napokban ismét egy hasadékvulkáni kitörés indul, hasonlóan a maihoz, de elképzelhetően nagyobb mennyiségű lávaszolgáltatással. (2) a hasadék a Dyngjujökull gleccsernyelv alatt nyílik fel és ekkor jég alatti kitörés kezdődik erős jökulhlauppal. (3) továbbra is lehetségesnek, de kis valószínűségű kimenetelnek tartom bármelyik két nagy vulkáni centrum aktivizálódását, azaz kitörhet a néhány kilométer mélységben erős földrengésekkel gyengített Bardarbunga (ekkor akár heves robbanásos kitörés lehet a felolvasztott jég csapadékvízével való keveredés miatt), vagy kitörhet az Askja is, ha a hasadékba áramló forró bazaltos magma és az Askja alatti kihűlőben lévő szilíciumgazdag magmakása keveredik egymással (ekkor is lehet nagy robbanásos kitörés). Hangsúlyozom, hogy ez a lehetőség kis valószínűségű, de nem zárható ki egyértelműen. (4) a hasadék nem nyílik tovább, a benne lévő magma lassan megszilárdul és vége szakad az eseménysornak. Úgy vélem, hogy legvalószínűbb az (1) verzió és ez a történet akár hosszabb ideig is eltarthat még (hónapok, évek).
Frissítés (2014.08.29. 07:10; Harangi Szabolcs): MEGKEZDŐDÖTT A HASADÉKVULKÁNI KITÖRÉS!!!
Helyi idő szerint éjfél körül a tegnapi felszíni repedések kialakulásának helyszínén, a Holuhraun lávamezőn hasadékvulkáni kitörés kezdődött. A kitörés a Dyngjujökull gelccsernyelvtől északra, kb. 9 km távolságban zajlik mintegy 1000 méter hosszúságban, az Askja vulkáni rendszertől kb. 15 km-re délre. Egyelőre csekély mennyiségű láva ömlik a felszínre kisebb lávaszökőkút kitörések mellett. Tegnapi összefoglalónkban már beszámoltunk arról, hogy a felszíni repedések megjelenése új színt hozhat az eseménysorba és ez néhány órán belül vöröslő lávafüggöny formájában meg is valósult. A vulkáni működés egyelőre csekély mértékű, de ahogy azt korábban említettem ez akár hosszú ideig, hónapokig, esetleg évekig is eltarthat. Kérdés még mindig, hogy tovább nyílik-e északra a hasadék?
A vulkáni működés több élő webkamerán követhető. Ezen a webkamerán most a jobb alsó sarokban látható a kitörés, egy másikon közelebbről, bár kissé elmosódottan.
Friss hír (2014.08.29. 11:45): most már videofelvételen is látható a hasadékvulkáni kitörés a RÚV hírportálján.
A kitörés kapcsán fontos hangsúlyozni a következőket: NEM a jég alatt fekvő Bárdarbunga vulkán tört ki, hanem a Vatnajökulltól északra húzódó hasadékrendszeren belül zajlik a vulkáni működés. Tág értelemben inkább az Askja vulkáni rendszer déli hasadékzónája ez. A Holuhraun lávamezőn nyílt fel a repedés ott, ahol korábban 1797-ben zajlott hasonló típusú vulkáni működés. A Bárdarbunga kitörése egészen más forgatókönyv szerint történne: erős jökulhlauppal járna és amennyiben a felszínre kerülő magma sikeresen felolvasztja a kaldera feletti 400-600 méter vastag jégtakarót, akkor heves robbanásos kitörés történne. Az eseménysor egyelőre más irányba tart (egyelőre nem veszélyeztető kitörés) és a valószínűbbnek tartott hasadékvulkáni kitörés következett be. A későbbiekben még változhat a helyzet, a földrengések tovább zajlanak a Bárdarbunga alatt és az Askja környezetében is (azaz tovább észak felé zajlik a mélybeli hasadék kinyílás), azaz akár bármelyik nagyobb vulkán is felébredhet...
Frissítés (2014.08.28. 22:15; Harangi Szabolcs): Repedések, süppedések a felszínen
Rövid napi összefoglaló a mai napi eseményekről. A földrengések szakadatlanul zajlanak, ma is több mint 1100 rengés pattant ki és ezek között volt M=5 és néhány M>4 földrengés is. Ezek mellett azonban többségben voltak a kisebb rengések rengések (M<2), amelyek továbbra is jórészt a Dyngjujökull gleccsernyelv előterében lévő hasadékhoz kapcsolódnak, kisebb részt a Bárdarbungához és új fejleményként már feszültség alatt van az Askja vulkáni rendszer is. Kristín Vogfjörð, az IMO kutatási vezetője szerint az észak felé nyíló hasadék elérte az Askja hasadékrendszerét. Egyelőre úgy tűnik, hogy az Askja rendszer keleti peremét keresztezheti a magmával telített mélybeli hasadék, ami talán hétvége felé következhet be. A hasadék továbbrepedése lelassult, az elmúlt 24 óra alatt "csak" 1-1,5 km-t nyomult tovább. Mindenesetre az Askja környezetében is megszaporodó földrengések miatt, óvatosságból, sárgára (2. szint a 4 fokozatú skálán) emelték itt a riasztási szintet.
A viszonylagos lassuló események mellett azonban érdekfeszítő hírek is érkeztek. Az egyik izgalmas megfigyelés a Parti Őrség Vatnajökull fölötti repülése során született. A jégtakarón kisebb besüppedéseket tapasztaltak olyanokat, amiket általában vulkáni működés nyomán figyelnek meg. A Bárdarbunga kaldera délkeleti pereme közelében létrejött besüppedések 4-6 km hosszúságúak, 1 km szélesek és 10-15 méter mélyek. Magnus Tumi Gudmundsson, tapasztalt izlandi geofizikus mindezt azzal magyarázta, hogy kisebb vulkáni kitörés történhetett a 400-600 méter vastag jégtakaró alatt. A számítások szerint mindez 30-40 millió köbméter olvadékviz kialakulását okozta. De hol van a kapcsolódó jökulhlaup? Ennek hiányát azzal magyarázzák, hogy az olvadékvíz a közeli jégalatti tűzhányó, a Grimsvötn kalderáját kitöltő jég alatti tavába folyt, aminek ezzel a vízszintje 5-10 métert emelkedett. Mások szerint az sem kizárt, hogy csupán egy erősebb hidrotermás tevékenység zajlott és ez olvasztotta meg a jeget. Akármi is történt, az rövid idejű folyamat lehetett, mert ma reggel óta nem tapasztaltak változást a jégtakaró felszínén.
A másik izgalmas hír szintén a felderítő repülés közben született. A Dyngjujökull gleccsernyelv előterében a Holuhraun területen hosszanti repedéseket figyeltek meg a földfelszínen. Mindez azt jelzi, hogy most már felszíni jelei is vannak a két kőzetlemez távolodásának és a lemezhatáron kialakuló ezzel összefüggő széthúzásos feszültségnek. A rengések hipocentrumai ugyanakkor még mindig mélyen vannak, 8-12 km mélységben. A következő napokban lesz tehát mit figyelni, többek között: (1) nyílnak-e fel újabb repedések a földfelszínen? (2) tovább lassul-e a hasadék északi irányú haladása? (3) lesz-e jökulhlaup a Vatnajökull környezetében? (4) hogyan változik az Askja környékén a feszültség, pattannak-e ki újabb rengések e területen?
Frissítés (2014.08.27. 12:00; Harangi Szabolcs): Mi lehet a mélyben?
Mi történhet a mélyben, mi okozza a már másfél hete folyamatosan tartó, most már több mint 10000 földrengést eredményező eseménysort? Margaret Hartley és Thor Thordarson szerzőpáros 2013-ban publikálta az Askja 1874-1876-os, többek között egy VEI=5 erősségű robbanásos kitörést is eredményező vulkáni esemény értelmezését. Ebben a rendkívül érdekes tanulmányban bemutatták a hasadékvulkáni kitörések két lehetséges magyarázatát, ami esetünkben is fennállhat. Az egyik elmélet szerint - (a) ábra - bazaltos magma nyomul fel egy központi vulkáni felépítmény alatt (jelenleg a Bárðarbunga alatt), majd a bazaltos magma oldalirányba térül el egy hasadékzóna mentén, ahol a leggyengébb a földkéreg. Adott esetben hasadékvulkáni kitörés indulhat a központi vulkántól 10-20 km távolságban is. A másik elmélet szerint nem oldalirányú magmamozgás történik, hanem a földkéreg alsó részén lévő kiterjedt magmatározóból nyomulnak fel magmacsomagok a tektonikai hatásra szétnyíló hasadékrendszerbe. Ez természetesen érinti a központi vulkáni is, ahol szilíciumgazdag (riolitos) magmakása lehet, egy korábbi kitörés vagy magma felnyomulás esemény maradékaként. A bazaltos és riolitos magma keveredése heves robbanásos kitörést okozhat (l. pl. Askja 1875-ös kitörése). A hosszú hasadékrendszerbe alulról benyomuló bazaltos magma máshol hasadékvulkáni kitörést okozhat.
A két modell eltérő következményekkel jár, elsősorban a rendszerben lévő magma mennyiségét illetően (ha az első modellel számolunk, akkor erősen alulbecsülhetjük a felnyomuló magma mennyiségét). Természetesen a mindenkit izgató kérdés, hogy most mi történik, melyik modell szerint zajlanak az események? Ezt nagyon nehéz megmondani, Thordarsonék a kitörési termékek, kőzetek részletes vizsgálata alapján tudták rekonstruálni az Askja 1874-76-os esemény történetét. Mindenesetre jó mindkét lehetőséget számba venni és annak következményeit értékelni. A magmával telített hasadék most már több mint 40 km hosszú. Személyes meglátásom az, hogy ezt talán a második modell alapján tudjuk jobban értelmezni. Tudni kell azonban azt, hogy talán még sosem tudtuk ilyen részletességgel követni egy tipikus izlandi vulkanotektonikus esemény kibontakozását, azaz ezek az adatok felbecsülhetetlen fontosságú információkat nyújtanak a szakembereknek. A végkifejlet nagy sok irányba történhet. Az izlandi döntéshozó szakemberek visszafogottsága teljesen megérthető. A 'legrosszabb-lehetőség' túlhangsúlyozása a médiában beláthatatlan katasztrófa történet tematizálásba csaphat. A folyamatos figyelés, az adatok folyamatos értékelése remélhetően még időben körvonalazza, hogy merre mehetnek a folyamatok. Hozzá kell még tennem: adott esetben ez a történet még hónapokig, sőt évekig is folytatódhat...
Frissítés (2014.08.27. 10:20, Sági Tamás): erősödő földrengések a Bárðarbunga alatt
A tegnapi napon az eddigi legerősebb, 5,7-es magnitúdójú földrengés pattant ki, a Bárðarbungától 4,8 km-re észak-északnyugatra, 6,2 km mélyen (és kicsivel később egy 5,1-es délere), összesen pedig mintegy 900 rengést regisztráltak, ami valamivel kevesebb a 25-én megfigyeltnél. Az IMO tudományos felügyelőbizottsága legfrissebb jelentése szerint a rengések továbbra is azt jelzik, hogy a hasadék tovább reped észak felé és már eléri a 40 km-es hosszúságot. Tegnap déli jelentésük szerint az előző 24 órában legalább 50 millió m3 magma nyomult a repedésbe.
A repedés északi végénél a legintenzívebb a szeizmikus tevékenység és ma hajnalban kipattant egy 4,5 magnitúdójú rengés az Askjától keletre is, az izlandi szakemberek szerint azonban még mindig korai egy ottani kitörés esélyeit latolgatni. A mai napon már két, 5-ösnél erősebb földrengést is észleltek a Bárðarbunga-kaldera északi és déli pereménél, a tegnapiaknál nagyobb mélységben (12,9 és 9,5 km), ezt a magma okozta nyomásban bekövetkezett változáshoz (ahogy a repedésben utat talál magának észak felé, úgy csökken az általa okozott nyomás a jégtakaró alatt) kötik.
Frissítés (2014.08.25. 23:00): És a kőzettest reped tovább...
Rövid összefoglaló a mai napról: a szeizmikus események kezdete (augusztus 16.) óta már több mint 9000 földrengés pattant ki, a mai napon egyedül több mint 1200. A szétnyíló hasadék, amit magma tölt ki, a mélyben (5-12 km mélységben) már túlnyúlik a Dyngjujökull gleccsertakarón, a szegélyétől 6-7 km-re jár. Ez azt jelenti, hogy a magmával kitöltött hasadék már több mint 35 km hosszú. A GPS adatok alapján 300-350 millió köbméter (0,30-0,35 köbkilométer) térfogatú magma lehet a rendszerben. A hasadék észak felé halad tovább és közelít az Askja rendszerhez, ami még kb. 15 km-re van. Ha a mostani repedési ütemet vesszük alapul, akkor kb. 3-4 nap múlva érheti el a hasadék az Askja alatti magmatározót. Fontos megjegyezni, hogy továbbra sincs vulkáni működés és egyelőre semmi jel nem mutat erre, azonban azt is tudni kell, hogy minden nagyon gyorsan megváltozhat.
A lehetséges kimenetek tekintetében, amiben sokféle elképzelés lát napvilágot, magam részéről továbbra is azt látom, hogy (1) megáll a kőzettest repedés, leáll a magmautánpótlás, véget ér ez az izgalmas eseménysor (szerintem ennek most kicsi a valószínűsége); (2) a magma utat tör a felszín felé és a Krafla 1975-84-es vulkáni működéshez hasonló, látványos hasadékvulkáni kitörés indul meg; (3) a magmával kitöltött hasadék átszeli az Askja alatti magmás rendszert és ott keveredhet a szilíciumgazdag magmakásával, ami akár heves robbanásos kitörést eredményezhet (én ennek a két eseménynek látom a legnagyobb valószínűségét). Az izlandi szakemberek felvetnek még két lehetőséget: (4) a magma mégis csak a hasadék kezdeti, jégsapkával fedett részén találja meg az utat a felszínre és egy jégalatti kitörés indul meg; (5) a Bárdarbunga kalderában kezdődik kitörés, ahol az erős (M>5) földrengések amúgy is gyengítik a kőzettestet. Természetesen ezek is ésszerű lehetőségek, bár a (4) esetet nagyon valószínűtlennek találom. Érdekes módon az izlandi szakemberek többsége egyelőre nem számol a 'worst-case scenario'-val (3) azaz a magmával telített hasadék Askja rendszerbe való bejutással (óvatosság vagy ők többet tudnak?).
Fontos tudni azt, hogy a szakemberek is csak abból tudnak ítélni, ahogy értelmezik (a különbségekben benne benne van a szubjektivitás, ami a szakemberek eltérő tapasztalatából, tudásából, szakmai felfogásából adódik - ez a tudományban természetes!) a rendelkezésre álló, tényszerű jeleket (földrengések epi- és hipocentrumai, magnitúdóik, típusaik), GPS adatok (lemez szétsodródás mértéke, felszín alakváltozás), valamint mennyire veszik figyelembe a korábbi izlandi kitörések eseményeit. Fontos tudni azt, hogy bármikor hirtelen változhat az eseménysor. Fontos tudni azt, hogy az izlandi szakemberek vannak birtokában a legtöbb adatnak. Számunkra, egy óriási új lehetőség és tapasztalatszerzés az, hogy vulkanológusokként, szakmai tudásunkkal, tapasztalatainkkal követhetjük ezt az eseménysort, hogy összevethetjük a rendelkezésre álló információkat és a megfigyeléseket és mindezekből következtetést vonhatunk le, hipotéziseket alkothatunk, amiket tesztelhetünk azon, hogy mi történik valójában.
Frissítés (2014.08.24. 16:00): Nem tört ki még a Bárdarbunga!
Bár a mai híradások (talán jobb is, ha nem linkelem be a sok félrevezető rémhír "füstölgést"...) tele vannak az izlandi vulkánkitörés megindulásával, ahogy tegnap este is már jeleztem és mára már egyértelművé vált: NEM volt tegnap és jelenleg SINCS VULKÁNKITÖRÉS Izlandon! Tegnap az IMO valóban kiadott egy közleményt egy esetleges jégalatti vulkánkitörésről és vörösre emelte a riasztási szintet, ennek az oka az volt, hogy olyan mértékben megemelkedett a földremegés intenzitás, hogy biztonságból (főleg általában az izlandi vulkánkitöréstől való félelem miatt) inkább emelték a készültséget. Nem sokkal később azonban jelezték, hogy nem tapasztaltak jeges iszapos áradatot, ami arra utal, hogy mégsem érhette el a felszínt a magma.
A földremegés intenzitásának növekedése és az erős és nagyon gyakori földrengések a Dyngjujökull gleccsertakaró alatt azzal magyarázható, hogy egy kis megtorpanás után tovább nyílt a hasadékrendszer. A kinyílást (erős és gyakori földrengések) magma beáramlás (földremegés intenzitás növekedése) követi, a folyamat most már a gleccsertakaró pereme alatt tart. Továbbra sincs jökulhlaup, ami a jégalatti kitörés egyértelmű jele lenne.
Mi várható? - röviden: a gleccsertakaró alól kilépve jelentősen csökken a nyomás, ami új helyzetet teremthet, elősegítheti a magma felszínre jutását, de ugyanakkor csökkenti a freatomagmás, azaz magma-víz kölcsönhatás miatti heves robbanásos kitörés esélyét. Ez jó hír lehet a repülni vágyóknak. Ebben az esetben elképzelhető egy olyan esemény, ami 1975-84-ben a Krafla vulkáni területen zajlott, azaz látványos hasadékvulkáni kitörés, lávaszökőkutakkal. Van azonban egy másik izgalmas lehetőség, ami új színt vihet az eseményláncba. A hasadék felnyílás észak felé halad, pontosan az Askja vulkáni rendszer irányába. Itt 1961-ben volt az utolsó kitörés, 1875-ben pedig egy hatalmas VEI=5 erősségű kitörés zajlott. A vulkán alatt bizonyára lehet szilíciumgazdag magmakása, amivel a bazaltos magma keveredve képes lehet egy erős robbanásos kitörésre. Természetesen ez egyelőre még egy spekuláció, a következő napok eseményei megadják majd a választ.
Frissítés (2014.08.23. 22:00): na most akkor kitört vagy nem tört ki?... de vajon tényleg ez a lényeg?
Izzott a Tűzhányó blog Facebook oldala ma délután, miután a földremegés intenzitás az eddigi legmagasabb értékre ugrott. Az Eyjafjalljökull 2010-es kitörése óta különleges figyelem fordul az izlandi vulkánok működése felé és így nagy a várakozás, hogy kitör-e egy hetes földrengéses előkészület után a Bárdarbunga. Ma délután, helyi idő szerint 2 órakor nem csak a földremegés erősödött fel, hanem olyan gyakoriak lettek a földrengések, hogy szinte alig lehetett elválasztani őket egymástól. Nem sokkal később megérkezett a hivatalos közlemény: jégalatti vulkáni működés indult el, azonban ennek látható jelei még nincsenek. A kitörést az Izlandi Parti Őrség radarfelvételei jelezték. A készültségi szintet rögtön a legmagasabb fokozatra, vörösre, emelték. Mindazonáltal, a jelentős jökulhlaup hiánya mémileg kérdésessé teszi, hogy valóban megindult-e a kitörés? Ezt a nézetet osztja Magnús Gudmundsson is.
Mi történhetett? A közvetlen megfigyelések hiányában csak a nyilvánosságra kerülő földrengés és gps adatokból lehet következtetni. Délután hirtelen megnőtt a földremegés intenzitás, ez vélhetően magma áramlását jelezte, de ez történhetett a földfelszín alatt is. Ezzel párhuzamosan megnőtt a földrengések száma is. Ez így együtt kicsit különös, az epicentrumok eltolódása azonban egyértelműen jelezte az okot. A Dyngjujökull alatt húzódó hasadék északi irányba továbbrepedt. Elképzelhető, hogy csupán ezt az eseményt rögzítette a szokatlan földrengés intenzitás. Hat óra alatt 5 km hosszan nyílt fel az új földfelszín alatti hasadék (0.23 m/mp sebesség)! Ez nagyon gyorsnak tűnik, azonban Dave MacGarvie szerint a Krafla 1975-84-es kitörése alatt volt, amikor a hasadék felnyílás sebessége elérte az 1 m/mp sebességet is!
Mi várható? Bármi lehetséges... A hasadék továbbrepedhet észak felé és akár túljuthat a gleccsertakarón is. Ezzel új lehetőségek nyílnának az esetleges vulkáni működés formájára. Lehet persze az is, hogy megreped a magmacsatorna feletti földkéreg és valóban elindul a vulkáni működés, azonban akár 20 óra is eltelhet, amíg a felszínre jutó olvadék felolvaszt 100-400 méter vastag jeget. Ez pedig erős jökulhlauppal járna. Érdemes tehát figyelni, egy szakember számára különösen izgalmas események zajlanak jelenleg Izlandon, ami messze túlmegy azon egyszerű kérdésnél, hogy kitör vagy nem tör ki... Ami zajlik, a dinamikus Föld egy fantasztikus természeti eseménye, a lemeztektonika mellbevágó folyamata, különleges dolog mindezt ilyen részletességgel figyelni! Aki pedig repülni szeretne, továbbra is úgy vélem, hogy ne mondja le útját - azonban figyelje az eseményeket, mert sohasem lehet tudni... bármi, bármikor változhat...
Frissítés (2014.08.22. 15:09)
A földrengések száma továbbra sem csökken, nem sokkal éjfél előtt egy 4,7 magnitúdójú rengés pattant ki, amit ma három M>3 rengés követett. Érdekes, hogy ezek a rengések mind a Bárðarbunga kalderája alatt alakultak ki. Az epicentrumok és fészekmélységek alapján a helyzet változatlan, a rengések egyik csoportja a központi vulkántól északkeletre húzódó, 25 km hosszú hasadékzónában van (Dyngjujökull), ahol a hipocentrumok 8-12 km mélyen vannak, de az intrúzió északkeleti végén sekélyebb a mélység, nem sokkal 4 km alatti. A másik rengéscsoport a központi vulkán kalderája alól pattan ki, itt a fészekmélység némileg sekélyebb, 2-6 km.
Egy érdekes kérdés, hogy a jelenlegi földrengésrajnak mi az indítóereje? Magmafelnyomulás és ennek feszítőereje, aminek következtében repednek a kőzettestek, vagy nem más történik, mint a Közép-Atlanti hátság mentén találkozó és Izlandot átszelő két kőzetlemez (Észak-Amerikai-lemez és Eurázsiai-lemez) távolodása egymástól? A hátságok menti kőzetlemez szétsodródás epizodikus folyamat, azaz időszakosan távolodik a két lemez. Ennek során közöttük hasadékok alakulnak ki, amibe a földköpenyből származó bazaltos magma nyomul. Egy legutóbbi ilyen esemény Izland északi rift zónájában történt, az 1975 és 1984 között zajló Krafla hasadékvulkáni kitörés során a két kőzetlemez mintegy 9 métert távolodott egymástól! A Bárðarbunga az északi rift zóna déli végén található, ahol több törésvonal is találkozik. A jelenlegi Dyngjujökull intrúzió az északi rift zóna mentén alakult ki. A vulkáni kitörést, amint a korábbi bejegyzésben olvashattuk nagy mértékben befolyásolja a feltörő magma mennyisége. A lemez szétsodródás irányította esemény esetében kisebb a valószínűsége egy nagyobb kitörésnek és inkább hasadékmenti bazaltos kitörés történhet, míg ha bazaltos magma felnyomulása okozza a földrengésrajt, akkor elképzelhető, hogy lesz még bőven utánpótlás. Továbbá, amennyiben kőzetlemez szétsodródás eseménye zajlik, akkor ez akár évekig is eltarthat, míg ha magma felnyomulás irányítja az eseményeket, az rövidebb ideig folyhat.
A következőkben érdemes figyelni azt, hogy miképpen alakul a két rengéscsoport története, hol alakulnak ki inkább rengések, milyen erősek, változik-e a fészekmélység?
Eredeti bejegyzés (2014.08.22. 00:20)
Augusztus 16-án, éjjel 3 órakor megmozdult a föld az Izland déli részén lévő kiterjedt jégtakaró, a Vatnajökull északnyugati területén. Az epicentrumok a jégtakaró alatti egyik hatalmas tűzhányó, a Bárðarbunga (avagy Bárdarbunga) körül összpontosultak. A Bárðarbunga központjában mintegy 700 méter mély kaldera található, amiből hasadékzónák nyúlnak ki (Veidivötn és Trollagigar hasadékzónák, amelyek délnyugatra, illetve északkeletre futnak a 100 km távolságban lévő Torfajökull vulkán felé, illetve az 50 km távolságban lévő Askja irányába). A Veidivötn hasadékrendszerhez kapcsolódik az elmúlt 10 ezer év legnagyobb lávaöntő kitörése (Thjorsarhraun kitörés), ami 21 köbkilométer lávát produkált (a Laki kitörés nagyjából másfélszerese). Szintén a Bárðarbunga vulkáni rendszerhez tartozik a Loki-Fögrufjöll jégalatti vulkáni komplexum, ahol a legutolsó 1910-es kitörés is zajlott, valamint itt történtek azok a kisebb kitörések, amelyek az elmúlt évtizedek kisebb jökulhlaupjait eredményezték. A Bárðarbunga vulkáni rendszer Izland legaktívabb tűzhányói közé tartozik, az 1700-as években különösen gyakoriak voltak kitörései (13 feljegyzett kitörés), aztán nőttek a kitörések közötti nyugalmi időszakok és most már több mint 100 éve alszik. Meg kell azonban jegyezni, hogy egy jég alatti vulkán esetében sokszor nehéz számon tartani működési gyakoriságát, mert a kisebb kitörések csupán jökulhlauppal, azaz iszapos-jeges áradással járnak (ilyen esemény többször volt az elmúlt 30 évben). Másrészt, az izlandi tűzhányók esetében gyakori, hogy egy központi vulkánból hasadékrendszerek ágaznak ki, amelyek adott esetben szintén aktivizálódhatnak és így akár a központi vulkántól több tíz kilométer távolságban is létrejöhet vulkáni működés. Fontos megjegyezni azt is, hogy a Bárðarbungának (tágabb értelemben) voltak a történelmi időkben jelentős kitörései, így például 1477-ben (Veidivötn kitörés). Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi vulkáni nyugtalanság jeleit mindenképpen komolyan kell venni. De…, azért nem kell sötéten sem látni a jövőt, nem minden izlandi vulkánkitörés okoz káoszt Európa légterében!
A kezdeti rengéseket, szinte megállás nélkül követik az újabbak és most már több mint 3000 dokumentált földrengésnél járunk. Ezek között nem kevés a 3-as magnitúdónál nagyobb, és előfordultak M>4 rengések is. A földrengések fészekmélységei (hipocentruma, azaz kipattanási mélysége) 3-10 km között vannak és egyre inkább a vulkáni központtól északkeletre tolódnak el egy délnyugat-északkeleti sáv mentén (itt egy kb. 25 km hosszú magmával kitöltött hasadék alakult ki). Kiegészítve ezeket az adatokat a felszínmozgási információkkal a szakemberek között egyetértés van abban, hogy mindezek az események magma felnyomulásával magyarázhatóak. Az epicentrumok eltolódása azt jelzi, és a hipocentrumok mélységbeli változatlansága arra utal, hogy a magmatömeg egy része oldalirányban feszíti a kőzeteket, és egy hasadék mentén nyomul északkelet felé. A fészekmélység egyelőre nem mutat változást, azaz olyan jelet, hogy a magma felfelé, a felszín felé vette volna az irányt. Vulkánkitörés egyelőre tehát nincs!
Honnan tudható, hogy megindul a vulkáni működés? Ennek jelét adhatja az, ha a hipocentrumok egyre sekélyebb mélységet jeleznek, illetve ha a töréses rengésjelek mellett határozottan megjelenik a folytonos földremegés (angolul harmonic tremor) jelsora is. Ezt még nem tapasztaljuk. A magma felszínre jutásának első egyértelmű látható jele, a jeges-iszapos áradat (un. jökulhlaup) megindulása lenne. A Bárðarbunga felett ugyanis 400-600 méter vastag jég található. A forró magma felolvasztja a jeget és annak olvadékvize a jégtakaró alól hömpölyög ki és sodor el mindent, ami útjába kerül. A vulkáni működésnek ez a legnagyobb közvetlen környezetre gyakorolt veszélye. Ezt, mint jelentős potenciális veszélyt figyelembe véve, augusztus 20-án a helyi hatóságok elrendelték a Vatnajökulltól északra fekvő területek lezárását és az ott tartózkodók kitelepítését. Ez közel 200 turistát is jelent. A kitelepítés nem egyszerű, mivel Izland e része alapvetően lakatlan, utak nincsenek, a turisták 4-kerék meghajtású járművekkel járnak és nehéz mozgásukat követni.
A vulkáni működésnek az erős földrengésraj ellenére is 50% az esélye. Sok esetben ugyanis a magma nem képes áttörni a felső földkéreg tömeget és a jóval kisebb ellenállású hasadékzónákba nyomul be. Ha nincs elég magma utánpótlás, akkor az olvadéktömeg elkezd kristályosodni és ez tovább csökkenti kitörésre való alkalmasságát (a kristályosodás következtében ugyanis viszkozitása megnő, azaz mozgási képessége egyre csökken). A kulcskérdés tehát az, hogy mennyi magma mobilizálódott a mélyben és meddig tart az utánpótlás? A közelmúltban, a Kanári-szigeteki El Hierro esetében tapasztaltuk, hogy napokig tartó földrengésraj és erős rengések után (amikor már szinte mindenki vulkáni működést várt) is elcsendesülhettek az események és nem történt vulkánkitörés.
A mostani eseménysor egyik lehetséges kimenete tehát az, hogy befejeződnek a rengések és NEM LESZ vulkánkitörés.
Ha azonban tovább tart a magmatömeg utánpótlása, akkor ez további nyomóerőt fejt ki, és elképzelhető, hogy az oldalirányú mozgás felfelé mutató erőhatással párosul, és hirtelen repedések nyílhatnak fel a magmatömeg felett. Ez nyomáscsökennést jelent és a magma felfelé indulhat. Egy ilyen lehetőség aztán felgyorsíthatja az eseményeket, mivel a magmában egyre több gázbuborék jelenik meg (kisebb nyomáson a víz és egyéb gázok már nem oldódnak a kőzetolvadékban, hanem gázbuborékok formájában különülnek el). Ez alaposan csökkenti a magma sűrűségét, ami nagyobb felhajtó erőt jelent, a gázbuborékok belső nyomása ezen kívül, további repesztő erőt nyújt és ezzel nagymértékben megnő a kitörés esélye.
A mostani eseménysor nagyon elképzelhető lehetséges kimenete lehet tehát az is, hogy VULKÁNKITÖRÉS INDUL MEG.
Fontos tudni azt, hogy a vulkáni kitörés esetleges megindulása nagyon gyorsan bekövetkezhet, azaz egyszer csak, akár gyakorlatilag minden előjel nélkül változik a mostani helyzet. Amennyiben ez a kimenet valósul meg, akkor kezdetben jelentős gondot okozhat a jökulhlaup. A további kérdés azonban az, hogy lesz-e látható jele a vulkánkitörésnek, azaz a sokakat izgató kérdés az, hogy lesz-e kitörési hamufelhő? Ehhez az kell, hogy jelentős magma mennyiség érje el a felszínt és a magma hatékonyan fel tudja olvasztani a vastag jégtakarót. Erre természetesen szintén megvan a lehetőség, különösen akkor, ha a magma a központi vulkántól északkeletre húzódó hasadékzónában kezd felszínre törni. Ekkor, akár több kilométer hosszan nyílhat fel repedés a felszínen és így több helyen egyszerre juthat ki nagy térfogatú magmaanyag. Ugyanakkor ez térben jobban eloszlik, ami azt jelentheti, hogy nem jön létre nagyobb robbanásos kitörés, hanem több kisebb kitörés követezik be. Amennyiben azonban csak kis mennyiségű magma éri el a felszínt, akkor az a jég alatt terül szét és adott esetben egy kis púpot, jégalatti vulkáni formát, helyi nevén tuya-t hoz létre. A felszínre jutó magma mennyiségéről vélhetően a jökulhlaup erőssége, a behorpadó jégfelszín kiterjedése is informálni fog. Megvan azonban annak az esélye is, hogy a magma tovább nyomul a hasadékzónában és végül jégtakarótól mentes szárazföldi területen tör a felszínre. Ekkor is izolált kis-közepes robbanásos kitörések várhatók, további magmautánpótlás esetében pedig akár hasadékmenti lávaöntés is bekövetkezhet. Egy ilyen eseménysor – amennyiben a felszínre jutó magma mennyisége nem nagy - Európára nem jelent veszélyt.
AZ ESETLEGES VULKÁNKITÖRÉSNEK TEHÁT SZÁMOS VÁLTOZATA VAN, ennek csupán egyik lehetősége, és nem feltétlenül a legvalószínűbb az, hogy nagy magasságba (>10 km) emelkedő vulkáni hamufelhő alakul ki. Ha ez be is következik, akkor sem biztos, hogy ez fennakadást okoz majd az európai légiközlekedésben – ehhez ugyanis szükséges az is, hogy a magasban mozgó légtömegek, azaz futószelek keleti irányba sodorják a kitörési felhőt.
Mi kell ahhoz, hogy egy nagyobb robbanásos kitörés történjen, ami több mint 10 km magas vulkáni hamufelhőt eredményez? Ennek nagyobb esélye van akkor, ha a kitörés a központi vulkán belsejében zajlik, és ha nagy mennyiségű magma tör fel. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem ebbe az irányba mutatnak a jelek. Van-e azonban más olyan lehetőség is, aminek akár távolabbi következménye lehet? Az izlandi tűzhányók működési mechanizmusát közvetlenül kutatók szakemberek (például Dave McGarvie, John Stevenson) véleményét is figyelembe véve, egy nagyon kis valószínűségű, de nem elképzelhetetlen kimenet lehet az is, hogy a magma délnyugati irányba tör utat magának és ezzel bejut egy olyan hasadékzónában, ami az elmúlt évezredben már számos jelentős és esetenként globális kihatású vulkáni működés színtere volt. Itt található a Torfajökull tűzhányó is, ami alatt vélhetően kiterjedt, nagy szilíciumtartalmú kristálykása, avagy magmakása van (nagy kristálytartalmú magmás tömeg, ami tartalmaz 10-30% olvadékot is és ezért adott esetben, egy nagy hőmérsékletű bazaltos magmával való keveredés során gyorsan és hatékonyan felolvasztható és ezzel robbanásos kitörésre hajlamos magmatömeg jöhet létre). Ha ezt a magmakását bazaltos magma felolvasztja, akkor akár nagy erejű robbanásos kitörés is bekövetkezhet (ilyen esemény történt 874-ben). Egy ilyen kimenetet azonban feltehetően jóval előbb már látni lehet a jelekből, egyelőre NINCS ilyen jel!
Összefoglalva: a jelenlegi események számos irányba folytatódhatnak. A folyamatos monitoring (a beérkező jelek értelmezése) alapján a lehetséges kimenetek szűkíthetők vagy bővíthetők. Jelenleg egyértelműen állítható, hogy nem zajlik vulkánkitörés, ennek látható jelei lennének. Az Eyjafjallajökull 2010-es kitöréséhez hasonló, kiterjedt európai légtérzárat okozó eseménysor csak nagyon kis valószínűséggel következhet be, de természetesen kizárni egyértelműen nem lehet. Aki augusztus végén, szeptember elején tervez repülőutat semmiképpen se mondja le! A történéseket folyamatosan követjük és külföldi szakemberekkel is konzultálva, értékeljük - lényegi információkat pedig természetesen közreadjuk!
A mai napon kezdetben még teljes intenzitással folyt a hasadékvulkáni kitörés. Mintegy 1800 méter hosszan spriccelt fel a láva, majd terült szét lassan folyó lávanyelvekben. A felszínre került láva mennyisége jelentősnek mondható, a becsült intenzitás másodpercenként mintegy 1000 köbméter mennyiségű magma, ami meghaladja az Eyjafjallajökull 2010-es kitörésének intenzitását és a 2011-es Grimsvötn kitöréssel vethető össze (megj. (16:00-kor): a legfrissebb szóbeli közlés szerint a kitörési intenzitás értéke ma már 250 köbméter/mp. A lávafolyam 3 négyzetkilométer területet fedett be, mennyisége 16-25 millió köbméter lehet. Igen jelentős a kéndioxid gáz kiáramlás is, amit 20000 tonna/nap értékre becsülnek). A helyszínen tartózkodó izlandi vulkanológusok megfigyelése szerint jelenleg egyre inkább csökken a kitörés intenzitása. Ez az ilyen hasadékvulkáni kitörések esetében nem meglepő, azonban várható, hogy a következő napokban újra felhasadhat a földfelszín és újabb lávaömlések történhetnek.
 |
 |
Szétterülő izzó lávafolyam a Holuhraun lávamezőn. Forrás: Eggert Jóhannesson, mbl.is
Így terül szét a láva.... Forrás: Rob Green, University of Cambridge
Ahogy gyengül a lávaöntő kitörés úgy erősödnek a földrengések. Ma már több mint 500 földrengést regisztráltak, köztük volt két M>5 magnitúdójú rengés a Bárdarbunga kaldera pereme alatt. A földrengések 3 területre csoportosulnak: legnagyobb részük a Dyngjujökull-Holuhraun alatti hasadékvonalhoz kapcsolódik, egyre több rengés pattan ki az Askjától kelet-északkeletre, míg ritkább, de erős földrengések jellemzik a Bárdarbunga környékét. Mindez azt jelzi, hogy a lemeztektonikai folyamat, azaz a két nagy kőzetlemez (Észak-Amerikai- és Eurázsiai-kőzetlemez) távolodása tovább zajlik, továbbra is hasadékok, repedések nyílnak fel és ezekbe friss magma nyomul. Mindez arra utal, hogy feltehetően még hosszan eltartó eseménysorral számolhatunk. A távolodás mértékét kiválóan jelzik a sűrűn elhelyezett GPS állomások. Augusztus 16 óta a Vatnajökull északi részén a távolodás mértéke már meghaladja a fél métert!
 |
Oldalirányú elmozdulásokat jeleznek a fekete nyilak különböző GPS állomásokon augusztus 16 óta. A DYNC és GSIG állomások alapján az egymástól való távolodás mértéke több mint fél méter. Forrás: IMO
A továbbiakban ismét a hasadékvulkáni kitöréseknek van a legnagyobb valószínűsége, azonban kis valószínűséggel elképzelhetők hevesebb robbanásos kitörések is. A Bárdarbunga alatti kőzettestek a jelentős földrengések következtében egyre gyengülnek és adott esetben nem zárható ki itt egy komolyabb robbanásos kitörés. A feltörő magmának azonban 400-600 méter vastag jégtakarót kell felolvasztania mielőtt a felszínre ér. Ez hatalmas jökulhlauppal, jeges-iszapos áradással járhat. Adott esetben egy nagy robbanásos kitörés esetében a 2010-es eseményekhez hasonló freatomagmás kitörés és ehhez kapcsolódó finom vulkáni hamuszemcséket tartalmazó kitörési oszlop alakulhat ki. Ennek az európai légi közlekedésre gyakorolt hatása attól függ, hogy milyen az Izland feletti szélirány. Egy másik kis valószínűségű, de nem kizárható esemény, hogy az Askja vulkáni rendszer éled fel és az Askja kalderában történik egy heves robbanásos kitörés. 1875-ben, egy a mostanihoz némileg hasonló eseménysor során, hatalmas robbanásos kitörés történt az Askja vulkánon, aminek vulkáni hamuja Skandináviáig jutott. A kitörés oka friss bazaltos magma és a vulkán alatt lévő korábbi riolitos magmakása keveredése volt, aminek most is fennáll a lehetősége.
A jelenlegi vulkáni működés nem veszélyezteti a környezetet és nem okoz gondot a légi közlekedésben. Számottevő környezeti hatása lehet azonban egy hosszú ideig elhúzódó lávaöntő kitörésnek, amennyiben nagy mennyiségű bazaltos magma kerül a felszínre, amihez jelentékeny kéndioxid gázkiáramlás is társul. Amennyiben akár a Bárdarbunga, akár az Askja vulkánon robbanásos kitörés következik be, az adott esetben hatással lehet az európai légi közlekedésre is (megfelelő szélirány esetében). A 2010-es események óta új szabályozást vezettek be, ami alapján elképzelhető, hogy egy Európa felé tartó vulkáni hamufelhő esetén kisebb légtérzárt rendelnek el, azonban ennek értékelése csak az adott eset alapján (pl. vulkáni hamu koncentrációjának ismerete) történhet.
Frissítés (2014.08.31. 09:20; Harangi Szabolcs): Újabb hasadékvulkáni kitörés!
Ma reggel újabb hasadékvulkáni kitörés kezdődött a Holuhraun lávamezőn kb. 9 km-re a Dyngjujokull gleccsernyelvtől, azaz egyik kicsit északabbra a korábbi kitörési helytől. Az első becslések szerint 1.5 km hosszan repedt fel a föld és folyik ki a láva. Itt az első webkamera kép:
 |
Ismét hasadékvulkáni kitörés zajlik a Holuhraun lávamezőn. Forrás: Bardarbunga 2 webkamera
A RÚV legfrissebb információi szerint a mai reggeli hasadékvulkáni kitörés intenzívebben zajlik, mint a pénteki esemény. A lávafüggöny-lávaszökűkút 50-60 méter magasba csap, a hasadék hossza 1500-1800 méter. Armann Hoskuldsson helyszínen lévő vulkanológus szerint a mostani kitörés intenzitása legalább 10-20-szorosa a péntek hajnali kitöréshez viszonyítva. Sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt a webkamera képeken egyelőre nem követhető a kitörés folyamata, de ahogy a vulkáni működésben, úgy a látási viszonyokban is hamar beállhat változás.
És ez a változás be is következett, koradélután fellebbent a felhőtakaró és bár az erős szél folyamatos remegésben tartotta a kamerát, követni lehetett a hasadékvulkáni kitörést! Közben egy remek videofelvétel is megjelent az előrenyomuló láváról, ami most már több mint 3 km távolságba jutott el a hasadéktól. Magnús Tumi Guðmundsson szerint másodpercenként közel 1000 köbméter mennyiségű magma jut a felszínre, ami jelentékenynek számít és jóval nagyobb, mint ami az Eyjafjallajökull 2010-es kitörés kezdeti szakaszában volt.
 |
50-60 méter magasba csapnak fel a lávacafatok a hasadékvulkáni kitörés során. Forrás: Armann Hoskuldsson/Institute of Earth Sciences
további friss képek:
 |
 |
50-60 méter magasba csapnak fel a lávacafatok a hasadékvulkáni kitörés során. Forrás: Ármanni Höskuldssyni/Institute of Earth Sciences
A mai nap mondhatni egy világcsúcs is született: kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt egy nem egészen 1 napos lávakőzetről részletes kőzettani és geokémiai elemzést készített az Izlandi egyetem Földtudományi Intézetének szakember csoportja és mindez megjelent az intézet honlapján is. Hamingjuóskir til íslendinga! A vizsgálatokban részt vett egykori diákunk, Bali Enikő is. Az eredmények roppant érdekesek!
 |
Így néz ki a nem egészen 1 napos, péntek hajnali kitörés bazalt lávakőzete mikroszkóp alatt. Forrás: Izlandi egyetem Földtudományi Intézet kőzettani csoportja/Petrology Group of the Institute of Earth Sciences, University of Iceland
A bazalt kőzet erősen hólyagüreges, ami azt jelzi, hogy a földfelszínhez közel, azaz sekély mélységben a magma gázbuborékokban dús volt. Ez elősegíti a kőzetolvadék kristályosodását és ezt tükrözik a lávakőzet kőzetüveges alapanyagában lévő piciny kristályok. Emiatt a felszínre került bazaltos láva viszkózusabbá vált, azaz nehezebben folyóssá, így salakos láva, azaz aa láva alakult ki (megj.: ezt látjuk most is a vasárnapi hasadékvulkáni kitörés során is). Fontos felismerés a kristályokba zárt apró szulfid zárványok. Ez azt jelenti, hogy a bazaltos magma viszonylag jelentős kén-tartalmú, azonban a kén egy része nem gázosodott ki, hanem kristályokba lépett be. Ez lényeges lehet annyiban, hogy egy esetleges robbanásos kitörés során vagy hosszú idejű vulkáni működés során mekkora mennyiségű kén-dioxid juthat a légkörbe.
Az első kémiai elemzések azt mutatják, hogy a friss lávakőzet hasonló a Holuhraun területen történt 1797-es lávaöntés bazaltjához. A magnézium-oxid relatív magas koncentrációja azt jelzi, hogy a bazaltos magma viszonylag primitív, azaz nem sok időt tölthetett a földkéregben és csupán csekély mértékben kristályosodott a földköpeny felső részén történt magma keletkezés óta. Egyelőre nem dönthető el, hogy ez a bazaltos összetétel a Bárdarbunga vulkáni rendszerre jellemző vagy az Askja vulkán kőzeteihez? Ehhez a szakemberek további, nyomelem és izotóp vizsgálatokat folytatnak. Ez fontos információ ahhoz, hogy a vulkáni működés mozgatórugóit, dinamikáját megértsük. A kőzettani vulkanológia, ami egyre fontosabb szerepet tölt be a vulkánok működésének megértésében és ami kutatócsoportunk tudományos munkáját is jellemzi, kiváló példát adott most arra, hogy ilyen vizsgálatokkal miképpen érthető meg gyorsan egy vulkáni működés jellege! Az új eredményekről természetesen rögtön beszámolunk!
Frissítés (2014.08.29. 17:10; Harangi Szabolcs): Folytatódó földrengések, lávaöntő közjátéknak vége
A felfrissítő hasadékvulkáni kitörés meglehetősen rövid volt és folytatódik minden tovább a korábbi napokhoz hasonlóan. A hivatalos jelentés szerint a vulkáni működés helyi idő szerint két perccel éjfél után indult meg. A 600 méter, max. 1 km hosszú hasadék mentén kisebb lávaszökőkút kitörések zajlottak, majd lávanyelvek ömlöttek a felszínre, amelyek nem több mint 500 méter távolságba jutottak. A vulkáni működés hajnal 4 óra körül befejeződött, de még órákon keresztül fehér vízgőz áramlott ki a repedésekből. Mindeközben a mai napon folytatódtak a földrengések és már ismét közel 1000 földrengés pattant ki éjfél óta. Néhány órája egy 5,2 magnitúdójú rengés pattant ki a Bárdarbunga kaldera pereme alól.
Úgy tűnik tehát, hogy a mai vulkáni működés egy rövid közjáték volt az augusztus 16 óta zajló tektono-vulkáni eseménysorban. A Dyngjujökull gleccsernyelvtől északra húzódó felszín alatti (kb. 8-12 km mélyen húzódó) hasadék tovább nyílik északi irányban és most már az Askja vulkáni rendszer keleti peremét keresztezi. A rövid életű vulkáni működést valószínűleg az okozhatta, hogy a Holuhraun lávamező alatti kőzettest az 1797-es hasadékvulkáni működés következtében gyengébb volt és ott könnyebben alakultak ki felszínig futó repedések. Azonban a felszínre került magma mennyisége roppant csekély, a földfelszín alatti hasadékban közel 1 köbkilométer térfogatú bazaltos kőzetolvadék lehet és nem ismert, hogy ennek a mélyebb földkéreg felé való folytatásában még mekkora mennyiségű magma tározódik.
 |
 |
Rövid hasadékvulkáni kitörés a Holuhraun lávamezőn. Forrás: Ómar Ragnarsson/RÚV
A további lehetőségek tehát nem nagyon változtak: (1) a közeli napokban ismét egy hasadékvulkáni kitörés indul, hasonlóan a maihoz, de elképzelhetően nagyobb mennyiségű lávaszolgáltatással. (2) a hasadék a Dyngjujökull gleccsernyelv alatt nyílik fel és ekkor jég alatti kitörés kezdődik erős jökulhlauppal. (3) továbbra is lehetségesnek, de kis valószínűségű kimenetelnek tartom bármelyik két nagy vulkáni centrum aktivizálódását, azaz kitörhet a néhány kilométer mélységben erős földrengésekkel gyengített Bardarbunga (ekkor akár heves robbanásos kitörés lehet a felolvasztott jég csapadékvízével való keveredés miatt), vagy kitörhet az Askja is, ha a hasadékba áramló forró bazaltos magma és az Askja alatti kihűlőben lévő szilíciumgazdag magmakása keveredik egymással (ekkor is lehet nagy robbanásos kitörés). Hangsúlyozom, hogy ez a lehetőség kis valószínűségű, de nem zárható ki egyértelműen. (4) a hasadék nem nyílik tovább, a benne lévő magma lassan megszilárdul és vége szakad az eseménysornak. Úgy vélem, hogy legvalószínűbb az (1) verzió és ez a történet akár hosszabb ideig is eltarthat még (hónapok, évek).
Frissítés (2014.08.29. 07:10; Harangi Szabolcs): MEGKEZDŐDÖTT A HASADÉKVULKÁNI KITÖRÉS!!!
Helyi idő szerint éjfél körül a tegnapi felszíni repedések kialakulásának helyszínén, a Holuhraun lávamezőn hasadékvulkáni kitörés kezdődött. A kitörés a Dyngjujökull gelccsernyelvtől északra, kb. 9 km távolságban zajlik mintegy 1000 méter hosszúságban, az Askja vulkáni rendszertől kb. 15 km-re délre. Egyelőre csekély mennyiségű láva ömlik a felszínre kisebb lávaszökőkút kitörések mellett. Tegnapi összefoglalónkban már beszámoltunk arról, hogy a felszíni repedések megjelenése új színt hozhat az eseménysorba és ez néhány órán belül vöröslő lávafüggöny formájában meg is valósult. A vulkáni működés egyelőre csekély mértékű, de ahogy azt korábban említettem ez akár hosszú ideig, hónapokig, esetleg évekig is eltarthat. Kérdés még mindig, hogy tovább nyílik-e északra a hasadék?
A vulkáni működés több élő webkamerán követhető. Ezen a webkamerán most a jobb alsó sarokban látható a kitörés, egy másikon közelebbről, bár kissé elmosódottan.
 |
Megkezdődött a hasadékvulkáni kitörés!. Forrás: RÚV
 |
Reggeli webkamera kép a vulkáni működésről. Forrás: Míla Bardarbunga2 webkamera
Friss hír (2014.08.29. 11:45): most már videofelvételen is látható a hasadékvulkáni kitörés a RÚV hírportálján.
 |
Közeli kép a hasadékvulkáni kitörésről. Forrás: RÚV
A kitörés kapcsán fontos hangsúlyozni a következőket: NEM a jég alatt fekvő Bárdarbunga vulkán tört ki, hanem a Vatnajökulltól északra húzódó hasadékrendszeren belül zajlik a vulkáni működés. Tág értelemben inkább az Askja vulkáni rendszer déli hasadékzónája ez. A Holuhraun lávamezőn nyílt fel a repedés ott, ahol korábban 1797-ben zajlott hasonló típusú vulkáni működés. A Bárdarbunga kitörése egészen más forgatókönyv szerint történne: erős jökulhlauppal járna és amennyiben a felszínre kerülő magma sikeresen felolvasztja a kaldera feletti 400-600 méter vastag jégtakarót, akkor heves robbanásos kitörés történne. Az eseménysor egyelőre más irányba tart (egyelőre nem veszélyeztető kitörés) és a valószínűbbnek tartott hasadékvulkáni kitörés következett be. A későbbiekben még változhat a helyzet, a földrengések tovább zajlanak a Bárdarbunga alatt és az Askja környezetében is (azaz tovább észak felé zajlik a mélybeli hasadék kinyílás), azaz akár bármelyik nagyobb vulkán is felébredhet...
Frissítés (2014.08.28. 22:15; Harangi Szabolcs): Repedések, süppedések a felszínen
Rövid napi összefoglaló a mai napi eseményekről. A földrengések szakadatlanul zajlanak, ma is több mint 1100 rengés pattant ki és ezek között volt M=5 és néhány M>4 földrengés is. Ezek mellett azonban többségben voltak a kisebb rengések rengések (M<2), amelyek továbbra is jórészt a Dyngjujökull gleccsernyelv előterében lévő hasadékhoz kapcsolódnak, kisebb részt a Bárdarbungához és új fejleményként már feszültség alatt van az Askja vulkáni rendszer is. Kristín Vogfjörð, az IMO kutatási vezetője szerint az észak felé nyíló hasadék elérte az Askja hasadékrendszerét. Egyelőre úgy tűnik, hogy az Askja rendszer keleti peremét keresztezheti a magmával telített mélybeli hasadék, ami talán hétvége felé következhet be. A hasadék továbbrepedése lelassult, az elmúlt 24 óra alatt "csak" 1-1,5 km-t nyomult tovább. Mindenesetre az Askja környezetében is megszaporodó földrengések miatt, óvatosságból, sárgára (2. szint a 4 fokozatú skálán) emelték itt a riasztási szintet.
 |
Kisebb besüppedések a Vatnajökull jégtakarón: rövid idejű vulkáni kitörés vagy hidrotermás esemény következménye?. Forrás: ruv.is
A viszonylagos lassuló események mellett azonban érdekfeszítő hírek is érkeztek. Az egyik izgalmas megfigyelés a Parti Őrség Vatnajökull fölötti repülése során született. A jégtakarón kisebb besüppedéseket tapasztaltak olyanokat, amiket általában vulkáni működés nyomán figyelnek meg. A Bárdarbunga kaldera délkeleti pereme közelében létrejött besüppedések 4-6 km hosszúságúak, 1 km szélesek és 10-15 méter mélyek. Magnus Tumi Gudmundsson, tapasztalt izlandi geofizikus mindezt azzal magyarázta, hogy kisebb vulkáni kitörés történhetett a 400-600 méter vastag jégtakaró alatt. A számítások szerint mindez 30-40 millió köbméter olvadékviz kialakulását okozta. De hol van a kapcsolódó jökulhlaup? Ennek hiányát azzal magyarázzák, hogy az olvadékvíz a közeli jégalatti tűzhányó, a Grimsvötn kalderáját kitöltő jég alatti tavába folyt, aminek ezzel a vízszintje 5-10 métert emelkedett. Mások szerint az sem kizárt, hogy csupán egy erősebb hidrotermás tevékenység zajlott és ez olvasztotta meg a jeget. Akármi is történt, az rövid idejű folyamat lehetett, mert ma reggel óta nem tapasztaltak változást a jégtakaró felszínén.
A másik izgalmas hír szintén a felderítő repülés közben született. A Dyngjujökull gleccsernyelv előterében a Holuhraun területen hosszanti repedéseket figyeltek meg a földfelszínen. Mindez azt jelzi, hogy most már felszíni jelei is vannak a két kőzetlemez távolodásának és a lemezhatáron kialakuló ezzel összefüggő széthúzásos feszültségnek. A rengések hipocentrumai ugyanakkor még mindig mélyen vannak, 8-12 km mélységben. A következő napokban lesz tehát mit figyelni, többek között: (1) nyílnak-e fel újabb repedések a földfelszínen? (2) tovább lassul-e a hasadék északi irányú haladása? (3) lesz-e jökulhlaup a Vatnajökull környezetében? (4) hogyan változik az Askja környékén a feszültség, pattannak-e ki újabb rengések e területen?
 |
Hosszanti repedés a Holuhraun területén. Forrás: ruv.is
Frissítés (2014.08.27. 12:00; Harangi Szabolcs): Mi lehet a mélyben?
Mi történhet a mélyben, mi okozza a már másfél hete folyamatosan tartó, most már több mint 10000 földrengést eredményező eseménysort? Margaret Hartley és Thor Thordarson szerzőpáros 2013-ban publikálta az Askja 1874-1876-os, többek között egy VEI=5 erősségű robbanásos kitörést is eredményező vulkáni esemény értelmezését. Ebben a rendkívül érdekes tanulmányban bemutatták a hasadékvulkáni kitörések két lehetséges magyarázatát, ami esetünkben is fennállhat. Az egyik elmélet szerint - (a) ábra - bazaltos magma nyomul fel egy központi vulkáni felépítmény alatt (jelenleg a Bárðarbunga alatt), majd a bazaltos magma oldalirányba térül el egy hasadékzóna mentén, ahol a leggyengébb a földkéreg. Adott esetben hasadékvulkáni kitörés indulhat a központi vulkántól 10-20 km távolságban is. A másik elmélet szerint nem oldalirányú magmamozgás történik, hanem a földkéreg alsó részén lévő kiterjedt magmatározóból nyomulnak fel magmacsomagok a tektonikai hatásra szétnyíló hasadékrendszerbe. Ez természetesen érinti a központi vulkáni is, ahol szilíciumgazdag (riolitos) magmakása lehet, egy korábbi kitörés vagy magma felnyomulás esemény maradékaként. A bazaltos és riolitos magma keveredése heves robbanásos kitörést okozhat (l. pl. Askja 1875-ös kitörése). A hosszú hasadékrendszerbe alulról benyomuló bazaltos magma máshol hasadékvulkáni kitörést okozhat.
 |
Margaret Hartley és Thor Thordarson modell ábrája az izlandi hasadékvulkáni kitörések magyarázatáról
A két modell eltérő következményekkel jár, elsősorban a rendszerben lévő magma mennyiségét illetően (ha az első modellel számolunk, akkor erősen alulbecsülhetjük a felnyomuló magma mennyiségét). Természetesen a mindenkit izgató kérdés, hogy most mi történik, melyik modell szerint zajlanak az események? Ezt nagyon nehéz megmondani, Thordarsonék a kitörési termékek, kőzetek részletes vizsgálata alapján tudták rekonstruálni az Askja 1874-76-os esemény történetét. Mindenesetre jó mindkét lehetőséget számba venni és annak következményeit értékelni. A magmával telített hasadék most már több mint 40 km hosszú. Személyes meglátásom az, hogy ezt talán a második modell alapján tudjuk jobban értelmezni. Tudni kell azonban azt, hogy talán még sosem tudtuk ilyen részletességgel követni egy tipikus izlandi vulkanotektonikus esemény kibontakozását, azaz ezek az adatok felbecsülhetetlen fontosságú információkat nyújtanak a szakembereknek. A végkifejlet nagy sok irányba történhet. Az izlandi döntéshozó szakemberek visszafogottsága teljesen megérthető. A 'legrosszabb-lehetőség' túlhangsúlyozása a médiában beláthatatlan katasztrófa történet tematizálásba csaphat. A folyamatos figyelés, az adatok folyamatos értékelése remélhetően még időben körvonalazza, hogy merre mehetnek a folyamatok. Hozzá kell még tennem: adott esetben ez a történet még hónapokig, sőt évekig is folytatódhat...
 |
A földrengések epicentrum eloszlása augusztus 16. óta. Érdemes összehasonlítani a képet a korábbi bejegyzés képeivel. A kékek a korábbi rengések helyeit mutatják, a piros jelek pedig a legfrissebbeket. Az epicentrum vándorlás jól jelzi a hasadék északi irányú kinyílását, ahová magma nyomul be. Forrás: IMO
Frissítés (2014.08.27. 10:20, Sági Tamás): erősödő földrengések a Bárðarbunga alatt
A tegnapi napon az eddigi legerősebb, 5,7-es magnitúdójú földrengés pattant ki, a Bárðarbungától 4,8 km-re észak-északnyugatra, 6,2 km mélyen (és kicsivel később egy 5,1-es délere), összesen pedig mintegy 900 rengést regisztráltak, ami valamivel kevesebb a 25-én megfigyeltnél. Az IMO tudományos felügyelőbizottsága legfrissebb jelentése szerint a rengések továbbra is azt jelzik, hogy a hasadék tovább reped észak felé és már eléri a 40 km-es hosszúságot. Tegnap déli jelentésük szerint az előző 24 órában legalább 50 millió m3 magma nyomult a repedésbe.
A repedés északi végénél a legintenzívebb a szeizmikus tevékenység és ma hajnalban kipattant egy 4,5 magnitúdójú rengés az Askjától keletre is, az izlandi szakemberek szerint azonban még mindig korai egy ottani kitörés esélyeit latolgatni. A mai napon már két, 5-ösnél erősebb földrengést is észleltek a Bárðarbunga-kaldera északi és déli pereménél, a tegnapiaknál nagyobb mélységben (12,9 és 9,5 km), ezt a magma okozta nyomásban bekövetkezett változáshoz (ahogy a repedésben utat talál magának észak felé, úgy csökken az általa okozott nyomás a jégtakaró alatt) kötik.
Frissítés (2014.08.25. 23:00): És a kőzettest reped tovább...
Rövid összefoglaló a mai napról: a szeizmikus események kezdete (augusztus 16.) óta már több mint 9000 földrengés pattant ki, a mai napon egyedül több mint 1200. A szétnyíló hasadék, amit magma tölt ki, a mélyben (5-12 km mélységben) már túlnyúlik a Dyngjujökull gleccsertakarón, a szegélyétől 6-7 km-re jár. Ez azt jelenti, hogy a magmával kitöltött hasadék már több mint 35 km hosszú. A GPS adatok alapján 300-350 millió köbméter (0,30-0,35 köbkilométer) térfogatú magma lehet a rendszerben. A hasadék észak felé halad tovább és közelít az Askja rendszerhez, ami még kb. 15 km-re van. Ha a mostani repedési ütemet vesszük alapul, akkor kb. 3-4 nap múlva érheti el a hasadék az Askja alatti magmatározót. Fontos megjegyezni, hogy továbbra sincs vulkáni működés és egyelőre semmi jel nem mutat erre, azonban azt is tudni kell, hogy minden nagyon gyorsan megváltozhat.
A lehetséges kimenetek tekintetében, amiben sokféle elképzelés lát napvilágot, magam részéről továbbra is azt látom, hogy (1) megáll a kőzettest repedés, leáll a magmautánpótlás, véget ér ez az izgalmas eseménysor (szerintem ennek most kicsi a valószínűsége); (2) a magma utat tör a felszín felé és a Krafla 1975-84-es vulkáni működéshez hasonló, látványos hasadékvulkáni kitörés indul meg; (3) a magmával kitöltött hasadék átszeli az Askja alatti magmás rendszert és ott keveredhet a szilíciumgazdag magmakásával, ami akár heves robbanásos kitörést eredményezhet (én ennek a két eseménynek látom a legnagyobb valószínűségét). Az izlandi szakemberek felvetnek még két lehetőséget: (4) a magma mégis csak a hasadék kezdeti, jégsapkával fedett részén találja meg az utat a felszínre és egy jégalatti kitörés indul meg; (5) a Bárdarbunga kalderában kezdődik kitörés, ahol az erős (M>5) földrengések amúgy is gyengítik a kőzettestet. Természetesen ezek is ésszerű lehetőségek, bár a (4) esetet nagyon valószínűtlennek találom. Érdekes módon az izlandi szakemberek többsége egyelőre nem számol a 'worst-case scenario'-val (3) azaz a magmával telített hasadék Askja rendszerbe való bejutással (óvatosság vagy ők többet tudnak?).
Fontos tudni azt, hogy a szakemberek is csak abból tudnak ítélni, ahogy értelmezik (a különbségekben benne benne van a szubjektivitás, ami a szakemberek eltérő tapasztalatából, tudásából, szakmai felfogásából adódik - ez a tudományban természetes!) a rendelkezésre álló, tényszerű jeleket (földrengések epi- és hipocentrumai, magnitúdóik, típusaik), GPS adatok (lemez szétsodródás mértéke, felszín alakváltozás), valamint mennyire veszik figyelembe a korábbi izlandi kitörések eseményeit. Fontos tudni azt, hogy bármikor hirtelen változhat az eseménysor. Fontos tudni azt, hogy az izlandi szakemberek vannak birtokában a legtöbb adatnak. Számunkra, egy óriási új lehetőség és tapasztalatszerzés az, hogy vulkanológusokként, szakmai tudásunkkal, tapasztalatainkkal követhetjük ezt az eseménysort, hogy összevethetjük a rendelkezésre álló információkat és a megfigyeléseket és mindezekből következtetést vonhatunk le, hipotéziseket alkothatunk, amiket tesztelhetünk azon, hogy mi történik valójában.
 |
A földrengések epicentrum eloszlása augusztus 16. óta. Érdemes összehasonlítani a képet a korábbi bejegyzés képeivel. A kékek a korábbi rengések helyeit mutatják, a piros jelek pedig a legfrissebbeket. Az epicentrum vándorlás jól jelzi a hasadék északi irányú kinyílását, ahová magma nyomul be. Forrás: IMO
Frissítés (2014.08.24. 16:00): Nem tört ki még a Bárdarbunga!
Bár a mai híradások (talán jobb is, ha nem linkelem be a sok félrevezető rémhír "füstölgést"...) tele vannak az izlandi vulkánkitörés megindulásával, ahogy tegnap este is már jeleztem és mára már egyértelművé vált: NEM volt tegnap és jelenleg SINCS VULKÁNKITÖRÉS Izlandon! Tegnap az IMO valóban kiadott egy közleményt egy esetleges jégalatti vulkánkitörésről és vörösre emelte a riasztási szintet, ennek az oka az volt, hogy olyan mértékben megemelkedett a földremegés intenzitás, hogy biztonságból (főleg általában az izlandi vulkánkitöréstől való félelem miatt) inkább emelték a készültséget. Nem sokkal később azonban jelezték, hogy nem tapasztaltak jeges iszapos áradatot, ami arra utal, hogy mégsem érhette el a felszínt a magma.
A földremegés intenzitásának növekedése és az erős és nagyon gyakori földrengések a Dyngjujökull gleccsertakaró alatt azzal magyarázható, hogy egy kis megtorpanás után tovább nyílt a hasadékrendszer. A kinyílást (erős és gyakori földrengések) magma beáramlás (földremegés intenzitás növekedése) követi, a folyamat most már a gleccsertakaró pereme alatt tart. Továbbra sincs jökulhlaup, ami a jégalatti kitörés egyértelmű jele lenne.
Mi várható? - röviden: a gleccsertakaró alól kilépve jelentősen csökken a nyomás, ami új helyzetet teremthet, elősegítheti a magma felszínre jutását, de ugyanakkor csökkenti a freatomagmás, azaz magma-víz kölcsönhatás miatti heves robbanásos kitörés esélyét. Ez jó hír lehet a repülni vágyóknak. Ebben az esetben elképzelhető egy olyan esemény, ami 1975-84-ben a Krafla vulkáni területen zajlott, azaz látványos hasadékvulkáni kitörés, lávaszökőkutakkal. Van azonban egy másik izgalmas lehetőség, ami új színt vihet az eseményláncba. A hasadék felnyílás észak felé halad, pontosan az Askja vulkáni rendszer irányába. Itt 1961-ben volt az utolsó kitörés, 1875-ben pedig egy hatalmas VEI=5 erősségű kitörés zajlott. A vulkán alatt bizonyára lehet szilíciumgazdag magmakása, amivel a bazaltos magma keveredve képes lehet egy erős robbanásos kitörésre. Természetesen ez egyelőre még egy spekuláció, a következő napok eseményei megadják majd a választ.
 |
A földrengések epicentrum eloszlása augusztus 16. óta. Érdemes összehasonlítani a képet a korábbi bejegyzés képével. A kékek a korábbi rengések helyeit mutatják, a piros jelek pedig a legfrissebbeket. Az epicentrum vándorlás jól jelzi a hasadék északi irányú kinyílását, ahová magma nyomul be. Forrás: IMO
Frissítés (2014.08.23. 22:00): na most akkor kitört vagy nem tört ki?... de vajon tényleg ez a lényeg?
Izzott a Tűzhányó blog Facebook oldala ma délután, miután a földremegés intenzitás az eddigi legmagasabb értékre ugrott. Az Eyjafjalljökull 2010-es kitörése óta különleges figyelem fordul az izlandi vulkánok működése felé és így nagy a várakozás, hogy kitör-e egy hetes földrengéses előkészület után a Bárdarbunga. Ma délután, helyi idő szerint 2 órakor nem csak a földremegés erősödött fel, hanem olyan gyakoriak lettek a földrengések, hogy szinte alig lehetett elválasztani őket egymástól. Nem sokkal később megérkezett a hivatalos közlemény: jégalatti vulkáni működés indult el, azonban ennek látható jelei még nincsenek. A kitörést az Izlandi Parti Őrség radarfelvételei jelezték. A készültségi szintet rögtön a legmagasabb fokozatra, vörösre, emelték. Mindazonáltal, a jelentős jökulhlaup hiánya mémileg kérdésessé teszi, hogy valóban megindult-e a kitörés? Ezt a nézetet osztja Magnús Gudmundsson is.
 |  |
A földrengések mai eloszlása (balra), illetve az elmúlt egy hét (8 nap) földrengés epicentrum képe (jobbra). Forrás: VolcanoDiscovery
Mi történhetett? A közvetlen megfigyelések hiányában csak a nyilvánosságra kerülő földrengés és gps adatokból lehet következtetni. Délután hirtelen megnőtt a földremegés intenzitás, ez vélhetően magma áramlását jelezte, de ez történhetett a földfelszín alatt is. Ezzel párhuzamosan megnőtt a földrengések száma is. Ez így együtt kicsit különös, az epicentrumok eltolódása azonban egyértelműen jelezte az okot. A Dyngjujökull alatt húzódó hasadék északi irányba továbbrepedt. Elképzelhető, hogy csupán ezt az eseményt rögzítette a szokatlan földrengés intenzitás. Hat óra alatt 5 km hosszan nyílt fel az új földfelszín alatti hasadék (0.23 m/mp sebesség)! Ez nagyon gyorsnak tűnik, azonban Dave MacGarvie szerint a Krafla 1975-84-es kitörése alatt volt, amikor a hasadék felnyílás sebessége elérte az 1 m/mp sebességet is!
Mi várható? Bármi lehetséges... A hasadék továbbrepedhet észak felé és akár túljuthat a gleccsertakarón is. Ezzel új lehetőségek nyílnának az esetleges vulkáni működés formájára. Lehet persze az is, hogy megreped a magmacsatorna feletti földkéreg és valóban elindul a vulkáni működés, azonban akár 20 óra is eltelhet, amíg a felszínre jutó olvadék felolvaszt 100-400 méter vastag jeget. Ez pedig erős jökulhlauppal járna. Érdemes tehát figyelni, egy szakember számára különösen izgalmas események zajlanak jelenleg Izlandon, ami messze túlmegy azon egyszerű kérdésnél, hogy kitör vagy nem tör ki... Ami zajlik, a dinamikus Föld egy fantasztikus természeti eseménye, a lemeztektonika mellbevágó folyamata, különleges dolog mindezt ilyen részletességgel figyelni! Aki pedig repülni szeretne, továbbra is úgy vélem, hogy ne mondja le útját - azonban figyelje az eseményeket, mert sohasem lehet tudni... bármi, bármikor változhat...
Frissítés (2014.08.22. 15:09)
A földrengések száma továbbra sem csökken, nem sokkal éjfél előtt egy 4,7 magnitúdójú rengés pattant ki, amit ma három M>3 rengés követett. Érdekes, hogy ezek a rengések mind a Bárðarbunga kalderája alatt alakultak ki. Az epicentrumok és fészekmélységek alapján a helyzet változatlan, a rengések egyik csoportja a központi vulkántól északkeletre húzódó, 25 km hosszú hasadékzónában van (Dyngjujökull), ahol a hipocentrumok 8-12 km mélyen vannak, de az intrúzió északkeleti végén sekélyebb a mélység, nem sokkal 4 km alatti. A másik rengéscsoport a központi vulkán kalderája alól pattan ki, itt a fészekmélység némileg sekélyebb, 2-6 km.
Egy érdekes kérdés, hogy a jelenlegi földrengésrajnak mi az indítóereje? Magmafelnyomulás és ennek feszítőereje, aminek következtében repednek a kőzettestek, vagy nem más történik, mint a Közép-Atlanti hátság mentén találkozó és Izlandot átszelő két kőzetlemez (Észak-Amerikai-lemez és Eurázsiai-lemez) távolodása egymástól? A hátságok menti kőzetlemez szétsodródás epizodikus folyamat, azaz időszakosan távolodik a két lemez. Ennek során közöttük hasadékok alakulnak ki, amibe a földköpenyből származó bazaltos magma nyomul. Egy legutóbbi ilyen esemény Izland északi rift zónájában történt, az 1975 és 1984 között zajló Krafla hasadékvulkáni kitörés során a két kőzetlemez mintegy 9 métert távolodott egymástól! A Bárðarbunga az északi rift zóna déli végén található, ahol több törésvonal is találkozik. A jelenlegi Dyngjujökull intrúzió az északi rift zóna mentén alakult ki. A vulkáni kitörést, amint a korábbi bejegyzésben olvashattuk nagy mértékben befolyásolja a feltörő magma mennyisége. A lemez szétsodródás irányította esemény esetében kisebb a valószínűsége egy nagyobb kitörésnek és inkább hasadékmenti bazaltos kitörés történhet, míg ha bazaltos magma felnyomulása okozza a földrengésrajt, akkor elképzelhető, hogy lesz még bőven utánpótlás. Továbbá, amennyiben kőzetlemez szétsodródás eseménye zajlik, akkor ez akár évekig is eltarthat, míg ha magma felnyomulás irányítja az eseményeket, az rövidebb ideig folyhat.
 |
A Bárðarbunga lemeztektonikai elhelyezkedése Izlandon. A fő szerkezeti egységek: RH=Reykjanes-hátság, NYVZ=Nyugati rift és vulkáni zóna, ÉVZ=Északi rift és vulkáni zóna, TRZ= Tjörnes törési zóna, KH=Kolbeinsey-hátság, DVZ=Déli rift és vulkáni zóna, DISZ=Dél-Izlandi szeizmikus zóna. Forrás: Harangi Szabolcs: Vulkánok c. könyv (2011) 5.4. ábrája
A következőkben érdemes figyelni azt, hogy miképpen alakul a két rengéscsoport története, hol alakulnak ki inkább rengések, milyen erősek, változik-e a fészekmélység?
Eredeti bejegyzés (2014.08.22. 00:20)
Augusztus 16-án, éjjel 3 órakor megmozdult a föld az Izland déli részén lévő kiterjedt jégtakaró, a Vatnajökull északnyugati területén. Az epicentrumok a jégtakaró alatti egyik hatalmas tűzhányó, a Bárðarbunga (avagy Bárdarbunga) körül összpontosultak. A Bárðarbunga központjában mintegy 700 méter mély kaldera található, amiből hasadékzónák nyúlnak ki (Veidivötn és Trollagigar hasadékzónák, amelyek délnyugatra, illetve északkeletre futnak a 100 km távolságban lévő Torfajökull vulkán felé, illetve az 50 km távolságban lévő Askja irányába). A Veidivötn hasadékrendszerhez kapcsolódik az elmúlt 10 ezer év legnagyobb lávaöntő kitörése (Thjorsarhraun kitörés), ami 21 köbkilométer lávát produkált (a Laki kitörés nagyjából másfélszerese). Szintén a Bárðarbunga vulkáni rendszerhez tartozik a Loki-Fögrufjöll jégalatti vulkáni komplexum, ahol a legutolsó 1910-es kitörés is zajlott, valamint itt történtek azok a kisebb kitörések, amelyek az elmúlt évtizedek kisebb jökulhlaupjait eredményezték. A Bárðarbunga vulkáni rendszer Izland legaktívabb tűzhányói közé tartozik, az 1700-as években különösen gyakoriak voltak kitörései (13 feljegyzett kitörés), aztán nőttek a kitörések közötti nyugalmi időszakok és most már több mint 100 éve alszik. Meg kell azonban jegyezni, hogy egy jég alatti vulkán esetében sokszor nehéz számon tartani működési gyakoriságát, mert a kisebb kitörések csupán jökulhlauppal, azaz iszapos-jeges áradással járnak (ilyen esemény többször volt az elmúlt 30 évben). Másrészt, az izlandi tűzhányók esetében gyakori, hogy egy központi vulkánból hasadékrendszerek ágaznak ki, amelyek adott esetben szintén aktivizálódhatnak és így akár a központi vulkántól több tíz kilométer távolságban is létrejöhet vulkáni működés. Fontos megjegyezni azt is, hogy a Bárðarbungának (tágabb értelemben) voltak a történelmi időkben jelentős kitörései, így például 1477-ben (Veidivötn kitörés). Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi vulkáni nyugtalanság jeleit mindenképpen komolyan kell venni. De…, azért nem kell sötéten sem látni a jövőt, nem minden izlandi vulkánkitörés okoz káoszt Európa légterében!
 |
A Bárðarbunga elhelyezkedése a Vatnajökull jégtakaró alatt. A központi vulkáni felépítménytől délnyugatra húzódik a Veidivötn hasadékzóna. Forrás: Magnus T. Gudmunsson
A kezdeti rengéseket, szinte megállás nélkül követik az újabbak és most már több mint 3000 dokumentált földrengésnél járunk. Ezek között nem kevés a 3-as magnitúdónál nagyobb, és előfordultak M>4 rengések is. A földrengések fészekmélységei (hipocentruma, azaz kipattanási mélysége) 3-10 km között vannak és egyre inkább a vulkáni központtól északkeletre tolódnak el egy délnyugat-északkeleti sáv mentén (itt egy kb. 25 km hosszú magmával kitöltött hasadék alakult ki). Kiegészítve ezeket az adatokat a felszínmozgási információkkal a szakemberek között egyetértés van abban, hogy mindezek az események magma felnyomulásával magyarázhatóak. Az epicentrumok eltolódása azt jelzi, és a hipocentrumok mélységbeli változatlansága arra utal, hogy a magmatömeg egy része oldalirányban feszíti a kőzeteket, és egy hasadék mentén nyomul északkelet felé. A fészekmélység egyelőre nem mutat változást, azaz olyan jelet, hogy a magma felfelé, a felszín felé vette volna az irányt. Vulkánkitörés egyelőre tehát nincs!
 |  |
Az elmúlt 48 óra (augusztus 20-21) földrengései az epicentrumokkal (balra) és a magnitúdó eloszlással (jobbra). Forrás: IMO
Honnan tudható, hogy megindul a vulkáni működés? Ennek jelét adhatja az, ha a hipocentrumok egyre sekélyebb mélységet jeleznek, illetve ha a töréses rengésjelek mellett határozottan megjelenik a folytonos földremegés (angolul harmonic tremor) jelsora is. Ezt még nem tapasztaljuk. A magma felszínre jutásának első egyértelmű látható jele, a jeges-iszapos áradat (un. jökulhlaup) megindulása lenne. A Bárðarbunga felett ugyanis 400-600 méter vastag jég található. A forró magma felolvasztja a jeget és annak olvadékvize a jégtakaró alól hömpölyög ki és sodor el mindent, ami útjába kerül. A vulkáni működésnek ez a legnagyobb közvetlen környezetre gyakorolt veszélye. Ezt, mint jelentős potenciális veszélyt figyelembe véve, augusztus 20-án a helyi hatóságok elrendelték a Vatnajökulltól északra fekvő területek lezárását és az ott tartózkodók kitelepítését. Ez közel 200 turistát is jelent. A kitelepítés nem egyszerű, mivel Izland e része alapvetően lakatlan, utak nincsenek, a turisták 4-kerék meghajtású járművekkel járnak és nehéz mozgásukat követni.
A vulkáni működésnek az erős földrengésraj ellenére is 50% az esélye. Sok esetben ugyanis a magma nem képes áttörni a felső földkéreg tömeget és a jóval kisebb ellenállású hasadékzónákba nyomul be. Ha nincs elég magma utánpótlás, akkor az olvadéktömeg elkezd kristályosodni és ez tovább csökkenti kitörésre való alkalmasságát (a kristályosodás következtében ugyanis viszkozitása megnő, azaz mozgási képessége egyre csökken). A kulcskérdés tehát az, hogy mennyi magma mobilizálódott a mélyben és meddig tart az utánpótlás? A közelmúltban, a Kanári-szigeteki El Hierro esetében tapasztaltuk, hogy napokig tartó földrengésraj és erős rengések után (amikor már szinte mindenki vulkáni működést várt) is elcsendesülhettek az események és nem történt vulkánkitörés.
A mostani eseménysor egyik lehetséges kimenete tehát az, hogy befejeződnek a rengések és NEM LESZ vulkánkitörés.
Ha azonban tovább tart a magmatömeg utánpótlása, akkor ez további nyomóerőt fejt ki, és elképzelhető, hogy az oldalirányú mozgás felfelé mutató erőhatással párosul, és hirtelen repedések nyílhatnak fel a magmatömeg felett. Ez nyomáscsökennést jelent és a magma felfelé indulhat. Egy ilyen lehetőség aztán felgyorsíthatja az eseményeket, mivel a magmában egyre több gázbuborék jelenik meg (kisebb nyomáson a víz és egyéb gázok már nem oldódnak a kőzetolvadékban, hanem gázbuborékok formájában különülnek el). Ez alaposan csökkenti a magma sűrűségét, ami nagyobb felhajtó erőt jelent, a gázbuborékok belső nyomása ezen kívül, további repesztő erőt nyújt és ezzel nagymértékben megnő a kitörés esélye.
A mostani eseménysor nagyon elképzelhető lehetséges kimenete lehet tehát az is, hogy VULKÁNKITÖRÉS INDUL MEG.
Fontos tudni azt, hogy a vulkáni kitörés esetleges megindulása nagyon gyorsan bekövetkezhet, azaz egyszer csak, akár gyakorlatilag minden előjel nélkül változik a mostani helyzet. Amennyiben ez a kimenet valósul meg, akkor kezdetben jelentős gondot okozhat a jökulhlaup. A további kérdés azonban az, hogy lesz-e látható jele a vulkánkitörésnek, azaz a sokakat izgató kérdés az, hogy lesz-e kitörési hamufelhő? Ehhez az kell, hogy jelentős magma mennyiség érje el a felszínt és a magma hatékonyan fel tudja olvasztani a vastag jégtakarót. Erre természetesen szintén megvan a lehetőség, különösen akkor, ha a magma a központi vulkántól északkeletre húzódó hasadékzónában kezd felszínre törni. Ekkor, akár több kilométer hosszan nyílhat fel repedés a felszínen és így több helyen egyszerre juthat ki nagy térfogatú magmaanyag. Ugyanakkor ez térben jobban eloszlik, ami azt jelentheti, hogy nem jön létre nagyobb robbanásos kitörés, hanem több kisebb kitörés követezik be. Amennyiben azonban csak kis mennyiségű magma éri el a felszínt, akkor az a jég alatt terül szét és adott esetben egy kis púpot, jégalatti vulkáni formát, helyi nevén tuya-t hoz létre. A felszínre jutó magma mennyiségéről vélhetően a jökulhlaup erőssége, a behorpadó jégfelszín kiterjedése is informálni fog. Megvan azonban annak az esélye is, hogy a magma tovább nyomul a hasadékzónában és végül jégtakarótól mentes szárazföldi területen tör a felszínre. Ekkor is izolált kis-közepes robbanásos kitörések várhatók, további magmautánpótlás esetében pedig akár hasadékmenti lávaöntés is bekövetkezhet. Egy ilyen eseménysor – amennyiben a felszínre jutó magma mennyisége nem nagy - Európára nem jelent veszélyt.
AZ ESETLEGES VULKÁNKITÖRÉSNEK TEHÁT SZÁMOS VÁLTOZATA VAN, ennek csupán egyik lehetősége, és nem feltétlenül a legvalószínűbb az, hogy nagy magasságba (>10 km) emelkedő vulkáni hamufelhő alakul ki. Ha ez be is következik, akkor sem biztos, hogy ez fennakadást okoz majd az európai légiközlekedésben – ehhez ugyanis szükséges az is, hogy a magasban mozgó légtömegek, azaz futószelek keleti irányba sodorják a kitörési felhőt.
Mi kell ahhoz, hogy egy nagyobb robbanásos kitörés történjen, ami több mint 10 km magas vulkáni hamufelhőt eredményez? Ennek nagyobb esélye van akkor, ha a kitörés a központi vulkán belsejében zajlik, és ha nagy mennyiségű magma tör fel. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem ebbe az irányba mutatnak a jelek. Van-e azonban más olyan lehetőség is, aminek akár távolabbi következménye lehet? Az izlandi tűzhányók működési mechanizmusát közvetlenül kutatók szakemberek (például Dave McGarvie, John Stevenson) véleményét is figyelembe véve, egy nagyon kis valószínűségű, de nem elképzelhetetlen kimenet lehet az is, hogy a magma délnyugati irányba tör utat magának és ezzel bejut egy olyan hasadékzónában, ami az elmúlt évezredben már számos jelentős és esetenként globális kihatású vulkáni működés színtere volt. Itt található a Torfajökull tűzhányó is, ami alatt vélhetően kiterjedt, nagy szilíciumtartalmú kristálykása, avagy magmakása van (nagy kristálytartalmú magmás tömeg, ami tartalmaz 10-30% olvadékot is és ezért adott esetben, egy nagy hőmérsékletű bazaltos magmával való keveredés során gyorsan és hatékonyan felolvasztható és ezzel robbanásos kitörésre hajlamos magmatömeg jöhet létre). Ha ezt a magmakását bazaltos magma felolvasztja, akkor akár nagy erejű robbanásos kitörés is bekövetkezhet (ilyen esemény történt 874-ben). Egy ilyen kimenetet azonban feltehetően jóval előbb már látni lehet a jelekből, egyelőre NINCS ilyen jel!
Összefoglalva: a jelenlegi események számos irányba folytatódhatnak. A folyamatos monitoring (a beérkező jelek értelmezése) alapján a lehetséges kimenetek szűkíthetők vagy bővíthetők. Jelenleg egyértelműen állítható, hogy nem zajlik vulkánkitörés, ennek látható jelei lennének. Az Eyjafjallajökull 2010-es kitöréséhez hasonló, kiterjedt európai légtérzárat okozó eseménysor csak nagyon kis valószínűséggel következhet be, de természetesen kizárni egyértelműen nem lehet. Aki augusztus végén, szeptember elején tervez repülőutat semmiképpen se mondja le! A történéseket folyamatosan követjük és külföldi szakemberekkel is konzultálva, értékeljük - lényegi információkat pedig természetesen közreadjuk!
