A Vetlesen-díjat 1959-ben alapították, amit négy évente osztanak ki a földtudomány legkiemelkedőbb kutatójának. A Columbia University’s Lamont-Doherty Earth Observatory által kiadott díj egy életműnek szól, egy olyan tudományos életműnek, ami jelentősen előrelendítette a földtudományi megismerést, új felfedezéssel járt és új irányvonalat határozott meg. Olyanok kapták meg, mint a holland geofizikus, Felix Vening Meinesz, aki számos expedíciót vezetett tengeri területeken, ahol pontos gravitációs méréseket végzett, eredményei hozzájárultak a Föld alakjának pontosításához, az angol Arthur Holmes, a 20. század talán egyik legkiemelkedőbb földtudományi szakembere, aki elsők között igyekezett meghatározni a Föld korát és eredményei alapvető változást hoztak a geológiai korskáláról. Jóval a lemeztektonika elmélete előtt publikálta a földköpeny konvekciós modelljét, ami a modern geodinamika egyik alappillére. 1978-ban a kanadai Tuzo Wilson kapta a díjat, aki a lemeztektonika egyik úttörő képviselője volt, aki először írta le a forró-folt területeket. Fantasztikus tudósok, akiknek tudományos eredményei korszakalkotóak voltak.
Óriási siker a vulkanológia tudományterülete számára és az elmúlt évtizedek hatalmas fejlődésének elismerése, hogy 2015-ben egy vulkanológus veheti át ezt a díjat. Stephen Sparks, a bristoli egyetem professzora elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a vulkanológia forradalmi változásokon ment keresztül, ahogy írják róla "modernizálta a vulkanológiát".
Sparks 1974-ben szerezte meg a PhD fokozatát és 1977-ben már a Nature folyóiratban publikált, ahol rámutatott arra, hogy a magma-keveredésnek milyen óriási szerepe van a robbanásos kitörések elindításában. Már kezdetektől fogva fizikusokkal és matematikusokkal dolgozott együtt és ezzel helyezte a vulkanológiai megismerést erős fizikai és matematikai alapokra. Ő volt az, aki a korábbi felfogással szemben az összesülést nem mutató, horzsakő-tartalmú hamuár üledékekre is kiterjesztette az ignimbrit elnevezést és ennek a legpusztítóbb vulkáni sűrűségárnak leírta a szállítási és lerakódási mechanizmusát. Szintén erős fizikai és matematikai alapokra helyezve rekonstruálta a földkéreg mélyebb részein zajló magmás folyamatokat, a földkéreg alsó részén lévő "forró zónát". Széles érdeklődésére még egy példa, szintén az ő nevéhez fűződik a nagy robbanásos kitörések során feltornyosuló vulkáni hamufelhők természetének leírása. Sorolhatnánk hosszasan azokat a területeket, ahol elsők között tette le azokat az alapokat, amelyeken a mai modern vulkanológia nyugszik. 2012-ben Kathy Cashman-nel foglalták össze, hogy az elmúlt 25 évben a vulkanológia hogyan változott, hogy helyeződött egyre inkább fizikai alapokra. Publikációs listája minden vulkanológus szakembernek a leggyakrabban látogatott weboldalak között van. De most beszéljen ő maga:
Mindezek az ismeretek természetesen nem maradtak csupán a tudomány asztalán, az elmélet gyakorlattá vált és ezek az új eredmények mind beépültek a vulkáni veszély előrejelzés munkájába. Sparks professzor vezette azt az angol kutatócsoportot, aki kezdetektől végigkísérte a karibi Montserrat szigetén lévő Soufriére Hills 1995-től induló vulkánkitörését, ami elpusztította a sziget fővárosát, Plymouth-t, a repteret és ami átrendezte az egykori Karibi Paradicsom életét. Fáradhatatlanul vesz részt a vulkáni veszély felmérésben, többek között a fejlődő országok esetében és nyújt segítséget, hogy az elmaradott területeken is kiépülhessenek vulkáni megfigyelő központok. Egyik alapítója a Global Volcano Model kezdeményezésnek, az angliai Bristolban pedig a vulkanológiai legnagyobb húzóerejű tudományos központját hozta létre.
Természetesen a hazai vulkanológiai oktatásban és kutatásban is meghatározó mindaz, amit Sparks professzor letett az asztalra. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport jelentős mértékben alapoz az ő által elindított elméletekre és ragadja meg ezt a különleges alkalmat, hogy a Tűzhányó blog bejegyzésén keresztül is gratuláljon e megtisztelő díjhoz!
Óriási siker a vulkanológia tudományterülete számára és az elmúlt évtizedek hatalmas fejlődésének elismerése, hogy 2015-ben egy vulkanológus veheti át ezt a díjat. Stephen Sparks, a bristoli egyetem professzora elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a vulkanológia forradalmi változásokon ment keresztül, ahogy írják róla "modernizálta a vulkanológiát".
 |
 |
A Vetlesen-díj (jobbra) 2015. évi díjazottja, Stephen Sparks, vulkanológus
Sparks 1974-ben szerezte meg a PhD fokozatát és 1977-ben már a Nature folyóiratban publikált, ahol rámutatott arra, hogy a magma-keveredésnek milyen óriási szerepe van a robbanásos kitörések elindításában. Már kezdetektől fogva fizikusokkal és matematikusokkal dolgozott együtt és ezzel helyezte a vulkanológiai megismerést erős fizikai és matematikai alapokra. Ő volt az, aki a korábbi felfogással szemben az összesülést nem mutató, horzsakő-tartalmú hamuár üledékekre is kiterjesztette az ignimbrit elnevezést és ennek a legpusztítóbb vulkáni sűrűségárnak leírta a szállítási és lerakódási mechanizmusát. Szintén erős fizikai és matematikai alapokra helyezve rekonstruálta a földkéreg mélyebb részein zajló magmás folyamatokat, a földkéreg alsó részén lévő "forró zónát". Széles érdeklődésére még egy példa, szintén az ő nevéhez fűződik a nagy robbanásos kitörések során feltornyosuló vulkáni hamufelhők természetének leírása. Sorolhatnánk hosszasan azokat a területeket, ahol elsők között tette le azokat az alapokat, amelyeken a mai modern vulkanológia nyugszik. 2012-ben Kathy Cashman-nel foglalták össze, hogy az elmúlt 25 évben a vulkanológia hogyan változott, hogy helyeződött egyre inkább fizikai alapokra. Publikációs listája minden vulkanológus szakembernek a leggyakrabban látogatott weboldalak között van. De most beszéljen ő maga:
Mindezek az ismeretek természetesen nem maradtak csupán a tudomány asztalán, az elmélet gyakorlattá vált és ezek az új eredmények mind beépültek a vulkáni veszély előrejelzés munkájába. Sparks professzor vezette azt az angol kutatócsoportot, aki kezdetektől végigkísérte a karibi Montserrat szigetén lévő Soufriére Hills 1995-től induló vulkánkitörését, ami elpusztította a sziget fővárosát, Plymouth-t, a repteret és ami átrendezte az egykori Karibi Paradicsom életét. Fáradhatatlanul vesz részt a vulkáni veszély felmérésben, többek között a fejlődő országok esetében és nyújt segítséget, hogy az elmaradott területeken is kiépülhessenek vulkáni megfigyelő központok. Egyik alapítója a Global Volcano Model kezdeményezésnek, az angliai Bristolban pedig a vulkanológiai legnagyobb húzóerejű tudományos központját hozta létre.
Természetesen a hazai vulkanológiai oktatásban és kutatásban is meghatározó mindaz, amit Sparks professzor letett az asztalra. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport jelentős mértékben alapoz az ő által elindított elméletekre és ragadja meg ezt a különleges alkalmat, hogy a Tűzhányó blog bejegyzésén keresztül is gratuláljon e megtisztelő díjhoz!
Congratulation Professor Steve Sparks!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése