A Föld egyik legkisebb aktív tűzhányója, mondják a Fülöp-szigeteki Taalról. Valóban alig 300 méter magas a széles tóban található sziget vulkáni kúpja. Azonban a látszat néha csal. Ez nem azt jelenti, hogy egy békés, veszélytelen tűzhányóról van szó. Sőt, a Taal a Föld egyik legveszélyesebb vulkánja! A tó és benne a vulkáni sziget egy 25 km x 30 km nagyságú kaldera belsejében található, azaz egy olyan vulkáni szerkezetben, ami egy korábbi hatalmas vulkánkitörést követő beszakadás során alakult ki néhány ezer évvel ezelőtt. Másrészről, ennek a kicsiny vulkánnak a története azt jelzi, hogy rettentően veszélyes vulkánkitöréseket produkál! Érdemes tehát egy kicsit
a múlt eseményeit felidézni, hogy lássuk, a mostani vulkánkitörés milyen irányba haladhat!
10-15 km magas vulkáni hamuoszlop villámokkal átjárva (twitter felvételek) - így kezdődött 32 év után a Taal kitörése
A történelmi időkben 33 ismert vulkánkitörése van a Taal tűzhányónak, ebből 4 esik az igen nagy (VEI=3-5) kategóriába. A legtragikusabb kitörései az 1749-ben, 1754-ben és 1911-ben történt robbanásos kitörések, amelyeknek több ezer halálos áldozata volt. A korábbiakhoz képest annyi a különbség, hogy most már több mint 25 millióan élnek a vulkán 60 kilométeres körzetében, akik potenciálisan érintve lehetnek egy nagyobb kitörésnek. Fontos azt is látnunk, hogy a hosszú szunnyadási időszakok utáni kitörések mind elhúzódók voltak, azaz hosszú ideig tartottak.
Az 1749-es kitörés 3 hónapon keresztül zajlott, jellege a mostanihoz hasonló freatomagmás volt, azaz a robbanásos kitörést a felnyomuló forró magma és a hideg víz keveredése okozta. A kitörést erős földrengés tevékenység kísérte, hasadékok nyíltak fel számos helyen a magma nyomóereje következtében. A magasba tornyosuló kitörési felhőből nagy területen hullott a vulkáni hamu, miközben oldalirányba sebesen mozgó piroklaszt-árak zúdultak szét. Öt évvel később felújult a vulkáni működés, ami szintén több hónapon keresztül tartott. A szerzetesek leírásai szerint a kitörés váratlanul kezdődött, magasra nyúló lávaszökőkút kitöréssel, aminek lábánál izzó lávafolyam is kialakulhatott. A pliniusi kitörési hamuoszlop 40 kilométer magasra emelkedhetett! A kapcsolódó piroklaszt-árak teljesen megsemmisítették a 8 kilométer távolságban lévő Bayuyungan települést. A vulkáni működés hol gyengült, aztán hirtelen felerősödött a következő hónapokban, november a kitörés szökőárat indított el a tavon. November végén, december elején ismétlődő nagy robbanásos kitörésekkel, szökőárral, gázgazdag piroklaszt-árakkal fejeződött be a május közepén indult kitörési fázis. A torlóárak 16 kilométer távolságba jutottak el, a vulkáni hamuanyag vastagsága 6 kilométer távolságban meghaladta az 1 métert, hamuréteg borította a fővárost, Manilát is. Számos település pusztult el és csak évekkel később épült újjá.
1911. január végén néhány napos erős földrengés tevékenység után ébredt fel a tűzhányó. Január 28-án hatalmas robajjal zúdult ki vulkáni hamuanyag a kürtőből, villámlások cikáztak folyamatosan benne. A következő napokban megismétlődtek a nagy hanghatással járó heves robbanásos kitörések. A robbanások hangját még Manilában is hallották több mint 60 kilométer távolságban, a környékén a lökéshullámokat több mint 10 kilométer távolságban is érezték. A kitörési hamuoszlopot még 400 kilométer távolságban is jól látták, magassága meghaladhatta a 30 kilométert! A kitörési felhő alján gázgazdag piroklaszt-torlóárak hömpölyögtek oldalirányba, amik mindent elsodortak. Több mint 1300 áldozata volt a kitörésnek, volt olyan település (Guillot, mai nevén Laurel), ahol a lakosok a vulkáni gázoktól fulladtak meg. A tó nyugati partvidékén szökőárak romboltak le településeket. A kitörés alaposan megváltoztatta a vulkán felépítését, a korábbi három különálló tóból egy krátertó lett.
A vulkán ezután 54 évig szunnyadt és 1965-ben ébredt fel újra. A kitörés nem a fő kráterben zajlott, hanem a vulkáni sziget délnyugati részén lévő Tabaro hegyen. A kitörés 3 napon keresztül zajlott. A kezdeti lávatűzijáték, lávaszökőkút kitörés után a tó vize bejutott a kürtőbe és ez heves hidrovulkáni robbanásos kitörést okozott, amihez piroklaszt torlóárak kapcsolódtak. Ezeket a kitörési felhő sűrűbb anyagának összeomlásával kialakult nagy sebességű áradatokat itt figyelték meg elsők között a vulkanológusok. James Moore és munkatársai aprólékos gondossággal írták le az eseményt és a következményeket. A turbulensen mozgó, sugárirányba hurrikánszerűen terjedő alapi torlóárak mindent elpusztítottak 5 kilométeres körzetben. Közel fél méter vastag vulkáni hamu halmozódott fel 60 négyzetkilométeres területen. Mintegy 200-an estek áldozatul a vulkánkitörésnek. Egy éven belül, 1966-ban újra kitört a Taal, a vulkáni működés egy hónapig tartott, majd a következő években is voltak kisebb kitörései. Az utolsó kitörés 1977-ben volt, ami csak egy kisebb freatikus jellegű robbanásos esemény volt. Azóta szunnyadt a tűzhányó, bár az időszakosan bekövetkező földrengések jelezték, a vulkán alatt friss magma nyomul fel készülve egy újabb kitörésre. Ez 43 év szünet után január 12-én következett be. A vulkáni működés jelenleg is tart, kérdés, hogy a múlt kitörései közül melyikhez fog leginkább hasonlítani vagy egy teljesen új képet fog mutatni? A múlt eseményei mindenesetre figyelmeztetnek, hogy a legrosszabbra is fel kell készülni! Ráadásul a népsűrűség rendkívül megnőtt és most már százezrek vannak közvetlenül veszélyeztetve és több millióan embert érinthet egy nagyobb kitörés…
A Taal 1911-es kitörésének következménye: több mint 1300 áldozat... (National Geographic 1912. áprilisi számának felvételei)
A Taal 1965-ös kitörésének alapi torlóárja és a kapcsolódó pustítás(James Moore felvételei)
Egyelőre még nincsenek áldozatok, de hogy ez mennyin múlt? Az alábbi videofelvétel január 12-én készült nem sokkal a vulkáni kitörés megindulása előtt. A vulkáni sziget kráteréhez rendszeresen érkeztek turisták. Csupán egy jó óra választotta el őket, hogy az új-zélandi White-sziget tragédiájához hasonló bekövetkezzen…
A hiteles friss információkat a PHIVOLCS oldalán lehet követni, a kitörést az alábbi webkamerán keresztül lehet nézni.
Szürke vulkáni hamu réteg fed be mindent a Taal környezetében a január 12-én indult robbanásos kitörés következtében (Twitter felvételek)
