Lehet-e egy sík mezőn, egy erdővel borított békés dombvidéken, egy városban, vagy mondjuk egy kukoricaföldön vulkánkitörés? A meghökkentőnek tűnő felvetés csupán csak azért az, mert azt gondoljuk, hogy ha környezetünk békés, akkor az is marad. Miért lenne ebben változás, kérdeznénk? Pedig a Föld nem így működik! Egy szabályos kúp alakú vulkán esetében többnyire nem kérdés, hogy hol fog zajlani egy esetleges következő kitörés, azonban egy kiterjedt vulkáni mező esetében, ahol akár több ezer négyzetkilométer nagyságú területen kisebb-nagyobb vulkáni kupacok százai lehetnek, már nem ilyen egyszerű a válasz...
A Michoacan-Guanajuato vulkáni mező Mexikóban. A mintegy 40 ezer négyzetkilométer nagyságú területen több mint 1000 vulkáni kúp található! A Google térképen piros négyzet jelöli a Parícutin vulkánt és a kapcsolódó lávaöntéssel elborított területet. Jobbra a Parícutin vulkáni kúpja (Kósik Szabolcs felvétele).
1943 februárjában Dionisio Pulido, mexikói parasztember szorgosan dolgozott családjával kukoricaföldjén, a Mexikóvárostól 400 kilométerre nyugatra, a Michoacan-Guanajuato területen lévő Tarascan indián falu közelében. A cserjéket összegyűjtötték és halomba rakva égették, hogy megtisztítsák földjüket, mielőtt a magokat elvetik. Február 20-án délután 4 óra körül Pulido feleségétől távolabb fogott újabb munkába, amikor hirtelen valami furcsa dologra lett figyelmes. A föld közel két méter szélességben, 50 méter hosszan felhasadt. Pulido kicsit összehúzta a szemöldökét, de haladni kellett a munkával, a hasadék nem volt mély, nem több tán mint 30 cm, így nem foglalkozott vele. Ahogy azonban rakta össze a cserjeág halmot és meggyújtotta, erős dübörgésre lett figyelmes, a föld folyamatosan rázkódott. Pulido a hasadék felé pillantott, ahol a földfelszín több mint egy métert megemelkedett. A mélyből süvítő hang hallatszott ki, a levegőben záptojás szag terjengett. Nem sokkal később, Pulido elmondása szerint, „szürke füst és finom por” tört elő, olyan volt, mint a hamu. A folyamatos hamu kiáramlás és a fojtó szag megrémisztette a földművest, aki rohant ahol asszonyát hagyta. Feleségét viszont sehol sem találta. Ökreit szintén nem látta. Rémülten ugrott lovára és nyargalt a faluba. Ott megtalálta családját, akik már azt hitték, hogy Pulido odaveszett.
Dioniso Pulido, mexikói földműves, akinek kukoricaföldjén 1943. február 20-án egy vulkán nőtt ki... Fotók forrása: San Diego History center
Ezzel az eseménnyel elkezdődött egy új vulkán szédületes karrierje! Pulido kukoricaföldjén, a megnyíló hasadékból rövidesen izzó lávacafatok repültek ki, aznap éjfélre a vulkáni dombocska már 6 méter magas volt, a következő nap pedig már 30 méter magasságot ért el. Egy hét múlva a magas füstölgő vulkáni kúp már 167 méter magas volt, egy évvel később pedig már ennek kétszerese! A vulkáni működés eleinte robbanásosan zajlott. 1943 márciusában több kilométer magasságba lövellt ki a forró vulkáni hamu, ami különösen éjszaka nyújtott pazar látványt! A vulkán látványos születése sok művészt is megihletett. Dr. Atl (Gerardo Murillo, mexikói író és festő, aki számtalan festményt készített a mexikói tűzhányókról) egymaga több tucat festményben örökítette meg az örökké változó tűzhányót.
1943. októberében egy újabb kürtő (Sapichu) nyílt a közeli településről Parícutinnak nevezett tűzhányó oldalában, amiből már láva is ömlött. A lávafolyás két kilométer távolságba jutott el. 1944-ben folytatódott a lávaöntő kitörés, amelynek során már 10 kilométerre járt az izzó folyam, beterítette Parícutin falut, majd elérte az északnyugatra fekvő San Juan Parangaricutiro települést. Mivel a láva lassan közelítette meg a falut, így a lakosok még időben elmenekültek. 1944. júniusára a láva teljesen elpusztította a települést, a házakat, kerteket sok helyen 15-20 méter vastagon borította a láva. Az egykori településből csupán egy templomtorony maradt meg, ami kiemelkedve a lávakő-tengerből állít emléket a valamikori indián településnek. A vulkáni működés 1952. februárjáig tartott. Ez alatt az idő alatt a vulkáni kúp 424 magasra duzzadt, a láva pedig 25 négyzetkilométer területet fedett be, terméketlenné téve az egykori termőföldeket. A láva vastagsága a vulkán közelében a 250 méter vastagságot is elérte! A vulkáni kitörés viszonylag hosszan, több mint kilenc évig tartott. Szerencsére ennek nem voltak közvetlen áldozatai, hárman azonban a kitörést kísérő villámcsapások következtében vesztették életüket.
Vajon, hol lesz a legközelebbi ilyen esemény? Arizonában vagy Nevadában, vagy esetleg a németországi Eifelben? Új Zéland legnagyobb települése, Auckland is egy kiterjedt vulkáni mező kellős közepére települt, ahol 600 éve volt az utolsó kitörés és valószínű, hogy ez az eseménysor folytatódik! Kérdés, hogy mikor és hol? A Mexikóban 72 éve történt tűzhányó születés, a megelőző órák nyugodt földműves munkája arra utal, hogy nem voltak egyértelműen figyelmeztető jelek arra, hogy mi fog történni! Lehet, hogy csak órák lesznek a közelgő vulkánkitörés előtt, ráadásul egy olyan helyen, ahol ember emlékezet óta nem történt ilyen esemény! A vulkanológusok nagy kihívása, hogy időben előre tudjanak jelezni egy ilyen eseményt és az ott élők felkészültségén múlik, hogy mit tudnak akár nagyon rövid idő alatt tenni...
Pulido parasztember kukoricaföldjén kinövő Parícutin vulkán 72 évvel ezelőtti története figyelmeztet, hogy bár meghökkentőnek tűnhetnek felvetések lehetséges vulkánkitörésről egy éppen békés területen, a helyzet azonban gyorsan változhat!...
San Juan Parangaricutiro lávafolyamból kiemelkedő templomtornya emlékeztet arra, hogy egy békésnek tűnő tájon is akár gyorsan megváltozhat minden... Fotók forrása: lakepatzcuaro.org és Kósik Szabolcs
