Újra kitörésben az Etna

Frissítés (2015.05.15. 14:40)

"A vulkáni működés ünnepe!" - állítja Boris Behncke, a cataniai INGV Osservatorio Etneo munkatársa, amikor az Etna működésbe lép. Az alábbi képek alapján nem lehet kétségünk efelől, hiszen az Etna a vulkáni kitörések minden szépségét felvonultatja! A vulkánkitörés jelenleg is tart, az Új Délkeleti kráter kpján több kürtőből is nagy dörrenésekkel zajlanak a robbanásos kitörések, miközben a kúp oldalában felnyílt hasadékból már több mint 2 kilométer távolságba jutott el a vékony lávafolyam. A láva a Valle del Bove völgyében halad már lefelé és káprázatos színjátékkal tette az éjszakát felejthetetlenné. A vulkánkitörés helyszíne, a csúcsi kráterterület le van zárva, de bőven vannak kilátó pontok, ahol ilyenkor fotósok tucatjai vernek tanyát és készítik a szebbnél szebb felvételeket. Közben a webkamerákon is követhetők az események, hacsak nem ül meg felhő az Etna csúcsán. Tegnap este friss hó is hullott a kitörések közben. A mai nap érdekessége, hogy volt egy idő, amikor két kráter is egyszerre működött, a fiatal Új Délkeleti Kráter sikerét látva a Bocca Nuova kráterében is volt egy kisebb robbanásos kitörés. A földremegés amplitúdó még mindig magas, a hétvégén vélhetően magasra szökik a vulkánturizmus Szicíliában!

A vulkáni működés ünnepe! - Kitörésben az Etna május 14. éjszakáján. Fotók: Alessandro Lo Piccolo, Giovanni Puglionisi, Guiseppe Distefano, Fabio Caltabiano

Eredeti bejegyzés:

Ismét kitörésben a szicíliai Etna! Utoljára február elején csordogált lefelé izzó lávafolyam a vulkán oldalán, azóta csak időszakos kisebb robbanásos kitörések játszódtak a csúcskráterek valamelyikében. A bő három hónapos pihenő jót tett a tűzhányónak. Május első napjaiban egyre sekélyebb mélységből kiinduló földremegés jelek érkeztek, ami arra utalt, hogy elindult egy magmatömeg a felszín felé. Május 12-én, nagyjából egy hét alatt már az is körvonalazódott, hogy a magma az Új-Délkeleti kráterhez közelít és ekkor már meg is indultak az első kisebb robbanásos kitörések. Május 13-án a stromboli-típusú robbanásos kitörések már hevesebbé váltak, estére pedig egy hasadék nyílt a vulkáni kúp keleti oldalában. Ezt követően egy vékony lávafolyam indult el lefelé. A vulkáni működés jelenleg is tart, a földremegés folyamatos, amplitúdója jelenleg is magas. A kitörés jellege nagyon hasonló a 3 hónappal ezelőtti kitöréshez.

Az Etna alatti földremegés fészekmélységének változása május 4. (baloldali ábra) ás május 12. (jobboldali ábra) között. Forrás: Boris Behncke

Életképek az Etna május 12-én kezdődött vulkáni kitöréséről: stromboli-típusú lávatűzijáték kitörések, majd az oldalán megnyílt vulkáni kúpból is folyik a láva. Fotók: Dario Lo Scavo (fent) és Alessandro Lo Piccolo (lent)

A vulkáni kitörés a RadioStudio Italia webkameráján keresztül követhető.

Inferno - Friss webkamera képek

Felfedezők Napja 2015 - Vonzó és veszélyes tűzhányók, vulkánkitörések nyomában

2015. május 9-én, a budapesti Millenáris Parkban immár harmadik alkalommal nyitja meg kapuit a Felfedezők Napja rendezvénye a FÖLDGÖMB magazin és a Magyar Földrajzi Társaság szervezésében. Idén több más kutatóexpedíció mellett a vulkánok kerülnek fókuszba. Itt az alkalom, hogy találkozzanak hazai vulkanológusokkal, itt kiderül mit csinál egy vulkanológus a Kárpát-medencében, kutatásaival hogyan járulhat hozzá akár a vulkáni veszély előrejelzés jobbításához, a tűzhányók működésének jobb megértéséhez. A kutatóexpedíciók fontosak, mert ezek segítik feltárni a természet folyamatait, ezek segítik azt, hogy jobban megismerjük mi vesz körül. A kutatóexpedíciók eredményeit pedig jó, ha minél többen megismerik, mert a társadalmak fennmaradását nem a fogyasztás segíti, hanem az, ha a társadalmak képesek együtt élni a környezettel, figyelmet fordítanak arra is, hogy mi veszi körül őket, ha úgy élnek, hogy azzal ne rombolják környezetüket és ismerik azokat a természeti folyamatokat is, amik adott esetben veszélyeztethetik az embereket, a társadalmi javakat! Ezzel válhatunk valóban környezettudatosakká, ez az első lépés! Ehhez pedig elengedhetetlen a minőségi ismeretterjesztés, amit ez a rendezvény is szolgál. A tudósok, a kutatók eredményei akkor válnak valóban hasznossá, ha erre a társadalom is odafigyel, ha meghallják és megértik, amit a kutatók csinálnak. Most itt a lehetőség! A tudomány nem csak akkor hasznos, ha közvetlen anyagi hasznot hoz, hanem akkor is, ha alapkutatási eredményeivel elősegíti a környező természet működésének jobb megértését! Ez pedig anyagiakban nem felmérhető hasznot hoz: a társadalmak túlélését!

2015. május 9-én a Felfedezők napján a tűzhányók, a vulkáni működés lesz a középpontban! Fotó: Brad Lewis

A rendezvénynek különös aktualitást ad a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének 200-dik évfordulója. A Tambora kitörése sok-sok értékes üzenetet, sok-sok megfontolandó gondolatot ébreszt. Lesz-e még ehhez hasonló vulkánkitörés, lesz-e még ehhez hasonló globális hatás? Hogyan reagál majd erre a modern, technikailag fejlettnek gondolt társadalom? Védettek vagy jóval védtelenebbek vagyunk, mint az 1800-as évek elején? Ma már 86 országban több mint 800 millió ember él potenciálisan aktív vulkán 100 kilométeres közelében, azaz van közvetlenül potenciális vulkáni veszélynek kitéve. Ez a Föld lakosságának mintegy 10 százaléka! Csak az elmúlt hónapokban 4 település tűnt el a Föld felszínéről vulkáni működés következtében! Lesz miről beszélni, lesz bőven érdekes és izgalmas téma! Az egész napos program során számos előadás is elhangzik, elkalauzoljuk az érdeklődőket az Eifeltől Szantorini szigetéig, Izlandtól a Kanári-szigetekig és vendégünk lesz Juhász Árpád is, aki világ-körüli útjai során tűzhányókba és tűzhányókra is eljutott. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport kezdetektől részt vesz a rendezvényen és most is ott lesz önálló standdal és számos előadással. A Csomád Vulkánexpedíció keretében már több mint egy évtizede kutatjuk a Kárpát-medence legfiatalabb tűzhányóját. Eredmények bőven vannak, sőt a rendezvényen egy teljesen friss tudományos eredményt is megosztunk, kiderül, hogy pontosan mikor voltak a székelyföldi Csomád legnagyobb kitörései!
Természetesen egy ilyen rendezvény nem csupán az ismeretszerzést szolgálja, hanem a tartalmas, szórakoztató idő eltöltését, az élményszerzést is. A lehetőségekről, a változatos programokról részletesen tájékoztat a rendezvény honlapja.
Vulkánkitörést pontosan előre jelezni nem lehet! Ehhez meg kell mondani azt, hogy pontosan hol, mikor és mekkora vulkánkitörés lesz! Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport azonban most mégis megkísérel egy pontos előre jelzést!
2015. május 9. 11:20, Millenáris, Budapest... Nagyszínpad... és valahogy így néz ki majd... Aki kíváncsi jöjjön és nézze meg!

A Grimsvötn vulkán 2011-es kitörésének befejező szakasza - vajon ehhez hasonlót látunk majd május 9-én a Millenárson?

Calbuco: hatalmas vulkánkitörés Chilében

A chilei tűzhányók nagyon gyorsan ébrednek és tüzelnek! 2008-ban a Chaiten vulkán úgy ébredt hatalmas robbanással, hogy először a szakemberek sem tudták melyik vulkán tört ki. Csupán néhány órás előjelet adott hatalmas kitörése előtt. Most a Calbuco tett hasonlóképpen. Helyi idő szerint tegnap délután fél 6-kor tört ki váratlanul úgy, hogy csupán egy rövid földrengés raj előzte meg mindössze 2 órával a kitörést. Nem volt különösebb előjel, a szakemberek inkább a közeli Villarica folyamatos és látványos kitörését figyelték.

A képek magukért beszélnek... Hatalmas erejű vulkánkitörés kezdődött Chilében helyi idő szerint tegnap délután. Fotók forrása: twitter fotók és Nacional

A vulkáni hamuanyag elementáris erővel tört ki a tűzhányóból és jutott fel több mint 10 kilométer magasba, ahol szélesen szétterült (a felhő valószínűleg elérhette a sztratoszféra alsó részét). A lemenő nap fantasztikus színekbe festette a kitörési felhőt. Este felé egy kicsit elcsendesedett a vulkán, majd éjfél után egy még erősebb robbanásos kitörés kezdődött. A kitörési felhőben villámok cikáztak még félelmetesebbé téve az éjszakát. A vulkántól délre található a közel 200 ezer lakosú Puerto Montt, szerencsére úgy tűnik, hogy a népes várost kevéssé éri a hamuhullás, az inkább az északi területeken okoz gondot. Több ezer embert telepítettek ki, egyelőre áldozatokról nincs jelentés.
A Calbuco vulkán utoljára 1972 augusztusában tört ki, jelentősebb kitörése 1961-ben volt, ami bő két hónapig tartott (ez VEI=3 erősségű volt). A vulkán történetében azonban bőven vannak jelentősebb, VEI=4 erősségű kitörések is, sőt 8700 éve volt egy VEI=5 nagyságú kitörése is! A tűzhányó robbanásos működése jelenleg is tart, friss információkkal még jelentkezünk!

A éjjeli második erőteljesebb kitörés képei. Fotók forrása: twitter fotók, Jorge Nauto és Nacional

aki pedig mozgásban szeretné látni... első felvonás - a kezdeti kitörés:

második felvonás - az éjjeli, még erőteljesebb folytatás:

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 2

Pontosan a mai napon, 200 évvel ezelőtt, 1815. április 10-én, késő este egy újabb hatalmas robbanás rázta meg a Tambora tűzhányót. A környék lakói még az 5 nappal ezelőtti jelentős vulkáni kitörés során mindent beborító vulkáni hamut igyekeztek eltakarítani és megnyugodtak, hogy a váratlan kitörés után ismét minden nyugodtnak tűnt. De nem! A tűzhányó másodszor is kopogtatott és elemi erővel zúdult ki belőle több tucat köbkilométer mennyiségű vulkáni anyag. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt." - idézte fel a történteket Sanngir fejedelme, aki csodával határos módon maradt életben.

"Három lángnyelv csapott fel, majd mintha a teljes Tomboro hegy tűzben állott volna". A berni konferencián Adjat Sudradjat, az indonéziai Padjadjaran egyetem professzora idézte fel a 200 évvel ezelőtt történteket.

Az erőteljes robbanásos kitörést követően néhány óra múlva a kitörési felhő összeomlott és mindent elsöprő piroklaszt-ár zúdult le a tűzhányó lejtőjén. Több mint 10 ezer ember halt meg azonnal, egyes településeket több méter vastag vulkáni hamu fedett be. A további következmények pedig az egész Földön katasztrofálisak voltak! A Tambora kitörése az egész világot megrengette. A Bernben ezen a héten, április 7. és 10. között tartott Tambora konferencia fantasztikus tapasztalatokat adott arra, hogy hol áll a tudomány egy ilyen ritka, de jelentős hatású természeti esemény megértésében. Az itt szerzett élmények, ismeretek feldolgozása még napokon keresztül meghatározza gondolataimat és minden bizonnyal meghatározzák majd a további kutatásainkat is.

Stephen Self volt munkatársaival az első, aki részletes vulkanológiai kutatás alapjánrekonstruálta és publikálta a kitörés lefolyását.

A konferencián a legkiválóbb klímakutató szakemberek, vulkanológusok, történészek gyűltek össze, ami eleve megadta a találkozó hatalmas szakmai rangját és jelentőségét. Az itt elhangzott eredmények, az élén viták nagyban elősegítik azt is, hogy számba véve és értékelve a 200 évvel ezelőtt történt eseményeket fel lehessen készülni egy jövőbeli globális kihatású vulkáni kitörés kezelésére. A konferencián két beszámoló (egy poszteres bemutató és egy előadás) összesítette a térségünket érintő hatásokat, amelyek sokak számára újdonság volt és amit Christian Pfister, a berni egyetem nemzetközi szaktekintélye, emeritus professzora a következőképpen kommentált:

Európában a Tambora kitörése következményeként az egyik legnagyobb mértékben sújtott terület a Kárpát-medence, Magyarország és környezete volt.

Mi történt Magyarországon 1815-1816-ban, milyen hatások érték a Tambora kitörése nyomán? Ezt mutattuk be poszteren és előadásban, az eredmények kiemelt figyelmet kaptak

Mindkét bemutató aláhúzta, hogy a Magyarország térségét különösen súlyosan érintő hatásban szerepet játszottak a korábbi nehéz évek is, azaz a lakosság már sokat szenvedett, a társadalom már különösen érzékeny volt, amikor elérkezett 1815 nyara, majd 1816, amikor még súlyosabb időjárási viszonyok jöttek és olyan extrém események, ami miatt tízezrek haltak meg. Kiss Andrea, a bécsi egyetem munkatársa hangsúlyosan mutatta be, hogy gyakorlatilag hónapokon keresztül vízben tocsogott az ország, Szegeden a Tisza 6 hónap folyamatos áradás után 1816. nyarán az egyik legnagyobb árvízét produkálta. A konferencián fontos volt jelenlétünk, hiszen szakmai eredményeinkkel, a térségünket érintő különleges időjárási viszonyok, a társadalmai következmények összefoglalásával, a Kárpát-medencéből első alkalommal közölt, 1200-ig visszamenő, éves felbontású dendrokronológiai idősor közlésével az egyik legrészletesebb dokumentált területi feldolgozást sikerült nyújtanunk a Tambora kitörésnek Európára gyakorolt hatásáról.

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - tudósítás a berni konferenciáról - 1

A Tambora kitörésének 200-dik évfordulójának alkalmából a svájci Bernben 2015. április 7. és 10. között zajlik egy nemzetközi konferencia, ahol többek között vulkanológusok, légkörfizikusok, éghajlatkutatók, történelmi környezetkutatók gyűltek össze, hogy összefoglalják a történelmi idők legnagyobb ismert vulkánkitörésének lefolyásáról, hatásáról és következményeiről rendelkezésre álló ismereteket, valamint mindezek alapján értékeljék azt, hogy milyen hatása lenne egy ilyen vulkánkitörésnek a jövőben.

Emlékbélyeg a Tambora kitörésének 200-dik évfordulójára

A konferencia első napján Stefan Brönnimann a Berni egyetem munkatársa nyitotta meg a rendezvényt a szervezők nevében. Brönnimann megvilágította azt is, hogy miért éppen Bernben tartják ezt a konferenciát. A vulkáni kitörés klimatikus hatása katasztrofális hatással volt Svájc lakosságára is, mellesleg a svájci Genfi-tó partján született meg Frankenstein története Mary Shelley írásában és itt írta Lord Byron apokaliptikus, az akkori környezetet hűen tükröző „Sötétség” c. versét is. Ezt követően Thierry Courvoisier, a Svájci Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a konferencia mintegy 100 részvevőjét. Megjegyezte, hogy 2015-ben van a svájci akadémia alapításának 200-dik évfordulója is. Az akadémia kezdeti kulcskérdései között szerepelt az is, hogy vajon mivel magyarázható az Alpok térségének különösen hideg klimatikus viszonya, ami részben a Tambora kitörésével volt magyarázható.

A Tambora 1815. áprilisi kitörése nyomán a pajzsvulkán felső 1000 méteres része eltűnt, helyette egy tátongó kaldera maradt. Fotó: Iwan Setiyawan és NASA Observatory

Az első nap Clive Oppenheimer, Stephen Self és Heryadi Rachmat foglalta össze a vulkánkitörésről rendelkezésre álló ismereteket. Érdekes módon meglehetősen kevés kutatómunka irányult a Tambora vulkáni működésére és magára az 1815-ös kitörésre. Ennek legfőbb oka, hogy a terület nehezen megközelíthető és nem túl biztonságos. Ennek ellenére, az egykori feljegyzésekből, akárcsak a Vezúv 79-es kitörését lejegyző ifjabb Plinius leveleiből kibontakozik a kitörés katasztrofális lefolyása. Oppenheimer átfogó előadásában rámutatott arra, hogy milyen érzékeny kapcsolat van a természeti folyamatok, például nagy vulkánkitörések, az éghajlat, az élelmiszer ellátás, a társadalmi reakció között és feszegette azt is, hogy vajon merre forgott volna a történelem kereke, ha néhány nagy vulkánkitörés nem következett volna be. Egy anomális vulkáni esemény láncreakció folyamatot indíthat el ebben a kapcsolatrendszerben, aminek megértése és minden aspektusának feltárása kulcskérdés a jövőre nézve. Steve Self hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egyre pontosabban tudjuk megbecsülni a nagy vulkánkitörések során felszínre került magma mennyiségét és mindezek alapján előrejelzést tudjunk adni a különösen nagy vulkánkitörések ismétlődési gyakoriságáról.

1816 nyári hőmérséklet eloszlása az 1971-2000. évi átlaghoz képest. Forrás: NOAA

Susan Solomon az elmúlt évtizedek vulkánkitöréseinek éghajlati hatásáról mutatott be kutatási eredményeket, amelyekből kiviláglott, hogy a 21. század elején számos vulkánkitörés együttes hatása hozzájárult ahhoz, hogy nem emelkedett olyan mértékben a globális átlaghőmérséklet, ahogy azt a hivatalos tanulmányokban előzetesen jósolták. Mindezt figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó éghajlatváltozási modellekben. Alan Robock azt mutatta be, hogy milyen veszélyeket jelent a sokak által javasolt és szorgalmazott emberi klíma beavatkozás, azaz globális éghajlatmérnökség (’geoengineering’). Maga az ötlet a vulkáni működés éghajlat módosító hatásából származik, azonban Robock számos példával érzékeltette, hogy mindebből mennyi kár származhat.
a konferencia folytatódik...

A Tambora kitörésének 200. évfordulójára - 2: Az elveszett királyság, azaz a keleti Pompeji

Pontosan ezen a napon, 200 éve tört ki elemi erővel az indonéziai Tambora tűzhányó! A Tambora 1815. április 5-i, majd április 10-i kettős kitörése megrengette az egész világot. A következmények megrendítőek voltak. A vulkáni kitörés körülményeiről, egy inaktívnak vélt vulkán drámai kitöréséről már beszámoltunk, most a közvetlen hatásokat vesszük számba. Jövő héten a svájci Bernben tartják a vulkáni működés rengeteg aspektusáról szóló nemzetközi konferenciát, amelynek eseményeiről folyamatosan beszámolunk a Tűzhányó blogban!
A Sanggar félsziget a kitörést követően teljesen megváltozott, a pusztítás mértékét először a Benares és a Dispatch hajók legénysége mérte fel, akik április 19-én, illetve 22-én közelítették meg Sumbawa szigetét. Raffles kormányzó Owen Phillips hadnagyot küldte Sumbawa szigetére nagy adag rizs szállítmánnyal, hogy tájékozódjon az ott történtekről. Phillips több szemtanúval beszélve küldte meg jelentéseit. Többek között sikerült találkoznia Sanngir fejedelmével is, aki csodával határos módon élte túl a vulkánkitörést. "Rövid idő alatt a teljes Tomboro hegy mintha tűzben állott volna, lángnyelvek csaptak fel belőle, nem csökkenő dühvel tombolt. Hamarosan kőzetdarabok kezdtek hullni, némelyikük két ököl nagyságúak, többnyire dió méretűek voltak. Ezt sűrű vulkáni hamu hullás követte, majd egy heves forgószél kerekedett, ami levitte a házak tetejét, számos falat ledöntött. Hatalmas fákat tépett ki gyökerestül és sodorta el emberekkel és állatokkal együtt." A forgószél valójában egy mindent elsöprő hatalmas piroklaszt-ár volt

Fotók forrás: National Geographic

Amikor a félszigetet megközelítő hajók legénysége partra szállt, a települések elhagyatottak voltak, a házak lerombolva, többüket teljesen beterítette a vulkáni hamu. A szökőár csónakokat vonszolt a sziget belsejébe, rengeteg halott teteme hevert szerteszét. A szennyezett víz, a rossz higiéniás körülmények között a túlélők között járványok szedtek további áldozatokat. Az első részletes vulkanológiai felmérést végző Haraldur Sigurdsson és Steven Carey becslése szerint 100 millió tonna klór (mint HCl) és 70 millió tonna fluor (mint HF) került a légkörbe a kitörés során. A HF könnyen megkötődik a vulkáni hamuszemcséken, majd kerül be innen a talajba, a vizekbe, illetve a növényekbe. Mindez az a legelő állatok és emberek szervezetébe jutva halálos dózist jelent, minden bizonnyal sokan haltak meg a fluorózis következtében. Philipps igyekezett összegezni az áldozatok számát. "A Tomboro közeli egyik faluban negyvenen laktak, csupán egy maradt életben. Pekáté településen egy ház nem maradt épen. A vulkán közelében a kitörés idejében 12 ezer ember lakhatott, közülük csak néhány élte túl a kitörést. A növényzet, a termések teljesen elpusztultak..." Később, 1855-ben Heinrich Zollinger misszionárius szembesült a pusztítás következményeivel. Sumbawa szigetén becslése szerint 10 ezer ember esett áldozatul a kitörésnek, őket a piroklaszt-ár pillanatok alatt elsodorta. A szigeten több mint 1 méter vulkáni hamu lepett el mindent, de a szomszédos Lombokon is 60 centiméter, Baliban pedig 30 centiméter vastag volt a hamuüledék. A vulkáni hamu terméketlenné tette a rizsföldeket, elszennyezte a vizeket. Elhulltak az állatok és éhínség terjedt el, aminek közel 60 ezren estek áldozatul (Sumbawán közel 40 ezren, 20 ezren pedig a közeli szigeteken) és tízezrek menekültek el. Jáva keleti részén a tömeges menekülteket nem fogadták barátságosan és összetűzések alakultak ki. E területen is súlyos volt amúgy is a helyzet, hiszen itt is 10-20 centiméter vastag vulkáni hamuréteg halmozódott fel. A néhány napos teljes sötétség után is a Nap fénye alig szűrődött át a vulkáni gázokkal telített légkörön.

Fotók forrás: National Geographic

Az ásatások során épen maradt házakat, eszközöket és emberi tetemeket tártak fel. Az utóbbiakból egyértelműen kitűnt: az embereknek esélyük sem volt a menekülésre. A piroklaszt-ár pillanatok alatt végzett velük. Fotók forrás: Rik Stoteman

A Tambora kitörés első részletes vulkanológiai vizsgálatát Haraldur Sigurdsson és Steve Carey, az amerikai Rhode Island egyetem vulkanológusai végezték az 1980-as években. Akkor már a helyiek beszéltek arról, hogy a vulkántól jó 25 kilométer távolságban festett kerámiák és bronz érmék találhatók. Sigurdsson 2004-ben tért vissza a helyszínre, ekkor a cél már e leletek feltárása volt. A munka a dzsungel kellős közepén folyt. A kutatók először radartechnikával mérték fel a terepet és jelölték ki az ásatás helyét. Rövidesen egy teljes házat találtak 3 méter vulkáni üledék alatt. Habár teljesen elszenesedett, viszonylag épen megmaradt. A házon belül festett kínai porcelán, réz edények kerültek elő, ami arra utal, hogy jómódú kereskedő emberek élhettek itt. Rövidesen emberi tetemek is előkerültek, volt, amelyik fekvő helyzetben, másik ülve. Előkerült olyan tetem is, amelyik törmelékhalom alatt volt, keze a fejét védte. A települést vélhetően a forgószélnek leírt, mindent elsodró piroklaszt-ár pusztította el, majd fedte be vastagon vulkáni hamuval. A keleti Pompeji, ahogy Sigurdsson elnevezte. A feltárt házak, eszközök arra utalnak, hogy egy jól prosperáló kereskedő nép élt a félszigeten, egy egyedi kultúrával. Ők voltak a Keleti-Indiai térség kereskedői; állatokkal, mézzel, vörös festékkel, tömjénnel, gyógyanyagokkal kereskedtek. A feltárt tárgyakon lévő díszítések arra utalnak, hogy a Mon-Khmer nyelvcsoporthoz tartozó népek éltek itt. Az 1800-as évek elején mind a holland, mind a brit utazókat meglepte, hogy Sumbawa szigetén az indonéz nyelvjárástól eltérően beszélő, fejlett kultúrájú embereket találtak. A Tambora 1815. áprilisi kitörése teljesen eltüntette e népet. A vastag vulkáni hamuüledék őrzi csupán emléküket, amelyről az azóta is folyó ásatások alapján tudunk meg egyre többet.

Kemenes Vulkánpark - közlemény

Mottó: "ha valamiről sokat beszélnek, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy úgy is van..."

Közel két év telt el a Kemenes Vulkánpark hivatalos átadása óta. A Ság-hegyen létesített Vulkánösvényt, a szabadtéri kiállítást és a felújított Ság-hegy Múzeumot, akárcsak az újonnan létesített Vulkánház Látogatóközpontot sokan felkeresték már. Büszke vagyok arra, hogy az az ötlet, amin közel 10 éven keresztül dolgoztam, sokszor bizony erős ellenszélben, de megvalósult és a térségben egyedülálló módon létesült egy modern kiállítás a vulkánokról, a tűzhányók működéséről. Mindez méltó módon tükrözi azt, hogy a Kárpát-Pannon térség egy vulkanológiai természeti laboratórium, ahol az elmúlt közel 20 millió éves vulkáni működés értékes földtani hagyatékot teremtett. Egy olyan természeti értéket, amire lehet turisztikai fejlesztést alapozni. Ez volt a célom a Kemenes Vulkánpark ötlettel. A Ság-hegyen az 1990-es évek elejétől kezdődően végeztünk vulkanológiai kutatásokat, amelyek számottevő eredményeket hoztak, nem utolsó sorban megalapoztak egy új vulkanológiai iskolát az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszéken.
Nem véletlen, hogy a vulkánparkot a Ság-hegy lábánál terveztem, hiszen ez a hegy mint egy nyitott könyv lapjai tárja fel a vulkáni működés színes eseményeit. Ebben csupán olvasni kell és ezt igyekszik elősegíteni a kialakított Vulkánösvény. A nagy attrakció természetesen a Vulkánház és a benne tervezett interaktív kiállítás. Nem volt könnyű az a tíz év, hiszen meg kellett győznöm a helyi döntéshozókat, hogy az ötlet mellé álljanak, létrejöjjön egy pályázat és megvalósuljon annak kivitelezése. Nem volt egyszerű, mert a Celldömölki Önkormányzat sajnos nem állt teljesen a projekt mellé és még a kivitelezési időszak vége felé, bő fél évvel a tervezett átadás előtt is azon gondolkoztak, hogy visszamondják a megvalósítást. Végül sikerült ezen a nehéz ponton is túllendülni és rohammunkában el kellett készíteni a Vulkánház kiállítási tervét. Rohammunka volt, szorított az idő, ezért nem szokványosan egyszerre kellett kiállítási forgatókönyvet és installációs tervet készíteni. Sajnos, az Önkormányzat már a célegyenesben, váratlanul megváltoztatta koncepcióját, elállt a kész tervektől és a Megvalósíthatósági Tanulmánytól eltérően fejezte be a kivitelezést... A kiállítás szakmai részét végül Karátson Dávid készíthette el.

A kemenes Vulkánpark Vulkánösvénye a Ság-hegyen és a tűzhányók világáról szóló kiállítást magába foglaló Vulkánház, a vulkánpark fogadóközpontja

Egyfelől öröm, hogy az eredeti terv, a Kemenes Vulkánpark megvalósult, másrészt nyilvánvalóan hiányérzet, hogy az nem úgy valósult meg, nem azokkal az attrakciókkal, amit szerettünk volna. El kell ezeket mindazért mondani, hogy a dolgok helyükre kerüljenek. Az elmúlt két évben nem nagyon szólaltam meg Kemenes Vulkánpark ügyében. Több helyen igyekeztem népszerűsíteni, mint egy különleges turisztikai fogadóhelyet, bár azóta sem hívtak, nem kerestek a vulkánpark vezetői. Viszont úgy érzem, ezeket a tényeket el kell mondani akkor, amikor újra és újra olyan kijelentések jelennek meg, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, amik nem fedik a valóságot. Tudom, hogy a megjelent és vélhetően adásba kerülő kijelentések mellett mindez csupán egy szerény füstjelzés, de azért legalább ez megmarad nekem...

Záró mottó: "ha valamit elhallgatnak, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nincs is, nem is történt meg..."