Parádés hétvégi tűzhányó show: Holuhraun, Kilauea, Colima, Sivelucs és Fogo

A hétvégén izzott a Tűzhányó blog Facebook csoportjának hírvonala, érkeztek a hírek az újabb és újabb vulkánkitörésekről. Mozgalmas hétvége volt, csak kapkodtuk a fejünket! Ezt tetézte, hogy a romániai Vráncsa közelében 39 km mélységben kipattant egy 5.6 magnitúdójú földrengés, ami nem kevés riadalmat okozott a térségben. A Vráncsa Európa szeizmikusan egyik legaktívabb területe, itt a földrengések azonban nagy mélységben, a földköpenyben pattannak ki, több mint 100 km mélyen. Ez a földrengés a Vráncsa övezettől némileg keletebbre zajlott, a Focsani területen. A fészekmélység szerint a rengés a földkéreg alsó részén történt és gyaníthatóan kapcsolatban lehet a Vráncsa alatti litoszféra süllyedéssel, ami a Focsani medence létrejöttében is lényeges szerepet játszott, mivel húzó hatást gyakorol az alatta lévő kontinentális litoszférára. Ez a húzásos feszültség okozhatta a hétvégi földrengést. Térjünk vissza azonban a vulkáni eseményekre!

Kilauea, Hawaii
A frontok október 31. óta "megmerevedtek", azonban ez nem jelenti azt, hogy Pahoa település lakói fellélegezhetnek. A Június 27. láva Pahoa határán valóban megállt, azonban ahogy azt a korábbi részletes beszámolónkban írtuk, a pahoehoe lávafolyások jellemzője, hogy egy hosszabb előrehaladás után oldalirányba terjeszkedik a lávamező, a láva vastagsága növekszik és a továbbiak a lávacsatornákban lévő kőzetolvadék utánpótlásától függ. Ez azt jelenti, hogy a lávafolyam egyes részein friss kőzetolvadék törhet elő (úgynevezett 'breakout') a felrepesztett lávakőzeten keresztül és ez a friss lávanyelv gyorsan mozoghat előre. Ilyen felrepedések vezettek ahhoz, hogy a település határában lévő kommunális lerakóhelyre is betörtek lávanyelvek, azonban szerencsére egyelőre nagyobb kárt nem okoztak.

Friss lávanyelvek hatolnak be Pahoa kommunális hulladék lerakóhelyére. Forrás: HVO/USGS

Az elmúlt héten és a hétvégén is, a felrepesztő friss lávanyelvek a lávafolyam felsőbb részein jelentek meg. A Hawaiian Volcano Observatory (HVO) munkatársai folyamatosan végeznek repülőgépes megfigyeléseket, adnak ki naponta jelentéseket és követik a Puʻu ʻŌʻō felszínváltozásait, amiből következtetni lehet a magma utánpótlásra. Úgy tűnik, hogy van még elegendő magma mennyiség a lávafolyam táplálására, így a fontos a további készültség, a lávacsatornák újra megtelve ismét továbbterjeszthetik a lávamezőt!

A Június 27-i lávafolyam két részén vannak jelenleg aktív lávanyelv kifolyások (pirosasal jelölve). Forrás: HVO/USGS

Holuhraun-Bárdarbunga, Izland
Az izlandi Holuhraun lávaöntő kitörés szakadatlanul, most már lassan három hónapja zajlik és szép csendben Izland történelmének egyik legnagyobb vulkánkitörésévé növi ki magát. A lávamező nagysága már meghaladta a 73 négyzetkilométert, térfogata pedig közelít az 1.2 köbkilométerhez (ez több mint a Balaton teljes vízmennyiségének fele!). A Nornahraun kitörés ezzel Izland történelmének legjelentősebb vulkánkitörései közé lépett, 1783 óta pedig a legnagyobb. Fontos azonban megjegyezni, hogy méretében és jellegében is elmarad az 1783-as Laki kitöréstől, ami Európára katasztrofális kihatású volt. A 8 hónapig tartó Laki vulkáni működés 15 köbkilométer mennyiségű magmát hozott a felszínre, a kapcsolódó robbanásos kitörések miatt a vulkáni eseménynek globális kihatása volt. Mindazonáltal a Nornahraun kitörés is boszorkányos intenzitással (másodpercenként 250-300 köbméter magma jut a felszínre) zajlik. A kezdeti hasadékmenti kitörés jellegében némileg változott és jelenleg egy központból ömlik a láva. A lávaszökőkutak által felépített fröccs-sánc belsejét bugyborékoló lávató tölti ki, időszakonként azonban, ahogy friss, gázokban dús magma éri el a felszínt ismét több tíz méter magasba csapnak fel a lávacafatok.

Pokoli képek a Nornahraun vulkáni működésről. Forrás: Ármann Höskuldsson, IMO és University of Iceland

Volcano Helicopter Flight over Holuhraun eruption - Iceland from Volcano Heli - Iceland on Vimeo.

A Holuhraun lávamezőn felnyíló hasadék mentén folyamatosan szürkéskék a levegő a kiáramló gázoktól. A vulkáni működés közben felszínre jutó gázok közül a legnagyobb mennyiségben a vízgőz van, amit a szén-dioxid és kén-dioxid követ. Ez utóbbi kettő pedig már fontos légköri szennyezőanyag. Kettőjük közül a kén-dioxid kap nagyobb figyelmet. A mérések szerint volt olyan nap, amikor több mint 80 ezer tonna kén-dioxid gáz jutott a felszínre, átlagosan pedig 20-40 ezer tonna/nap a teljesítmény. A gyakori szelek a vulkáni gázokkal telített levegőt a szigetország távolabbi területei fölé is elszállítják. Izland keleti részén lévő halászfalvakban már 4000 mikrogramm/köbméter kén-dixoid koncentrációt is mértek a levegőben (az egészségre kifejezetten káros mennyiség 300-500 mikrogramm/köbméter körül van, de az egészségügyi világszervezet szerint napi szinten már az 50-100 mikrogramm/köbméter érték is légúti gondot okozhat), ami messze meghaladja az eddig bármikor is mért értékeket. Reykjavikra is több alkalommal vulkáni szmog telepedett, volt amikor vöröslő Nap kelt fel hajnalban és nyugodott le este. A téli időszak beálltával a kiáramló kénes gázok részben a hóban halmozódnak fel, a hólé pH-értéke a november közepi mérések szerint 3,2 körüliek volt a szokott 5,6 értékhez képest. Ugyancsak alacsony, savas pH értékeket mértek az esővízből is (3,5). A lávaöntő kitörés tehát nem csekély környezeti hatással jár, egyelőre Izlandra nézve.
A modern technikának köszönhetően a vulkáni működést folyamatosan követhetjük a webkamerákon, a felcsapó lávaszökőkút a hétvégén pazar látványt nyújtott. Mindeközben a Vatnajökull alatti Bárdarbunga az augusztus közepi állapothoz képest már több mint 40 métert süllyedt (a pontos mérőműszerek szeptember közepi kihelyezése óta 25 méter süllyedés)! A kaldera felszín süllyedését naponta erős (M>3) földrengések kipattanásai jelzik, ezek között nem ritkák az M>5 erősségű földrengések sem! A vulkáni esemény nagy kérdése, hogy ez a jelentős felszínsüllyedés elvezet-e egy erőteljesebb, robbanásos kitöréshez?

A Holuhraun lávaöntő kitörés fantasztikus lávaszökőkúttal vasárnap esti webkamera felvételeken.

Colima, Mexikó
A mexikói Colima az elmúlt hetekben kisebb lávafolyásokkal hívta fel magára a figyelmet, aztán pénteken váratlanul nagyot dörrent! A vulkáni hamufelhő 5 km magasra tornyosult a tűzhányó fölé és a vulkántól 25 km távolságban is hamuesőt jelentettek. A tipikusan vulcanoi-típusú kitörésnek nem volt komolyabb előjele, azt valószínűleg a kitüremkedő viszkózus láva kürtőt eltorlaszoló hatása váltotta ki. A lávadugó alatt felgyülemlő gázokban gazdag magma növekvő belső nyomása hirtelen vetette szét a kürtőt blokkoló kőzettestet és robbant nagy erővel a felszínre. Ezek a legveszélyesebb kitörések közé tartoznak, mivel nagyon gyorsan, minden előjel nélkül végbemehetnek! A robbanásos kitörések pedig szinte minden esetben piroklaszt-árakkal is járnak

A Colima vulcanoi-kitörésének több kilométer magasba emelkedő hamufelhő oszlopa. Forrás: Bullriv Colima Rivera.

Sivelucs, Kamcsatka
A Colima kitörését rögtön megirigyelte a kamcsatkai Sivelucs, ami szombaton durrantott egy nagyot. A mechanizmus itt is nagyon hasonló a Colimához. A Sivelucs esetében is egy viszkózus lávadóm türemkedik ki, ami eldugaszolja a kürtőt. Az alatta felhalmozódó friss magma túlnyomása pedig időszakosan heves robbanásos kitörés formájában jut a felszínre. Utoljára szeptember 24-én volt ehhez hasonló, nagyobb kitörés a távoli vulkánon. Most 9 km magasra emelkedett fel a vulkáni hamufelhő

Heves robbanásos kitörés a Sivelucson. Forrás: Jurij Gyemjancsuk, KVERT és webkamera kép.

Fogo, Zöld-foki szigetek (Cape Verde)
A hétvégi gazdag vulkáni kitörés eseménysorra egy másik váratlan vulkáni működés tette fel a koronát: 1995 után, közel 20 évnyi szünetet követően újra megnyílt a föld a Zöld-foki szigeteken lévő Fogo vulkáni kúp lábánál. Helyi idő szerint vasárnap délelőtt 10 órakor indult meg a vulkáni működés, amit néhány napos kisebb rengések után, szombat este némileg erősebb földlökések vezettek be. A szigeten folyamatosan követték a talajból felszínre kerülő szén-dioxid mennyiségét, ami 2014. április végén ugrott meg hirtelen és maradt az átlag felett egészen augusztus végéig. Mindez jelenthette friss magma felnyomulását, amiből távoztak a kiváló, kisebb sűrűségű gázok. Érdekes azonban, hogy a gázkiáramlás intenzitása a kitörés előtti időszakban lecsökkent. A kitörés ugyanott következett be, ahol közel 20 éve is történt, azaz nem a Pico do Fogo, közel 3000 méter magasra emelkedő vulkáni kúp csúcsán, hanem annak lábánál nyílt fel egy hasadék.

Egy félkaréjban beszakadt kalderában épült fel a Fogo tűzhányó, ennek nyugati lábánál hasadt fel 1995-ben és most is a föld. Forrás: Wikipedia képek.

A kis sziget, Fogo, a Zöld-foki szigetek legfiatalabbika. A félkaréj ívben beszakadt, közel 10 km átmérőjű kaldera belsejében épült fel a szabályos kúp alakú Pico do Fogo. A kaldera nem szoros értelemben vett vulkáni kaldera, azaz nem robbanásos kitörés során alakult ki, hanem a közeli Kanári-szigeteknél tapasztaltakhoz hasonlóan, egy hatalmas lejtőösszeomlás során (az ilyen események viszonylag gyakoriak a meredek oldalú vulkáni szigeteken). A tengerbe zúduló hatalmas kőzettömeg egy széles sebhelyet hagyott vissza, hasonlóan, mint amit Tenerifén vagy éppen La Palma szigetén és El Hierro-n láthatunk. A sebhely oldalsó sziklafala közel 1000 méter magasan emelkedik és ennek a lábánál jöttek létre a kisebb települések (pl. a mintegy 1000 lakosú Chã das Caldeiras). A Pico vulkáni kúp több mint 1000 méter magas, csúcsán egy 500 méter széles, 150 méter mély kráter található, ami egy ideje üresen ásítozik, mert a közelmúlt vulkáni eseményei nem itt zajlottak. Utoljára 1675-ben tört ki, ami miatt a lakosoknak el kellet menekülniük a szigetről. 1995 előtt 1951-ben volt vulkáni működés a vulkáni kúp előterében.
A vulkáni működést kezdetben több ponton felcsapó vulkán hamu kilövellések vezették be, majd egyre inkább vöröslő lávacafatok csaptak ki és rövidesen egy láva indult el a hasadékból. Mindez nagyon hasonlít az 1995-es kitöréshez. A viszkózus, lassan előrenyomuló láva rövidesen átvágta a kaldera belsejében a településeket összekötő utat, ami miatt azonnal megindult a kitelepítés. Az 1995-ös kitörés mintegy másfél hónapon keresztül tartott, akkor a láva 6,3 négyzetkilométer területet borított be, térfogatát 60-100 millió köbméterre becsülték. A vulkáni működés jelenleg is zajlik, a lakosokat hajókon, csónakokon telepítik ki a szomszédos szigetekre.

Egy hasadék mentén, több ponton indult meg a vulkáni kitörés. Forrás: FogoNews

,,,majd rövidesen izzó lávafolyam nyomult ki hasadékból és vágta át a kaldera belsejében húzódó egyetlen utat. Forrás: FogoNews

L'Aquila ítélet - felmentették a tudósokat a vád alól

Az olasz fellebbviteli bíróság megváltoztatta a 2012-ben első fokon hozott ítéletet, miszerint hat tudós (szeizmológus, vulkanológus szakemberek) és egy polgári védelmi szakember bűnös, mégpedig gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában. Mindezért akkor 6 év börtön büntetésre ítélték őket, most a hat tudós felmentést kapott, a polgári védelmi szakember büntetését pedig 2 év felfüggesztett börtönre módosították. Az ok a közép-olaszországi l'Aquila települést 2009-ben romba döntő földrengés előrejelzése, amelynek során több mint 300-as haltak meg. Az esettel részletesen foglalkoztunk korábban, felvetve a tudósok felelősségét, a természeti veszélyek előrejelezhetőségének, a hatékony veszély kommunikációnak a kérdését és a társadalom elvárásait a természeti veszélyek előrejelezhetőségéről.
Ki a hibás? - tettem fel akkor a kérdést és úgy vélem ez egy fontos mozzanat az ügyben. Amikor történik velünk valami, sok esetben az első dolog az, hogy hibást keressünk. Ki az, aki okolható, aki mulasztott, aki miatt az adott esemény bekövetkezett. Ez egy - sajnálatos - jellemző emberi tulajdonság, de pszichikailag megmagyarázható, érthető, hiszen szeretnénk valamibe kapaszkodni, szeretnénk tudni azt, hogy valaki dönthetett, cselekedhetett volna úgy, hogy az esemény ne következzen be. Más szóval, kell egy bűnös! Ha megvan a bűnös, akkor valamelyest megnyugodhatunk. Így persze maguk az események sok esetben már másodlagosak és sok esetben elfelejtődnek. A kérdés tehát ebben az esetben is, hogy van-e létjogosultsága bűnöst keresni azért, mert több mint 300-an meghaltak egy földrengés következtében? Ahogy az életben gyakran előjön ilyen kérdésben, a válasz nem egyszerű. Nem egyszerű, mert az esetek többségében nem lehet egyértelműen bizonyítani a bűnösséget. Ez pedig különösen igaz akkor, amikor egy természeti esemény történik, aminek következményei is vannak és ebben merül fel az emberi bűnösség kérdése.
Előre lehet jelezni egy pusztító természeti eseményt, legyen szó földrengésről, vulkánkitörésről, meteorológiai folyamatról? Sokszor elmondtam, leírtam, ehhez az kell, hogy pontosan meg kell határozni a helyet, az időt és a folyamat hatását. Ha ebből bármelyik nem jön be, akkor az előrejelzés rossz és annak akár súlyos következményei lehetnek. Ha belegondolunk, világosan láthatjuk, hogy lehetetlen mindezt megtenni, természeti folyamatokat ilyen szinten előrejelezni! Ez nem azt jelenti, hogy kilátástalan a helyzetünk, hogy fölöslegesek az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek. Mindez azt jelenti, hogy:
1. Tudni kell azt, hogy a szakemberek a veszélyhelyzetre tudják felhívni a figyelmet és nem arra, hogy az mikor, hol és milyen mértékben következik be!
2. Tudni kell azt, hogy mindez körültekintő és részletes tudományos vizsgálatokkal alapozható csak meg és ennek megállapítása rendkívül fontos a társadalom számára.
3. Ha tudjuk, hogy van veszélyhelyzet, akkor ismernünk kell azt, hogy mit tehetünk akkor, ha az bekövetkezik.
4. Tudni kell azt, hogy az esemény bekövetkezésére senki nem fog pontosan előre figyelmeztetni, arra magunknak kell figyelni, ismernünk kell a veszélyhelyzetet!
A szakemberek felelőssége arra terjed, hogy felmérjék a veszélyhelyzetet, hogy mindezt kommunikálják részben a döntéshozók, részben az emberek felé. A döntéshozók felelőssége, hogy az ismertetett veszélyhelyzetben meghozzák a szükséges intézkedést, az emberek felelőssége, hogy tudják, ismerjék a veszélyhelyzetet.
A l'aquilai esetben mindezek alapján az egyik kulcstényező, hogy ISMERT VOLT az, hogy a település egy különösen földrengés veszélyeztetett területen fekszik. Az alábbi térkép 2004-ben készült és Olaszország földrengés veszélyeztetettségét mutatja. L'Aquila a szeizmikusan leginkább veszélyes területen fekszik, azaz a szakemberek üzenete világos.

Olaszország földrengés veszélyeztetettségét térképe 2004-ből. A számok és a kapcsolódó színek a vízszintes talajgyorsulás maximális értékeit mutatják, ami kifejezi a földrengés veszélyeztetettség fokát. Forrás: INGV

A veszélyhelyzet tehát világos kellett legyen mindenki előtt! Persze felmerül a kérdés, hogy vajon a döntéshozók (nem a vádlottak) megtettek mindent? Az épületek vajon földrengés biztosak voltak? Vajon a lakosság megfelelően felkészített volt, hogy adott esetben tudják mit kell csinálni (l. japán vagy kaliforniai példák)? Azonban minden eseménynek megvannak a maga sajátosságai is - ezek persze utólag mindig jobban láthatók. A l'aquilai pusztító földrengés előtt hónapokon keresztül voltak kisebb földrengések. Ezzel a lakosságnak együtt kellett élnie, senki nem tudta, hogy mit hoz a következő nap. Fontos megjegyezni, hogy ezzel még semmi különleges nem történt, a földrengésraj alátámasztotta azt, hogy a hely szeizmikusan különösen veszélyes. A kérdés persze felmerül, hogy lehet-e ennél rosszabb is, jöhet-e ezeknél nagyobb földrengés? E kérdéskörben nem elhanyagolható egy bizonyos Giampaolo Giuliani fellépése, aki vette a bátorságot és napra, helyre pontosan ki merte jelenti, hogy romboló földrengés lesz (korábbi írásomban erről is lehet olvasni)! Mert mindig vannak, akik megmondják a tutit, mert mindig vannak, akik hisznek azokban, akik megmerik mondani a tutit, akkor is, ha a szakemberek állítják, hogy ez nem lehetséges. Mert "kellenek" az ilyen hétköznapi hősök, ez is az emberi gondolkodás - sajnos nagyon veszélyes - jellemző tulajdonsága. Valakiben hinni kell, ha már a szakemberek csak valószínűségekben tudnak beszélni és tele vannak mondataik a "talán", "lehetséges", "előfordulhat", "nincs kizárva" szavakkal. Innentől kezdve pedig a szakember helyzete nagy mértékben nehezedik. Egy felforrósodott légkörben sokszor nehéz higgadtan nyilatkozni.
A másik - ennél jóval nehezebben ellenőrizhető, de nem kizárt - tényező a politika szerepe, amit sokan felvetnek ennek az esetnek a kapcsán is. A politikusok, a döntéshozók vajon tudják-e befolyásolni és ha igen, hogyan, a szakembereket, tudják-e befolyásolni őket, hogy adott esetben mit mondjanak? Nos, ez már egy olyan sikamlós téma, amiben bőven lehet példákat felhozni és nem tagadható az ilyen esetek megléte. Visszatérve a fenti gondolatmenetre, természetesen a szakemberek felelőssége, hogy ne engedjenek az ilyen csábításoknak és maradjanak mindig is szakemberek! Vajon volt-e a l'aquilai esetben ilyen is a háttérben? Ez nehezen kideríthető, nehezen bizonyítható, azonban a per nem erről szólt és ha volt is ilyen, akkor a valódi felelősök, a döntéshozók, még csak érintve sem lettek e kérdésben.
A 2012-es bírósági ítélet jelentős felbolydulást váltott ki a szakemberek körében és sok szakmai szervezet tiltakozott a tudósok elítélése miatt. Az üzenet ugyanis nagyon fenyegető: mindezek után, amikor akár elítélhetik a szakembert azért, és ahogy mond egy véleményt, vajon melyik szakember veszi a bátorságot, hogy nyilatkozzék, hogy előrejelzést adjon egy veszélyhelyzetben? A társadalom vajon mennyire marad védtelen, ha a szakemberek ilyen bizonytalanságba kerülnek? A társadalom, az emberek továbbra is egyértelmű válaszokat várnak, a szakemberek pedig még nagyobb bizonytalansággal válaszolnak, aki egyáltalán vállalja a válaszadást, adott esetben egy kulcsfontosságú lépés meghozatalát. A mostani döntés után a szakemberek fellélegezhetnek, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden marad a régiben. A földmozgás miatt 300-as haltak meg! Ez nem fordítható vissza! Ez katasztrófa! Ebből tanulni kell! Nem ítélettel, hanem számvetéssel, mert úgy gondolom ezzel lehet és kell tartozni az áldozatoknak és hozzátartozójuknak.
Tudni kell a szakembereknek a felelősségüket! Tudni kell azt, hogy tudásuknak, a tudományos munkájuknak, az értelmezésüknek akár a társadalom mindennapjaira is lefordítható üzenetei vannak, azaz adott esetben egy lehetséges veszélyre való felhívás, egy veszélyeztetettség tényének dokumentálása kiemelten fontos része lehet munkájuknak. Tisztában kell lenni a szakembereknek is, hogy mindezt adott esetben megfelelően kommunikálni kell úgy, hogy az emberek is megértsék. Erre nem minden szakember képes megfelelően, hiszen a tudósok nyelvezete sokszor más, mint amit az emberek megértenek. Tudni kell tehát azt, hogy kellenek olyan emberek, akik megfelelő módon át tudják adni a veszélyhelyzet üzenetét, akik el tudják megfelelően magyarázni az embereknek, hogy mit is jelent például egy földrengés veszélyeztetettség. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy mindezek az ismeretek fontosak a társadalom számára, hogy kellenek olyan emberek, kellenek tudódok, akik bár alapkutatásokat végeznek, azonban az ebből származó ismeretek akár beépülhetnek például egy veszélyhelyzet kezelési felkészülési tervbe. Tudni kell azt, hogy ez akkor is fontos, hogy ha nem heteken, hónapokon belül következik be a veszély, hanem csak esetleg évek vagy évtizedek múlva. Tudni kell azt a döntéshozóknak, hogy a kis valószínűségű, azaz viszonylag ritkán előforduló veszélyekkel is érdemes és kell foglalkozni, mert ezek adott esetben - "váratlanságuk" miatt - sokkal felkészületlenebbül éri az embereket, a társadalmat. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy ha felmerül a veszélyeztetettség kérdése, akkor erre milyen válaszokat kell adni, hogyan kell felkészülni! Tudni kell az embereknek is, hogy mit jelent egy természeti veszélyeztetettség. Tudni kell az embereknek, hogy ez mit jelent, hogy adott esetben ilyenkor mit kell csinálni és azt is, hogy senki sem fogja megmondani nekik, hogy na most, most jön a veszély, azaz nem szabad elvárni, hogy majd akkor cselekszem ha szólnak! Tudni kell azt, hogy ehhez szükséges a szakszerű ismeretterjesztés, a tudás közérthető átadása, mert csak a tudás az, ami segít egy adott helyzetben, és csak az tud megfelelően reagálni, aki ismeretek birtokában van.
A l'aquilai eset üzenete tehát nem az, hogy ki volt a bűnös és volt-e egyáltalán, hanem az, hogy ebből mit tudunk tanulni? Ne feledjük, mindig utólag vagyunk okosak! Vagy lehetünk előre is? Hmmm,... úgy vélem bőven van mit tanulnunk, bőven van tennivaló....

Küzdelem a lávával - lávakötegek Pahoa (Hawaii) határában

A hawaii Nagy-sziget (Big Island) délkeleti részén lévő Kilauea vulkáni területen 1983. január első napjaiban kezdődött az a vulkáni működés, ami mind a mai napig, azaz több mint 31 éve megállás nélkül tart. Érdekes módon, a vulkáni kitörés nem a vulkáni terület központi helyén, a Kilauea kalderában indult meg, hanem attól keletre, az úgynevezett Keleti Rift Zónában. A kitörési központot Puʻu ʻŌʻō-nak nevezték el, ami mellett nem sokkal később egy újabb kitörési központ nyílt, ennek neve Kūpaʻianahā lett. A már több mint 30 éve zajló vulkáni működés során közel 5 köbkilométer láva került a felszínre, ami mintegy 130 négyzetkilométer nagyságú területet fed be. Habár sokan úgy gondolják, hogy a Hawaii-szigeteken zajló vulkáni működés nem veszélyes és alapvetően egy turistacsalogató jelenség, azonban meg kell említeni, hogy eddig már több mint 200 emberi építményt rombolt le, többek között utakat, 1990-ben pedig elfedte Kalapana és Kaimū településeket (több mint 100 ház semmisült meg). Most ismét egy lakott települést fenyeget a láva, az izzó lávanyelvek már Pahoa kertjeit nyaldossák.

Érkezik a láva Pahoa település határába. Fotók: USGS HVO (2014. október 24-30)

Elképesztő, közeli felvételek a Pahoa határában lévő pahoehoe lávafolyamról. Forrás: USGS

A Puʻu ʻŌʻō lávaöntő kitörés történetében ritka, amikor nem déli irányba indul el a lávafolyam. 1983 és 1986 között már volt egy ilyen esemény, amikor északkeleti irányba folyt a láva, majd 2013 elején volt egy újabb próbálkozás. 2013. májusában aztán újra nekibuzdult Pele, a hawaii tűzhányók istene és egy újabb lávaömlést indított el, ami 2014. április 9-én már 8.3 km távolságban járt. Ennek a Kahaualeʻa 2 nevet adták. A lávafolyam hossza már elgondolkodtatta a helyi szakembereket, hogy ennek az eseménynek akár veszélyei is lehetnek, hiszen bár még egy jókora erdős területet kellett volna áttörnie a lávafolyamnak, azonban iránya pont Pahoa település felé mutatott, ahol a forgalmas 130 sz. autóút is fut. Innentől kezdve már minden megtett távolságot gondosan figyeltek a szakemberek, számolták a lávautánpótlás mértékét és egyre inkább világossá vált, hogy Pele istennő most nem tréfált és most meg akarja mutatni, hogy ki az úr (vagy úrnő) a szigeten! A a Kahaualeʻa 2 lávafolyás végül leállt, de Pele biztosra ment és egy újabb lávaöntést indított el! 2014. június 27-én egy repedés nyílt a Puʻu ʻŌʻō vulkáni kúp északkeleti peremén és innen ismét északkeleti irányba indult el egy keskeny lávafolyam. Pele célja az volt, hogy újabb távolsági csúcsot döntsön. De mindez hogyan érhető el és egyáltalán mivel magyarázható, hogy a korábbi déli irányú lávaömléssel szemben most északkelet felé haladnak a lávanyelvek?

A Június 27, lávafolyás kiindulási helye (balra) és az erdősséget áttörő lávafolyam szeptember 17-én. Lenti térképek: a Június 27. lávafolyás június 30-án és augusztus 25-én. Forrás: USGS HVO

A viszonylag szokatlan lávafolyási irány alapvetően a kitörési központ helyével magyarázható. A Puʻu ʻŌʻō vulkáni kúp már több lávafolyamot indított el a jó 31 év alatt, ezek általában déli irányba folytak le. 2014. június 27-én a vulkáni kúp északkeleti pereme szakadt fel és buggyant ki belőle az izzó bazaltos magma. Ez a kitörési központ északra helyezkedett el a korábbiakhoz képest, a friss lávát dél felé a korábbi lávakőzetek blokkolták, ezért északkelet felé indult el és haladt tovább. A lávafolyamnak erdős területen vezetett az útja, haladását a felcsapó lángok is jelezték. A következő kérdés, hogy meddig folyhat a láva, egyáltalán hogyan tud akár több kilométer távolságba eljutni egy vékony láva anélkül, hogy megszilárduljon? Amennyiben a felszínen folyik, úgy könnyen megdermedhet, főleg ha csekély az utánpótlás. A kulcs az úgynevezett pahoehoe lávafolyások természetében van. A pahoehoe láva sima felszínű, általában kis vastagságú, kis viszkozitású, azaz könnyen folyós kőzetolvadékhoz kapcsolódó lávatípus (a másik jellegzetes hawaii lávatípus az aa-láva ezzel szemben nehezebben folyó, azaz viszkózusabb lávafolyam, aminek felszínét lávasalak darabok borítják. Mozgása lassabb, viszont vastagabb, nagyobb tömegű, mint a pahoehoe lávák). A pahoehoe lávák jellemzője a lávanyelvekkel való előrehaladás (l. bejegyzés második fotója). A vékony, de viszonylag gyorsan mozgó láva felszíne vékony rétegben megszilárdul, rajta egy kőzetüveges lávabőr alakul ki, ami a mozgás során még képlékeny és ezért meggyűrődhet (így alakul ki a kötélláva). A lávabőr ahogy megreped, ott egy újabb lávanyelv buggyan ki és folyik gyorsan előre, amíg azon is létrejön a lávabőr és ezzel némileg lassul mozgása. Ez a folyamat ismétlődik és a lávafront egyre jobban halad előre. Ezzel az előrenyomulási mechanizmushoz így egy másik fontos lávakialakulási folyamat is társul: a lávafelszín egyre nő, azaz a lávafelszín egyre jobban emelkedik, ami a következő videofelvételen nagyszerűen követhető:

Így halad a pahoehoe láva!. Forrás: CSAV Hawaii

Mi történik tehát? A friss láva folyamatosan táplálja a lávafolyamot mégpedig úgy, hogy egyre jobban emeli felszínét. Ezzel a friss láva már egy viszonylag vastagabb, megszilárdult lávaköteg réteg alatt nyomul előre, mégpedig vígan, mert hőmérséklete alig változik. Ugyanis a felső lávakéreg remekül szigetel! Ezzel a technikával pedig hosszú kilométereket tehet meg akár egy vékony lávafolyam is. A kitörési központból érkezik az utánpótlás, ami végig folyik a leszigetelt, akt több kilométer hosszú lávacsatorna rendszeren és táplálja a lávafronton előrenyomuló lávanyelveket. Így érthető az is, hogy miért zajlik némileg pulzálva, azaz olykor megtorpanva, majd újra nekilódulva az ilyen lávafolyam. A láva előrenyomulást ugyanis a kitörési központból érkező lávautánpótlás határozza meg, a kitörési intenzitás pedig változhat, hol erősebb, hol gyengébb. Mindaddig azonban, amíg van utánpótlás addig a láva haladhat előre. A pahoehoe lávafolyások életének egy másik fontos mozzanata az oldalirányban való terebélyesedés, azaz a lávafolyam szélességének növekedése. Miért történik mindez? Egy kisebb megtorpanás után érkezik egy friss lávautánpótlás a lávacsatornában. Ez a gyorsan folyó kőzetolvadék azonban nem feltétlenül csak a láva frontján buggyanhat ki, hanem akár oldalirányban is találhat utat kifelé, ahol megrepeszti a vékony lávakérget és a repedésen keresztül gyorsan kifolyik (ezt 'breakout'-nak nevezik). Ahogy létrejön egy ilyen új lávanyelv az meg tud lódulni és gyorsan halad előre. Előfordulhat, hogy egy oldalsó lávanyelv végül megelőzi magát a lávafrontot is ezzel átveszi a vezetést. A kulcs tehát a lávautánpótlás és a jól szigetelt lávacsatorna, avagy lávaalagút rendszer! Itt érdemes megjegyezni, hogy ezek a lávaalagutak később különleges természeti formákként megmaradhatnak és feltárulhatnak. A hawaii Kazumura lávabarlang, ami egy ca. 500 évvel ezelőtti lávafolyás során alakult ki, több mint 65 km hosszú (=a láva ilyen nagy távolságba is eljuthatott ezzel a mechanizmussal), ezzel az eddigi ismeretek szerinti leghosszabb megmaradt lávacsatorna!

Egy út és egy pszichológiai gát áttörése. A láva átvágja az Apa'a utat Pahoa közelében (október 25-29-i felvételek). Forrás: USGS HVO

A Június 27. láva gyors előrenyomulásában volt egy másik "trükk" is. Augusztus 18-án egyszerűen eltűnt egy föld alatti repedésben és 5 nappal később jó 1,5-2 kilométerre arrébb bukkant ismét a felszínre! Innentől kezdve pedig meglehetősen gyors volt az előrenyomulás, naponta akár több száz métert is haladt előre a lávafolyam! Ráadásul a terepviszonyok, a felszín lejtése a lávát egyre inkább északkeletre, azaz Pahoa település felé irányította! Október közepén volt egy kisebb megtorpanás, majd október 13-án egy oldalsó felrepedés friss lávanyelvet indított el, ami 10 nap után már elhagyta a korábbi lávafrontot. Volt olyan nap, amikor 390 métert haladt előre! Október 25-e egy jelentős mérföldkő volt a történetben: a láva elérte és átvágta a Pahoa település délnyugati peremén húzódó Apa'a utat, majd átfolyt a temetőn. Ezzel pedig egy pszichológiai gátat is áttört! A láva most már emberi létesítményeket rombolt le és komoly veszélyt jelentett a település további létesítményeire, házakra és nem kevésbé a forgalmas 130 sz. autóútra! Ez utóbbi átvágása emberek ezreinek életét nehezíti meg, mivel elzárja őket a sziget több részétől. Ez ugyanis az egyetlen út, ami az Alsó Puna lakott területét összeköti a sziget belső részével. A másik irányt korábban szintén láva vágta el, amikor eltemette Kalapana települést és beterítette a Chain of Craters utat...

Láva a temetőben és Pahoa egyik házának kertjében... A helyzet egyre komolyabbra fordult (október 30-november 4-i felvételek). Forrás: USGS HVO

Október 30 óta ismét egy stagnálási időszak zajlik, azonban a kitörési központból még mindig érkezik a láva utánpótlás, azaz nincs kétség afelől, hogy a lávafolyam ismét meglódulhat. Ekkor azonban már megkezdődik az igazi küzdelem a lávafolyammal! A kérdés, hogyan lehet megállítani vagy legalábbis eltéríteni a lávát? A helyiek mindezt nagy földgátakkal igyekeznek elérni. Heroikus küzdelem lesz és kérdéses, hogy ki fog győzni. Mindenesetre, a helyzet komolyságát látva Obama elnök is elérkezettnek látta az időt, hogy katasztrófa sújtott területnek nyilvánítsa Pahoa körzetét. Ez azonban még nem elég, valamit tenni is kell. A 130. sz út blokkolása különösen nagy aggályokat szül, ezért a helyi hatóságok megkezdték a korábbi Chain of Craters útjának rendbe hozatalát. Ez nem egy egyszerű feladat, mivel egy lávafelszínen kell új utat vágni. Azonban úgy tűnik nincs más menekülési út...

Lávaelterelés földgátakkal és új út nyitása: heroikus küzdelem a lávafolyammal. Forrás: USGS HVO és Bruce Omori

A következő napok valószínűleg kritikusak lesznek Pahoa lakosai életében. Menni vagy maradni, ez itt a kérdés és egy október közepi felmérés szerint az emberek többsége nem szívesen hagyná el otthonát. Leginkább azért sem, mert nem tudják hova is menjenek... Kérdés, hogy mikor és hogyan lódul meg ismét a lávafolyam egy újabb felnyíló repedés mentén és mennyire szélesedik ki a lávafolyam? Egy vékonyka lávafronttal ugyanis még egyszerűbbnek tűnhet a védekezés, ha azonban a láva kiszélesedik (ez is a pahoehoe lávafolyások jellemzője) és már akár több száz méteren is támadásba lendül, akkor az esélyek nagyon-nagyon lecsökkennek... Ember és láva... Heroikus küzdelem... Meddig tarthat egy ilyen lávafolyam élete: Illúziók nincsenek, az úgynevezett Peace Day lávafolyás mintegy 2 évig tartott (2011-2013), a Fissure D lávaömlés pedig 4 évig (2011-2013). A Június 27. lávaömlés ehhez képest még serdülő korban van, mindössze 4,5 hónapos és nem úgy tűnik hogy a vége felé tartana ez a kitörési esemény...

A legfrissebb (november 5-i) térkép a lávafolyammal, balra a teljes hosszában, jobbra pedig Pahoa település közelében. A piros területek a friss láva áttöréseket (breakout) jelzik. Forrás: USGS HVO és Bruce Omori

Neve is van: Nornahraun, azaz Boszorkány lávaöntő kitörés

Izlandon most már több mint 1 hónapja tart szakadatlanul a látványos lávaszökőkút kitörésekkel színesített lávaöntés. A legfrissebb hírek szerint a lávamező már 53,4 négyzetkilométer nagyságú területet fed be, térfogata nagyon közelít az 1 köbkilométeres értékhez (jelenleg 0,77 köbkilométerre becsülik) és ezzel Izland legnagyobb hasadékvulkáni kitöréseinek sorába lép (Izland történelmében eddig 4 ilyen nagyságú kitörés volt). A vulkáni működést jelentős kéndioxid gázkiáramlás kíséri, a mérések szerint naponta 30-60 ezer tonna kéndioxid jut a levegőbe, ami jóval több, mint teljes Európa napi ipari kéndioxid kibocsátása! Az IMO folyamatosan figyeli és modellezi, hogy merre halad a kénes felhő és figyelmezteti az izlandi lakosságot a vulkáni szmogra. A korábbi hetekben több alkalommal elérte Európát is - a szerencsére már némileg kiritkult - kénes gázfelhő, azonban mindez figyelmeztet arra, hogy hosszan tartó kitörés és szerencsétlen időjárási viszonyok között akár komolyabb problémákkal is szembe kell néznie az öreg kontinensnek. Különleges lehetőség, hogy egy hasadékvulkáni kitörést sok szempontból, az IMO példaértékű adatszolgáltatása segítségével pedig számszerű adatokkal is követni lehet!

Lávaszökőkút és kiterjedt lávamező: ez a Nornahraun kitörés Izlandon. Fotók: Richard Roscoe és Ragnheidur Arngrímsdóttir, National Geographic

Ideje tehát, hogy neve is legyen a kitörésnek! Sokan Bárdarbunga kitörésként emlegetik, pedig nem ott zajlik a kitörés, a Bárdarbunga egy különálló központi vulkán a Vatnajökull jégtakaró alatt, amelynek kalderafelszíne már több mint 25 métert süllyedt az elmúlt egy hónapban és jelenleg is naponta pattannak ki alatta erős, M>4, illetve rendszeresen M>5 földrengések. A Holuhraun kitörés név helyesen utal a helyszínre, de ott volt már egy lávaöntő működés 1797-ben (sőt egy további is volt korábban), így nem egyértelmű e név használata, hogy melyik kitörésről van szó. Thor Thordarson, neves izlandi vulkanológus elérkezettnek látta az időt, hogy bő egy hónapos, folyamatos lávaöntő tevékenység után megfelelő nevet kapjon a kitörés. Javaslata Nornahraun, ami annyit jelent Boszorkány-láva, azaz ez a Boszorkány-lávaöntő kitörés! Jó ez a név, hiszen különösen a vulkáni működés kezdeti szakaszában felkapta a szél a lávamező tetejéről a vékonyka üvegszálakat, amiből hajszerű képletek alakultak ki. Ennek neve a Hawaii-szigeteken Pele-haja, itt Izlandon viszont Nornahár, azaz boszorkányhaj... Itt járt tehát az izalndi boszi, itt volt, jó ez a név: Boszorkány-láva!

Itt maradt a boszi hajtincse... Nornahár, azaz boszorkányhaj, ami nem más, mint a lávamező tetejéről felkapott vékony kőzetüveg-szálak. Fotók: Thor Thordarson; alul: a lávamező október 7-i kiterjedése (Forrás: University of Iceland)

Frissítés (2014.10.09. 18:45): A Nap vörösbe borult...

A Nornahraun lávaöntő kitörés legfrissebb hatása! Október 8-án a kéndioxiddal telített vulkáni felhő nyugat felé sodródott és Reykjavik fölé ért. Ma, a hajnalban ébredő izlandiak ezt látták:

Erre ébredt az izlandi főváros lakossága: a Nap elvörösödött!. Fotók: Óttar Sveins­son; Vilhelm Gunnarsson
Az ok a kéndioxiddal telített levegő, a kéndioxid koncentráció a szokottnál jelentősen megemelkedett Reykjavikban. Forrás: http://www.ust.is

Eláll a lélegzet... most valóságossá válik, amit a történelmi krónikások évszázadokkal korábban nem kevésszer lejegyeztek jelentős vulkánkitörések távoli hatásaként: "a Nap elvörösödött..." - mindez most Reykjavikban! A Nornahraun lávaöntő kitörés hatása, a boszorkányok fénye... - a kéndioxiddal telített levegő következménye. A mérések szerint a levegő kéndioxid koncentrációja a normál érték többszörösére emelkedett! A következő napokban Izland déli részét éri el a kénes vulkáni gázfelhő. Ez még nem éri el az egészségre kifejezetten káros értéket, azonban különleges légköri jelenségeket okoz. A vörösben pompázó vulkáni napfelkeltét és napnyugtát a Rayleigh-szóró mérettartományba tartozó pár mikronos méretű cseppecskék (pl. kénsav aeroszol) hozzák létre. A Rayleigh-szóró részecskék hatására a kék szóródik, a vörösek felerősödnek. Ez a jelenség különösen kora hajnalban és késő napnyugta során észlelhető legjobban.

És újra tölt a Sinabung!

Frissítés (2014.10.05. 18:30):
A mai nap folyamán több izzófelhő rohant le a Sinabung oldalán, a reggeli volt a legnagyobb, ami 4,5 km távolságba jutott. Mindez azt jelenti, hogy egy gázokban gazdagabb magma érte el a felszínt és a következő napokban is lehet hasonló eseményekre számítani. Az izzófelhő az egyik legveszélyesebb, legpusztítóbb vulkáni folyamat. Rendkívül gyorsan zúdul le, kiszámíthatatlan, hogy mikor indul el és mindent elsöpör az útjából. Ne feledjük, hogy most több mint 1 éve kell több mint 10 ezer embernek otthonától távol, ideiglenes lakhelyen élni...

Izzófelhő rohan le ma reggel a Sinabung oldalán. Fotók: Hasron David Ginting, Martin Ledanto Sinulingga, Ricky Febriand és webkamera kép

Eredeti bejegyzés:

A sok vulkánkitörés mellett talán el is feledkezünk az indonéz Sinabungról, amelyik meredek oldalán naponta tucatnyi izzófelhő rohant le az év elején. Február 1-én 16-an haltak meg egy hirtelen lerohanó izzófelhő következtében. A több hónapos viszonylagos nyugalom után sokan talán arra gondolhattak, hogy már elmúlt a veszély, a vulkán azonban ma tudtul adta: a veszély továbbra is fennáll! Helyi idő szerint ma délután egy újabb piroklaszt-ár indult ki a vulkán csúcsi részéről, amit egy kivételes videofelvétel is megörökített, íme:

BejegyzésRinaldi Tgn által

További fotók az izzófelhőről:

Izzófelhő rohan le a Sinabung oldalán. Fotók: Mbah Lewa

Szombati tragédiák: Ontake, Japán és Macalube d’Aragona, Szicília

Frissítés (2014.09.28, 20:55): Az elmúlt 30 év egyik legnagyobb vulkáni katasztrófája
Sajnos az elmúlt bő 24 óra újabb és újabb tragikus hírt hozott és most már a legfrissebb jelentések szerint meghaladja a 31 főt az áldozatok száma (frissítés: hétvégére már 50 fölé kúszott az áldozatok száma és még mindig több, mint 20 az eltűntek száma) és még mindig sok az eltűnt. A váratlan kitörés során sokan menekültek le a hegyről, de több tucat ember igyekezett inkább menedéket találni a közeli szentély falai között. A képek szerint a szürke vulkáni hamutakaróval borított házak teteje sok helyen beomlott. Az ajtókat alig lehetett kinyitni a több mint 20 centiméter vastag hamutömeg miatt. Az emberek lélegzeni alig tudtak, nemcsak a sűrű vulkáni hamuval telített levegő miatt, hanem a vulkáni gázok miatt. Az áldozatok többsége fulladásos halált szenvedett. Pedig ez nem volt egy jelentős kitörés... Sokan kérdeztek és a médiában is sok helyen tették fel a kérdést: nem lehetett ezt a kitörést előre jelezni, főleg Japánban?

Zajlik a mentés a vulkáni hamuval fedett szentély falai között az Ontake kitörése után... Forrás: www.telegraph.co.uk

A válasz nem olyan egyszerű. Egyrészt maga a tűzhányó nem tartozott a veszélyes aktív vagy potenciális aktív tűzhányók közé, az 1979-80-as kitörése (ami ennél nagyobb volt... mi lett volna, ha az ismétlődik meg?...) előtt ismereteink szerint több mint 23 ezer évig nem működött a vulkán, azaz látszólag inaktív volt. Ez a látszólagos nyugalom is hozzájárult ahhoz, hogy a japánok e szent hegye kedvelt zarándok hely és turista célpont volt. A szombati nap különösen szép, napsütéses volt és ez kicsalogatta az embereket a hegyre. Az egyik kulcsmozzanat tehát ez. A tragédia egyik oka a rossz időben, rossz helyen sokan voltak eset. A másik maga a váratlan vulkáni kitörés. A felvételek és az első szakmai értékelések szerint a kitörés freatikus jellegű volt (esetleg a vulcanoi kitörések felé hajló), azaz a robbanásos kitörés elsőrendű oka a felszínalatti vizek felhevülése (például repedések mentén lefelé szivárognak, ahol a vulkán alatti magmatest hőhatása miatt forráspont fölé hevülnek) és hirtelen gőzzé alakulása, ami térfogatnövekedéssel járó folyamat, azaz adott esetben szétveti a kőzettestet. Egy ilyen eseményt NEM LEHET ELŐREJELEZNI, MERT EGY ILYENNEK NINCSENEK ELŐJELEI. Váratlanul, az egyik pillanatból a másikra bekövetkezhet. Nincsenek földrengések, nincsen felszíndeformáció (azaz nem emelkedik a felszín a magma nyomása miatt), nem szivárognak felszínre gázok - egyszerre csak bummmm! Ilyen történt tavaly a Fülöp-szigeteki Mayon vulkánon is, ahol akkor öt turista vesztette életét és majdnem egy ilyen eset történt két alkalommal is az új-zélandi Tongariro vulkánon.
Egyszerűen nincs mit tenni ilyen esetben és ezt EL KELL FOGADNI, bármilyen szörnyű is! A helyzet az, hogy a Föld népessége rohamosan nő, millióan élnek potenciálisan aktív tűzhányók közelében (mi lesz, ha egyszer egy ilyen kitöréssel kell majd szembenézni??), sokan kelnek útra, például másznak fel vulkánokra. Ezek veszélyes hegyek akkor is, ha éppen nem működnek. Aki vulkánokra mászik, tudnia kell, hogy az a tűzhányó esetében milyen lehetséges veszély történhet egy kitörés esetében, tudni kell, hogy ilyen esetben mit kell csinálni, tudniuk kell másoknak is, hogy hova mennek és milyen elérhetőségük van és meg kell érteni, hogy történhet veszélyhelyzet, azaz ismerni kell valamelyest a vulkáni kitörések lefolyását. Új helyzet, ami azonban megint csak felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a szakszerű ismeretterjesztés!

Eredeti bejegyzés:

Miközben rendületlenül zajlik az izlandi Holuhraun lávaöntő kitörés, ami lassan az elmúlt évszázad legnagyobb izlandi vulkánkitörésévé növi ki magát, szombaton egy másik vulkánkitörés került rivaldafénybe. Japánban, a szombat reggeli órákban váratlanul, minden előjel nélkül kitört a szigetország második legmagasabb tűzhányója, az Ontake (vagy más néven Ontake-san). A Smithsonian Intézet adatbázisa mindössze egyetlen kitörést említ az Ontake vulkánon az elmúlt 10 ezer évből, ez 1979-1980-ban történt. Ezt megelőzően úgy tűnik, hogy vagy 23 ezer évig nem működött a tűzhányó, azaz látszólag inaktív volt. A hegy egyike japán szent hegyeinek, ahova zarándokok ezrei érkeztek és kedvelt kirándulóhely is volt. Szombat reggel is vagy 250-en voltak a hegyen, amikor hirtelen heves robbanásos kitörést történt...

Az Ontake szeptember 27-i váratlan robbanásos kitörése (Twitter képek)

Kivételes videofelvétel az Ontake szeptember 27-i kitöréséről. Forrás: KyodoNews

A fotók és videofelvételek szerint vulcanoi-kitörés történhetett, amelynek során a kitörési felhőben nagy mennyiségű kőzetdarab került. A megnehezült vulkáni anyagot a kitörési felhő nem tudta magasba emelni, az hirtelen összeomlott és piroklaszt-árak rohantak le a hegy oldalában. A kitörést sűrű hamuhullás kísérte. A hegyen lévő turisták fejvesztve menekültek, amit egy különleges videofelvétel is megörökített. Többen súlyosan megsebesültek és sajnos az eddigi jelentések szerint egy áldozata is van a vulkánkitörésnek. Kérdés, hogy ez a kitörés csupán egy egyszeri kitörés volt, mint az új-zélandi Tongariro 2012-es kitörése, vagy lesz ennek komolyabb folytatása. Ehhez nélkülözhetetlen a szombati esemény pontos rekonstruálása és a kitörési anyag vizsgálata. Egy biztos, ez a vulkáni működés is ráirányítja a figyelmet arra, hogy a látszólag inaktívnak tűnő vulkánok esetében sem zárhatók ki - akár minden előjel nélküli - kitörések és ennek mozgatórugóinak feltárása egy új kihívást jelent a vulkanológusok számára.

Az Ontake kitörésének következményei (Twitter képek)

Egy fantasztikus videofelvétel a felhők alól kibúvó, felszínhez tapadva lezúduló piroklaszt-árról. Forrás: earthspace101 in YouTube

A szombati napnak egy másik tragikus eseménye is volt, aminek nincs közvetlen kapcsolata a vulkánokkal, azonban ez is egy váratlan kitöréshez kapcsolódik. A szicíliai Agrigento közelében lévő Macalube d’Aragona iszapfortyogó területén egy váratlan metánkitörés következtében két kisgyermek halt meg, akik édesapjukkal éppen akkor sétáltak arra. Ez az iszapvulkáni működés sok tekintetben hasonlít a Kárpátkanyarban lévő Buzău (Bodzavásár, délkelet Kárpátok) környéki iszapfortyogó területhez. A szicíliai iszapfortyogó metánkitörései korábban is elérték a méretes nagyságot (pl. 2008-ban), ez a tragikus eset ráirányítja a figyelmet, hogy ezekkel a veszélyekkel is komolyan kell számolni és erre a turisták, látogatók figyelmét is fel kell hívni (egyes hírek szerint már augusztus óta erősebb gázkitörések történtek...)!