L'Aquila ítélet - felmentették a tudósokat a vád alól

Az olasz fellebbviteli bíróság megváltoztatta a 2012-ben első fokon hozott ítéletet, miszerint hat tudós (szeizmológus, vulkanológus szakemberek) és egy polgári védelmi szakember bűnös, mégpedig gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában. Mindezért akkor 6 év börtön büntetésre ítélték őket, most a hat tudós felmentést kapott, a polgári védelmi szakember büntetését pedig 2 év felfüggesztett börtönre módosították. Az ok a közép-olaszországi l'Aquila települést 2009-ben romba döntő földrengés előrejelzése, amelynek során több mint 300-as haltak meg. Az esettel részletesen foglalkoztunk korábban, felvetve a tudósok felelősségét, a természeti veszélyek előrejelezhetőségének, a hatékony veszély kommunikációnak a kérdését és a társadalom elvárásait a természeti veszélyek előrejelezhetőségéről.
Ki a hibás? - tettem fel akkor a kérdést és úgy vélem ez egy fontos mozzanat az ügyben. Amikor történik velünk valami, sok esetben az első dolog az, hogy hibást keressünk. Ki az, aki okolható, aki mulasztott, aki miatt az adott esemény bekövetkezett. Ez egy - sajnálatos - jellemző emberi tulajdonság, de pszichikailag megmagyarázható, érthető, hiszen szeretnénk valamibe kapaszkodni, szeretnénk tudni azt, hogy valaki dönthetett, cselekedhetett volna úgy, hogy az esemény ne következzen be. Más szóval, kell egy bűnös! Ha megvan a bűnös, akkor valamelyest megnyugodhatunk. Így persze maguk az események sok esetben már másodlagosak és sok esetben elfelejtődnek. A kérdés tehát ebben az esetben is, hogy van-e létjogosultsága bűnöst keresni azért, mert több mint 300-an meghaltak egy földrengés következtében? Ahogy az életben gyakran előjön ilyen kérdésben, a válasz nem egyszerű. Nem egyszerű, mert az esetek többségében nem lehet egyértelműen bizonyítani a bűnösséget. Ez pedig különösen igaz akkor, amikor egy természeti esemény történik, aminek következményei is vannak és ebben merül fel az emberi bűnösség kérdése.
Előre lehet jelezni egy pusztító természeti eseményt, legyen szó földrengésről, vulkánkitörésről, meteorológiai folyamatról? Sokszor elmondtam, leírtam, ehhez az kell, hogy pontosan meg kell határozni a helyet, az időt és a folyamat hatását. Ha ebből bármelyik nem jön be, akkor az előrejelzés rossz és annak akár súlyos következményei lehetnek. Ha belegondolunk, világosan láthatjuk, hogy lehetetlen mindezt megtenni, természeti folyamatokat ilyen szinten előrejelezni! Ez nem azt jelenti, hogy kilátástalan a helyzetünk, hogy fölöslegesek az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek. Mindez azt jelenti, hogy:
1. Tudni kell azt, hogy a szakemberek a veszélyhelyzetre tudják felhívni a figyelmet és nem arra, hogy az mikor, hol és milyen mértékben következik be!
2. Tudni kell azt, hogy mindez körültekintő és részletes tudományos vizsgálatokkal alapozható csak meg és ennek megállapítása rendkívül fontos a társadalom számára.
3. Ha tudjuk, hogy van veszélyhelyzet, akkor ismernünk kell azt, hogy mit tehetünk akkor, ha az bekövetkezik.
4. Tudni kell azt, hogy az esemény bekövetkezésére senki nem fog pontosan előre figyelmeztetni, arra magunknak kell figyelni, ismernünk kell a veszélyhelyzetet!
A szakemberek felelőssége arra terjed, hogy felmérjék a veszélyhelyzetet, hogy mindezt kommunikálják részben a döntéshozók, részben az emberek felé. A döntéshozók felelőssége, hogy az ismertetett veszélyhelyzetben meghozzák a szükséges intézkedést, az emberek felelőssége, hogy tudják, ismerjék a veszélyhelyzetet.
A l'aquilai esetben mindezek alapján az egyik kulcstényező, hogy ISMERT VOLT az, hogy a település egy különösen földrengés veszélyeztetett területen fekszik. Az alábbi térkép 2004-ben készült és Olaszország földrengés veszélyeztetettségét mutatja. L'Aquila a szeizmikusan leginkább veszélyes területen fekszik, azaz a szakemberek üzenete világos.

Olaszország földrengés veszélyeztetettségét térképe 2004-ből. A számok és a kapcsolódó színek a vízszintes talajgyorsulás maximális értékeit mutatják, ami kifejezi a földrengés veszélyeztetettség fokát. Forrás: INGV

A veszélyhelyzet tehát világos kellett legyen mindenki előtt! Persze felmerül a kérdés, hogy vajon a döntéshozók (nem a vádlottak) megtettek mindent? Az épületek vajon földrengés biztosak voltak? Vajon a lakosság megfelelően felkészített volt, hogy adott esetben tudják mit kell csinálni (l. japán vagy kaliforniai példák)? Azonban minden eseménynek megvannak a maga sajátosságai is - ezek persze utólag mindig jobban láthatók. A l'aquilai pusztító földrengés előtt hónapokon keresztül voltak kisebb földrengések. Ezzel a lakosságnak együtt kellett élnie, senki nem tudta, hogy mit hoz a következő nap. Fontos megjegyezni, hogy ezzel még semmi különleges nem történt, a földrengésraj alátámasztotta azt, hogy a hely szeizmikusan különösen veszélyes. A kérdés persze felmerül, hogy lehet-e ennél rosszabb is, jöhet-e ezeknél nagyobb földrengés? E kérdéskörben nem elhanyagolható egy bizonyos Giampaolo Giuliani fellépése, aki vette a bátorságot és napra, helyre pontosan ki merte jelenti, hogy romboló földrengés lesz (korábbi írásomban erről is lehet olvasni)! Mert mindig vannak, akik megmondják a tutit, mert mindig vannak, akik hisznek azokban, akik megmerik mondani a tutit, akkor is, ha a szakemberek állítják, hogy ez nem lehetséges. Mert "kellenek" az ilyen hétköznapi hősök, ez is az emberi gondolkodás - sajnos nagyon veszélyes - jellemző tulajdonsága. Valakiben hinni kell, ha már a szakemberek csak valószínűségekben tudnak beszélni és tele vannak mondataik a "talán", "lehetséges", "előfordulhat", "nincs kizárva" szavakkal. Innentől kezdve pedig a szakember helyzete nagy mértékben nehezedik. Egy felforrósodott légkörben sokszor nehéz higgadtan nyilatkozni.
A másik - ennél jóval nehezebben ellenőrizhető, de nem kizárt - tényező a politika szerepe, amit sokan felvetnek ennek az esetnek a kapcsán is. A politikusok, a döntéshozók vajon tudják-e befolyásolni és ha igen, hogyan, a szakembereket, tudják-e befolyásolni őket, hogy adott esetben mit mondjanak? Nos, ez már egy olyan sikamlós téma, amiben bőven lehet példákat felhozni és nem tagadható az ilyen esetek megléte. Visszatérve a fenti gondolatmenetre, természetesen a szakemberek felelőssége, hogy ne engedjenek az ilyen csábításoknak és maradjanak mindig is szakemberek! Vajon volt-e a l'aquilai esetben ilyen is a háttérben? Ez nehezen kideríthető, nehezen bizonyítható, azonban a per nem erről szólt és ha volt is ilyen, akkor a valódi felelősök, a döntéshozók, még csak érintve sem lettek e kérdésben.
A 2012-es bírósági ítélet jelentős felbolydulást váltott ki a szakemberek körében és sok szakmai szervezet tiltakozott a tudósok elítélése miatt. Az üzenet ugyanis nagyon fenyegető: mindezek után, amikor akár elítélhetik a szakembert azért, és ahogy mond egy véleményt, vajon melyik szakember veszi a bátorságot, hogy nyilatkozzék, hogy előrejelzést adjon egy veszélyhelyzetben? A társadalom vajon mennyire marad védtelen, ha a szakemberek ilyen bizonytalanságba kerülnek? A társadalom, az emberek továbbra is egyértelmű válaszokat várnak, a szakemberek pedig még nagyobb bizonytalansággal válaszolnak, aki egyáltalán vállalja a válaszadást, adott esetben egy kulcsfontosságú lépés meghozatalát. A mostani döntés után a szakemberek fellélegezhetnek, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden marad a régiben. A földmozgás miatt 300-as haltak meg! Ez nem fordítható vissza! Ez katasztrófa! Ebből tanulni kell! Nem ítélettel, hanem számvetéssel, mert úgy gondolom ezzel lehet és kell tartozni az áldozatoknak és hozzátartozójuknak.
Tudni kell a szakembereknek a felelősségüket! Tudni kell azt, hogy tudásuknak, a tudományos munkájuknak, az értelmezésüknek akár a társadalom mindennapjaira is lefordítható üzenetei vannak, azaz adott esetben egy lehetséges veszélyre való felhívás, egy veszélyeztetettség tényének dokumentálása kiemelten fontos része lehet munkájuknak. Tisztában kell lenni a szakembereknek is, hogy mindezt adott esetben megfelelően kommunikálni kell úgy, hogy az emberek is megértsék. Erre nem minden szakember képes megfelelően, hiszen a tudósok nyelvezete sokszor más, mint amit az emberek megértenek. Tudni kell tehát azt, hogy kellenek olyan emberek, akik megfelelő módon át tudják adni a veszélyhelyzet üzenetét, akik el tudják megfelelően magyarázni az embereknek, hogy mit is jelent például egy földrengés veszélyeztetettség. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy mindezek az ismeretek fontosak a társadalom számára, hogy kellenek olyan emberek, kellenek tudódok, akik bár alapkutatásokat végeznek, azonban az ebből származó ismeretek akár beépülhetnek például egy veszélyhelyzet kezelési felkészülési tervbe. Tudni kell azt, hogy ez akkor is fontos, hogy ha nem heteken, hónapokon belül következik be a veszély, hanem csak esetleg évek vagy évtizedek múlva. Tudni kell azt a döntéshozóknak, hogy a kis valószínűségű, azaz viszonylag ritkán előforduló veszélyekkel is érdemes és kell foglalkozni, mert ezek adott esetben - "váratlanságuk" miatt - sokkal felkészületlenebbül éri az embereket, a társadalmat. Tudni kell a döntéshozóknak, hogy ha felmerül a veszélyeztetettség kérdése, akkor erre milyen válaszokat kell adni, hogyan kell felkészülni! Tudni kell az embereknek is, hogy mit jelent egy természeti veszélyeztetettség. Tudni kell az embereknek, hogy ez mit jelent, hogy adott esetben ilyenkor mit kell csinálni és azt is, hogy senki sem fogja megmondani nekik, hogy na most, most jön a veszély, azaz nem szabad elvárni, hogy majd akkor cselekszem ha szólnak! Tudni kell azt, hogy ehhez szükséges a szakszerű ismeretterjesztés, a tudás közérthető átadása, mert csak a tudás az, ami segít egy adott helyzetben, és csak az tud megfelelően reagálni, aki ismeretek birtokában van.
A l'aquilai eset üzenete tehát nem az, hogy ki volt a bűnös és volt-e egyáltalán, hanem az, hogy ebből mit tudunk tanulni? Ne feledjük, mindig utólag vagyunk okosak! Vagy lehetünk előre is? Hmmm,... úgy vélem bőven van mit tanulnunk, bőven van tennivaló....

Szupervulkánoktól a megaszökőárig és a baljós mérföldkő

Sikamlós terület, ahol a szakembernek talán még nehezebb megállni, mint bárki másnak: mit mondjunk egy adott esetben, amikor kiderül, hogy lehetnek a Földön akár óriási vulkánkitörések, ahol benne van a pakliban, hogy egy sziget oldala bezúdul a tengerbe és hatalmas szökőárat indít el és természetesen ott van a mindennapokban elénk táruló kérdés, a globális felmelegedés és ennek oka. Az elmúlt napokban több ezekhez kapcsolódó hír jelent meg, a címeket olvasva bizony hátborzongató üzenettel: "Milliókat ölne meg egy óriás szökőár Európában", "Túlélhető-e egy óriás szökőár Európában?", "Óriás szökőár fenyegeti Európát?" és "Baljós mérföldkőhöz érkezett az emberiség" - Te jó ég, mit is mondjak ezek után gyermekeimnek, mi lesz a jövőjük? Előre jelezhetők a katasztrofális természeti események, és hol van a szakember felelőssége?

Mega-szökőár! Részlet a BBC filmjéből. Forrás: BBC

A legfrissebb hírt egy esetleges óriási szökőár (ún. mega-tsunami) kialakulásáról a BBC közelmúltban sugározott ismeretterjesztő filmje indította el, a film már megtekinthető a YouTube videomegosztón is. Peregnek a filmkockák, a szakembernek kissé lassan és őszintén szólva már némileg unalomba fullad a bemutató, amikor már vagy 16-szor érkezik a hatalmas vízfal a gyanútlan néző felé, persze a kérdés folyamatosan ott lebeg: mi ennek a valóságtartalma? Déjà vu-érzés fog el, bő egy évtizede hasonló élményt adott a szintén BBC által forgatott dokumentum film, ami először vetette fel a szupervulkánok létét. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a mostani BBC film nem új dolgot tár a nézők elé. 2000-ben már forgattak egy filmet Simon Day brit geológussal, aki közzé tette friss megfigyeléseit, miszerint a Kanári-szigetekhez tartozó La Palma szigetének déli oldalán húzódó hegyhát olyan mértékben meggyengült, hogy egyszer nyugati oldala leomolhat és a tengerbe zúduló több köbkilométer térfogatú anyag hihetetlen nagy szökőárat indíthat el. A téma újbóli felvetésének aktualitása nem ismert, kérdés, hogy lesz-e ennek hasonló hatása, mint a Szupervulkánok c. dokumentum filmnek. Lehet vitatni az elnevezést, lehet vitatni az ezzel kapcsolatos félelemkeltés hullámot, azonban egy tény: a film felhívta a figyelmet a vulkáni működés esetleges katasztrofális következményeire és a vulkanológiában is felerősítette a nagy vulkáni rendszerek behatóbb vizsgálatát. Természetesen az alapkérdés az, hogy meddig lehet kordában tartani, meddig lehet tudományos alapon, józanul kommentálni ezeket a kis valószínűségű, de nagy impaktú természeti folyamatokat?

La Palma sziget déli oldalán egy meredek oldalú hegyhát (Cumbre Vieja) húzódik, amelynek központi gerincén vulkánok ülnek. Az olykor hasadékképződéssel is járó vulkáni kitörések gyengíthetik az instabil oldalt, ami a jövőben a tengerbe zúdulhat. Forrás: Bill McGuire és munkatársainak tanulmánya, jobbra a Cumbre Vieja vulkánokkal tagolt gerincének egy részlete

A jelenlegi tudásunk szerint vulkáni kitörésekhez kapcsolódó hatalmas hegycsuszamlások nem elképzelhetetlenek. A Mt. St. Helens 1980. május 18-i kitörése erre emlékezetes példát adott és átformálta a vulkanológusok ismeretanyagát is. Az ezt követő vizsgálatok kimutatták, hogy például az Andokban lévő magasba tornyosuló vulkánok mintegy 75%-a átesett hasonló katasztrofális hegyoldal leomlás folyamatán! Hasonló eredményre vezettek az óceáni vulkáni szigeteken zajló kutatások. Az Indiai-óceán területén található aktív vulkáni sziget, a Réunion délkeleti részén fekvő Piton de la Fournaise tűzhányón egy hatalmas karéjos sebhely látható, ami egy hatalmas lejtőösszeomlás során alakult ki. A hawaii Kilauea vulkánon nem véletlenül van két hosszú hasadékrendszer, a sziget délkeleti oldala éppen csúszik lefelé az óceánba. A Kanári-szigeteken pedig szinte minden szigeten volt már egy vagy több hatalmas lejtőösszeomlás. Ezek pedig óriási szökőárakat indíthatnak el. La Palma sem kivétel, itt azonban úgy tűnik éppen alakul ki egy ilyen helyzet, egy instabil lejtő kialakulása. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárulnak a gerincen zajló vulkáni működések és az ehhez kapcsolódó magma felnyomulások repesztő hatásai. Nem kell azonban rögtön pánikba esni, ha esetleg a közeljövőben ismét lesz egy ilyen vulkánkitörés! Valószínűleg még hosszú időnek, sok-sok további repesztő eseménynek kell bekövetkeznie, hogy meginduljon a hegyoldal. Ennek előjeleit pedig vélhetően észlelni fogják a szakemberek! Egy biztos, az elmúlt vulkáni események ismétlődésének időbeli számadatai ebben nem adnak támpontot!

Balra: A Kanári-szigetel és Hawaii szigetek szinte mindegyike átesett már hatalmas lejtőösszeomlás eseményén. Forrás: Juan Carlos Carracedo, jobbra Fuerteventura szigetén egy egykori lejtőösszeomlás után visszamradt sebhely

Kis valószínűségű, de nagy impaktú, katasztrofális következményekkel járó természeti folyamatok: nem volt ilyen még az emberiség történetében, nincs példa ilyenre, nincs tapasztalat - akkor ilyen csak a fantáziában létezik, akkor ezek csak a tudósok elméletében jelennek meg? Nos, itt kell leszögezni: ahogy az előbbiekben bemutattam, ilyen események a Föld életében már számos alkalommal voltak és nincs kétség afelől, hogy ilyenek a jövőben is lesznek! Lesz majd szupervulkáni kitörés, lesz majd hatalmas hegyoldal beszakadással járó mega-szökőár! Az embereket természetesen az foglalkoztatja, hogy vajon a mi életünkben vagy gyermekeink életében fog ez bekövetkezni? Ha igen, akkor ez előrejelezhető lesz? Egyáltalán kell-e ilyen kérdésekkel foglalkozni vagy ezek nem többek, mint magazinok, hírportálok színes, meghökkentő, megborzongató híranyagai? A válasz nyilvánvalóan nem lehet egy egyszerű igen vagy nem. Nem lehet pontosan előrejelezni földrengést, nem lehet előrejelezni pontosan vulkánkitörést, nem lehet előrejelezni katasztrofális hegyomlást, de... ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes ezekkel foglalkozni. Sőt, ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes akár ilyen eseményekre is stratégiát kidolgozni! Habár nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor, hol és mekkora vulkánkitörés lesz, azért ennél többet tud és tesz a vulkáni veszély előrejelzés, azért ennél többet tudnak a vulkanológusok. Számos példa van arra, hogy vulkanológusok pontos munkája és időben hozott döntéseik hogyan védték meg tízezrek életét! Jelen tudásunk szerint azt mondhatjuk, hogy igen, egy különlegesen nagy vulkánkitörés vagy akár egy lejtőleomlás előjelét is jóval az esemény bekövetkezése előtt már észlelhetjük és ha nem is napra pontosan, de előre látható lesz, ha egy ilyen esemény közeleg.
De mit tehetünk addig, amíg nincsenek ilyen közvetlen jelek? Ne is beszéljünk ezekről a lehetséges folyamatokról? De, szükséges és úgy vélem, hasznos a BBC ebbéli tevékenysége is! Azonban néhány dolgot látni kell: (1) Ne higgyünk a hírmagazinok szalagcímeinek! Ezek az esetek nagy többségében sajnos a félelemkeltésre, a borzongáskeltésre irányulnak, mert így lesz jól eladható a hír. (2) Ne a hírmagazinokban megjelenő kommentárok befolyásolják döntéseinket! Senki se mondja le például az esetlegesen tervezett La Palma útitervét és véletlenül se mondja le senki bármelyik Kanári-szigetekre tervezett útját! (3) Látni kell azt is, hogy az emberek nagy többségének földtudományi ismerete nem elegendő ahhoz, hogy az ilyen híreket átlássa, megértse. Látni kell azt, hogy a földtudományok, beleértve többek között a geológiát, geofizikát és természetföldrajzot is olyan ismeretek közvetítenek, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapokhoz, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a természettel békében tudjunk élni és akár természeti katasztrófákra is megfelelően fel tudjunk készülni! Tisztelt döntéshozók, fogadják ezt végre el és kerüljön több geológia, több geofizika, több természetföldrajz és egyéb földtudomány a közoktatásba! (4) Végül látni kell azt is, amit már többször elmondtam, miszerint szűklátókörűség csak a legnagyobb katasztrófát okozó eseményekkel foglalkozni, mintha csak ezek veszélyeztetnék az emberiséget. Számos olyan potenciális természeti veszély, ezen belül vulkáni veszély is van, aminek megértése, aminek kommunikálása talán sokkal fontosabb, mert bekövetkezési valószínűségük jóval nagyobb, mint a fentiekben leírt eseményeké, hatásuk pedig nem lebecsülendő. Az pedig, hogy ez mely generáció életében fog bekövetkezni, azt nehéz megjósolni, mint ahogy senki nem gondolta volna a XIX. század elején, hogy egy vulkánkitörés alaposan felforgatja világot.

Balra a széndioxid levegőbeli koncentráció növekedése a Mauna Loa Obszervatórium mérései alapján. Forrás: Scripps Institution of Oceanography, jobbra pedig a globális átlaghőmérséklet változása 1880 óta. Bár a felmelegedés ténye kétségtelen, az elmúlt jó 20 évben az erősen növekvő trend megállt annak ellenére, hogy a széndioxid-koncentráció folyamatosan emelkedik. Forrás: NASA

Végül, nem mehetek el szó nélkül egy másik rövidhír kapcsán sem, miszerint valóban baljós mérföldkőhöz érkeztünk? Úgy is megfogalmazható a kérdés: vajon a globális felmelegedésért biztos, hogy csak a széndioxid a felelős? Vajon, valóban van egy kitüntetett széndioxid koncentráció érték, ahonnan aztán nincs visszaút? Bár a levegő széndioxid-tartalma valóban monoton nő, ráadásul olyan mértékben, ami eddig nem volt tapasztalható, mégis, az elmúlt jó 2 évtizedben nem emelkedett ezzel párhuzamosan a globális átlaghőmérséklet. Úgy vélem, felelőtlenség azt is állítani, hogy egy adott koncentráció érték elérésének visszafordíthatatlan szerepe van. Nem lehet tehát CSAK a széndioxid-koncentráción keresztül megérteni a globális felmelegedés okát és NEM lehet CSAK a levegő széndioxid koncentráció értékét kihangsúlyozni, csak annak visszaszorítását szajkózni és ebbe milliárdokat fektetni, amikor a környezetvédelemről és klímaváltozásról van szó. A földi rendszer, a földi légkör jóval bonyolultabb annál, hogy csupán egy vegyület szerepét emeljük ki! Ezzel elveszítjük más fontos hatótényezőkkel való foglalkozást és lehet, hogy ezzel nagyobb kárt okozunk, mint amit gondolnánk.

L'Aquila ítélet - Ki a hibás?

Ha valami tragikus történik, mindig ott lebeg a kérdés, ki a hibás? Van, amikor ennek megválaszolása elkerülhetetlen, segít a történtek feldolgozásában, segít az előremutatásban. Azonban mi a helyzet a természeti katasztrófák esetében? Amennyiben emberéletben esik kár, amennyiben óriási anyagi veszteségek történnek, vajon ott is meg lehet nevezni egy felelőst? Van, kell-e felelős, lehet-e hibás bárki is? A válasz sokszor nem egyszerű. Az elmúlt napok történései hullámokat korbácsolnak: lehet-e egy földtudományi szakember felelős egy természeti csapásért?
A hét elején megszületett az első fokú, nem jogerős ítélet a közép-olaszországi L'Aquila települést 2009-ben romba döntő földrengés előrejelzése kapcsán indított perben. 2009. április 6-án egy 6,3 magnitúdójú földrengés rázta meg a várost és az összedőlő épületek alatt 309 ember vesztette az életét. Ki a hibás? - szakad fel ilyenkor a torkokból, hiszen sokan szeretett közeltartozóikat vesztették el. Ki felel ezért, hogyan lehetett volna megelőzni, hogyan lehetett volna elkerülni ezt a csapást? Le kell szögezni gyorsan: a természeti eseményt, a földrengést magát nem lehetett elkerülni, a kérdés tehát az, hogy a katasztrófát vajon el el lehetett volna kerülni? A kettő ugyanis nem ugyanaz! Az egyik egy természeti folyamat, ami tőlünk függetlenül zajlik, a másik viszont az emberi élet, az emberi javak, amit egy adott természeti esemény, legyen az földrengés, vulkánkitörés vagy éppen árvíz, meredek sziklafal vagy löszfal leomlás veszélyeztet. Mit lehet tenni? Meg lehet óvni emberéletet, emberi javakat? Ha igen, hogyan? Mi a szerepe, a felelőssége a szakembereknek?

L'Aquila romokban a 2009. április 6-i földrengés nyomán. Forrás: Wikipedia

Az olasz bíróság hat olasz szakembert (Franco Barberi, Enzo Boschi, Giulio Selvaggi, Gian Michele Calvi, Claudio Eva, Mauro Dolce) és egy polgári védelmi tisztviselőt (Bernardo De Bernardinis) egyenként 6-6 év börtönbüntetésre ítélt, továbbá közel 8 millió euro megfizetésére kötelezték gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával. Hibáztak a tudósok, vagy mondjuk ki, öltek? - hirdetik a szalagcímek. Az ítélet súlyos, akárcsak a vád! Gondatlanságból elkövetett emberölés! Sokan ezt úgy értelmezik, a vád az, hogy nem jelezték előre a pusztító földrengést. A vád azonban nem ez, hanem az, hogy nem megfelelően közvetítették a veszélyt a lakosság felé, azaz a megvádolt 7 szakember kommunikációs hibát követett el. A kérdés az, vajon ez kimeríti a gondatlanságból elkövetett emberölés tényállását? Meggyőződésem, hogy nem, és mindehhez ismerni kell sok egyéb körülményt is. A bírói döntés következményei azonban beláthatatlanok. Mindezek után még komolyabban vetődik fel, hogy milyen súlya van egy szakértői véleménynek, egyáltalán milyen súlya van bármilyen véleménynek, ami embereket érint? Itt van egyik kulcskérdés ebben az esetben, ami rengeteg megfontolandó tanulságot ad! Egy dolgot ne feledjünk, a l'aquilai térséget az olasz szeizmológusok jóval 2009 előtt a földrengések szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb területnek jelölték! Ki vizsgálta azt, hogy vajon az épületek ennek megfelelően földrengés-biztosak, ki vizsgálta azt, hogy vajon volt-e megfelelő felkészítés a lakosság körében, hogy adott esetben mit kell csinálni?
Az ítélet után a reakció egyértelmű, az olasz és nemzetközi szakember gárda szinte egyöntetűen megroppant! Sorra mondanak le az olasz szakemberek a katasztrófavédelemben betöltött szerepükről, a tudósok arról értekeznek, arra hívják fel a figyelmet, hogy ez az ítélet súlyosan érintheti a szakemberek és döntéshozók közötti párbeszédet, megbéníthatja a szakembereket, hogy időben jó döntéseket hozzanak, amikkel emberéleteket, emberi javakat védhetnek meg. A szakemberekre ugyanis most már "pisztoly szegeződik": ha hibázol, akkor baj lesz!
Világosan kell látni, hogy a következő évtizedekben szembe kell majd nézni olyan természeti eseményekkel, amelyek akár nagy népsűrűségű területen történhetnek, ahol a potenciális veszély felmérhetetlen! Amennyiben például vulkáni rengések kezdenek majd kipattanni a Vezúv alól, vajon ki fogja megmondani mekkora a veszély, ki fogja figyelmeztetni a lakosságot, hogy mi várható, esetleg mikor kell valóban elrendelni a lakosság - több százezer (!!!) ember - kitelepítését? 2010. október 25-én Indonéziában, Surono egy súlyos döntést hozott meg. Ismerve a Merapiról érkező adatokat azt javasolta a hatóságoknak, hogy késedelem nélkül telepítsenek ki több tízezer embert. Egy nappal később a tűzhányó hosszú évtizedek óta nem látott hevességgel tört ki. Bár a vulkáni működésnek több mint 300 halálos áldozata volt, a vulkanológus szakember döntése tízezrek életét óvta meg! Mi lett volna ha vár még egy napot, hogy még biztosabb legyen abban, hogy valóban nagyon erős kitörés várható? Lehet, hogy akkor már késő és tízezrek halnak meg. Vajon Surono elítélhető lett volna ebben az esetben? Ki a hibás, ki a felelős? Ki hozza meg időben azt a döntést, amivel elkerülhető egy természeti katasztrófa vagy csökkenthető annak hatása? Hogyan lesz ez a jövőben, különösen Olaszországban, ahol számos terület kiemelten földrengésveszélyes, illetve kitett a vulkáni veszélynek?
Az elítélt szakemberek, kiváló tudósok, többet magam is ismerek. Franco Barberi például számos hasonló esetet élt meg. 1985 októberében ő vezette azt a vulkanológus szakember csapatot, akik rámutattak arra, hogy a kolumbiai Nevado del Ruiz kitörése beláthatatlan veszélyekkel járhat és különösen figyelni kell a környező folyómedrekben lerohanó esetleges iszapárak pusztító hatására. Javasolták ezért egy gyors előrejelző rendszer felállítását. A hatóságok nem fogadták meg a szakszerű véleményt, az eredmény egy teljes város - Armero - elpusztulása, több mint 22 ezer áldozat!!!... Barberi később számos sikeres akciót vezetett az Etnán (pl. 1992-ben a Zafferánát veszélyeztető kitörés során), aminek a célja a lávafolyások eltérítése volt, hogy azok elkerüljék a településeket. Nincs kétség afelől, hogy nagy tapasztalatokkal rendelkező, kiváló szakember! Most 6 év börtönbüntetés elé néz!... Ki a hibás?
Sokan valóban leegyszerűsítik a kérdést, csupán arra keresve a választ, hogy mennyire jelezhetők előre a földrengések? A válasz viszonylag egyszerű, a tudomány jelenlegi állása szerint NINCS erre mód! Mégis, az emberek ebbe nehezen tudnak belenyugodni! A l'aquilai eset értékelése során sem kerülhető meg egy fontos körülmény, ami igen, akár a szakemberek kommunikációjára (ez a vád alapja!) is kihathatott. Egy bizonyos Giampaolo Giuliani radon kiáramlási adatokra alapozva 2009 március elején azt állította (nem előre jelezte, hanem állította!!!), hogy romboló földrengés következik be, mégpedig Sulmona település (L'Aquilától 50 km-re) területén és pontosan március 30-án (megj.: egyik sem jött be... - ezt lehet büntetlenül csinálni?). Maga a módszer felkeltette a szakma érdeklődését is, azonban elfogadásra nem talált, mivel ennek egyértelmű bizonyítékai hiányoztak, és így az előrejelzésben betöltött szerepe is erősen megkérdőjeleződött. Giuliani azonban mindent megmozgatott, hogy jóslata (figyelem, nem előre jelzése!!) minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. Ezek után elképzelhető, hogy a szakembereken egy újabb nyomás volt: mit válaszoljanak Giuliani felvetésére. Az ellenszél nagy, sokan gondolják azt, hogy biztos vannak olyanok, akik nem szakemberek létükre is meg tudnak oldani olyat, amit a tudósok nem. Akikre inkább hallgatni kell, az embereknek szükségük van erre! Valóban, szükség van erre? A szakembereknek számtalan ilyen problémával is meg kell megbirkózniuk egy természeti veszélyhelyzet esetén. Van, aki mindenkinél jobban tud mindent, mert ő megmondta!... Nos, Giuliani akciója nem volt más, mint megalapozatlan pánikkeltés, ami nem kizárt, hogy befolyásolhatta a szakemberek nyilvánosság előtt elmondott véleményét is. Ahogy Tóth László, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének szeizmológusa is megjegyezte egy korábbi interjúban: "Egy-egy kisebb-nagyobb hazai földrengés után nálunk is többször terjednek rémhírek várható nagy földrengésekről. A századik telefonálónak már mi is gyakran röviden és leegyszerűsítve - és inkább megnyugtatóan - válaszolunk."
Egy feszültségekkel teli krízis helyzetben, amikor sokszor azt is el kell mondaniuk a szakembereknek, hogy ők nem tudnak csak igen-t vagy nem-et mondani, ők nem tudják azt megmondani, hogy pontosan mikor, hol és mekkora földrengés lesz, ők csak valószínűsíteni tudják bizonyos események bekövetkeztét, nehéz csupán a szakmai érveket hangoztatni. A szakemberek "bizonytalanságát", legalábbis ami a szavaikból kivehető, el kell fogadni a társadalomnak! Egy szakember legfeljebb valószínűsíteni tudja egy természeti esemény bekövetkeztét, az újságcímekben viszont mindez sokszor mint egy határozott állítás jön le. Ki a hibás, ki a felelős? Vajon el tudjuk fogadni az előre jelzés bizonytalanságát? Ez nem jelenti azt, hogy a tudomány nem tud hasznos válaszokat adni, dehogynem! Életeket menthet, amit számos eset támaszt alá. Tudni kell azonban azt, hogy mi jelezhető előre és mi nem, mi a különbség a jóslás és előre jelzés között! Szögezzük le, jelenleg senki, de senki nem tudja napra és helyre pontosan megjósolni, hogy milyen természeti csapás következik be! Mondjuk ki, aki ilyet tesz, az hazudik, pánikot kelt!
A tudósok, szakemberek, felelőssége nagy, át kell látniuk a meglévő adatok, értékelni és értelmezni kell azokat, levonni a megfelelő következtetéseket és mindebből modellt alkotni, ami alapján tanácsot tudnak adni a döntéshozóknak és az eredményeket meg tudják ismertetni az emberekkel is. A veszély előrejelzés e két feladat együtteséből áll: szakmailag megalapozott vélemény és kommunikáció. A siker csak akkor jöhet el, ha mindkét elem profi módon működik. Ehhez azonban mindezek megértése és a megfelelő körülmény biztosítása is szükséges! Szükséges a bizalom, hogy a szakemberek megfelelően végzik a dolgukat, hogy képesek megalapozott és a társadalmat segítő döntéseket meghozni, szükséges az, hogy a társadalom, a döntéshozók felismerjék azt is, hogy egyáltalán vannak ilyen szakemberek, akik segíteni tudják a társadalmat, akiknek a szavát érdemes meghallani. A l'aquilai bírósági döntés ebben nyilván nem segít, mert kérdés, hogy érkeznek-e majd ezek után időben meghozott, segítő szakmai vélemények. Ebben most nyilvánvalóan segíteni kell a társadalomnak is és természetesen a szakembereknek is le kell vonni a tanulságokat, amit a l'aquilai eset ad. Mert ez a fontos!
Ki a hibás? Vajon kell-e hibás? Mindez sajnos már nem segít azokon, akik áldozatul estek a l'aquilai földrengésnek! Meggyőződésem, hogy rossz és veszélyes bírói ítélet született, ami nem segíti a hasonló esetek elkerülését. Ami viszont elkerülhetetlen: megfelelő stratégia kidolgozása, hogy miképpen kezelhetők a természeti katasztrófák, a szakmai előrejelzéstől a kommunikáción keresztül , beleértve a széles körű és objektív tájékoztatást is, a döntéshozatali mechanizmusig. Csak remélni lehet, hogy ez a jövőt érzékenyen érintő kérdés nem marad ki például az EU elkövetkezendő Horizon 2020 keretprogramjának stratégiailag kiemelt területei közül sem... Mert ezekre a tapasztalatokra túlnépesedett világunkban egyre nagyobb szükség lesz!

Hivatalos szakmai szervezetek tiltakozó felhívásai:
AGU (American Geophysical Union): Conviction of Italian Scientists May Hinder Open Discussion of Seismic Risk
EGU (European Geosciences Union): Scientists alarmed by verdict of Italian court
IAVCEI (International Association of Volcanology and Chemistry of the Earth's Interior): Conviction of Scientists in Italy Involved in the 2009 l’Aquila Earthquake Disaster, Italy - A Response from IAVCEI