Parádés hétvégi tűzhányó show: Holuhraun, Kilauea, Colima, Sivelucs és Fogo

A hétvégén izzott a Tűzhányó blog Facebook csoportjának hírvonala, érkeztek a hírek az újabb és újabb vulkánkitörésekről. Mozgalmas hétvége volt, csak kapkodtuk a fejünket! Ezt tetézte, hogy a romániai Vráncsa közelében 39 km mélységben kipattant egy 5.6 magnitúdójú földrengés, ami nem kevés riadalmat okozott a térségben. A Vráncsa Európa szeizmikusan egyik legaktívabb területe, itt a földrengések azonban nagy mélységben, a földköpenyben pattannak ki, több mint 100 km mélyen. Ez a földrengés a Vráncsa övezettől némileg keletebbre zajlott, a Focsani területen. A fészekmélység szerint a rengés a földkéreg alsó részén történt és gyaníthatóan kapcsolatban lehet a Vráncsa alatti litoszféra süllyedéssel, ami a Focsani medence létrejöttében is lényeges szerepet játszott, mivel húzó hatást gyakorol az alatta lévő kontinentális litoszférára. Ez a húzásos feszültség okozhatta a hétvégi földrengést. Térjünk vissza azonban a vulkáni eseményekre!

Kilauea, Hawaii
A frontok október 31. óta "megmerevedtek", azonban ez nem jelenti azt, hogy Pahoa település lakói fellélegezhetnek. A Június 27. láva Pahoa határán valóban megállt, azonban ahogy azt a korábbi részletes beszámolónkban írtuk, a pahoehoe lávafolyások jellemzője, hogy egy hosszabb előrehaladás után oldalirányba terjeszkedik a lávamező, a láva vastagsága növekszik és a továbbiak a lávacsatornákban lévő kőzetolvadék utánpótlásától függ. Ez azt jelenti, hogy a lávafolyam egyes részein friss kőzetolvadék törhet elő (úgynevezett 'breakout') a felrepesztett lávakőzeten keresztül és ez a friss lávanyelv gyorsan mozoghat előre. Ilyen felrepedések vezettek ahhoz, hogy a település határában lévő kommunális lerakóhelyre is betörtek lávanyelvek, azonban szerencsére egyelőre nagyobb kárt nem okoztak.

Friss lávanyelvek hatolnak be Pahoa kommunális hulladék lerakóhelyére. Forrás: HVO/USGS

Az elmúlt héten és a hétvégén is, a felrepesztő friss lávanyelvek a lávafolyam felsőbb részein jelentek meg. A Hawaiian Volcano Observatory (HVO) munkatársai folyamatosan végeznek repülőgépes megfigyeléseket, adnak ki naponta jelentéseket és követik a Puʻu ʻŌʻō felszínváltozásait, amiből következtetni lehet a magma utánpótlásra. Úgy tűnik, hogy van még elegendő magma mennyiség a lávafolyam táplálására, így a fontos a további készültség, a lávacsatornák újra megtelve ismét továbbterjeszthetik a lávamezőt!

A Június 27-i lávafolyam két részén vannak jelenleg aktív lávanyelv kifolyások (pirosasal jelölve). Forrás: HVO/USGS

Holuhraun-Bárdarbunga, Izland
Az izlandi Holuhraun lávaöntő kitörés szakadatlanul, most már lassan három hónapja zajlik és szép csendben Izland történelmének egyik legnagyobb vulkánkitörésévé növi ki magát. A lávamező nagysága már meghaladta a 73 négyzetkilométert, térfogata pedig közelít az 1.2 köbkilométerhez (ez több mint a Balaton teljes vízmennyiségének fele!). A Nornahraun kitörés ezzel Izland történelmének legjelentősebb vulkánkitörései közé lépett, 1783 óta pedig a legnagyobb. Fontos azonban megjegyezni, hogy méretében és jellegében is elmarad az 1783-as Laki kitöréstől, ami Európára katasztrofális kihatású volt. A 8 hónapig tartó Laki vulkáni működés 15 köbkilométer mennyiségű magmát hozott a felszínre, a kapcsolódó robbanásos kitörések miatt a vulkáni eseménynek globális kihatása volt. Mindazonáltal a Nornahraun kitörés is boszorkányos intenzitással (másodpercenként 250-300 köbméter magma jut a felszínre) zajlik. A kezdeti hasadékmenti kitörés jellegében némileg változott és jelenleg egy központból ömlik a láva. A lávaszökőkutak által felépített fröccs-sánc belsejét bugyborékoló lávató tölti ki, időszakonként azonban, ahogy friss, gázokban dús magma éri el a felszínt ismét több tíz méter magasba csapnak fel a lávacafatok.

Pokoli képek a Nornahraun vulkáni működésről. Forrás: Ármann Höskuldsson, IMO és University of Iceland

Volcano Helicopter Flight over Holuhraun eruption - Iceland from Volcano Heli - Iceland on Vimeo.

A Holuhraun lávamezőn felnyíló hasadék mentén folyamatosan szürkéskék a levegő a kiáramló gázoktól. A vulkáni működés közben felszínre jutó gázok közül a legnagyobb mennyiségben a vízgőz van, amit a szén-dioxid és kén-dioxid követ. Ez utóbbi kettő pedig már fontos légköri szennyezőanyag. Kettőjük közül a kén-dioxid kap nagyobb figyelmet. A mérések szerint volt olyan nap, amikor több mint 80 ezer tonna kén-dioxid gáz jutott a felszínre, átlagosan pedig 20-40 ezer tonna/nap a teljesítmény. A gyakori szelek a vulkáni gázokkal telített levegőt a szigetország távolabbi területei fölé is elszállítják. Izland keleti részén lévő halászfalvakban már 4000 mikrogramm/köbméter kén-dixoid koncentrációt is mértek a levegőben (az egészségre kifejezetten káros mennyiség 300-500 mikrogramm/köbméter körül van, de az egészségügyi világszervezet szerint napi szinten már az 50-100 mikrogramm/köbméter érték is légúti gondot okozhat), ami messze meghaladja az eddig bármikor is mért értékeket. Reykjavikra is több alkalommal vulkáni szmog telepedett, volt amikor vöröslő Nap kelt fel hajnalban és nyugodott le este. A téli időszak beálltával a kiáramló kénes gázok részben a hóban halmozódnak fel, a hólé pH-értéke a november közepi mérések szerint 3,2 körüliek volt a szokott 5,6 értékhez képest. Ugyancsak alacsony, savas pH értékeket mértek az esővízből is (3,5). A lávaöntő kitörés tehát nem csekély környezeti hatással jár, egyelőre Izlandra nézve.
A modern technikának köszönhetően a vulkáni működést folyamatosan követhetjük a webkamerákon, a felcsapó lávaszökőkút a hétvégén pazar látványt nyújtott. Mindeközben a Vatnajökull alatti Bárdarbunga az augusztus közepi állapothoz képest már több mint 40 métert süllyedt (a pontos mérőműszerek szeptember közepi kihelyezése óta 25 méter süllyedés)! A kaldera felszín süllyedését naponta erős (M>3) földrengések kipattanásai jelzik, ezek között nem ritkák az M>5 erősségű földrengések sem! A vulkáni esemény nagy kérdése, hogy ez a jelentős felszínsüllyedés elvezet-e egy erőteljesebb, robbanásos kitöréshez?

A Holuhraun lávaöntő kitörés fantasztikus lávaszökőkúttal vasárnap esti webkamera felvételeken.

Colima, Mexikó
A mexikói Colima az elmúlt hetekben kisebb lávafolyásokkal hívta fel magára a figyelmet, aztán pénteken váratlanul nagyot dörrent! A vulkáni hamufelhő 5 km magasra tornyosult a tűzhányó fölé és a vulkántól 25 km távolságban is hamuesőt jelentettek. A tipikusan vulcanoi-típusú kitörésnek nem volt komolyabb előjele, azt valószínűleg a kitüremkedő viszkózus láva kürtőt eltorlaszoló hatása váltotta ki. A lávadugó alatt felgyülemlő gázokban gazdag magma növekvő belső nyomása hirtelen vetette szét a kürtőt blokkoló kőzettestet és robbant nagy erővel a felszínre. Ezek a legveszélyesebb kitörések közé tartoznak, mivel nagyon gyorsan, minden előjel nélkül végbemehetnek! A robbanásos kitörések pedig szinte minden esetben piroklaszt-árakkal is járnak

A Colima vulcanoi-kitörésének több kilométer magasba emelkedő hamufelhő oszlopa. Forrás: Bullriv Colima Rivera.

Sivelucs, Kamcsatka
A Colima kitörését rögtön megirigyelte a kamcsatkai Sivelucs, ami szombaton durrantott egy nagyot. A mechanizmus itt is nagyon hasonló a Colimához. A Sivelucs esetében is egy viszkózus lávadóm türemkedik ki, ami eldugaszolja a kürtőt. Az alatta felhalmozódó friss magma túlnyomása pedig időszakosan heves robbanásos kitörés formájában jut a felszínre. Utoljára szeptember 24-én volt ehhez hasonló, nagyobb kitörés a távoli vulkánon. Most 9 km magasra emelkedett fel a vulkáni hamufelhő

Heves robbanásos kitörés a Sivelucson. Forrás: Jurij Gyemjancsuk, KVERT és webkamera kép.

Fogo, Zöld-foki szigetek (Cape Verde)
A hétvégi gazdag vulkáni kitörés eseménysorra egy másik váratlan vulkáni működés tette fel a koronát: 1995 után, közel 20 évnyi szünetet követően újra megnyílt a föld a Zöld-foki szigeteken lévő Fogo vulkáni kúp lábánál. Helyi idő szerint vasárnap délelőtt 10 órakor indult meg a vulkáni működés, amit néhány napos kisebb rengések után, szombat este némileg erősebb földlökések vezettek be. A szigeten folyamatosan követték a talajból felszínre kerülő szén-dioxid mennyiségét, ami 2014. április végén ugrott meg hirtelen és maradt az átlag felett egészen augusztus végéig. Mindez jelenthette friss magma felnyomulását, amiből távoztak a kiváló, kisebb sűrűségű gázok. Érdekes azonban, hogy a gázkiáramlás intenzitása a kitörés előtti időszakban lecsökkent. A kitörés ugyanott következett be, ahol közel 20 éve is történt, azaz nem a Pico do Fogo, közel 3000 méter magasra emelkedő vulkáni kúp csúcsán, hanem annak lábánál nyílt fel egy hasadék.

Egy félkaréjban beszakadt kalderában épült fel a Fogo tűzhányó, ennek nyugati lábánál hasadt fel 1995-ben és most is a föld. Forrás: Wikipedia képek.

A kis sziget, Fogo, a Zöld-foki szigetek legfiatalabbika. A félkaréj ívben beszakadt, közel 10 km átmérőjű kaldera belsejében épült fel a szabályos kúp alakú Pico do Fogo. A kaldera nem szoros értelemben vett vulkáni kaldera, azaz nem robbanásos kitörés során alakult ki, hanem a közeli Kanári-szigeteknél tapasztaltakhoz hasonlóan, egy hatalmas lejtőösszeomlás során (az ilyen események viszonylag gyakoriak a meredek oldalú vulkáni szigeteken). A tengerbe zúduló hatalmas kőzettömeg egy széles sebhelyet hagyott vissza, hasonlóan, mint amit Tenerifén vagy éppen La Palma szigetén és El Hierro-n láthatunk. A sebhely oldalsó sziklafala közel 1000 méter magasan emelkedik és ennek a lábánál jöttek létre a kisebb települések (pl. a mintegy 1000 lakosú Chã das Caldeiras). A Pico vulkáni kúp több mint 1000 méter magas, csúcsán egy 500 méter széles, 150 méter mély kráter található, ami egy ideje üresen ásítozik, mert a közelmúlt vulkáni eseményei nem itt zajlottak. Utoljára 1675-ben tört ki, ami miatt a lakosoknak el kellet menekülniük a szigetről. 1995 előtt 1951-ben volt vulkáni működés a vulkáni kúp előterében.
A vulkáni működést kezdetben több ponton felcsapó vulkán hamu kilövellések vezették be, majd egyre inkább vöröslő lávacafatok csaptak ki és rövidesen egy láva indult el a hasadékból. Mindez nagyon hasonlít az 1995-es kitöréshez. A viszkózus, lassan előrenyomuló láva rövidesen átvágta a kaldera belsejében a településeket összekötő utat, ami miatt azonnal megindult a kitelepítés. Az 1995-ös kitörés mintegy másfél hónapon keresztül tartott, akkor a láva 6,3 négyzetkilométer területet borított be, térfogatát 60-100 millió köbméterre becsülték. A vulkáni működés jelenleg is zajlik, a lakosokat hajókon, csónakokon telepítik ki a szomszédos szigetekre.

Egy hasadék mentén, több ponton indult meg a vulkáni kitörés. Forrás: FogoNews

,,,majd rövidesen izzó lávafolyam nyomult ki hasadékból és vágta át a kaldera belsejében húzódó egyetlen utat. Forrás: FogoNews

Küzdelem a lávával - lávakötegek Pahoa (Hawaii) határában

A hawaii Nagy-sziget (Big Island) délkeleti részén lévő Kilauea vulkáni területen 1983. január első napjaiban kezdődött az a vulkáni működés, ami mind a mai napig, azaz több mint 31 éve megállás nélkül tart. Érdekes módon, a vulkáni kitörés nem a vulkáni terület központi helyén, a Kilauea kalderában indult meg, hanem attól keletre, az úgynevezett Keleti Rift Zónában. A kitörési központot Puʻu ʻŌʻō-nak nevezték el, ami mellett nem sokkal később egy újabb kitörési központ nyílt, ennek neve Kūpaʻianahā lett. A már több mint 30 éve zajló vulkáni működés során közel 5 köbkilométer láva került a felszínre, ami mintegy 130 négyzetkilométer nagyságú területet fed be. Habár sokan úgy gondolják, hogy a Hawaii-szigeteken zajló vulkáni működés nem veszélyes és alapvetően egy turistacsalogató jelenség, azonban meg kell említeni, hogy eddig már több mint 200 emberi építményt rombolt le, többek között utakat, 1990-ben pedig elfedte Kalapana és Kaimū településeket (több mint 100 ház semmisült meg). Most ismét egy lakott települést fenyeget a láva, az izzó lávanyelvek már Pahoa kertjeit nyaldossák.

Érkezik a láva Pahoa település határába. Fotók: USGS HVO (2014. október 24-30)

Elképesztő, közeli felvételek a Pahoa határában lévő pahoehoe lávafolyamról. Forrás: USGS

A Puʻu ʻŌʻō lávaöntő kitörés történetében ritka, amikor nem déli irányba indul el a lávafolyam. 1983 és 1986 között már volt egy ilyen esemény, amikor északkeleti irányba folyt a láva, majd 2013 elején volt egy újabb próbálkozás. 2013. májusában aztán újra nekibuzdult Pele, a hawaii tűzhányók istene és egy újabb lávaömlést indított el, ami 2014. április 9-én már 8.3 km távolságban járt. Ennek a Kahaualeʻa 2 nevet adták. A lávafolyam hossza már elgondolkodtatta a helyi szakembereket, hogy ennek az eseménynek akár veszélyei is lehetnek, hiszen bár még egy jókora erdős területet kellett volna áttörnie a lávafolyamnak, azonban iránya pont Pahoa település felé mutatott, ahol a forgalmas 130 sz. autóút is fut. Innentől kezdve már minden megtett távolságot gondosan figyeltek a szakemberek, számolták a lávautánpótlás mértékét és egyre inkább világossá vált, hogy Pele istennő most nem tréfált és most meg akarja mutatni, hogy ki az úr (vagy úrnő) a szigeten! A a Kahaualeʻa 2 lávafolyás végül leállt, de Pele biztosra ment és egy újabb lávaöntést indított el! 2014. június 27-én egy repedés nyílt a Puʻu ʻŌʻō vulkáni kúp északkeleti peremén és innen ismét északkeleti irányba indult el egy keskeny lávafolyam. Pele célja az volt, hogy újabb távolsági csúcsot döntsön. De mindez hogyan érhető el és egyáltalán mivel magyarázható, hogy a korábbi déli irányú lávaömléssel szemben most északkelet felé haladnak a lávanyelvek?

A Június 27, lávafolyás kiindulási helye (balra) és az erdősséget áttörő lávafolyam szeptember 17-én. Lenti térképek: a Június 27. lávafolyás június 30-án és augusztus 25-én. Forrás: USGS HVO

A viszonylag szokatlan lávafolyási irány alapvetően a kitörési központ helyével magyarázható. A Puʻu ʻŌʻō vulkáni kúp már több lávafolyamot indított el a jó 31 év alatt, ezek általában déli irányba folytak le. 2014. június 27-én a vulkáni kúp északkeleti pereme szakadt fel és buggyant ki belőle az izzó bazaltos magma. Ez a kitörési központ északra helyezkedett el a korábbiakhoz képest, a friss lávát dél felé a korábbi lávakőzetek blokkolták, ezért északkelet felé indult el és haladt tovább. A lávafolyamnak erdős területen vezetett az útja, haladását a felcsapó lángok is jelezték. A következő kérdés, hogy meddig folyhat a láva, egyáltalán hogyan tud akár több kilométer távolságba eljutni egy vékony láva anélkül, hogy megszilárduljon? Amennyiben a felszínen folyik, úgy könnyen megdermedhet, főleg ha csekély az utánpótlás. A kulcs az úgynevezett pahoehoe lávafolyások természetében van. A pahoehoe láva sima felszínű, általában kis vastagságú, kis viszkozitású, azaz könnyen folyós kőzetolvadékhoz kapcsolódó lávatípus (a másik jellegzetes hawaii lávatípus az aa-láva ezzel szemben nehezebben folyó, azaz viszkózusabb lávafolyam, aminek felszínét lávasalak darabok borítják. Mozgása lassabb, viszont vastagabb, nagyobb tömegű, mint a pahoehoe lávák). A pahoehoe lávák jellemzője a lávanyelvekkel való előrehaladás (l. bejegyzés második fotója). A vékony, de viszonylag gyorsan mozgó láva felszíne vékony rétegben megszilárdul, rajta egy kőzetüveges lávabőr alakul ki, ami a mozgás során még képlékeny és ezért meggyűrődhet (így alakul ki a kötélláva). A lávabőr ahogy megreped, ott egy újabb lávanyelv buggyan ki és folyik gyorsan előre, amíg azon is létrejön a lávabőr és ezzel némileg lassul mozgása. Ez a folyamat ismétlődik és a lávafront egyre jobban halad előre. Ezzel az előrenyomulási mechanizmushoz így egy másik fontos lávakialakulási folyamat is társul: a lávafelszín egyre nő, azaz a lávafelszín egyre jobban emelkedik, ami a következő videofelvételen nagyszerűen követhető:

Így halad a pahoehoe láva!. Forrás: CSAV Hawaii

Mi történik tehát? A friss láva folyamatosan táplálja a lávafolyamot mégpedig úgy, hogy egyre jobban emeli felszínét. Ezzel a friss láva már egy viszonylag vastagabb, megszilárdult lávaköteg réteg alatt nyomul előre, mégpedig vígan, mert hőmérséklete alig változik. Ugyanis a felső lávakéreg remekül szigetel! Ezzel a technikával pedig hosszú kilométereket tehet meg akár egy vékony lávafolyam is. A kitörési központból érkezik az utánpótlás, ami végig folyik a leszigetelt, akt több kilométer hosszú lávacsatorna rendszeren és táplálja a lávafronton előrenyomuló lávanyelveket. Így érthető az is, hogy miért zajlik némileg pulzálva, azaz olykor megtorpanva, majd újra nekilódulva az ilyen lávafolyam. A láva előrenyomulást ugyanis a kitörési központból érkező lávautánpótlás határozza meg, a kitörési intenzitás pedig változhat, hol erősebb, hol gyengébb. Mindaddig azonban, amíg van utánpótlás addig a láva haladhat előre. A pahoehoe lávafolyások életének egy másik fontos mozzanata az oldalirányban való terebélyesedés, azaz a lávafolyam szélességének növekedése. Miért történik mindez? Egy kisebb megtorpanás után érkezik egy friss lávautánpótlás a lávacsatornában. Ez a gyorsan folyó kőzetolvadék azonban nem feltétlenül csak a láva frontján buggyanhat ki, hanem akár oldalirányban is találhat utat kifelé, ahol megrepeszti a vékony lávakérget és a repedésen keresztül gyorsan kifolyik (ezt 'breakout'-nak nevezik). Ahogy létrejön egy ilyen új lávanyelv az meg tud lódulni és gyorsan halad előre. Előfordulhat, hogy egy oldalsó lávanyelv végül megelőzi magát a lávafrontot is ezzel átveszi a vezetést. A kulcs tehát a lávautánpótlás és a jól szigetelt lávacsatorna, avagy lávaalagút rendszer! Itt érdemes megjegyezni, hogy ezek a lávaalagutak később különleges természeti formákként megmaradhatnak és feltárulhatnak. A hawaii Kazumura lávabarlang, ami egy ca. 500 évvel ezelőtti lávafolyás során alakult ki, több mint 65 km hosszú (=a láva ilyen nagy távolságba is eljuthatott ezzel a mechanizmussal), ezzel az eddigi ismeretek szerinti leghosszabb megmaradt lávacsatorna!

Egy út és egy pszichológiai gát áttörése. A láva átvágja az Apa'a utat Pahoa közelében (október 25-29-i felvételek). Forrás: USGS HVO

A Június 27. láva gyors előrenyomulásában volt egy másik "trükk" is. Augusztus 18-án egyszerűen eltűnt egy föld alatti repedésben és 5 nappal később jó 1,5-2 kilométerre arrébb bukkant ismét a felszínre! Innentől kezdve pedig meglehetősen gyors volt az előrenyomulás, naponta akár több száz métert is haladt előre a lávafolyam! Ráadásul a terepviszonyok, a felszín lejtése a lávát egyre inkább északkeletre, azaz Pahoa település felé irányította! Október közepén volt egy kisebb megtorpanás, majd október 13-án egy oldalsó felrepedés friss lávanyelvet indított el, ami 10 nap után már elhagyta a korábbi lávafrontot. Volt olyan nap, amikor 390 métert haladt előre! Október 25-e egy jelentős mérföldkő volt a történetben: a láva elérte és átvágta a Pahoa település délnyugati peremén húzódó Apa'a utat, majd átfolyt a temetőn. Ezzel pedig egy pszichológiai gátat is áttört! A láva most már emberi létesítményeket rombolt le és komoly veszélyt jelentett a település további létesítményeire, házakra és nem kevésbé a forgalmas 130 sz. autóútra! Ez utóbbi átvágása emberek ezreinek életét nehezíti meg, mivel elzárja őket a sziget több részétől. Ez ugyanis az egyetlen út, ami az Alsó Puna lakott területét összeköti a sziget belső részével. A másik irányt korábban szintén láva vágta el, amikor eltemette Kalapana települést és beterítette a Chain of Craters utat...

Láva a temetőben és Pahoa egyik házának kertjében... A helyzet egyre komolyabbra fordult (október 30-november 4-i felvételek). Forrás: USGS HVO

Október 30 óta ismét egy stagnálási időszak zajlik, azonban a kitörési központból még mindig érkezik a láva utánpótlás, azaz nincs kétség afelől, hogy a lávafolyam ismét meglódulhat. Ekkor azonban már megkezdődik az igazi küzdelem a lávafolyammal! A kérdés, hogyan lehet megállítani vagy legalábbis eltéríteni a lávát? A helyiek mindezt nagy földgátakkal igyekeznek elérni. Heroikus küzdelem lesz és kérdéses, hogy ki fog győzni. Mindenesetre, a helyzet komolyságát látva Obama elnök is elérkezettnek látta az időt, hogy katasztrófa sújtott területnek nyilvánítsa Pahoa körzetét. Ez azonban még nem elég, valamit tenni is kell. A 130. sz út blokkolása különösen nagy aggályokat szül, ezért a helyi hatóságok megkezdték a korábbi Chain of Craters útjának rendbe hozatalát. Ez nem egy egyszerű feladat, mivel egy lávafelszínen kell új utat vágni. Azonban úgy tűnik nincs más menekülési út...

Lávaelterelés földgátakkal és új út nyitása: heroikus küzdelem a lávafolyammal. Forrás: USGS HVO és Bruce Omori

A következő napok valószínűleg kritikusak lesznek Pahoa lakosai életében. Menni vagy maradni, ez itt a kérdés és egy október közepi felmérés szerint az emberek többsége nem szívesen hagyná el otthonát. Leginkább azért sem, mert nem tudják hova is menjenek... Kérdés, hogy mikor és hogyan lódul meg ismét a lávafolyam egy újabb felnyíló repedés mentén és mennyire szélesedik ki a lávafolyam? Egy vékonyka lávafronttal ugyanis még egyszerűbbnek tűnhet a védekezés, ha azonban a láva kiszélesedik (ez is a pahoehoe lávafolyások jellemzője) és már akár több száz méteren is támadásba lendül, akkor az esélyek nagyon-nagyon lecsökkennek... Ember és láva... Heroikus küzdelem... Meddig tarthat egy ilyen lávafolyam élete: Illúziók nincsenek, az úgynevezett Peace Day lávafolyás mintegy 2 évig tartott (2011-2013), a Fissure D lávaömlés pedig 4 évig (2011-2013). A Június 27. lávaömlés ehhez képest még serdülő korban van, mindössze 4,5 hónapos és nem úgy tűnik hogy a vége felé tartana ez a kitörési esemény...

A legfrissebb (november 5-i) térkép a lávafolyammal, balra a teljes hosszában, jobbra pedig Pahoa település közelében. A piros területek a friss láva áttöréseket (breakout) jelzik. Forrás: USGS HVO és Bruce Omori