Kizimen 2010. január 05-én. Piroklaszt ár, és kitörési felhő. Fotó: A. Lobashevsky Megjelent a Smithsonian Intézet legfrissebb heti jelentése. Benne: - Összefoglaló az Etna egy héttel ezelőtti kitöréséről. - Fokozódó aktivitás a Fuegon.
- Kissé gyengült az aktivitás, de továbbra is erőteljesek a kitörések a Kizimen vulkánon. A Repülési Színkódot vörösről narancssárgára csökkentették, írja legutóbbi jelentésében a KVERT. Ugyanakkor továbbra is erős a szeizmikus aktivitás a területen és ~6 km is lehet a kitörési felhő magassága, nyilatkozott az Orosz Tudományos Akadémia egyik vulkanológusa. Még a ~250 km-re lévő Petropavlovskban is hullik a Kizimen hamuja. - Gyengül a kitörés a Tungurahuán. - Továbbra is megbízhatóan működik az indonéz Krakatau és a japán Sakura-Jima. A vulkánokon továbbra is gyengébb, robbanásos kitörések zajlanak, 1,5-2,4 km magasra pöfékelve a vulkáni hamut. - Kilauea: az előző bejegyzésben számos új hírt közöltünk Hawaii-ról, de akadnak még érdekességek. A mostani GVP heti jelentésből kiderül, hogy a Halema'uma'u kráter kisebb kürtőjében a lávatavacska szintje jelenleg ~120 m mélyen van a kráteraljzathoz képest. Ez az érték tavaly szeptemberben még ~160 m volt. Az elmúlt 5 hónapban tehát közel 40 m-t emelkedett a lávató szintje. Ugyanakkor a láva szintjének változása nem meglepő esemény. A Hawaii Vulkanológiai Obszervatórium egy március 19-i jelentése szerint a lávató szintje 200 m mélyen volt a kráteraljzathoz képest, majd májusban egészen 100 méterig emelkedett. A 2008 márciusát követő heti GVP jelentésekben több ilyen eseményről is olvashatunk.
A Volcanodiscovery csapata januárban a Nyiragongot célozta meg. Nagyszerű képeket készítettek és beszámoltak arról is, hogy 2006-, 2007-hez képest körülbelül 50-100 métert emelkedett a lávató szintje, aminek köszönhetően jóval nagyobb a felszíne is.
Az Eruptions blogban érdekes bejegyzés olvasható az izlandi Vatnajökull gleccserről és az alatta rejtőző vulkánokról.
A bejegyzés végére újabb videófelvételek kerültek!
Frissítés: Tomi (csütörtök, 02:02)
Felkerült Évi írása a Bemutatkozik a(z)... sorozatban, emellett kicsit változtattam a lap stílusán, így könnyebben áttekinthető lesz, amikor már sok vulkán bemutatkozott.
Szabolcs (szerda)
Legutóbb az etiópiai Erta Ale lávataváról adtunk hírt. Ennek kapcsán több kérdést kaptunk a lávatavakról, ezért az alábbiakban a készülő "Vulkánok - A Kárpát-Pannon térség tűzhányói" c. könyv idevonatkozó részét adjuk közre. Jankovics Évi ezzel párhuzamosan a Bemutatkozik a(z)... sorozatban mutatja be az Erta Ale tűzhányót. Nézzünk bele tehát az ördög torkába, azaz hol alakulnak ki a lávatavak? Lávatavak többnyire kerekded beszakadásos kráterekben alakulnak ki és kis szilícium-dioxid tartalmú, bazaltos vulkáni működéshez kapcsolódnak. A beszakadásos kráterek a nagy kalderák kis méretű megfelelői, méretük jellemzően nem több, mint 1-2 km. A beszakadást több minden okozhatja: (1) a sekély mélységű magmakamra egy felső részének leválása és lesüllyedése; (2) egy vulkánkitörést követően a kiürülő kürtőcsatorna feletti tető beszakadása; (3) a magma eltávozása a vulkáni kitörési központ alól, például azért, mert egy megnyíló repedés mentén oldalirányban térül el; (4) egy kiürülő nagy méretű lávacsatorna teteje szakad be; (5) a lávaszökőkút kitörés után a kürtőcsatornából eltávozik a gázbuborékokban gazdag magmahab, ami után a gáz-szegény magmatest szintje visszaesik, a kialakuló üreg fala pedig és egy mély „lyuk” alakul ki. Beszakadásos kráterek többnyire pajzsvulkánokon alakulnak ki, a Kilauea vulkáni területen azonban a hasadékzónák mentén is gyakoriak (pl. Pu‘u ‘Ō‘ō és Kūpaianaha). A beszakadásos kráterek többnyire kör alakú, függőleges falakkal határolt formák, mélységük akár a 100 métert is meghaladja. A „lyukat” később újra kőzetolvadék töltheti ki, ami lávató kialakulását eredményezi. Jelenleg, ismereteink szerint a Földön hét aktív lávató van: az etiópiai Erta Ale (a 613 m magas lapos pajzsvulkán tetején két beszakadásos kráter is van, az 1970-es évek elején mindkettő működött, most csak az egyik aktív), a hawaii Pu‘u ‘Ō‘ō és az éppen újra kialakuló Halema’uma’u, a kongói Nyiragongo (ez a legnagyobb lávató, mélysége egyes források szerint a 600 m-t is eléri, felfedezése a francia Haroun Tazieff nevéhez fűződik), a Vanuatu szigetén lévő Ambrym, az Antarktiszon lévő Erebusz, valamint a chilei Villarica tűzhányón. Néhány éve azonban a nicaraguai Masaya tűzhányó kráterében is csobogott lávató.
Az Erta Ale és a Nyiragongo lávatava: a legidősebb lávatavak a Földön. Fotó: Martin Rietze
A kőzetolvadék érkezhet alulról, azaz egy kis térfogatú magma buggyan a felszínre, elég ahhoz, hogy kitöltse a krátert. Érkezhet azonban kívülről is utánpótlás, azaz egy láva ömlik be a mélyedésbe. 1959-ben a Kilauea Iki beszakadásos kráterét részben a peremén kinövő Pu’u Pua’i lávaszökőkútjából felszínre jutó izzó kőzetolvadék töltötte fel 135 m mélyen. A lávató egy izgalmas tudományos vizsgálat színtere volt. Egy hónappal a lávató kialakulása után már egy olyan merev kőzetkéreg alakult ki rajta, hogy az Amerikai Geológiai Szolgálat szakemberei sétálni tudtak rajta. 1960 áprilisában már fúrószerkezeteket telepítettek a felszínére és megkezdődött a lávató kristályosodásának vizsgálata. Megállapították, hogy a lávató felszíne kezdetben gyorsan vastagodott (havonta egy métert), ami után ez már elegendő mértékben szigetelt ahhoz, hogy a lávató hűlése lelassuljon. 1981-ben már nem tartalmazott összefüggő olvadékot, bár a belsejében, mint egy kőzetszivacsban, voltak még kőzetolvadék zsebek. A lávató teljesen 1995 körül vált szilárddá, azaz 35 évvel a keletkezése után. A lávatavak legfeljebb néhány évtizedig maradnak fenn, az Erta Ale és a Nyiragongo lávatavai azonban egyes források szerint már több mint egy évszázada aktívak. Mindkét esetben nem mást láthatunk, mint a tűzhányók alatti magmakamra felső részének egyfajta kitüremkedését. A magmakamra belsejében zajló konvektív áramlások olykor friss kőzetolvadékot szállítanak a felszínre, ami bugyburékolva, spriccelve tör a felszínre. Ez a látvány olyan, mintha Lucifer hatalmas pokolbeli üstjében rotyogna a gulyásleves. A friss magmatömeg következtében megemelkedik a lávató szintje, ami akár katasztrofális lávaöntéshez is vezethet, amennyiben a kőzetolvadék túlcsordul a kráter szélén. Ez történt 1977 januárjában a Nyiragongo esetében is. A kráterperem egy része beszakadt és a krátert szinte csordultig kitöltő lávató anyaga hirtelen kiszabadult. A kis viszkozitású kőzetolvadék nagy sebességgel (a 60 km/óra sebességet is elérve) zúdult le a vulkán meredek oldalán és legalább 70 ember halálát okozta. Pontosan 25 évvel később újabb katasztrofális kitörésre került sor. Ekkor egy hatalmas, 13 km hosszú hasadék nyílt a tűzhányó déli oldalában, amiből ömlött ki a gyorsan folyó láva egyenes a vulkán lábánál fekvő Goma városába. A város 15%-a romokba hevert, a láva végül a Kivu-tóba ömlött. Tízezrek váltak otthontalanná, közel 400 ezren menekültek el és 45-en haltak meg a váratlanul bekövetkezett kitörés következtében! Ez volt a modern idők legpusztítóbb lávaöntő működése a Földön! Néhány hónappal később a Nyiragongo újra kitört, az új lávató szintje azonban több száz méterrel az 1994-es szint alá került.
A lávatavak szintje tehát jelentősen változhat, növekszik vagy csökken. Csökkenés azonban nemcsak azért történhet, mert a kráterperemen kicsordul a kőzetolvadék. Gyakori, hogy a kőzetolvadék visszafolyik a kürtőn keresztül, mintha a vizet eresztenénk le a kád lefolyóján. A Kilauea Iki kitörés kezdeti fázisa után az egy hónapi lávamennyiség (71 millió m3) közel 90%-a (63 millió m3) visszafolyt a kürtőbe. Ennek oka az lehetett, hogy a magmakamrából jelentős mennyiségű kőzetolvadék távozott a keleti hasadékrendszer felé. A lávatavak lüktető mozgásában olykor szünet áll be, ekkor a felszínén egy vékony lávabőr vagy kőzetréteg alakul ki. Alatta viszont tovább örvénylik az izzó kőzetolvadék. Ennek következménye, hogy a lávató kérge kőzettáblákra szakad, amelyek úgy mozognak, mint a nagy kőzetlemezek a Föld felszínén. Vannak, amelyek távolodnak egymástól, máshol az egyik a másik alá bukik, vagy egymás mellett csúsznak el. A lemeztektonika e kis természeti modelljét (fontos megjegyezni, hogy valójában a Földön nem ezért mozognak a kőzetlemezek, a litoszféra alatti földköpeny ugyanis szilárd kőzetből áll!) először a Mauna Ulu lávataván figyelték meg, később azonban az Erta Ale és a Pu‘u ‘Ō‘ō lávatava is hasonló természeti laboratóriumot teremtett a szakembereknek.
* Többhírforrás szerint vulkánkitörés történt ma a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Parkban. A hírekben nem említik, hogy melyik vulkán tört ki, de a Nyiragongoés a Nyamuragirais a nemzeti parkon belül található. A Nyamuragirának (Afrika legaktívabb tűzhányója) 2010. január 2-án volt egy jelentős kitörése, a Nyiragongo kráterében pedig egy 300 m átmérőjű lávató bugyog, valamint júliusban kén-dioxidban gazdag gázfelhőt is megfigyeltek a vulkán felett. A ma jelentett kitörésről mindössze annyit lehet tudni, hogy állítólag csak láva veszélyezteti a nemzeti park vadvilágát, hamufelhőt nem észleltek. További információt egyelőre nem találni erről a "sejtelmes" kitörésről...
A Nyamuragira és a Nyiragongo elhelyezkedése a Kongói Demokratikus Köztársaság Virunga Nemzeti Parkjában. Kép forrása: maps.google.com (átszerkesztette: Jankovics Éva).
Megjelent a Smithsonian Intézet legfrissebb heti jelentése.
