A bejegyzés készült:
2014.01.30. 13:40:
Különleges
lehetőségre nyílik módja mindenkinek, ugyanis egy látványos
vulkáni
jelenséget, a lávafolyásokat tanulmányozhatjuk, kiváló fotográfusoknak, az
Etnawalk csapatának és az
Ndeso adventure fotósának köszönhetően. Ezek
az olvadt kőzetfolyamok nagyon sokfélék lehetnek, amelynek fő oka a magma
viszkozitása vagyis "folyóssága". A viszkozitást számos fizikai és
kémiai paraméter meghatározza ezek közül a legfontosabbak a magma kémiai
összetétele, hőmérséklete és az illó tartalma. A kísérleti kőzettani
eredmények alapján az egyik fontos szabály, hogy a felszínre törő magma
Si tartalmának növekedésével egyre kevésbé képes folyni a kőzetolvadék. Hogyan is kell ezt elképzelni? A felszínre törő szilikát kőzetolvadékok fő "alapkövei" a parányi szilícium és oxigén ionok alkotta tetraéderek. A tetraéderek az oxigén ionokon keresztül összekapcsolódnak és így épül fel az a tetraéderes polimer háló, ami maga a kőzetolvadék. A magma/láva tehát azért viselkedik másként, mint a hétköznapokban megszokott folyadékok, mert jelentős mértékben polimerizált. Minél több a Si tartalma egy olvadéknak annál polimerizáltabb és viszkózusabb. További adalék, hogy a szilikát olvadékokban egyéb kationok is vannak (pl.: Mg2+, Ca2+), amelyek általában akadályozzák a tetraéderek összekapcsolódást és ezért a mennyiségük növekedésével csökken a viszkozitás.
 |
| Különböző Si tartalmú magmák (bazalt-andezit-riolit) viszkozitása a hőmérséklet függvényében. A piros nyilak jelzik, hogy a kémiai összetétel változásának hatására nagyságrendekkel változik a viszkozitás. |
|
 |
| Felül: szilícium és oxigén ionok alkotta tetraéder, a szilikát magmák parányi alkotója. Alul: Nagy nagyítású mikroszkóp alá helyezett kőzetolvadék sematizált képe. Láthatjuk az oxigéneken keresztül kapcsolódó tetraéderek alkotta hálót és a köztes depolimerizáló kationokat. | |
|
Az alábbi két példa azt szemlélteti, hogy a jelenleg zajló effuzív
kitörések során milyen típusú lávafolyás jellemzi majd az eltérő kémiai
összetételű és hőmérsékletű kőzetolvadékokat.
Lássuk
a címben szereplő két híres tűzhányót. Mindkét vulkán esetében éppen
effuzív kitörés zajlik, amely során teljesen eltérő lávafolyásokat
figyelhetünk meg a lejtőiken. Hogy miért? A választ megkapjuk, ha
belépve vulkanlógusok közé rögtön a kőzettan-geokémia szakértői felé
fordulunk, akik egybehangzóan válaszolnak majd, hogy eltérő összetételű
magma tör a felszínre. Míg az Etna esetében a hígabban folyós, Si-ben szegényebb bazaltos
magma táplálja a patakokban csordogáló izzó lávafolyásokat, addig a
Sinabungon jóval cammogosabb intermedier (andezit-dácit) Si-ben gazdagabb magma táplálja
az inkább "csúszó" mintsem folyó, vastag, darabos (blokkos) lávafolyást,
amit a vulkanológiában culée-nek. nevezünk. A
culée nem más mint a tűzhányó meredek oldalán megfolyó viszkózus lávadóm (ahogy ezt nagyszerűen bemutatja a Sinabung példáján a
Culture Volcan blog szerzője).
Lássuk a várva várt képeket:
Etna: A Valle del Bove-ba csordogáló
*, vörösen izzó, kőzetolvadék patakok.
Sinabung: a tűzhányó lejtőjébe hasító völgyben cammogó ,blokkos felszínű, vastag culeé.
*meanderező helyett - Kósik Szabi javaslata alapján kijavítottam.
