Az indonéziai
Sinabung kitörése továbbra is intenzíven tart, naponta átlagosan száz (!) izzófelhő zúdul le, most már 5-6 km távolságba is eljutva.
A Sinabung egyik lélegzet elállító izzófelhője. Forrás: AP
A korábbi lávadóm január 10 körül összeomlott és most egy friss, izzó lávadóm türemkedik ki a kürtőből, aminek instabil oldala olykor percenként csúszik meg és minden alkalommal egy nagy sebességű, nagy hőmérsékletű, izzó kőzetdarabokból és forró gázokból álló áradat rohan le a tűzhányó oldalán. A kitelepítettek száma már meghaladja a 25 ezret! A kitörések következményeként
települések pusztulnak el, akárcsak 79-ben történt a Vezúv melletti Pompeji és Herculaneum esetében.
Pompeji történetét sokan ismerik, de talán kevesen tudják, hogy az elmúlt évszázadban is tucatnyi ilyen eset történt, nem egy alkalommal több ezer áldozattal. A
Kemenes Vulkánpark Vulkánházában az eredeti tervekben szerepelt egy terem, ahol ezeknek a tragikus eseményeknek állítottunk volna emléket, hogy a látogatók jobban tisztában legyenek a vulkáni működés okozta veszélyekkel. Ha már ott nem valósulhatott meg, álljon itt néhány példa, hogy lássuk, nem kell csak a szupervulkáni kitörésekre gondolnunk, ha a vulkáni veszélyről van szó. Kisebb kitörések is emberek ezreinek, tízezreinek életét változtathatja meg és még nem volt olyan esemény a történelemben, amikor egy ilyen kitörés egy milliós nagy város mellett következett volna be... Induljon hát akkor most virtuálisan az "
Elpusztult városok emlékútja"
1902. május 8.: St. Pierre, Martinique
A Mt. Pelée kürtőjéből kitüremkedő lávadómot az alatta feldúsuló gázgazdag magma robbanása vetette szét. Ennek következtében
egy izzófelhő zúdult le a vulkán oldalán. A völgyből aztán oldalirányban kicsapott ennek felhígult, forró gázokban gazdag anyaga és a több száz fokos torlóár percek alatt végzett a város mintegy 28 ezer lakosával.
St. Pierre városa a Mt. Pelée 1902-es kitörés előtt és után! Fotók: balra ismeretlen szerző, jobbra: Angelo Heilprin
1944. június: San Juan Parangaricutiro, Mexikó
1943. február 20-án egy vulkán kezdett kinőni a mexikói parasztember, Dionisio Pulido kukoricaföldjén. A Parícutín vulkán káprázatos kitörések közepette mintegy 400 méter magasra emelkedett. 1944-ben lávafolyások indultak ki a vulkánból, amelyek két falut pusztítottak el.
San Juan Parangaricutiro temploma a Parícutin kitörés kezdetén és utána. Fotók: balra egykori képeslap, jobbra: Florence Courtel
1973. január: Heimaey, Izland
1973. január 23-án több évezres szünet után újra megnyílt a föld a Vestmannaeyjar szigetvilág legnagyobb szigetén. Izzó lávacafatok csaptak fel közvetlen a békés halászfalu mellett. A kiinduló lávafolyások több tíz méter vastagon elfedték a Heimaey település keleti felét. A falu 5000 lakosát sikeresen kitelepítették és
vízágyúkkal sikerült idejében megállítani a lávát, nehogy elvágja Izland egyik legvédettebb kikötőjét. A városka mintegy harmadát azonban több méter láva fedte be...
Heimaey halászfalu egyik háza az Eldfell vulkán 1973-as kitörése előtt és után. Fotók: Harangi Szabolcs
1985. november 13: Armero, Kolumbia
A mintegy 25 ezer lakosú kolumbiai város légvonalban 48 km távolságban feküdt a Nevado del Ruiz tűzhányótól. A lakosok és a városvezetés vajmi keveset tudtak arról, hogy a település egy korábbi kitörés nyomán kialakult iszapár (lahar) üledékére épült. A vulkanológusok hiába figyelmeztettek, a vészcsengőt nem vették komolyan. A 70 év nyugalom után kitörő vulkán ismét mindent elsodró lahart küldött a keletre futó völgyben, ahol 70 km megtétele után november 13-án
lerombolta a teljes várost. A tragédiát nem sokan élték túl, a sebesen lezúduló iszapár mintegy 22 ezer áldozatot szedett...
Armero városát a Nevado del Ruiz kitöréséhez kapcsolódó iszapár pusztította el, 22 ezer estek áldozatul... Fotók: balra - Darrell G. Herd, USGS, jobbra - Frank Fournier
1990. április - 1991. január: Kalapana, Hawaii
A hawaii Kilauea vulkáni területen 1983. óta folyamatosan zajlik a vulkáni működés. Ennek során több kilométer hosszú lávafolyások alakultak ki, amelyek sokszor a tengerpartot is elérték és növelték a sziget területét. Többen úgy vélik, hogy ez egy békés, csupán turistacsalogató vulkáni működés. A helyiek azonban másra is emlékeznek... 1990-ben a lávafolyás a békés halászfalu,
Kalapana fele vette az irányt és több méter vastagon beborította. A település házai közül
a templomot sikerült arrébb vontatni és ezzel megmenteni a pusztulástól.
Kalapana városát fél év alatt több méter láva fedett be Fotók: USGS, Hawaiian Volcano Observatory
1994: Rabaul, Pápua Új-Guinea
A település a térség fővárosa volt, azonban a közeli tűzhányó kitörése több tíz centiméteres hamuval borította be. A kapcsolódó esőzés miatt a tetőkön lévő vulkáni hamuréteg súlya olyannyira megnőtt, hogy a házak 80%-ának beszakította a födémjét. A lakosok nagy részének sikerült elmenekülniük, a pusztításnak "csupán" öt halálos áldozata volt. Az új főváros 20 km távolságba épült újjá.
Rabaul 1994 előtt és után... Fotók: balra ismeretlen szerző, jobbra: E. Endo, USGS
1997: Plymouth, Montserrat
A történelmi időkben nyugalomban lévő vulkán
1995-ben ébredt fel és változtatta szürkévé a valamikor színes, turistacsalogató karibi sziget déli részét. 1997-ben a Soufriére Hills ismétlődő kitörése romba döntötte a sziget kulturális és gazdasági központját, a fővárost Plymouth-t. Több ezren menekültek el a szigetről. A kitörés során megsemmisült Montserrat reptere is.
Plymouth, a Karibi Paradicsom, azaz Montserrat szigetének fővárosa 1994-ben és 1997 után... Fotók: balra Phil Estes, jobbra: MVO
2008: Chaitén, Chile
2008. május 2-án minden előjel nélkül kitört a Chaitén tűzhányó. Mindez olyan gyorsan zajlott, hogy kezdetben még a szakemberek sem tudták melyik vulkán bocsájt vulkáni hamufelhőt több kilométer magasságba. A heves robbanásos kitörés során a levegőbe kerülő hamuanyag megakasztotta légi forgalmat és beterítette a közeli kis tóparti falu házait. Az esős időben a laza vulkáni anyag mobilizálódott és iszapárak adták meg a kegyelemdöfést a már elnéptelenedett településnek.
Chaitén település a vulkáni működés után... Fotók: balra Jorge Morales Flores, jobbra: Javier Rubillar
