2014. január 15., szerda

Vulkáni kitörés következtében elpusztult települések: "Pompeji" esetek a 20.-21. században...

Az indonéziai Sinabung kitörése továbbra is intenzíven tart, naponta átlagosan száz (!) izzófelhő zúdul le, most már 5-6 km távolságba is eljutva.

A Sinabung egyik lélegzet elállító izzófelhője. Forrás: AP

A korábbi lávadóm január 10 körül összeomlott és most egy friss, izzó lávadóm türemkedik ki a kürtőből, aminek instabil oldala olykor percenként csúszik meg és minden alkalommal egy nagy sebességű, nagy hőmérsékletű, izzó kőzetdarabokból és forró gázokból álló áradat rohan le a tűzhányó oldalán. A kitelepítettek száma már meghaladja a 25 ezret! A kitörések következményeként települések pusztulnak el, akárcsak 79-ben történt a Vezúv melletti Pompeji és Herculaneum esetében. Pompeji történetét sokan ismerik, de talán kevesen tudják, hogy az elmúlt évszázadban is tucatnyi ilyen eset történt, nem egy alkalommal több ezer áldozattal. A Kemenes Vulkánpark Vulkánházában az eredeti tervekben szerepelt egy terem, ahol ezeknek a tragikus eseményeknek állítottunk volna emléket, hogy a látogatók jobban tisztában legyenek a vulkáni működés okozta veszélyekkel. Ha már ott nem valósulhatott meg, álljon itt néhány példa, hogy lássuk, nem kell csak a szupervulkáni kitörésekre gondolnunk, ha a vulkáni veszélyről van szó. Kisebb kitörések is emberek ezreinek, tízezreinek életét változtathatja meg és még nem volt olyan esemény a történelemben, amikor egy ilyen kitörés egy milliós nagy város mellett következett volna be... Induljon hát akkor most virtuálisan az "Elpusztult városok emlékútja"

1902. május 8.: St. Pierre, Martinique
A Mt. Pelée kürtőjéből kitüremkedő lávadómot az alatta feldúsuló gázgazdag magma robbanása vetette szét. Ennek következtében egy izzófelhő zúdult le a vulkán oldalán. A völgyből aztán oldalirányban kicsapott ennek felhígult, forró gázokban gazdag anyaga és a több száz fokos torlóár percek alatt végzett a város mintegy 28 ezer lakosával.
St. Pierre városa a Mt. Pelée 1902-es kitörés előtt és után! Fotók: balra ismeretlen szerző, jobbra: Angelo Heilprin


1944. június: San Juan Parangaricutiro, Mexikó
1943. február 20-án egy vulkán kezdett kinőni a mexikói parasztember, Dionisio Pulido kukoricaföldjén. A Parícutín vulkán káprázatos kitörések közepette mintegy 400 méter magasra emelkedett. 1944-ben lávafolyások indultak ki a vulkánból, amelyek két falut pusztítottak el.
San Juan Parangaricutiro temploma a Parícutin kitörés kezdetén és utána. Fotók: balra egykori képeslap, jobbra: Florence Courtel


1973. január: Heimaey, Izland
1973. január 23-án több évezres szünet után újra megnyílt a föld a Vestmannaeyjar szigetvilág legnagyobb szigetén. Izzó lávacafatok csaptak fel közvetlen a békés halászfalu mellett. A kiinduló lávafolyások több tíz méter vastagon elfedték a Heimaey település keleti felét. A falu 5000 lakosát sikeresen kitelepítették és vízágyúkkal sikerült idejében megállítani a lávát, nehogy elvágja Izland egyik legvédettebb kikötőjét. A városka mintegy harmadát azonban több méter láva fedte be...
Heimaey halászfalu egyik háza az Eldfell vulkán 1973-as kitörése előtt és után. Fotók: Harangi Szabolcs


1985. november 13: Armero, Kolumbia
A mintegy 25 ezer lakosú kolumbiai város légvonalban 48 km távolságban feküdt a Nevado del Ruiz tűzhányótól. A lakosok és a városvezetés vajmi keveset tudtak arról, hogy a település egy korábbi kitörés nyomán kialakult iszapár (lahar) üledékére épült. A vulkanológusok hiába figyelmeztettek, a vészcsengőt nem vették komolyan. A 70 év nyugalom után kitörő vulkán ismét mindent elsodró lahart küldött a keletre futó völgyben, ahol 70 km megtétele után november 13-án lerombolta a teljes várost. A tragédiát nem sokan élték túl, a sebesen lezúduló iszapár mintegy 22 ezer áldozatot szedett...
Armero városát a Nevado del Ruiz kitöréséhez kapcsolódó iszapár pusztította el, 22 ezer estek áldozatul... Fotók: balra - Darrell G. Herd, USGS, jobbra - Frank Fournier


1990. április - 1991. január: Kalapana, Hawaii
A hawaii Kilauea vulkáni területen 1983. óta folyamatosan zajlik a vulkáni működés. Ennek során több kilométer hosszú lávafolyások alakultak ki, amelyek sokszor a tengerpartot is elérték és növelték a sziget területét. Többen úgy vélik, hogy ez egy békés, csupán turistacsalogató vulkáni működés. A helyiek azonban másra is emlékeznek... 1990-ben a lávafolyás a békés halászfalu, Kalapana fele vette az irányt és több méter vastagon beborította. A település házai közül a templomot sikerült arrébb vontatni és ezzel megmenteni a pusztulástól.
Kalapana városát fél év alatt több méter láva fedett be Fotók: USGS, Hawaiian Volcano Observatory


1994: Rabaul, Pápua Új-Guinea
A település a térség fővárosa volt, azonban a közeli tűzhányó kitörése több tíz centiméteres hamuval borította be. A kapcsolódó esőzés miatt a tetőkön lévő vulkáni hamuréteg súlya olyannyira megnőtt, hogy a házak 80%-ának beszakította a födémjét. A lakosok nagy részének sikerült elmenekülniük, a pusztításnak "csupán" öt halálos áldozata volt. Az új főváros 20 km távolságba épült újjá.
Rabaul 1994 előtt és után... Fotók: balra ismeretlen szerző, jobbra: E. Endo, USGS


1997: Plymouth, Montserrat
A történelmi időkben nyugalomban lévő vulkán 1995-ben ébredt fel és változtatta szürkévé a valamikor színes, turistacsalogató karibi sziget déli részét. 1997-ben a Soufriére Hills ismétlődő kitörése romba döntötte a sziget kulturális és gazdasági központját, a fővárost Plymouth-t. Több ezren menekültek el a szigetről. A kitörés során megsemmisült Montserrat reptere is.
Plymouth, a Karibi Paradicsom, azaz Montserrat szigetének fővárosa 1994-ben és 1997 után... Fotók: balra Phil Estes, jobbra: MVO


2008: Chaitén, Chile
2008. május 2-án minden előjel nélkül kitört a Chaitén tűzhányó. Mindez olyan gyorsan zajlott, hogy kezdetben még a szakemberek sem tudták melyik vulkán bocsájt vulkáni hamufelhőt több kilométer magasságba. A heves robbanásos kitörés során a levegőbe kerülő hamuanyag megakasztotta légi forgalmat és beterítette a közeli kis tóparti falu házait. Az esős időben a laza vulkáni anyag mobilizálódott és iszapárak adták meg a kegyelemdöfést a már elnéptelenedett településnek.
Chaitén település a vulkáni működés után... Fotók: balra Jorge Morales Flores, jobbra: Javier Rubillar


Best Blogger Tips

4 megjegyzés:

  1. Miközben fél szememmel néha rákacsintok a Sinabung működésére, a napokban éppen nekem is az jutott eszembe, hogy ha így folytatja a tűzhányó, akkor vajon hová fog visszatérni az a 25 ezer ember (ez több, mint pl.: Keszthely lakossága...). Máris eszembe jutott a Montserrat-i Soufriére Hills esete ahol a közel 15 éves folyamatos működés eredményeként ha jól emlékszem 10 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, a sziget 2/3 teljesen lakhatatlanná vált, 19 ember vesztette életét a kitörések során. Holott a vulkán aktivizálódása előtt még abban sem voltak biztosak, hogy a tűzhányó aktív. A Sinabung a jelenlegi működése alapján jó eséllyel pályázik a következő "Pompeii vulkánja" címre.

    Mégis mit kell még látnunk ebben a történetben szerintem?
    Nekem nagyon tetszenek az új Soproni reklámok, hát nézzük ezen a szemüvegen keresztül! Míg Pompeii-ben esélye sem volt az embereknek a túlélésre, a 20 század végére a vulkanológia robbanásszerű fejlődésen ment keresztül és mára egy olyan sűrűn lakta területen, mint a Sinabung környéke, nem a tömegsírok előtt kell meghajolnunk, hanem a kitelepítést végző emberek, és a tökéletes előrejelzést nyújtó vulkanológusok előtt. Tele vagyunk vulkáni katasztrófákkal... Tele vagyunk megmentett életekkel.

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok! Ma egy kitűnő vulkános cikk jelent meg az indexen. Ebben szerepel az alábbi rész:
    +Olyan eseteket is ismernek a kutatók, amikor évmilliókig semmi jele nem volt vulkáni aktivitásnak, mégis megjelent ott egy vulkán. Mohács mellett kétmillió éve úgy keletkezett egy vulkáni kupac, hogy előtte és utána semmi nem történt ott. Ugyanez történt Temesvár mellett is szintén kétmillió évvel ezelőtt."
    Erről mit lehet tudni? Felszínen van nyoma? Bazaltos?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mindkettő felszínen is megvan. Mohács mellett Bár községben van egy kis kupac, jóllehet ez nem bazalt, mint azt sokáig mondták, hanem egy különleges, káliumban gazdag kőzet, úgynevezett leucitit. Ez a rendelkezésre álló koradatok alapján 2,1 millió éves. Előtte semmi nyoma nincs vulkáni működésnek évmilliókon keresztül... A másik előfordulás Lukácskő (Sanovita), ahol a kőzetet bányásszák is. Ez már valóban alkáli bazalt, korát 2,4 millió évre teszik. A kitörés előtt ismét csak évmilliókon keresztül semmi vulkáni működés nem volt itt...

      Törlés