2014. január 22., szerda

Ez az izzófelhő!!! Sinabung, Indonézia, 2014

Az indonéziai Sinabung kitörése során még mindig naponta tucatjával rohannak le az izzófelhők. A médiában sokszor lávának nevezik, azonban ez nem az, hanem a vulkáni működés egyik legveszedelmesebb, legpusztítóbb folyamata, forró gázokból és izzó kőzet/lávadarabokból álló piroklaszt-ár (vulkáni törmelék-ár). A piroklaszt-ár a földfelszínhez tapadva, a tűzhányó oldalán zúdul le, mégpedig sokszor száz km/óra sebességet is meghaladva. Hajtóereje az ár tömege maga, azaz a gravitáció. A piroklaszt-ár akkor jön létre, amikor a robbanásos kitörés során keletkező vulkáni anyag sűrűsége olyan nagy, hogy a nem tud felemelkedni, nem tud magas vulkáni hamufelhőt létrehozni, ehelyett saját súlyánál fogva zúdul lefelé, többnyire a vulkánok oldalában futó völgyekben. A piroklaszt-ár egyik fajtája az izzófelhő, amelyről egy korábbi bejegyzésünkben írtunk részletesen.
A Sinabungon lerohanó izzófelhők keletkezése a tűzhányó kürtőjéből lassan kitüremkedő lávadómhoz kapcsolódik. A lávadóm egy olyan lávatípus, ami nem tud messze elfolyni, mert anyaga nagyon viszkózus, ezért nagyon lassan türemkedik ki a kürtőből, valahogy úgy mint a kelő kenyértészta. A nehezen folyós lávadóm egyre vastagszik, a lassú púposodó növekedés közben felszíne töredezik, azt izzó kőzetdarabok borítják. Oldala egyre meredekebbé válik, ezzel egyre instabil lesz és időszakonként egy izzó kőzettörmelék összlet (ennek mennyisége változó, a karibi Montserrat szigetén lévő Soufriére Hill esetében voltak olyan lávadóm összeomlások, amikor több mint száz millió köbméter mennyiségű anyag zúdult le) megcsúszik. A széteső izzó lávadarabokból és a lávadómból ezzel forró gázok szabadulnak fel. Ez adja az izzófelhő anyagát.
A Sinabung izzó lávadómja. A meredek oldala időszakonként megcsúszik, ekkor indulnak el a végzetes izzófelhők. Fotók: Gugun Meong

Ahogy sodródik lefelé ez a nagy hőmérsékletű gáz-kőzettörmelék elegy, a lávadarabok szétesésével létrejövő apró vulkáni szemcsék (vulkáni hamu) a forró gázokkal felfelé emelkednek, közben bekeverik a levegőt, azt felforrósítják és ezzel már egy olyan kis sűrűségű, nagy hőmérsékletű gázokból és vulkáni hamuból álló felhő jön létre, ami a robbanásos kitörések során a kürtőből emelkedik fel. Ahogy tehát az izzófelhő zúdul le, felette egyre jobban emelkedik fel a vulkáni hamufelhő és ez akár néhány kilométer magasra is juthat. A sűrű hamufelhő sokszor elrejti a felszín közelben nagy sebességgel lefelé mozgó izzó kőzettörmelék árat, ami fokozatosan lemarad és nagyobb távolságban már csak a kisebb kőzetdarabokat is magával ragadó, felhígult, de még mindig nagy hőmérsékletű hamufelhő-árak jutnak. Ez akár több kilométer távolságba is elhömpölyöghet, a Sinabung esetében többnyire 4-5 km távolságba jutnak. Természetesen egy ilyen izzófelhő mindent elpusztít, mindent lerombol, ami útjába kerül. A lezúdulás közben magasba emelkedő hamufelhőből pedig sűrű hamulepel borítja be a környező tájat...
A lávadóm meredek oldala megcsúszik és elindul az izzófelhő, ami 2-3 perc múlva már így néz ki (január 21-én készült jobboldali kép). Fotók: Opss Frans és James Reynolds

A Sinabungon lezúduló izzófelhőkről az elmúlt hetekben remek fotók és videofelvételek készültek. Ezekből adunk most közre, főleg olyanokat, amelyek hűen visszaadják az előbbiekben leírtakat. A következő videofelvételt James Reynolds készítette és nappal mutatja be egy izzófelhő lezúdulását:

Végül, a The Telegraph által közzétett alábbi videofelvétel hátborzongatóan mutatja be az izzófelhő valódi "énjét", az alul, a földfelszínhez tapadva lezúduló, széteső izzó lávadarabokból álló áradatot és a felette feltornyosuló forró gázokból és vulkáni hamuból álló, gomolygó felhőt:



Frissítés (2014.01.22. 18:30):

Egy újabb különleges videofelvétel, ahogy a lávadóm kisebb darabja leválik és egy izzófelhőt indít el. A Photovolcania jóvoltából:



Best Blogger Tips

2 megjegyzés: